Wéber Kata és a Proton Színház társulata: Parallax című előadása a Katona József Színházban
A sebhely helye változik, a seb nem
(A Proton Színház Parallax című előadása a Katona József Színházban 2026. szeptember 19-én)
Van olyan lakás, amelyből ugyan elköltöznek, de a múltjuk ott marad. A bútorok elvihetők, a nagymama nem. A zsidóságot nem dobozolhatják be a költözők, ahogy a homoszexualitást sem, a történelmet meg pláne nem. A Parallax kis budapesti lakása lakóinak életét régóta túlterheli a történelem, azonban a falakon még mindig van hely az újabb traumáknak. A Proton Színház előadásában újra előkerül a kérdés, amelyet Mundruczó Kornél az Evolúció című produkcióban már körbejárt: mit örököl az ember abból, amit nem ő követett el és nem is akarta megörökölni?
Cesc Gay: Vadító éjszakák (Orlai Produkciós Iroda)
Egy házasság hangszigetelése
(Orlai Produkciós Iroda - Csec Gay: Vadító éjszakák - 2026. szeptember 18-i előadás)
A társasház a modern ember egyik utolsó közösségi intézménye. Nem kell ismernünk egymást, elegendő tudnunk, ki mikor fúr, veszekszik, viszi le a szemetet, és mikor szeretkezik. A társasházi együttélésben a demokrácia lényege: mindenki szabad, amíg a szomszéd nem hallja. Cesc Gay katalán film- és színházi rendező ezt a roppant civilizációs problémát tette első színpadi darabjának tárgyává, amely magyarul Vadító éjszakák címmel került az Orlai Produkció műsorára.
Evita (Madách Színház)
EVITA – A hatalom fehér ruhában
Az Evita című musical majdnem ötvenéves: 1978. június 21-én debütált a londoni West Enden, és rég átlépett azon a koron, amikor azzal lehetne elintézni, hogy „régi musical”. Történelemmé vált, sőt maga is történelmet csinált a musicalek világában. 1979. szeptember 25-én már a Broadway-n volt amerikai premierje, Patti LuPone és Mandy Patinkin főszereplésével. E produkció hét Tony-díjat kapott, köztük - első brit musicalként - a legjobb musical, a legjobb zene és Harold Prince a rendezői díjat.
Az öltöny (Maladype Színház)
A bosszú (jazz) partitúrája
Can Themba – Kovács Adrián – Balázs Zoltán: Az öltöny (Maladype Színház – Mettrin)
Képzelj el egy szakítást, ahol nincs ordibálás, tányérdobálás, csak egy ottfelejtett zakó a hálószobában, és egy férj, aki úgy dönt, hogy a legkifinomultabb pszichológiai horrorral áll bosszút. Dióhéjban és a felszínén erről szól a dél-afrikai Can Themba novellája, Az öltöny, amelyet Balázs Zoltán rendező vezette Maladype Színház – Kovács Adrián zeneszerzővel karöltve – fojtogató, de igen stílusos jazz-operaként vitt színre, amit nem felejtesz el egyhamar.
A győztes, aki veszít (Royal Shakespeare Company, Swan Theatre, Stratford-upon-Avon)
Anton Csehov: Cseresznyéskert – Royal Shakespeare Company, Swan Theatre, Stratford-upon-Avon
A Cseresznyéskertben mindenki késésben van. Ranyevszkaja a felismeréssel, hogy a múlt nem tartja fenn önmagát, Gajev a cselekvéssel, Várja az élettel. Lopahin – aki a legpontosabban érti, hogy eljött a változás ideje – az egyetlen dologgal késik el, amit pénzzel nem lehet megvenni: saját érzelmeinek felismerésével. A Royal Shakespeare Company új előadásában ez a csehovi alapgondolat nem mindig áll össze színpadi egésszé, de akadnak pillanatok, amikor egyszer csak megérkezik Csehov. Mindenekelőtt Kenneth Branagh Lopahinjában.
