Valló Péter szuverén karakterekként hozza a szókimondó, egyben szórakoztató Bennet- családot, ábrázolásuk során nem ódzkodik hibáikat is megmutatni, és megismerjük minden szereplő motivációjának gyökerét is, a két főszereplő, Elizabeth Bennet és Mr. Darcy alakjának súlyozása mellett. Austen regényében a jellemek nem túl árnyaltak, de a rendező egymáshoz épülő „jelenet-téglákból” autentikusan felépíti Austen-világát, úgy adagolva az információkat, hogy apránként minden karakter megteljen élettel, komplex és hihető figurává váljon.
A Bennet-család korántsem ideális, a szülők párkapcsolata, az apa korai kiábrándulása nejéből kihat életükre. Bennet felületesen választott társat, felesége hiányosságai miatt az amúgy intelligens férfi csak könyveiben és környezete megfigyelésében lelt örömet. Saját tévedése okán elvesztette a felesége és önmaga iránti tiszteletét is, férjként, apaként is alkalmatlannak bizonyult. A feleségét nem igyekezett szelíden betörni, így magához emelni, inkább hozzászürkült. A lányainak - ahogy Lady Catherine de Bourgh helyesen rámutat - a kor mércéje szerint nemhogy jó, de semmilyen nevelést nem adott, csak mindennapi bizonyítékát annak, mit jelent, ha a házastársak intellektusukban és érdeklődésben nem illenek össze, és egy nő csak az anyagi biztonságát tartja szem előtt. Lukács Sándor Mr. Bennet szerepében rezignált papucs férj, de közben nagytudású férfi éles elmével és csípős nyelvvel. Kedvvel, színpadi eleganciával, sok évtizedes vígszínházi múlttal és stílussal van jelen az előadásban, a játékéval megemeli az előadást, ahogy a férfi iróniája mögött végig érezteti annak örök keserűségét. Mellette a műveletlen, nagyravágyó, a gyakorlati életben rafinált felesége, Mrs. Bennet szerepében Hegyi Barbara csodálatosan fárasztó karaktert hoz, egy zajos és ostoba nőt, tucatnyi árnyalattal színezve a figurát, egyszerre játszva benne egy tudatlan házvezetőnőt, cserfes cselédet, házasságszerzőt, megöregedni nem tudó örök bakfist. Mindezt tartással, mégis vállalható közönségességgel, nagy-nagy színészi öniróniával. Élvezi, egyben uralja a színészi alkatához illő karaktert, felszabadultan játszik.
Benneték házasságának ellenpontjaként, a Gardiner-házaspár szerepében Balázsovits Edit és Karácsonyi Zoltán egy-egy pillantással, félmondattal tartanak tükröt arról, hogy milyen az életre szóló, érzelmi alapon kötött és a világ ellenében cinkos összetartozás. A gondoskodó és józan ésszel teli Gardinerék jobb szülőknek bizonyulnak a Bennet-lányok számára, mint Mr. Bennet és felesége.
A főhősnő négy nővére különböző egyéniséggel rendelkezik. Jane, a megbízható nővér szerepében Varga-Járó Sára a legrosszabban is meglátja a cseppnyi jót, megingathatatlan a pozitív hozzáállása, játékával szimpátiát kelt, szépen hozza a naivitása ellenére is – Elizabeth után - a legértelmesebb Bennet-lányt. Lydia (Virágh Panna m.v.) meggondolatlan, eszeveszett és szeszélyes lány, azt kapja, amit megérdemel, hisz anyja mini mása, már az esküvő előtt elrontja egész életét, amit majd csak a pletykás, lusta vidéki társasági élet fog kitölteni, nem a szerelem. Janó-Szegi Eszter m.v. Kitty és László Rebeka e.h. Mary szerepében annak megfelelően kicsit esetlenek, ám László Rebeka nevét érdemes megjegyezni, mert képes kiragyogni a darabbéli népes fiatal színésznők közül, megmutatva a már megkeseredett leendő vénlányt, egy könyvmoly és korai szüfrazsett színéből kikeverve a szerepét.
Letisztult, szép játékot mutat Charlotte Lucas, Elizabeth barátnője szerepében Szász Júlia m.v. is. Következetes és megfontolt ifjú nő, aki a saját boldogságot választja, ezért kompromisszumot köt önmagával és a társadalom elvárásaival is. Érdekházasságra lép a teljesen jelentéktelen, ám módos Collins tiszteletessel, hogy szegény lányként jómódban élve saját házat vezethessen. Gyöngyösi Zoltán aprólékos műgonddal játssza el a tiszteletes szerepében, amit Austen írt a figuráról: „A butaság, amellyel a természet Mr. Collinst megáldotta, biztonsággal megóvta széptevését minden vonzerőtől, ami bármely nőt arra indíthatna, hogy annak folytatását kívánja.”
Ertl Zsombornak Wickham szerepében a szeme sem áll jól, hiába sima modorú, elbűvölő, egyben jóképű férfi, precíz a nagy pálfordulásokra képes szélhámos csábító szerepében. Medveczky Balázs Bingley-je pont olyan férfiban, mint Jane Bennet nőben, hasonló a természetük, viselkedésük: vidámak, barátságosak és jókedvűek, mindig készek a legjobbat gondolni másokról; teljes mértékben hiányzik belőlük Elizabeth és Darcy egoizmusa. Vonzó színpadi párt alkot Varga-Járó Sárával, tökéletesen összeillenek.
