Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Nagypál Gábor

Merjünk kínosak lenni!

Megvetéssel vegyes kelletlenséggel bejön hét színész, ránk néz, aztán épp megtérve az állam kebelére elátkozza független korábbi énjét. Csemege. Most színházi alkotók confessióján röhögünk utálkozva, de az idomulás sosem volt szakmaspecifikus. Urbán András nem tud olyan szöveget letenni, amit ne olvasnánk mindennap, a töménység és a fokozás mégis kemény. Aztán úgy elszabadul a Globus konzerves-operettes közösségi gyónás, hogy egy ideig biztos nem gondolunk a szabadságra, mint lehetőségre. Majd.

Kategória: 2019 szeptember

Az örök város

(A Stúdió K Színház és a Rijekai Kulturális Központ előadása - A város emlékezete - 2019. szeptember 25-i előadás, rendezte Edvin Liverić)

Városlakóknak szóló előadás. Az első kép Nyakó Júlia mindentudó, szomorúan empatikus szibillája. Háborús zubbonyban, virágokkal a hajában, tépett, fáradt türkiz selyemruhában. Jelenés. És kezdődik az utazás a történelemben: keressük a jeleket, horvátmagyaroznánk, dekódolnánk okosan, de elragad a játék. Italo Calvino és ki tudja még ki filozofikus szövegei, sanzon, statisztika, humor, szövegszínház és akció. Impulzív, műfajhatárokon pimaszul átszökellő előadás ez. Nina Sabo, Nika Ivančić, Deni Sanković játékstílusa, fordulatszáma passzol a Stúdió K-hoz, kis műhely, szabad műhely, jó itt a játék.

Kategória: 2019 szeptember
szerda, 10 július 2019 11:32

2018/2019 - Évadértékelő

A 2018/2019-as színházi évad

Idén nem vártuk be, hogy a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozza saját jelöltjei-listáját, szakképzett nézőként beelőztünk és akárcsak az elmúlt három évben, idén is összegezzük mit láttunk, miről miként vélekedünk.

Felelősségünk teljes tudatában nyilatkozunk, hogy nem mentünk vattának a Nemzetibe. Ezt már a szellemi mentálhigiéné miatt is fontosnak tartjuk megjegyezni. Lehet, hogy nem vagyunk sikeresek, de fizettünk a jegyért.

Az elmúlt években, évadokban folyamatosan figyeltük a jelöléseket, csodálkoztunk az eredményeken, sokszor nem értettük az „ítéletet”. Minél jobban beleástuk magunkat a múltba, annál jobban láttuk a „szétszavazást”, s már tudjuk, sokszor azért nem adtak ki egy-egy kategóriában díjat, mert nem volt egy-egy jelöltre elég jelölés. Talán 3 egyező voks kellett volna? (Nem, már tudjuk, 5.)

Ahogy azt is tudjuk, hogy „de gustibus non est disputandum”, meg azt is G. B. Shawtól, hogy az igazán szép és jelentős művészi produktumok, művészek esetében az ember hajlamos „.fittyet hányni az olyan szörnyű képtelenségeknek, mint igazság, pártatlanság és a többi eszmény.”

Látjuk a „hivatásosok” miként csináltak fellegvárat a kaposvári, a szolnoki színházi műhelyekből, majd a budapesti Katona József Színházból anno, (a soroksári úti - by Nádasdy Ádám) Nemzeti Színházból – persze 2013 előtt -, mostanság a szombathelyi, s éppen felfutóban lévő miskolci színházi műhelyből. Isten ments, hogy megint felhozzuk azt a híres (hírhedt?) mondásukat: „amiről mi nem írunk, az nincs”. Pedig ez így van, már és még, örökké. 

Kategória: 2019 július
szerda, 06 február 2019 07:01

Shakespeare: Macbeth (Szkéné)

Király és Nagypál, a bátrak

(Szkéné: Shakespeare: Macbeth – 2019. január 16.-i előadás)

Shakespeare Macbethje nagy kedvencem, amióta láttam Colleen Dewhurst-öt – Marilla a Váratlan utazásból - egy 1960-as, fekete-fehér felvételen, amint Lady Macbethként kezeit sikálta, úgy nyolc percben. Nagypál Gábor önmagában hívónév számomra, mert kisszobától-barlangig mindent bejátszik. Bevallom, mégis szkeptikus voltam, mit is kezd ő majd a marcona skóttal, hogy fogja az én empátiám megmozgatni. Simán abszolválta a feladatot, látható erőlködés nélkül. 

Kategória: 2019 február
csütörtök, 14 február 2019 18:05

Bakfitty (Stúdió K)

Csak két nap a világ, így tojnak rá
 
(Stúdió K Színház – Dürrenmatt: A nagy Romulus című történelmietlen komédiáját figyelembe véve sírásás két részben- 2019. január 16.-i előadás)

Éva: Nem leszünk soha szabadok, de ez a darab azért hasonlít rá. Kösz, Dürrenmatt, Bence és Péter. Scrollozunk a nyugatrómai birodalomban a világ leglazább nihilista császárával, aki okos, tehát nem remél. Nagypál Gábor a semmi ágán üldögélve, lábujjával a saruját piszkálva minden humanista előképe. A többiek meg csácsognak és növelik a káoszt. Rég éreztem magam ilyen jól történelmi parabolában. A Stúdió K és a K2 nyerő páros.
Iza: Vajon honnan vette Dürrenmatt, hogy vannak olyan népvezetők, akik ülnek egy széteső nemzet nyakán és csak azon dolgoznak, hogyan tudnák porig rombolni, ami még alattuk van? Egy birodalmon, ami már csak egy hátsó, lepusztult irattár, ahol a fő-irattárosok tudják, hogy az első ember agyament, de úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, sunyin, szenvtelenül várva a végkifejletet. Lehet, az életből? 

