Iza színházban járt - Kemény Lili: Az orosz barát (Örkény Színház)
vasárnap, 02 november 2025 04:13

Kemény Lili: Az orosz barát (Örkény Színház)

Értékelés:
(69 szavazat)

Innen szép….

(Örkény Színház - Kemény Lili: Az orosz barát – 2025. október 24-i előadás) 

Iza: Amilyen mamlasz vagyok, még mindig hiszem, ha egy színház megadja ősbemutatója szinopszisát, akkor maga pontosan tudja, hogy mit és miért visz színre. Így szépen vártam a színlap szerinti: „Mi lett a magyar értelmiségből az elmúlt huszonöt évben?” téma kibontására. Három és fél óra alatt megtudtam, a magyar értelmiséget pengeagyú bölcsészek alkották, akik nyelvtudásuk révén poszt-kommunista vezetőből lett orosz oligarchák szolgálatába álltak, és mára szerte kis hazánkban ügynököket és kémeket képeznek, de nem baj, mert a gyerekeik J.K. Rowling Harry Potter regényciklusától megvilágosodva majd fellázadnak ellenük. Én mégis hol voltam ezalatt?  

Éva: Attól tartok, hogy a jó Isten egyszerűnek alkotta az én eszemet is, mert sehol sem leltem azt a nagy modernséget, amitől élveznem kellett volna ezt az előadást. Amit nagyra értékeltem, az Kerekes Éva áriaszerű – az előadást tekintve zárványnak ható – nagymonológja volt. Mi derült ki? Talán az, hogy az elmúlt – itt moslékszerűnek állított – huszonöt évünk a ma durva és mocskos zűrzavarával szükségszerűen összefügg, az öregek sem voltak különbek, a középgeneráció rettenetes, a fiatalok veszendők. Hát, most hová szaladjak ezzel a nagy tudással, amire szert tettem? Megértem, ha ez generációs közérzet-darab, de mégsem lettek kérdéseim, az a baj. Az Örkényben pedig szoktak lenni.

Le kell szögeznünk, színdarabról szólni túlzás lenne, négy – laza szálon – csatlakozó jelenetet követünk közel négy órán át. Az ezredforduló évében forgatókönyveket cincáló bíráló bizottságként hárman szoronganak egy színpadi dobozban, és már három éve nem tudnak dűlőre jutni. Két pocakos, modortalan, ápolatlan és kissé szexista férfi (Znamenák István és Mácsai Pál), és egy vaskos stílusú kádernő (Csákányi Eszter), akinek a dolga, hogy etesse és itassa a férfiakat, valamint olvasson és tudjon helyettük mindent. A negyedik bizottsági tag kilóg az összeszokott poszt-kádárista filmes társulatból, az ötödiket meg sem ismerjük. A negyedik egy fiatalember (Ficza István), aki a másik három fia lehetne, és a szócséplés helyett az írásos emlékeztetőkben hisz, ráadásul meghatják a népi motívumok, és próbál úgy csinálni, mintha komolyan venné a feladatot. Mácsai alakította Frigyes cenzor távirati úton behív az ülésre egy pályázót, Faruzsa Miklóst (Hajduk Károly), aki krisztuskülsővel, mellére kötött csecsemővel meg is érkezik, és flegmán kvázi geopolitikai szakértőként elemezi a bizottságnak az éppen kormányfői kinevezést szerzett, ex-KGB-s külföldi hírszerző tiszt Vlagyimir Putyin csecsenföldi akcióit. Az este végére kiderül, hogy Faruzsa személye az a szál, amely hellyel-közel összeköti a sztorit. A férfi éppen Oroszországba készül megbosszulni gyermeke anyja, az oknyomozó újságírónő halálát, és itt diszkréten befigyel a meggyilkolt Anna Politkovszkaja emlékezete. 

Majd fordul a díszlet-doboz és már az Ural-hegységben vagyunk egy lestrapált teherautón bukdácsolva Tori (Takács Nóra Diána) és Attila (Nagy Zsolt) társaságában, akik a második Orbán-kormány hatalomra jutása évében éppen ikont csempésznek vissza Orbán Viktortól Putyinnak, ami eddig a Magyar Köztársaság birtokában volt, de a kormányfő jobbnak találja azt elküldeni Vlagyimirnak. Nem világos miért csempészáruként, és miért nem az államközi diplomácia keretében. Gorán Attila tökös magyar kalandor, ha már arra jár, van nála némi drog. Megbukik, de jókor és jó helyen előkerül hajdani bölcsésztársa, Faruzsa Miklós, aki az Oroszországban állomásozó magyar diplomata kar fontos tagja már (ennyit a vérbosszúról), és a csecsemő már kiskamasz lánnyá cseperedett. A két férfi egymásra talál, Miklós beszervezi Attilát a diplomata-bizniszbe, hogyan lehet tanácsadóként, de valójában munka nélkül marha sok pénzt keresni.

