Iza színházban járt - Iza
2017. június 28., szerda 22:59


Esős, borongós napon találkoztunk. De két óra Szűcs Nellivel, és úgy érzi az ember, pont az utca napos oldalán áll. Sorsszerűség, hit, erő, szenvedély, tenni vágyás, mások tisztelete. Talán ezek a kulcsszavak a színésznőhöz. Közvetlen, érdeklődő, de nem bratyizós. Váratlan a kezdés, rögtön szerepcsere, felszólított: „Na, mesélj!”. Percek alatt megtaláltuk a közös kiindulópontot. Mi mást, mint egy pályatársnője előadóestjét. Vári Éva utolsó Piaf előadását, ahol mindketten ugyanazt éreztük, láttuk 2005-ben. Innentől kezdve nem állt meg a szó. Persze össze kellett kapnom magam, az öltözőjében beszélgettünk, bal válla fölött Marina Vlady, jobb válla fölött Fedák Sári nézett vissza rám, kinagyított fotókról.  

2017. június 17., szombat 12:57

„Örökké szeretni foglak….történjen bármi”   

(Radnóti Színház – Wajdi Mouawad: Futótűz - 2017. június 15.-i előadás)

Nagyon csínján kell bánni az ígéretekkel. Főleg a "szeretni foglak egész életemben" kezdetűekkel. Azt sem tudjuk mi lesz holnap, honnan tudnánk mi lesz 20 év múlva. Aztán ott vannak a titkok. Titkot birtokolni néha nem izgalmas, hanem borzalmas érzés. Elszigetel másoktól, a világtól. Lehet olyan teher, hogy beleroppanunk az őrzésébe. A darab főhősének, Nawal Marwan-nak  is sok titka volt, köztük egy szörnyű titok, aminek örökre annak kellett volna maradnia. Mert egy titokkal képesek lehetünk leélni az életet, de ha felpattintjuk a „titokzárat” sanszos, hogy mindent és mindenkit elpusztítunk magunk körül, ahogy Nawal Marwan is tette.   

2017. június 13., kedd 18:31

Tehetetlenke oroszok Párizsban 

(Radnóti Színház – Dosztojevszkij: A játékos - 2017. június 7.-i előadás)

Én idáig azt hittem, Dosztojevszkij hőseinek jó része vagy lelki beteg, vagy idegileg kivan. Erre a Radnóti Színház előadásában annyi intrikától, pénzéhségtől majd kicsattanó, „egészséges” embert láttam, hogy már-már azt hittem egy Feydeau darabot nézek. A nyílt próba után kis csalódást okozott a bemutató, ott olyan izginek tűnt minden, volt lendülete, humora. Az előadásban ebből már csak pillanatok maradtak, főleg Csomós Mari és Schneider Zoltán megmutatkozása. 

2017. június 11., vasárnap 13:43

Hommage á Stúdió K   

(Stúdió K – Ibsen: Peer Gynt - 2017. június 9.-i előadás)

Ha kapnék egy bónusz időutazást 10 régi színházi előadásra, az egyik út 1941. május 10.-ére vinne vissza, Peer Gynt a Nemzetiben, Jávor Pállal a címszerepben. Nem fog megtörténni, de a Stúdió K előadásában végre életemben először élveztem Ibsen drámáját. Volt persze zökkenő, a lendület is megtört néha-néha, nem zsöllyében ültem. Kárpótolt ezért, hogy Nagypál Gábor született Peer, Nyakó Júlia meg Aase-ként beragyogott a Gobbi-mítosz hallhatatlannak tűnő dicsfényébe. Hegymegi Máté azt mutatta, amit ígért, vándorlást Peer Gynt világába, fapados járatra szóló jeggyel. Az előadás erőteljesen kísérleti jellegű, de ha elkap a gépszíj, akkor már nincs megállás, csak a „nagy utazás”.

