Háy János: Szavalóverseny III. (Katona József Színház)
Kár, hogy vége…..
(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny III. – 2021. március 26-i online K:ortárs sorozat)
A lírai „én”-el búcsúzott Háy János verstani beavató trilógiája. Egyrészt jó, mert Kocsis Gergely előadásában a lázban alkotó költő figurája kissé elfáradt, gesztusaival, indulataival jószerével már önmagát ismételte, ez nem feltétlen a színészi játék rovására írandó. Másrészt nagy kár, mert egyre jobbak a „versbetétek”. Ebben a részben Takátsy-Fekete-Újlaki interpretálásában a Petőfi-Csokonai-Arany trió. Kellene ez a katonás „Vers mindenkinek” legalább havi rendszerességgel.
Háy János: Szavalóverseny I. (Katona József Színház)
A csavartól a Hazáig
(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny I. – 2021. március 15-i K:ortárs online sorozat)
Amikor már megengedték – néha-néha - a hétvégi nagyfilmek nézését szombat este, előtte pergett a „Vers mindenkinek”. Akkor úgy tűnt, öt perc arra, hogy ki lehessen még szaladni popcornért, ropiért, szódáért. Percek, amikor Ruttkai Kosztolányit, Kállai Adyt, Székhelyi Villont, Bessenyei Vörösmartyt szavalt, az MTV1-en hétvégén főműsor időben, a ’80-as években úgymond még tálcán jöttek a versek. Akkor ez volt a „Való Világ.” A Szavalóverseny most játékot kínál a költészetről, annak műnemei, műfajai, metaforái sokaságával. Felélesztve kicsit a Vers mindenkinek érzést, hisz elhangzik néhány költemény is, megidézve két kort, három poétát. A versek szomorú sommázata: ötszáz éve rajtunk a kín.
Pal Mangor Kvammen-Torfinn Nag-Jon Arne Saegrov-Per Inge Torkelsen: Maggi és Lillemor - Mamu alatt izzik a parázs (Pinceszínház)
Ragu, főtt krumpli és a norvég fjordok
(Pinceszínház - Pal Mangor Kvammen-Torfinn Nag-Jon Arne Saegrov-Per Inge Torkelsen: Maggi és Lillemor (Mamu alatt izzik a parázs) - 2021. március 8-i online előadás)
Egy szoba, két ágy, benne egy tehetős, hajdani golden girl és egy ex-szakácsnő. Két eltérő emberi sors keresztezi egymás, holott normál esetben nincs metszéspontjuk. Hol bánatos, hol mosolyognivaló, nem feltétlen könnyed komédia, ha nevetünk is. Két remek szerep, már mestersége csúcsán álló, „érett” színésznő számára. A Pinceszínházban mindez egy csavarral, a két hölgyet már éppen a Lear király eljátszására is beérett férfiszínészek adják: Mertz Tibor és Bezerédi Zoltán.
Szécsi Noémi: Egyformák vagyunk (Katona József Színház; K:ortárs online-sorozat)
Női vonalak – műhelymunka
(Katona József Színház – Szécsi Noémi: Egyformák vagyunk – 2021. február 27-i e-színházi előadás)
Élni az életet, az végeláthatatlan döntés-sorozat nőnek, férfinak egyaránt. Jane Austintól – most éppen – Szécsi Noémiig ugyanaz az alapvetés a női sorsokat bemutató regényekben: a merni kérdése. Merni gyereket szülni vagy éppen ezt elutasítani, merni egy szexuális vagy házassági ajánlatra nemet mondani, felvállalni méltósággal, hogy nem vagyok már hamvas barack. Na meg ezeknek a quasi okoknak a helyrehozhatatlan okozatai. Egy erős női hármas: Jordán Adél, Pálos Hanna és Székely Kriszta a regény nyersen ütős kivonatát teszi elénk.
