Aki nem látta a Netflixen sugárzott filmet (Pieces of a Woman) - mert Mundruczó Varsóban rendezte színpadi változatot biztos igen kevesen -, a téma az otthonszülés, pontosabban annak rossz kimenetele miatti családi konfliktus a mai Varsóban. Egy éppen csak megszületett gyermek elvesztésének traumája hogyan oszt meg egy párt, egy családot, s ez miként manifesztálódik egy közös vacsorán. A színdarabnak két jelenete van: a szülés és a vacsora, ami közte történik – fél évről van szó - azt az előadásból kellene kikövetkeztetnie a nézői képzeletnek.
Alföldi Róbert rendezte elődás egyrészes és másfélórás, abból harminc percig a főhősnő, Maya a hitvesi ágy közepén szül, férje, Lars nem éppen szakértő totyogása mellett. A szülés végén éppen befut a fogadott bába helyettese, akinek ez az első önállóan levezetendő szülése. Realisztikus a színpadi ábrázolás, elfolyik a magzatvíz, felmutatásra kerül a szintén megszült méhlepény, s az újdonsült apuka elvágja a köldökzsinórt. Pár perc családi boldogság után a csecsemő légzése leáll, a mentő már csak a kis holttestet viheti el. Majd belép a további négy szereplő és a színészek a színt átrendezik a főhősnő anyjának étkezőjévé. Kálmán Eszter jelmez-és díszlettervező csontfehér, így steril bútorai - a színpadon a nézőtér felé u-alakzatban körbefutó alacsony szekrénysor, középen két egymásba csúsztatható köralakú elem - plasztikus hátteret adnak a játékhoz, csak a színészek jelmezei hoznak némi színt a színpadra, a karakter jellemzéseként kinek harsány, kinek szürkébb jut.
A színdarabban nagyon sok kibontható téma felsejlik. Kezdésnek rögtön egy kissé rebellis nő döntése, aki azt gondolja, a teste a saját tulajdona, a gyereke meg úgy születik meg, ahogy ő akarja. Maga nem akar kórházat, neki ehhez joga van, így a születendő gyermeke joga az élethez nem annyira fontos. Van egy rendhagyó multikulti párkapcsolat, egy lengyel nő és egy norvég férfi között, ahol érezhetően a nő a domináns, ő van otthon. A főhősnőnek van anyja, testvére, így előjön a szülő-gyermek és a testvérek közötti konfliktus, terhes családtörténetük, az elhunyt apa öröksége. Van politikai szál is, nemezetek közötti feszültség, unión belüli ellentét, patriotizmus, gazdasági feszültség. És ott lebeg a veszteség feldolgozásának kérdése is, kit, hogyan érintett a tragédia, miként lépne, lépett túl rajta.
Nem általánosíthatunk, hogy milyen egy gyászoló nő, aki elvesztette a gyerekét. Petrik Andrea játszotta Maya a darab elején nagyon karakteres, makacs attitűdje nem túl szimpatikus. Amikor hat hónap után előkerül, már más ember. Átszellemült mosollyal az arcán rózsaszínben jár-kel, a vadmacskából kiscica lett. Az előadásból nem derül ki milyen utat járt be közben, egy-egy rövid mondatából tudjuk meg, hogy éppen válik, és nem pereli a bábát: „a gyerek mindenképpen meghalt volna.” Nem látjuk, hogy megkérdőjelezte-e saját döntését, nem tudjuk meg hogyan állt fel, nem a megbocsátó kegyelem sugárzik belőle, de a PTSD sem. Egyetlen markáns jellemvonása van, egyedül akar állni a világban, senki ne szóljon bele, amibe szerinte nem kell. A férjét, Larsot Telekes Péter játssza. A történet elején csetlő, de szerethető karakter, ám a családi vacsorára már egy ápolatlan narkósként érkezik, aki még iszik is. Rámozdul Maya unokanővérére, pénzt szed ki mind belőle, mind az anyósából, nem is keveset. Egy borgőzös beszélgetéséből tudjuk meg, hogy amúgy hídmérnök. Az, hogy miért lett drogfüggő, a házassága miért nem bírta ki a megpróbáltatást rejtve marad, mert már az első jelenetben sincs igazi meghittség a pár között, csak ideges rutin.
A szülésjelenet kulcsszereplője a bábát alakító Waskovics Andrea. Nyúlfarknyi jelenetében is sokat felfed ebből az átlagos külsejű, szürke nőből. Egy kétszeres anyát, egy megélhetésért dolgozó nőt, egy még bizonytalan pályakezdőt. Szép színpadi pillanata, amikor bénító rémületéből magához tér és levezényeli a szülést, majd egy percre átengedi magát az örömének, hogy bizonytalansága ellenére is sikerült, végül ott van az elutasító kétségbeesésének ábrázolása, hogy nem az ő hibája a tragédia.
