Az 1996-os film a rendezőt szakmai magaslatokba repítette, jelentős kritikai elismerésekben részesült, s az ínyenc filmrajongók körében műve kultikussá vált. A történet szerint Bess McNeill, akinek életét hite irányítja, találkozik a hangos és vidám olajfúrómunkással Jan Nymannal. Kölcsönös, erős testiségre épülő szerelem bontakozik ki közöttük, amely láttán aggódni kezdenek, akik ismerik a mentálisan instabil lányt. Konzervatív, szinte szektaszerű vallási közösségben él, ahol a nők némák az istentiszteleten, a temetéseken nem vehetnek részt; az emberek korlátok közé szorítva élnek, kivételesen ritkán engedve idegent maguk közé. Bess ennek dacára megkapja a közösség vezetőinek jóváhagyását a frigyhez. Nem tündérmesét látunk, Jant munkahelyi baleset éri, nyaktól lefelé lebénul. Ez arra készteti, hogy rávegye feleségét, keressen magának más férfiakat, és számoljon be neki kórházi ágyán szexuális kalandjairól. A lányt vakszerelme belehajszolja teste árulásába, mert vakon hiszi, a promiszkuitás a csodaszert jelenti Jan gyógyulásához. A faluban mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenről, és nem tűrik el Bess szerelmi és vallási kábulatban gyökerező tébolyát, hisz ez fenyegeti az istenhitre és szabályokra épülő rendjüket.
Szenteczki Zita, a darab rendezője a keresztút motívumára, annak stációira felfűzve vitte színre a történetet, párhuzamba állítva Bess és Jézus szenvedéseit. Míg Jézus a kereszttel a vállán ment fel a Golgotára, Bess a boldog szerelemtől a „megkövezésig” jut el, ennek tudatosítására az előadás közben kivetítik a 14 stációra utaló idézetet, míg a zárókép a 15. stáció, a feltámadás. Lázár Helga díszlete mintha a nabateus központ, Petra vörös-rózsaszín sziklákba faragott városába vinne, jelmezei pedig a hivalkodástól mentes közösség praktikus öltözetét mutatják, annak vezetőit (pap, bíró, orvos) sötét talárban kiemelve. Csak Bess kap végig hófehér ruhát, még szexuális kalandjai alkalmával is fehér szatén fehérneműt visel. A történetmesélésben fontos szerep jut Tarr Bernadett zenéjének és Kovács Domokos koreográfiájának, általuk számos, pszichikai terhet jelentő cselekmény csak jelzésértékű a színpadon, így is erős hatást gyakorolva a nézői érzékekre.
Sodró Eliza teremtette Bess az első perctől túlfűtött, zavaros személyiség, akinek gyenge a valósághoz való kötődése, illetve Isten és a közte lévő határok a történet végére teljesen elmosódnak. Akár Jeanne d'Arc, Bess is elkötelezettje Istennek, imádkozik hozzá, beszélget vele, útmutatást kér tőle. Azonban a szerelem szembeállítja hitével és közösségével is. A tragikus nőalak igényes és bonyolult szerep, hitelessé tételéhez – biztosan állítható – káprázatos tehetség kell. A rendező utat is engedett Sodró színészi kreativitásának, játéka révén a lány addigi örömtelenségéből szenvedélyét tébolyig növelve előttünk születik meg a boldogság. Sodró-Bess a házassága első napjaiban önfeledt gyereklányként fedezi fel az intimitást, a szex örömeit, majd fokozatosan előkerülnek mentális zavarai, a hisztériáig terjedő félelmei, hangos beszélgetései Istennel, aki mindig jelenlévő a számára. De Isten „válasza” az imájára, hogy férje mielőbb visszatérjen hozzá a munkából, megroppantja, hiszen bénán és önmagából kifordulva adja vissza neki, így megtörik bizalma az isteni gondviselésben, amely addig élete sarokpontja volt. Innen már könnyű az út a férj előtt, hogy manipulálja őt. A színésznő két órán át izzik a színpadon, és felfokozott érzelmi-idegi állapotát egyre srófolja, egészen a karakter személyiségének összeroppanásáig. Elképesztő energiákat mozgósít magából Bess életre keltésére, hogy megmutassa a lányban élő szeretetet, majd teljesen felégesse a karakter fizikai és lelki egyensúlyát.