Kategória: 2019 február
szombat, 09 február 2019 00:02

Georg Büchner: Woyzeck (Szkéné)

Bardo

Az egyik legszebb színpadi piéta evör: a Bolond tartja vállán keresztfaként a vonallá feszült testű halott Woyzecket, Marie távolabb, Andrés közelebb térdel és a háttérben gúnyos kíváncsisággal bámulva áll a Kapitány, a Doktor és a Tamburmajor. Miért megy egyszerre három-négy Woyzeck? Hajlok rá, hogy a töredékesség miatt. Mintha ez a darab alkalmas lenne, hogy a jelenetek szabad rendezésével szabadon engedjék a látomásaikat a rendezők.  Hegymegié: időn és ismert világi helyen kívüli, pokol tornáca-szerű katonai tábor, ahonnan elmenni nem lehet, mert az „el” nem értelmezhető. Itt vár Woyzeck arra, hogy megölhesse Marie-t és végre ő se éljen már. Sok reminiszcencia jut az első pillanattól:  Godot, bolond narrálta furcsa vásári szomorújáték, az imitált forgó miatt haláltánc-fíling. Vigasztalan hely, könyörület, emberi szívmeleg nélküli világ.

Kategória: 2019 február

Pontosan emlékszem a napra, amikor először „néztem” Nagypál Gábor szemébe, 2015. december 3-án, a Stúdió K Színházban, a W.S. Othello előadásán. Ő volt Rodrigo, égetett a tekintete. Hiába volt ez egy kisebb szerep, ugyanúgy bevésődött az estén, mint Zsótér Sándor rendezése, vagy Rába Roland „kiskendős” Jágó alakítása. Az első benyomásom is megvan még, a „Félvér Herceg”. (Igen, ez korunk, Harry Potter története, benne Perselus Piton asszociációs minta lett.) A színpadon mindig ilyennek látom őt, feketetónusú blazírt külső, feszítő belső energia, ami mindjárt robban. Ám a találkozónkra egy laza fickó érkezett, mintha a szomszéd házból, okos, mosolygós, világosbarna Bambi-szemekkel. Na jó, majdnem talpig feketében. Én meg keresgettem a művészembert, aki – számomra – Ibsen Peer Gyntjeként színháztörténeti pillanatot varázsolt. 

Kategória: 2017 december
vasárnap, 11 június 2017 13:43

Ibsen: Peer Gynt (Stúdió K)

Hommage á Stúdió K   

(Stúdió K – Ibsen: Peer Gynt - 2017. június 9.-i előadás)

Ha kapnék egy bónusz időutazást 10 régi színházi előadásra, az egyik út 1941. május 10.-ére vinne vissza, Peer Gynt a Nemzetiben, Jávor Pállal a címszerepben. Nem fog megtörténni, de a Stúdió K előadásában végre életemben először élveztem Ibsen drámáját. Volt persze zökkenő, a lendület is megtört néha-néha, nem zsöllyében ültem. Kárpótolt ezért, hogy Nagypál Gábor született Peer, Nyakó Júlia meg Aase-ként beragyogott a Gobbi-mítosz hallhatatlannak tűnő dicsfényébe. Hegymegi Máté azt mutatta, amit ígért, vándorlást Peer Gynt világába, fapados járatra szóló jeggyel. Az előadás erőteljesen kísérleti jellegű, de ha elkap a gépszíj, akkor már nincs megállás, csak a „nagy utazás”.

Kategória: 2017 június
hétfő, 05 június 2017 10:59

Székely Csaba: Kutyaharapás (Szkéné)

„A Cigány látta a Saul fiát, a Szerb látta Saul fiát, az Ukrán nem látta, de nem is tetszett neki!”
 
(Szkéné [Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház együttműködése] – Székely Csaba: Kutyaharapás - 2017. május 31.-i előadás)

Igazi Zeitstück-öt láttam? Nem tudom, kicsit bekavart a Tarantino feeling. Azt viszont határozottan tudom, hogy régen nevettem ilyen jókat színházban. Nem vagyok büszke rá, mert nem szofisztikált, finom humoron, agyatekert okosságokon nevettem, hanem trágárságokon. Sokszor, hosszan. Vállalom, bár talán nem is a trágárságokon nevettem, hanem egy összeszokott színészcsapat önfeledt ökörködésén. 

Kategória: 2017 május

Kis kendőm négy sarka, avagy W.S. Othello, a girnyó nigger – Ketten elmennek színházba és teljesen mást látnak. Mit látott Éva, mit látott Péter?

(Stúdió K - WS Othello - 2017. április 13-i előadás)

Éva: Tévéfelvételen ülünk. Ez a mór egy idejétmúltan tartásos, becsületes vak, Jago pedig autópiaci intellektusú intrikus, Desdemona meg hűséges. De minek? Szegény. Zsótér Sándor amerikai beleröhögős tévés szitkomot rendezett az Othellóból a Ráday utcában.
Péter: Az eszeveszett féltékenység (és mi más is lehetne a féltékenység, mint aktuális őrültség?) megtestesítője kultúránkban évszázadok óta Othello, a gonosz intrikáé pedig Jago. Féltékenység és intrika örök témák, mindig-aktualitások.

Kategória: 2017 április
1. oldal / 2