2017. június 08., csütörtök 21:38

Girl’s power  

(Katona József Színház - Philipp Löhle: Nem vagyunk mi barbárok – 2017. június 6.-i előadás)

I come only with my punishment
There comes only my conviction
Running is my fate
'cause I don't carry any identity papers
Lost in the heart
Of the great Babylon
They call me the Clandestine*
(Manu Chao)

Épp itt az ideje a színházi évad végének. Még egy-két szembenézés saját gyengeségeimmel, aztán mehetek terapeutához. Mert az esti színház sok gondolatot ébresztett ugyan, de én csak azon agyaltam, ha éjszaka bekopogna egy menekült hozzám, aki sötétbőrű és ételt, szállást, zuhanyt kér, mit csinálnék? Rosszabb ember lennék mint 10 éve? Nem hiszem. A világ lett félelmetes, kihívásokkal teli, de nagyon gyorsan. És sok mindenre választ kell találni magunkban, magunknak. Olyan válaszokat, amiket később nem bánunk, nem szégyellünk.

2017. június 05., hétfő 10:59

„A Cigány látta a Saul fiát, a Szerb látta Saul fiát, az Ukrán nem látta, de nem is tetszett neki!”
 
(Szkéné [Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház együttműködése] – Székely Csaba: Kutyaharapás - 2017. május 31.-i előadás)

Igazi Zeitstück-öt láttam? Nem tudom, kicsit bekavart a Tarantino feeling. Azt viszont határozottan tudom, hogy régen nevettem ilyen jókat színházban. Nem vagyok büszke rá, mert nem szofisztikált, finom humoron, agyatekert okosságokon nevettem, hanem trágárságokon. Sokszor, hosszan. Vállalom, bár talán nem is a trágárságokon nevettem, hanem egy összeszokott színészcsapat önfeledt ökörködésén. 

2017. június 02., péntek 14:35

Élet, halál, világegyetem 

(Katona József Színház – Duncan Macmillan: Lélegezz (Lungs) - 2017. június 1.-i előadás)

Kicsit becsapott a színházi darabismertető. Tény, a gyermekvállalás tárgykörére van felfűzve a történet, de mégis egy - brutálisan őszinte - love storyt látunk, a kezdettől a végig. Történetet egy harmincas, bizonytalan, sokat agyaló, mindent analizáló párról, akik számos, de mégsem helyrehozhatatlan hibát követnek el. Életük kicsit ismerős, kicsit mosolyogtató, olyan esendően emberi. Néha nevetünk rajtuk, mert nagyon is szomorúak vagyunk. 

2017. május 30., kedd 21:18

„Egy humanista tetű”

(Pesti Színház – Brecht- Moliѐre: Don Juan - 2017. május 29.-i előadás)

Zsámbéki Borisz Godunovja „lassú” volt nekem múlt héten, Kovács D. Dániel előadása meg a kezdéskor felszalasztotta a szemöldököm, s majdnem úgy maradt két órát. Persze bírom Kovács D. munkáit, a Haramiák egy-két képe másfél év után is „megvan”, ahogy a „katonás” Ahogy tetszik is. Zene oké volt, jó kis raggie, Hegymegi Máté kiváltaná simán a Barnum & Bailey Cirkusz akrobatáit, Hegedűs D. meg kitanított, ha jön az adóhatóság, akkor szippantsak egyet, jobb lesz. Hajduk Károly olyan Don Juan, amilyen Don Giovanni Erwin Schrott. Velejéig rossz, mégis izgatóan hívogató, mert kinek kellenek a karót nyelt polgárok?  

2017. május 27., szombat 23:31

„Ne módosítsd az ügyvitelt”

(Katona József Színház – Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 26.-i előadás)

Zsámbéki-leltárt tartottam az este. Igaz, főleg felvételről ismerem rendezéseit, a „forradalmi” színházalapításáról Székely Gáborral az 1980/90-es években még lemaradtam. A rendező munkái sohasem sokkoltak, kápráztattak, „csak” mutattak valami fontosat, amin lehetett gondolkodni. Van abban valami hátborzongató, hogy egy majdnem ötszáz éves hatalmi harc simán lehet mai, hogy Puskin közel 200 éve írott darabját nem kell aktualizálni. Zsámbéki az elmúlt években Ibsen, Brecht és Shakespeare színpadra vitelével sem törekedett a direkt belemagyarázásba. Mindig imponált, hogy gondolkodó nézőnek tart. Most valamiért halovány az eredmény, nincs meg az előadás végén a megszokott, fejbevágós felismerés. Pedig minden adott volt ehhez. 

