Elemek megjelenítése címkék szerint: Hegedüs D Géza

Anton Pavlovics jégbe zárva 

(Vígszínház: Jonas Petter Aronsen: Az ember, aki elvesztette az időt – 2024. december 13-i elődás)  

Itt valami turpisság van, Jonas Petter Aronsen nevű norvég írót nem lehet kiguglizni, még azt sem tudom, ki írta valójában ezt a darabot. Azt viszont tudom, hogy a Vígszínház bemutatója egy kivételesen izgalmas vállalkozás, filozofikus mélységgel és abszurd elemekkel tarkított messzi északi kaland, sötét és lenyűgöző. A középpontjában egy olyan ember története áll, aki kérdőre vonja életét, és észveszejtőn hasonlít Platonovra, Asztrovra, Vojnyickijre és Andrej Prozorovra is. A hangulat a skandináv krimik lábnyomaiban lépked, a miliő hasonlít a True Detective: Nigth Country évadjára. Mindeközben a Víg társulata kilép komfortzónájából és kiéli az abszurd iránti vonzalmát.  

Lagerfeld macskája   

(Vígszínház – Friedrich Schiller: Ármány  és szerelem - 2024. március 12-i előadás)

David Doiasvili a Sirály után Schiller drámáját vetíti, vizualizálja a Vígben. Nem elemez, színrevitele apropója – még erős jóindulattal - sem megfejthető, a látványvilág nem igazolja az előadást. Az igazi főszereplő majdnem, hogy Karl Lagerfeld milliárdos macskája, Choupette kitömött mása.  Hegedűs D. Géza – a néhai divatdiktátor maffiózó karikatúrájaként lép színpadra – így érthető mód kedvetlen, a Miller-házaspár szerepében Hegyi Barbara és Rudolf Péter derekasan küzd, míg az előadás Luise-je és Ferdinándja, azaz Márkus Luca és Medveczky Balázs – mintha másik előadásban lennének - klasszikus és heorikus történetet játszanak, imponáló erővel és hévvel.

Nemcsak a húszéveseké

(Pesti Színház – Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn – 2023. március 10-i előadás)

Amikor a színháznak van aktuális királyi (színész) párja, érthető, hogy műsorra tűzi a Macska a forró bádogtetőn-t, ahogy a Vígben ’67-ben Ruttkai és Darvas jogán. Akkor is elővehető, ha van egy clown üzemmódú színésznője és egy ügyeletes szívtiprója, ahogy 2000-ben Eszenyi Enikő és Kamarás Iván. Amikor se ez, se az, akkor elgondolkodik a néző, hogy mivégre is? Megvan persze a válasz, most Big Daddy-je és Big Mama-ja van a Vígnek, azt hiszem a produkció Hegedűs D. Géza és Igó Éva kedvéért született. Valló Péter így kicsit „múltbéli” előadást rendezett, elbíbelődött a dráma kulcsmotívumaival, és remek lehetőséget adott örömjátékra a színház két nagy színészének.

Bús szívből énekelni édesen…..

(Pesti Színház – Hubay Miklós - Vas István – Ránki György: Egy szerelem három éjszakája – 2022. december 16-i előadás)

„Musical”, melyet Radnóti Miklós tragikus élete ihletett. Sennyei Vera előadásában Melitta Búcsúdala az elmúlt hatvankét évben klasszikussá nemesedett, akár Karádytól a Hamvadó cigarettavég. Ifj. Vidnyánszky Attila – alkotótársaival és anyaszínházával – jó ütemben érzett rá a háború utáni és a mai ifjak létének kétségtelen párhuzamára, miként lehet egy kor – így vagy úgy - halálos játékai közepette embernek maradni, boldogulni és szerelmesnek lenni. Az előadás „kisatis”: lendületes, poénos, egyben költői. Nem mondom, hogy utolsó centijéig átgondolt és összetartó a produkció, de annyi szív, lélek, a színház – különösen a Vígszínház - iránti alázatos szeretet van a produkcióban, hogy ez mit sem számít.   

