„Ki vesz engem észre?” 

(Pécsi Nemzeti Színház – Havel: Audiencia – 2024. március 11-i előadás)

Köles Ferencért, a város egyik legjobb férfiszínészéért bármikor megyünk Pécsre. Füsti Molnár Éva rendezte Havel Audienciáját feszes, kilátástalan kamarajátékra. Aki a rendszerváltás, vagy mi a szösz előtt nagykorú volt, annak nem kell magyarázni a káeurópai kisszerűséget, bambulást, bőbeszédű bratyizós-kétségbeesett fogalmatlan agressziót, ráismer. Köles Ferenc nagy színész, Sörmestere az örök beszorított kisfőnök. Katona Levente játéka szép beköszönés Pécsre, igazolja a Kemény István-i gondolatot: „Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” Nem bírjuk elhessegetni a gondolatot, hogy 2024-ben is valahol ott, ahol a hetvenes években, a trutnovi sörgyárban.

Omlás és romlás

(Orlai Prodikciós Iroda - Ruben Östlund filmje alapján: Lavina - 2024. február 25-i előadás) 

Vágjunk a közepébe: insta-élmény, pergő nyelvű influenszer, mindenki laza, jómódú, problémamentes és egészséges, vakító síruhák és fogsorok, magasélet a magas hegyen.

Genetikusan kartonpapa

„Az elnyomás csapatban károg, élő szívre mint dögre száll”

József Attila

(Pécsi Harmadik Színház – Tasnádi István: Kartonpapa – 2024. január 31-i előadás) 

Recenzens jókedvét épp elvitte a cica, mert a Pécsi Harmadik, mint művészszínház Vincze János kényszerű távozása okán - tán - az utolsó hónapját éli. Értékvesztés, épp szegényedik el Pécs, a színházi élet, meg mi, no de ez a lőtéri kutyát sem érdekli, miért épp Uránvárosban kellene vigyázni a világosságra, máshol sincs, oszt’ jónapot. Aztán elkezdődött a Kartonpapa című előadásuk, a családba sűrített belső és külső elnyomás bravúros katalógusáriája és paradox módon jókedvem lett: a tehetség az, ami bizakodással töltött el.

Ahogy azt elképzeli

(Budaörsi Latinovits Színház - Molnár Ferenc - Liliom – 2023. december 16-i előadás)

Csak egy férfi képzeli, hogy nem fáj, ha bántja a nőt. Fáj és nincs bocsánat. Csak egy művész képzeli, hogy tud polgári-normálisan élni. Nem tud és belebukik. Alföldi Liliomjának sem bocsátunk meg, de megértjük milyen egy művész. Nem irigylünk senkit.

Az Orfeum mágusai

Orfeum – Galambos Attila: BONNIE és CLYDE gengszterpop – “vacsoraszínház” – 2023. november 27-i előadás)

Fergeteges főpróbán jártam, Böhm György rendező ismét biztos kézzel alkotott: sodrás, humor, csillogó pimaszság, profi énektudás, vicces sasszék a magas kultúrába és vissza, szórakoztató karakterek. Így kell a zenés előadást színre vinni: minden pillanat kitöltött, hibátlanul gördül a szöveg, a zene, a poénok, nincs üresjárat, nincs lötyögés, nincs ciki. Ami van: profizmus, glamour, könnyedség – egy bitang nehéz műfajban. A Böhm-féle orfeum világában szívesen lennék habitüé.

Küzdőtér, kripta, koncert

(Örkény Színház - Szabó Magda. Az ajtó - 2023. január 28.)

Szabó és Szandtner-rajongó, aki vagyok, ezért jó volt nekem. Unortodox recenzió ez itten, mert szaknők és szakférfiak amúgy is szétírták már Az ajtót is, az örkényes Az ajtót is. Pogány Judit – úgy, mint Udvaros a Nemzetiben – csinált egy előadás-gegen Emerencet és alakítása összes szava a közönség szívébe került. Mindenki más – ezüstben, lakkban, partyfólia-parókában, varjúdombi mesék-lebernyegben - egy hideg, elrajzolt, szürreális világban mozog. Mondjuk tegye fel a kezét, aki   nem egy hideg, elrajzolt, szürreális világba lép ki mostanság.

Dagerrotípia

(Stúdió K Színház - Szendrey Júlia titkos naplója és korabeli hiteles és képzelt beszámolók nyomán írta: Szeredás András és Fodor Tamás - 2022.10.24-i előadás)

Egy héttel a Dagerrotípia-premier után Kiskőrösön jártam. Ha nem látom az előadást, nem zavart volna, hogy Petőfi szülőháza m ö g ö t t  áll Szendrey Júlia szobra, bónuszként egy fehérnemű boltra mutat, előtte táblán nem saját művéből idézet, hanem Petőfi verssorai. A szobor a turisztikai kísérőszöveg szerint a költő méltó társát formálja meg, aki megjelenésével a tisztaságot, a nyugalmat, a biztonságot ezen felül és a gondokkal bátran szembenéző párt (sic) is jelképezi. A Stúdió K előadása viszont igazságszolgáltatás egy nőnek, aki nem adta fel. A fel nem adásnak nincs jutalma. Eddig emlékezete se nagyon. Nem tudok rá válaszolni, hogy miért jut valakinek boldogtalan, következetes, de töredék-élet. Homonnai Katalinnak pedig itt én most követelek valami nagy-nagy díjat.

Visszahódítás

(Pécsi Nemzeti Színház – Csiky Gergely: A nagymama - 2021. december 4-i előadás)

Szerencsés az a színész, aki megérheti, hogy saját közönsége van. Állhat szemben a neki állva tapsoló nézőtérrel. Vári Évával ez történt Pécsett 2021 decemberében, mikor 21 év után visszatért városa nagyszínpadára. Lipics Zsolt minden színigazgatók legfőbb erényét, a szép eszét vette elő, mikor címszerepben léptette fel Vári Évát. Bizonyítani a zeniten ugyan nem kell, dolgozni annál inkább, mert Vári nem dívát, nem gyöngyös pártás monarchia-matrónát játszott, hanem – a kínzóan archaikus szöveg ellenére – egy magát meghaladó, érzelmi nagy dobást élete végén elvégző okos, megtört szívű nőt.

Kávéházi asztalnál

(Sándor Anna: Mózes és Jézus Budapesten - politikai kabaré, Spinoza Színház, 2021. szeptember 22.)

Két jó pasi cikizi egymást, méregetik a jelentőségüket, nem kímélve a másik egóját. Teszik ezt épp a Margitszigeten. Az egyik elébb épp vízen járt, a másik kettéválasztotta a főfolyót, hogy száraz lábbal kelhessen át rajta. Épp mint…nem mint, ők azok, Mózes és Jézus Budapesten.  Megnézik, mi újság ezen a hol kedves, hol borzasztó helyen. Sándor Anna új darabja ismét tanít, nevel, szórakoztat. Ráfér erre a cifra világra.