Iza színházban járt - Farkas Éva

Tét, nő, karc

(Mozsár Műhely/ E-Mancik Színházi Manufaktúra - Szomjas férfiak sört isznak helyettem - 2018. október 14.-i előadás)

Harmincpluszos nőknek fáj a szépen definiált élet, ezt ki is mondják ahelyett, hogy szülnének rendesen. A „női princípium” szöveg meg mehet a debil propagandatermékek közé, mert a valóság a folyamatos keresés-találás, bánat, szerelem, és temperált – néha csak ideiglenes - magány. Ami persze alkalmas az önmeghatározásra. De semmi ordenáré kékharisnyaság, minden karcos, fáj és igazi.

Amikor a zenit a semmivel egybeesik

„sokkal több vagyok,
mint Prospero, e kis kunyhó  lakója,
a te szegény apád.”

Nem a varázsló töri el pálcáját, hanem Prospero dobja könyvét - hatalmát a földi dolgok kupacára. Aztán szembenéz a közös emberi sorssal, a halállal. Szikszai Rémusz méltán korhatáros Vihart rendezett a Bábszínházban. Megtudjuk, hogy létezik olyan, hogy tudás és erkölcs párban jár, a megbocsátás értelmi-morális aktus, és a legbátrabb a halál szemébe néző ember. Ahogy Fodor Tamás mondja, hogy olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, az fáj rendesen.

Nyilván neki is nehéz saját magával

(Alkalmáté Trupp – Fenyő Iván - 2018. július 29.-i előadás)

Alkalmáté újra, ezúttal a jócsávó, „nehéz ember”, celeb, majd megvilágosodott Fenyő Ivánról. Ami a színpadon kiderül róla: érzékeny, erős akaratú, jó színész és tud szeretni. És egy irritáló, hisztériás, nagyképű, zűrzavaros szemétláda. Akkor most mi van? Egy kegyetlen előadás, az van.

Tűsarkú cipőben, hátrafelé, magyarként

Szerencse, hogy hisznek magukban: Bulyovszky, Fedák, Karády; Bíró, Dobra, Kerekes. A színésznéket Pannóniában alig száz éve is még a prostituáltakkal vette egy kalap alá a közönség, nem védte őket a házasság intézménye sem. Fordíthattak, írhattak, játszhattak akár idegen nyelven, teljesíthettek kül-és belföldön, megadva annak magánéleti árát: az önelégült magyar középszer mindig a lábát törölte abba, aki nála különb. Bíró Kriszta hál’istennek megint nem fér bőrébe, megírta-szerkesztette a három színésznő életét úgy, hogy csak úgy sistereg a színpad. Női sorsok, kíméletlenül a Magvető Caféban.

péntek, 25 május 2018 23:53

Eugéne Ionesco: Székek (Magyar Színház)

Everything will be all right, tonight

(Pesti Magyar Színház, Sinkovits Színpad, 2018. május 15-i előadás)

A magyar színjátszás aranyfedezete, trezor nélkül. Az egyikük a legszebb hangú magyar színésznő, akinek vitán felüli tehetsége, nota bene életműve okán minden díja megvan. A másik az alternatív szcéna örök  garabonciása, aki akkor sem fog állami díjat kapni, ha szeme egyetlen villanásával stadiont igéz Penészlekre.  (Tudna.) Ionescot úgy játszanak, mintha francia társalgási darab lenne. Emelje fel a kezét, aki abszurd színművet mostanság nem alkohol hatása alatt, vagy gyógyíthatatlan proccságból néz. Na. Ez nem olyan. Béres Ilona és Fodor Tamás rulez.

szerda, 25 április 2018 09:25

Daniela Kapitanova: Pionírszív


Olyan a nép, amilyen a besúgója? A fogyatékosa? A fogyatékos besúgója? Elvarázsolt világ, nemzet- és besúgókarakterológia az Örkény Stúdióban Bíró Krisztával.

A kör közepén

Katona József Színház - Dosztojevszkij: A félkegyelmű - Miskin herceg - 2018. február 23.-- előadás)

„Szegény félkegyelmű! Mi lesz most vele?”


149 éve ismerjük Miskint, a jézusian szelíd orosz herceget. Takátsy Péter Miskinje nem ilyen. Őrült. Szép, csendes, abszent, kortalan. Takátsy jó színész és ezt végre – a sok nagy gonddal kidolgozott epizódszerep után - meg is mutathatja. Ő Rogozsin, Natalja Ivanovna, Agafja, Ivolgin. Dosztojevszkij-rajongóknak is erősen ajánlott.

Jelenidő

(Székesfehérvári Vörösmarty Színház - Jon Fosse: Halál Thébában – görög drámatrilógia (Jurányi Ház vendégjáték) - 2018. február 2.-i előadás)

Kezdi az ember gimnazistaként a Labdakidákkal való ismerkedést, glóriával maturál, aztán harminc év múlva is görög beavató színházba jár, meg norvég kortárs átiratot néz, mert a kíváncsiság nem múlik. Horváth (Forte) Csaba Székesfehérvárott úgy rendezte meg Jon Fosse drámatrilógia-átiratát, hogy félrenézést nem engedő kemény jelenidőben, a szemünk előtt történik minden.  

„Bogusławski mindig így csinálja.
Megjelenik valahol,
csodát tesz, és eltűnik.
Ez a módszere.”

Káeurópai garabonciás,  a csalóknak csalót játszó csaló,  az igazságba a hatalmasok orrát beledörgölő gonosz kobold, magányos kicsi ember - Fodor Tamás Bogusławskija a bármit eljátszani képes illúziótlan, szabad művész és nem a „titáni adottságokat a középszerrel megrendelésre vegyíteni képes goethei zseni”. Diktatúrában, naná, majd máshol. Szikszai Rémusz nagy sikerű rendezése a Vidéki Színházak Fesztiválján.

Amikor a valóság rosszabb, mint a disztópia

(Katona József Színház - Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 31.-i előadás) 

Mindegy, melyik öltönyös vágja zsebre a kezét, a cár, vagy az álcárevics, egyforma nímand mind a kettő. Formátummentes uralkodók, reménytelen országok, álhírekkel és odavakkantott bojári parancsokkal irányított nép: Zsámbéki Gábor Borisz Godunovja a Katonában.

1. oldal / 3