High Society/The Musical - a Birminghami Alexandra Theatre-ben a londoni Barbican vendégjátéka
A gazdagok nem sírnak – énekelnek
(Barbican - High Society/The Musical a Birminghami Alexandra Theatre-ben – 2026. augusztus 22-i előadás)
A gazdagokkal az a baj, hogy ha szomorúak, azt sem lehet komolyan venni. Mindenük megvan hozzá, hogy boldogok legyenek, tehát ha mégsem azok, akkor nyilván valami elromlott a dramaturgiában. Cole Porter megoldotta a problémát, dalokat írt róla. Így a milliomos, a válófélben lévő asszony, a megbízhatóan unalmas vőlegény, a szoknyabolond exférj, az alkoholista nagybácsi és a lesipuskás újságíró nem panaszkodik – énekel. Ettől az egész társadalmi probléma rögtön kellemesebbé válik. Ez a High Society.
A szabadság börtöne – jegyzetek egy müncheni Fidelióról
Beethoven Fideliója a 2026-os Bajor Operafesztiválon
Beethoven egyetlen operáját mindenki tiszteli, sokan talán csodálják is, de viszonylag kevesen szeretik feltétel nélkül. A legnagyobb operák többnyire az emberi gyarlóságokból élnek: féltékenység, szerelem, bosszú, hiúság, hatalomvágy. Ezzel szemben Beethoven egy eszmét akart színpadra vinni: a szabadságot. Mozart tudta, hogy Don Giovanni sokkal érdekesebb, mint az erény, Verdi, hogy Jago izgalmasabb, mint a becsület. Beethoven viszont abban hitt, hogy a színpad elbírja az erkölcsi nagyságot. Operája egy nemes oratórium, amelyet történetesen jelmezben adnak elő.
Joseph Stein – Jerry Bock – Sheldon Harnick: Hegedűs a háztetőn (Csokonai Nemzeti Színház Debrecen)
Egyensúly a szakadék fölött
(A Hegedüs a háztetőn a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, 2026. június 21-i előadás)
A Broadway és a West End repertoárján számos musical él tovább újabb és újabb szereposztásokban, ám legtöbbjük megmarad saját korának lenyomataként. A Hegedűs a háztetőn ezzel szemben ritka kivétel: minden nemzedék új kérdéseket tesz fel neki, és minden korszak más választ hall ki belőle. Az 1964-es ősbemutató idején a holokauszt utáni zsidó identitás drámáját jelentette. A hetvenes évek nézője a kivándorlás és az asszimiláció dilemmáját látta benne, a közép-európai rendszerváltozások idején a szabadság és a hagyomány viszonyáról kezdett beszélni. Ma már az otthon elvesztéséről, a menekülésről és a közösségek törékenységéről szól. Kevés színpadi mű képes arra, hogy úgy nyerjen új jelentéseket, hogy közben egyetlen sorát sem kell átírni. Ez a klasszikus művek sajátja.
Az egyenes tartás…..meg az ára (Drahota Andrea 85. születésnapjára)
Egyes színművészek nem voltak kisebbek a „nagyoknál”, de a mesterség érdekelte őket, nem a siker látványos koreográfiája. Drahota Andrea pályája immár hat és fél évtizede a következetes szakmai igényesség története. Életkorában benne van egy egész színházi korszak emlékezete. Amikor főiskolára került, még játszottak a két világháború közötti színészek, mire pályája kiteljesedett a modern dráma meghatározó alakjává vált, amikor visszavonult pont eltűnt körülötte az a színházi világ, amelyben létezett, így tanúja, egyben hordozója az elmúlt hat évtized változásának. Visszafogottan, a csend drámaiságában.
A pesti hang őrei – Benedek Miklós és Fesztbaum Béla a kuplé és a sanzon hagyományában
Tegnap este különleges környezetben – saját civil világomban - a Budapesti Ügyvédi Kamara Dísztermében láthattam Fesztbaum Béla „A pesti polgár” című önálló estjét. Két hatalmas márványtábla előtt játszott, amelyeken sok száz 1938 és 1945 között elhurcolt, hősi halált halt ügyvéd elődöm, egyben pesti polgár neve van felvésve. Fesztbaum mindig karizmatikus, de a hely hangulata mintha őt is megihlette volna, különösen bensőséges másfél óra tanúi lehettünk mi mai ügyvédek. Az előadásban Benedek Miklós alakját szomorúan szép felhajtással idézte meg, ahogy az lenni szokott, elgondolkodtam…..