SZOMORY DEZSŐ: GYÖRGYIKE, DRÁGA GYERMEK (Miskolci Nemzeti Színház)
„Őrült zene”
(Miskolci Nemzeti Színház – Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek - 2021. március 13-i online előadás)
Szegvári Menyhért rendező a ’80-as évek elején vitt színpadra először Szomory darabot, a Szabóky Zsigmond Rafael-t. (A címét Hagyd a nagypapát!-ra változtatta, gondolván, ki menne el színházba az eredeti darabcímre.) Úgy tartotta, az író „őrült zenét” írt, mert: „ami szellem és kellem és bűbáj és műháj és zsong és kong és hajít, mondhatnám hajlít és ferdít és ordít és fordítva ferdít, ez mind, mind itt van nekünk”. Abszolút meghatározás. Talán ezért nehéz Szomory drámáit élvezhető mód színre vinni, mert ha az „őrült zene” nem jön vissza, oda az egész. Miskolcon Keszég László és a társulat valamire ráérzett, majdnem kamarazenél.
Végre egy kis csönd (Katona József Színház; K:ortárs online-sorozat))
Egyre mélyülő seb
(Katona József Színház – Garaczi László: Végre egy kis csönd – 2021. február 12-i e-színházi előadás)
A csúf igazság: nehezen néztem végig. Elvégre is itt ülök félig bezárva, hogy lehetek annyira lüke, hogy a többi bezártat nézem. A premier plánban mutatott színészarcok, a videotechnika, a zene egyszer csak beszippantott. Hiába mozgott a kép, úgy éreztem rádiójátékot hallgatok. Kicsit ingerültté váltam, amire 75 perc múlva felállhattam. Valami mégsem nem engedett el, nem tudtam elűzni az arcomba tolult arcokat, a szikár, fásult mondatokat. Mindjárt Valentin-nap, Diana Krall és Tony Bennett duett-albumával próbáltam védekezni: Love is here to stay. Nem jött be.
Pass Andrea: A vándorkutya (Vígszínház)
A gyerekek órája
(Vígszínház – Pass Andrea: A vándorkutya – 2021. január 23-i streamelt előadás)
Pass Andrea írta, rendezte darabnak nyugtalanító feelingje van. Valamiért William Wyler Végzetes rágalom (The Chlidren’s Hour) című filmjére és Szakonyi Károly Adáshibájára emlékeztet, így együtt. Mit tehet a gyerekszáj, a pletyka emberi életekkel, s mit jelent, ha otthon együtt is ül egy „család”, de nincs miről, vagy nem mer semmiről beszélni. A darab leginkább meghökkentő. Nem groteszk, nem misztikus, véletlenül sem thriller, komédiának sötét, tragédiának könnyű, véres családi drámá(k)nak soványka. Színházba nem mentem volna érte, de online bevállaltam, kíváncsi voltam Halász Juditra. Milyen jól tettem!
Salzburg 100! Jahre − Salzburgi Ünnepi Játékok 2020
„Nő vagyok, és egy nő sorsát akarom!”