Majd megint ugrunk tíz évet, s a Covid kellős közepén Kerekes Éva egyetemi oktatóként online szeminárium keretében magyarázza, hogy a Harry Potter regényciklus a görög mitológiára épül, annak is két fontos mozgatórugójára: a vérbosszúra és a hübriszre. Kerekes kb. félórás, kanapén törökülésben előadott monológja színészi bravúr-szám, a csak odaképzelt kutyája megitatásával és megsétáltatásával. Leginkább az jön le a hangszórón keresztül megszólaló egyetemi diákjai gondolataiból, hogy ők biztos nem lesznek egy "fényes szelek" nemzedék.

Végül visszakanyarodunk Faruzsa Miklós családjához. Faruzsa már egynapi munkával megkeres egy Néva-parti villát, Gorán Attila a strómanja, akit váltságdíj reményében éppen elrabolt egy szedett-vedett tini gengszter-galerivel (Novkov Máté, Samudovszky Adrián m.v., Szkladányi Andor m.v., Józsa Bettina, Patkós Márton, Kövesi Zsombor) a fiatal felnőtté érett Faruzsa Rebeka (Rezes Dominika m.v.). Ebben az utolsó jelenetben minden atomjaira esik szét. A felnőtt pelenkában fellógatott Gorán Attila el akarja mondani Rebekának, hogy valójában ő az apja, miközben a szerencsétlen „terroristák” tanácstalanul várnak a külső parancsra, hisz fogalmuk sincs mit és miért tesznek. Megjön a csapatával Faruzsa-apuka, és a lányán vagy nem lányán kívül mindenkit lelőnek a vele érkező mesterlövészek. Függöny. 

Mi meg ott ülünk kábán, hogy WTF? A magyar értelmiség az elmúlt 25 évben hülyére itta és zabálta magát, vagy keleti nyelvtudása révén orosz zsoldba állt, és okosabb - meg persze „bátorabb” lévén - az ex-KGBS-eknél, James Bondot megszégyenítő titkos (kettős)ügynök vált belőlük, akik mind a megbízóikat, mind azok üzletfeleit megfejik.  

A Zűrzavar 2045-öt, Schwechtje Mihály: Szex. Újra. El., és az Anyegin című előadásokat is már nehezen „vettük meg” az Örkényben – Dollár Papa Gyermekei produkciókat meg hagyjuk is –, nem értjük, hogy A vihartól Az ügynök halálán át a Boldogtalanokig hogy jutotottunk idáig. Azt tudjuk, kortárs dráma nélkül nincs színház, de mit gondolt erről a műről a rendező – a konzulens – a dramaturg – az irodalmi szakértő négyese? Mit olvastak ki belőle? Miből gondolták, hogy összedobált féligazságok az elmúlt 25 évből – mintha a szerző bennfentes lenne a KGB és a magyar titkosszolgálat berkeiben összeállt valami olyanná, mint mondjuk Frei Tamás leleplező fikciós krimijei?

Közben meg ott a prémium társulat. Kihasználatlanul. A nyitó Csákányi-Mácsai-Znamenák trojka lejátszhatná a csillagos eget, ha nem járótalp-perspektívából kéne csak felskiccelniük a zűrzavaros, maszatos kétezres évet. Amit ők tudnak, az talán több, mint a kiábrándultság-fekete humor-káeurópaiság ötven árnyalata, náluk van a korszak pokolbéliségének és szépségének a tudása, a konzekvens életű nagy emberek és a hitványok ismerete is. El is tudják játszani. Miért kell akkor csak ekkorát dobniuk? Élvezetes az, amit csinálnak, de szövegként csak roppant belterjes bonmot-ok és utalások jutottak nekik, csak a játékuk képes picit magasabbra „tenni” az alapanyagot. Ficza István Opitz Dénese az elveszett generáció egyikének reprezentánsa, kár, hogy nem vitték tovább a figuráját, lehetne ott is mondanivaló, mert Ficzát látni mindig tiszta nézői öröm. Még valami: Nagy Zsolt kiváló középgenerációs színész, egyedi stílussal és eszköztárral, személye szimbóluma a független színjátszásnak és az abból való színészi továbblépésnek is. Ne kelljen már faszagyereket játszania megint, aki ver és akit vernek. Pazarlás. Mindenkiről szólnunk kéne, de nem tesszük. Tizenöt színész van a színpadon, mindről tudható, hogy alakítása odaadó munka eredménye. Dolgoztak azon, hogy színpadi jelenlétüknek súlya, hitele legyen. Hivatásuk van és hivatástudatuk. Ehhez meggyőző irodalmi alapanyag, ahogy régen mondták „darab” nem adatott. Nem az ő felelősségük.

Színlap: https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadas/oroszbarat

Megjelent: 1761 alkalommal
Tovább a kategóriában: Mary Page Marlowe (Old Vic) »