Maya húga, Monika szerepében Márkus Luca. Eltorzítja a testvéri féltékenység, amiért nővére a természettől szebb külsőt, a szüleiktől több életindítást kapott. Teng-leng, lázad mindenki ellen, irigy az egész világra, szerinte mindenkihez jobb az élet. Küszködik, hajtana apja tisztázatlan halála utáni kártérítési összegre, ahogy politikai karrierre is, patrióta. Olyan vegán, aki állandóan éhes, és csak hússal lakik jól. Templomba jár, méregzöld ruhában és gépikötött mellényben, ráffal szorosra fogott hajjal. Márkus Lucának is vannak szép felvillanásai, amikor megmutatja, hogy mit nyom el magában, például, hogy szájalása ellenére szereti a nővérét, és tagadó pánikban van anyja egészségének gyors leépülésétől. Kövesi Zsombor alakítja a vőlegényét, Wojteket, nem sok vizet zavar a darabban a karakter. Ebben a családban a férfiak nem igazán hangsúlyosak, ahogy Maya és Lars, úgy Monika és Wojtek között is csak szürke megszokottság van az összekapaszkodás és meghittség helyett. A lánytestvérek előszeretettel torkolják le párjaikat, akik engedelmeskednek is.
Nagy-Kálózy Eszter a lányok anyja, Magdaléna szerepében az előadás legjobb alakítását nyújtja. Magányos, beteg, halálra készül belül, kívülről hóbortos, méltóságát színes gyöngysorokkal őrző, szépen öregedő asszony, lényegesen elegánsabb – minden értelemben – a lányainál. Nagy empátiával ábrázolja, hogy a nő egész életét kényszerpályán töltötte, boldogtalan házasságban megcsalt nőként, a két lányáért feláldozva magát, akik ezt észre sem vették. Ő az egyetlen, aki nem ítélkezik, mégis majd mindenki által megítéltetik. Utolsó erejével megpróbálja rendbe tenni gyermekei életét, de nem tud segíteni egyiken sem. Pedig még mindig maga elé helyezi őket, és olyan jól csinálja, hogy lányaiban nem tudatosul, hogy könnyen lehet, utoljára látták őt. Csak az, hogy anyjuk csoszog és keresi a szavakat. Érzékeny, apró, rejtett gesztusokkal teli alakítása ez Nagy-Kálózy Eszternek, pontosan, és nem túljátszva a már tűneteket okozó demenciát.
A lányok unokatestvére, Suzanna az ügyvéd szerepében Radnay Csilla remekel. Nem a család szerves része, így odaadóan figyelmes, alkalmazkodik mindenkihez, maga pont olyan elegáns akár Magdaléna, stílusos és visszafogott. Színpadi jelenlétét végig áthatja némi titokzatosság, miért van itt a rég látott rokon. Egyetlenként a nők közül ő hajlandó letakarítani Lars kutyagumis cipőjét, ügyesen, gyorsan, vagyis gyakorlatias is. Teljes lénye megváltozik, amikor vázolja, hogy a gyermekhalált miként lehetne pénzre váltani, miért is van jelen ezen a vacsorán, ahogy jelt kap az anyától, azonnal sok példányban kapja elő aktatáskájából a már összeállított peranyagot, a precedensek utáni kutatását. Maya elutasítja, mégsem törik össze, a BMW-je a ház előtt áll, karján a táska méregdrága, ahogy lezser bézs nadrágja és hozzá passzoló bőrcipője is, az irodájában meg pénzes ügyek tucatja várja. Légies szépségű, ahogy lereagálja Nagy-Kálózy játékát némán, a nézőtér felé fordulva. Ő játssza el kettejük viszonyát, hogy jobb lánya a két igazinál, és ő lesz majd a támasz, ha itt az utolsó felvonás.
Nem lehet nem észrevenni, hogy Alföldi Róbert a múlt évadban a Radnótiban általa rendezett, Tena Štivičić: 3tél című drámában vázolt női sorstablót folytatja inkább. Van egy jelenete a négy női szereplővel az asztal körül, amely szinte onnan köszön vissza. Éppen ezért kissé aránytalan a hosszú vajúdási és szülési jelenet, mert minden más szálat inkább felvesz az előadásban, mint Maja lelki megpróbáltatásának ábrázolását. Így az anya elhatalmasodó demenciáját, a testvérek viszonyát, Lars idegenségét. Megvillan a magyar társadalmi közbeszéd is, a „patrióta nem fasiszta”, „a Nyugat hanyatlik, az ott élő szerencsétlenek már a szexről is leszoktak”. Nem egy jellegzetes és karizmatikus Alföldi rendezés. Magam nem kaptam választ, hogy miért nyúlt az otthonszülés és a gyászmunka témáihoz, hiába született egy korrekt - de korántsem forradalmi hangvételű - előadás.
Az is megválaszolatlan kérdés maradt, hogy a színpadot miért öntötték el a festett gipsz kacsák, amelyeket állapota konzerválásáért Magdaléna készít tucatszám, és mintegy búcsúajándékként vihetnék a családtagok, de nem kell nekik, mielőtt távoznak az asztalra teszik és nélküle lépnek ki a kapun, elhagyva Magdalénát. A kiüresedett ház asztalán meg hullámzik a színes kacsatánc.
Fotó: Dömölky Dániel