Augusztusban az Ünnepi Játékok 100. évfordulóját ünnepelte Salzburg. A kerek születésnap – a fesztiválalapító, Max Reinhardt előtti tisztelgéssel – csendesre hangolódott. Már a tavalyi évben érezhető volt, változás jön. A fesztivál két vezérszava: mítosz és #metoo. Helga Rabl-Stadler 25 év után búcsúzott az elnöki poszttól, míg Markus Hinterhäuser, a fesztivál művészeti vezetője 7 évre – harmadízben – ismét bizalmat kapott. A 2019-es fesztiváltéma: antik mondák, ezzel tisztelegve a másik fesztiválalapító, Hugo von Hofmannsthal emléke előtt, aki a mítoszokat az emberi lét varázslatos tükrének tartotta. Hat operabemutató, három színházi premier, kéttucatnyi világsztár. Jól kezelték a „kellemetlenségeket” is, a fesztivál kellős közepén érte Placido Domingót – a világ talán legnagyobb élő operaénekesét – a zaklatás vádja. Rabl-Stadler asszony és stábja egy éjszaka alatt kiizzadta magából a megoldást: in dubio pro reo. A zárónapon Domingót álló ovációval éljenezte a közönség a Luisa Millerben, és visszavárták 2020-ra A szicíliai vecsernyére. (A salzburgi publikum maga ítél.) Azonban 2020 márciusában felütötte fejét egy sötét erő: a világjárvány. Wilfried Haslauer kormányzó a nyár elején bejelentette, Helga Rabl-Stadler szerződését 2021. december 31-ig meghosszabbítják, hogy az általa előkészített program, ha később is, de méltómód megvalósulhasson. A nyáron „csak” két opera és két színházi bemutatóra került sor, bizonyosan iszonyatos pénzügyi veszteséggel. Évtizedekig sikeres elnök így nem búcsúzhatott. Salzburg ugyan nem vált szellemvárossá, de szellős osztrák kisváros képét mutatta. A programokra még az utolsó percekben is volt elérhető jegy, bármelyik étteremben, bármely napszakban szabad asztal, és szállodai szoba bőséggel. Placido Domingó nem lépett fel A szicíliai vecsernyében, az előadás elmaradt, ám életműdíjat kapott a várostól, amelyért – a COVID-19 vírusból felépülve – annak rendje és módja szerint elrepült Salzburgba augusztus 6. napján.
NO EXIT - Nemzeti Táncszínház - Feledi Project
Cella-tangó
(Feledi Project – NO EXIT – 2020. december 10-i online felvétel a Nemzeti Táncszínházból)
„A pokol – az a másik ember/a többiek” tartotta Sartre, ami igen jó alapgondolat lehet egy táncszínházi esthez. Az író Zárt tárgyalás című drámáját dolgozta fel a Feledi Project szeptemberben bemutatott NO EXIT című előadásával. Egy gyermekgyilkos, egy áruló és egy szeretőgyilkos, akik még haláluk után, a pokolban is egy másik embert kínoznak, csak maguk kínjával ne kelljen szembenézniük. Feledi nem az Isteni színjátékból ismert mitológiai képekben mutatja meg a poklot, hanem azt a hétköznapi infernót láttatja, ami mindennapi emberi kapcsolatainkat uralja. Most nem annyira történetet mesél, hanem érzéseket villant fel, ami a zenével, a fényekkel, az egymásnak feszülő, majd szétváló testekkel, egy-egy szólóval mégis emberi sorsokká, történetekké állnak össze.
Katona József Bánk bán című drámájának átdolgozása Nádasdy Ádám újrafordítása alapján (Pécsi Nemzeti Színház)
Elemi ösztön(ök)
(Pécsi Nemzeti Színház – Katona József Bánk bán című drámájának átdolgozása Nádasdy Ádám újrafordítása alapján - 2020. október 26-i előadás)
Vilmos Noémi számára 2020 őszi(rózsás) SZFE-mozgalma parádés antrét jelentett a pályára lépéshez. Ha nincs a bemutató körüli nyilatkozatháború, hogy vajon trágár-e a pécsi előadás vagy sem, ha Vilmos nem a SZFE egyik vezérszónoka, nem lenne most nézői zarándoklat a pécsi Kamarába. Kezdő színházi ember szárnybontogatását látni szívmelengető. Különösen, hogy az előadás – alább bővebben kifejtve – hagy kivetnivalót maga után, de az nem kétséges, hogy a rendező és közvetlen alkotócsapata erős művészi vízióval bír. Mégis úgy gondolom, az előadás végén felhangzó hangos szimpátia taps nem a produkciónak, hanem a helyzetnek szól. A színpadon felhangzó „Sokáig éljen a magyar szabadság!” és a „Szabad ország, szabad magyarok!” vezérmondatoknak.