Ahogy Forster ezredesként Bölkény Balázs és Caroline Bingley-ként Szilágyi Csenge. Pár nyúlfarknyi jelent van arra, hogy Szilágyi vázolja a sznob nővér hiábavaló kísérleteit Darcy figyelmének elnyerésére, míg Bölkény a becsület szobrát, az igaz barátot, a derék katonát, egyben szemérmes férfit. Az egyik legszebben beállított jelenete az előadásnak, ahogy talán leendő párként „egymásra találnak”. A nő háttal áll a férfinak, mindketten a nézőtér felé játszák el a szomorú szerelmet, mint egyetlen reális reményüket a boldogságra.
Remek epizódot hoz Lady Catherine de Bourgh szerepében Halász Judit. Gazdag, parancsoló nemesasszony; Mr. Collins pártfogója és Darcy nagynénje, az osztálysznobizmus megtestesítője, különösen, amikor megpróbálja elparancsolni a középosztálybeli Elizabeth-et gazdag arisztokrata unokaöccsétől. Egy Violet Crawley, Dowager Countess of Grantham-et hoz, stílusosan, könnyedén.
A szerelmi történet hiteles ábrázolásához méltó ellenfeleket kell színpadra küldeni, hogy majdan hihetően méltó társak lehessenek. A Bennet család legintelligensebb lánya a fürge eszű Elizabeth, aki kedves, jó társalkodó, őszintesége és élénk szelleme teszi képessé, hogy felülemelkedjen osztályokhoz kötött társadalmán és amúgy pocsék társasági viselkedésén. Éles nyelve és elhamarkodott ítéletekre való hajlama gyakran tévútra vezeti; sok akadályt kell legyőznie – beleértve saját személyes kudarcait is –, hogy megtalálja a boldogságot. Egy reménytelen anya, egy elérhetetlen apa, két vállalhatatlanul ostoba és felületes fiatalabb testvér, számos sznob, egyben ellenszenves nő, és a saját téves benyomásai, akiken és amelyen át kell törnie, hogy elnyerje Darcyt. Waskovics Andrea a pergő párbeszédeken keresztük képes az összetett jellemábrázolásra, az iróniára, és megnyerő a kibontakozó szerelem ellenállhatatlan varázsának megmutatásában.
Egy gazdag család fia, a nagy pemberleyi birtok ura, az intelligens és nyers Mr. Darcy, aki születési jogán és gazdagsága okán maga is hajlamos elhamarkodottan és keményen ítélkezni. Túlságosan büszke és tudatos társadalmi helyzetét illetően. Az elején arrogánsnak és ridegnek tűnik, fokról fokra hozza elő a színészi játék, hogy Darcy is csak ember, aki mély érzelmeket rejt magában. A szerepben Wunderlich József méltó párja Waskovics Andrea Elizabeth-jének. Alakítását nem vágja agyon a karakán nő, sőt ő „a nézés tárgya”, a látványelem, a rejtélyes és sármos Mr. Darcy. Hitelesen hozza a figura belső váltásait, képes megmutatni a szerep jellemének bonyolultságát, egy olyan fiatalembert, akire minden lány vágyik.
Kovács Krisztina dramaturg megőrizte Austen könnyed és gazdag stílusát, a szellemes dialógusokat egyszerre lehet megmosolyogni és elgondolkodni az örök emberi természet, az írónő korának társadalmi konvencióin, különösen, hogy ma újra élő társadalmi problémánk az osztályok között egyre élesebb különbségek, a nők szerényebb lehetőségei. Kálmán Eszter színpadi forgóra és süllyesztőre alapozott, a nézőtér irányába lejtő, ácsolt faemelvényei, a zsinórpadlásról alábukó fehér felhő-selymek, és a szereplők hófehér jelmezei jelzésértékkel stilizálják a kort, hitelesen keltik életre az angol vidék illúzióját. Ami fő, gördülékenyen követhetővé teszik a helyszínváltásokat, a cselekmény fordulatait, és Bodor Johanna rajtuk dinamikus, fürge mozgássorokkal látta el a szereplőket.
Valló Péter romantikus történetet vitt színpadra, két biztos és egy mondhatni happy endinggel. Kivételes érzékenységgel mutatja be a női szerepelők belső világát, minden eladósorban lévő lány kap egy-egy monológot a színpad szélén, miközben tekintetük, arcuk rezdüléseit premier planban kivetíti a teljes hátsó színpadot kitevő fehér vászonra. Remekül osztott szerepet, méltó megmutatkozást adva a színház teljes társulatának, és nem csak a fiataloknak, a szerepkörváltást éppen megélő és az idős művészeiknek egyaránt. Az évadban a Radnótis Én, Daniel Blake után ez a második – attól persze igen eltérő - formátumos, sőt egyenesen lenyűgöző hatású színházi munkája. Értelmes és érzelmes, látványában és tartalmában egyaránt gazdag, kifinomult, ötletes előadás. Az alkotótársaival létrehozott Austen adaptációja hosszútávra sikergyanús előadásnak tűnik.