Pál András Janja férfias, gyengéd férfi, aki Besst egyszerű, kissé gyerekes személyisége ellenére – vagy éppen amiatt – szereti meg. Szerepének ez a része könnyű is számára, a személyiségfordulat az érdekes fordulópont alakításában, amikor férjként visszataszító tetteket követel az addig imádott feleségétől. Hitelesen ábrázolja, ahogy az általa játszott figurát megszállja a perverzitás, és kegyetlen fantáziáit felesége rovására elégíti ki, más férfiak karjaiba üldözve őt. Pál játéka sötét, groteszk paródiába rántja Jan és Bess kezdetekkor őszinte szerelmét.
A darab további szereplői a közösség tagjai, míg a történések helyszíne, a templom, ahol a lelkész két dologhoz ért: leleplezni a bűnösöket és a tévelygő lelkeket pokolra küldeni. A tiszteletes-bíró-orvos, vagyis az elöljárói hármas: Schneider Zoltán – Horváth Lajos Ottó – Gazsó György fekete taláros vészbanyákként jelennek meg, szigorú alakzatokba tömörülve bigott nézeteik védelmezésére. Mindhárman temperált színpadi jelenléttel érzékeltetik karakterüket. akár egy jó Hitchcock-filmben, a megjelenésük után Bess állapota, helyzete rendre baljós fordulatot vesz, zavar támad a fejében.
Bess özvegy sógornője, Dodó és anyja, Stella szerepében Berényi Nóra Blanka és Kováts Adél két empatikus lélek Bess életében, de bármennyire is szeretik a lányt, egy ponton mégis megtagadják, nem fordulnak el életük biztos gyökerétől, a közösség erejétől. Tiszteletteljes és kollegiális a két színésznő művészi jelenléte, támogatva és ellenpontot adva Sodró Eliza szerepformálásának.
A történet rejtélyes alakja dr. Richardson, aki szakértői véleményt mond Bess pszichológiai-elmebeli állapotáról, ami a lány végzetéhez vezet. A Major Erik által életre keltett orvos instabilnak, megszállottnak, sőt pszichotikusnak ítéli a lányt, különösen, hogy Bess őt szemeli ki egyik őrült szexuális kalandjához, amely kísérlete kudarcba fullad. Talán ő az egyetlen nem rokon, akit megérint a Bessben élő szeretet, amely távolról sem sajátja közössége tagjainak. Szakvéleménye ellenére az emberi véleménye valahogy akként szól az előadás végén: „Ha újra kérnék, hogy jellemezzem, akkor azt a szót használnám: jó.”
Az előadás lelfogadása lehet kemény dió, hisz Bess kálváriáját párhuzamba állítja Jézus keresztútjával, ami némileg közelít a blaszfémia határához, nemcsak a mélyen vallásos, de talán a hívő emberek körében is. Ahogy az a tény is, hogy egy zárt, embercsoport és mély hitük most egyértelműen gonosz jelleget ölt. Az előadásnak több apropója lehet, így kiállás a feminizmus mellett – amely a rendező korábbi munkái révén igazolt művészi hitvallás – vagy némi kritikai él a sovinizmus, a bigott vallásosság ellenében. A produkció történetmesélése ritmusával és impresszív képi világával feltárja, hogy az elfojtás, a tagadás, a hit alapján való moralizálás hova vezethet, ahogy azt is, hogy a minket körülvevő, egyre embertelenebb világban mekkora szükség van a legkisebb jóságra is. Erre utal dr. Richardson véleményének sarkos változása, és a lány sógornőjének óvó szeretete egy olyan bátor lény iránt, aki félelem nélkül kimutatja érzelmeit, és mer szeretet adni-fogadni. A Radnóti Színházban egy újabb, pro és kontra viták forrásává váló produkció született.
Fotók: a Radnóti Színház fb-oldala
(Az írás a prae.hu oldalán jelent meg: https://www.prae.hu/article/14261-orult-szerelem/