Ébredés   

(Vígszínház – Franz Kafka: A kastély - 2022. október 25-i előadás)

Bölcsen lettem volna, ha a regényt ismerve érkezem az előadásra, és nem megy el az első félórám azzal, hogy valahogy felüljek Bodó Viktor Kafka Expresszére. Igen ám, de ha nem az előadás után olvasom a regényt, nem esik le az állam, hogy milyen abszolút mód adták vissza Kafka világát. Ráadásként olyan együtt alkotó csapatjátékot láttam a Vígben, mintha a Stúdió K vagy a Katona kis társulata lett volna a színpadon, ahol mindenki, mindig a helyén van. Sokadszorra éled a reményem, hátha visszatalál ez a színház és társulata a saját „helyére” a honi színházi palettán.

Ill vendége

(Vígszínház – Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása - 2021. november 18-i előadás)

Iza: Rudolf Péter egy éve ezzel az előadással mutatkozott be a Vígben, jelesül, hogy ez, és ehhez hasonló produkciók váltják majd az Eszenyi-korszakot. Isten látja lelkem, nem nyűgözött le a bemutatkozó előadás. Profán példával élve, hiába akarok túrós tésztát főzni, ha nincs otthon túró, újratervezés van, mondjuk egy mákos tésztára. És megint csak azt mantráztam, szerencse, hogy HDG a színház deszkáin, amíg ott van, nincs baj.  
Éva: Ne szépítsük, Dürrenmattnál a gonosz győz. Egy egész város tövig elkurvul, pedig sose volt erkölcsös, Ill meghal, Hegedűs D. Géza főszereplő lesz. Akinek emellett arra is jut tehetsége, hogy minden szerep gravitációját eljátssza és lereagálja. És megfejtettem a székeket, azt hiszem.

Hattyúdal súlyos időkben

(Katona József Színház – Shakespeare: Lear király - 2021. június 14-i előadás)

Iza: Szerettem volna másként nézni, de nem ment. Számomra ez az előadás egy színházi korszak vége, a hattyúdal. Az Übü királytól a Csirkefejen, a Médeia-n, a Mizantrópon át A nép ellenségéig.  Hogy csak olyan előadásokat említsek, amihez nézői közöm van, amit élőben láttam. Ha igazam van, Zsámbéki Gábor szép búcsúajándékot hagyott a Petőfi Sándor utcában. Az, hogy Hegedűs D. Gézában benne él Shakespeare számos karaktere mellett Lear is, nem akkora újság.
Éva: Káeurópai, elnyomásra rátanult - szezonja van - színházba járóként hajlamos vagyok mindenhol és bárhol szimbólumokat látni. Nos, most azt láttam, hogy a nemkaposvár és kaposvár a romokon kezet fogott, deklarálta a súlyos időket és feladatként az annak való megfelelést tűzte ki célul. Háborúk után mérsékelten lendületes a néző is, tele gyásszal és bizonytalansággal minden. Veszteség, újrakezdés, búcsú, sűrű a levegő.
    

Összesimulnak az évek  

(Mozsár Műhely - Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete – 2020. február 13-i előadás)

Szőke lobogó tincsek, kidolgozott felsőtest, színpadot mozdító energia, ’80-as és ’90-es évek. Aztán Kőműves Kelemen – Révészként viharkabátot öltve - fiúból férfi lett. A tini lányok bálványa megbízható színésszé érett, aki bármit jó színvonalon eljátszik. Első színháza, a Víg tagja 45 éve, alázattal szolgálva az intézményt. Voltak csillagszórós évek, csendesebb időszakok, mára tartópillér. Ősz lobogó haj, még mindig ruganyos test, színpadot betöltő energia, 2020. De mégis mikor vált Don Carlos korszakos színésszé?

Farkasfalka   

(Pesti Színház – Ibsen: John Gabriel Borkman – 2019. március 11.-i előadás)

Mintha Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjét néznénk. De mégsem, nem robbannak a konfliktusok, csak megtörténnek dolgok. Valló Péter régi színházi előadásokat idéző, klasszikusan szép előadást vitt színre. Teret engedve a színészi játéknak, kizárva a melodrámát. Megmutatta, hogy minden emberi lélekben eredendően megbúvik a kegyetlenségig fajuló önzés. Mintha tudná, semmi és senki nem tud egy emberrel szemben olyan kegyetlen lenni, mint egy másik ember önös döntése.