2017. május 25., csütörtök 17:26

Az én sorsom ez, és nem vagyok vele elégedetlen” - Portré Vári Éva színművészről

Márai Sándor írja: „Ötvenéves korára a művével készül el az ember, vagy az életével.” De nem Vári Éva, ő ötvenéves korában belevágott egy új műbe és újrakezdte az életét. Egy szál magában nekivágott a budapesti közönség meghódításának. De nem ám addigi státuszában, pécsi sztárként, hanem árgus szemekkel figyelt „kis vidéki színésznőcskeként", a Józsefvárosban. Aztán Kiváló Művész lett, Kossuth-díjas és a Hallhatatlanok Társulatának tagja. A mai napig havonta tízszer színpadon áll, mert „miközben csinálom, sohasem vagyok fáradt”. Lehet, a közel hat évtizedes pályáján volt sok lemondás, csalódás, bánat és könny, de mégis Vári Éva az, aki érti és szívében érzi Bob Dylan életbölcseletét:„Boldog ember az, aki felkeléstől lefekvésig azt csinálja, amit szeret”. Márpedig, ha Vári Éva valamit szeret, az a színházcsinálás. 

2017. május 25., csütörtök 16:52

„Nem kell mindig nyolcat forogni”  - Portré Feledi János táncművészről

Feledi János a táncművészek ifjabb generációjának tagja, még alig hagyta el a krisztusi kort, de már a magyar kortárs tánc egyik meghatározó alakja. Az általa alapított Feledi Projectnek 2016 októberében új bemutatója volt, Pilinszky: Szálkák címmel. A premier apropóján találkoztunk, beszélgettünk.   

2017. május 24., szerda 08:52

„Vologyenka, a trubadúr kandúr”    

(Nemzeti Színház – Földes László Hobo: Ballada a két sebzett hattyúról – Szűcs Nelli és Hobo (Vlagyimir Viszockij) estje - 2017. május 22.-i előadás)


„Földgolyónkon jégpáncél dagad -
Egész évben nyugszik jég alatt -
Mintha tavasz nem jönne, sem új nyár -
Bolygónk szörnyű szemfödélbe bújt már -
Itten ember talpon nem marad.”
(Viszockij: Jégtakaró - Erdélyi Z. János fordítása)

Latinovits-Viszockij-Volonte, mintha szentháromság. Három öntörvényű előadóművész, akit idő előtt pusztított el saját, izzó szenvedélye. Latinovits 41, Viszockij 37, Volonte 23 éve halott, de a személyüket körülölelő legenda, „jelenlétük” töretlen. A Ballada a két sebzett hattyúról Földes László Hobo tisztelgése Viszockij élete és munkássága előtt. De az estet mégis egy színésznő, Szűcs Nelli emeli a magasba.  Az ő hatalmas orosz lelke, vibráló asszonyisága és saját – veszélyesen - izzó szenvedélye. 
 

2017. május 17., szerda 22:14

Halj már éhen művészet!   

(MITEM-2017 – Meno Fortas Színház, Vilnius - Franz Kafka: Az éhezőművész - 2017. április 30.-i előadás)

„Soha nem utánoztam Kafkát, de
ma már tudom, hogy néhány írása,
tárgylátása, szemlélete megvilágosítottak
bennem homályos területeket…”
(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

 

Irigylem Márait, bennem nemhogy semmit nem „világosított meg” Kafka, de az irodalomórákon tök hülyének éreztem magam, mert sem Gregor Samsa, sem A per nem volt képes felragyogtatni elmém. Érteni ugyan értettem, de mégsem varázsolt el. Ami azt illeti, Eimuntas Necrosius, a darab rendezője sem lobbantotta fel bennem azt az absztrahálási képességet, hogy Kafka teljes valójában befogadható legyen számomra. Megint kissé ostobának éreztem magam, ahogy néztem a MITEM záró-attrakcióját. Ciki, de azt vártam, mikor is hal már éhen az éhezőművész, avagy maga a művészet.

2017. május 15., hétfő 22:31

Lermontov, a tatárok, meg a thébai Szphinx   

(MITEM-2017 – Almetyjevszki Tatár Állami Drámai Színház – Lermontov: Asik Kerib - 2017. április 26.-i előadás)

Végre, valami igazi „szórakoztató színház” is a MITEM-en, majdnem. Amikor nem azon kellett töprengeni, hogy a felszíni tartalom mögött mi is a valós tartalom. Azt mutatták, mondták, amit láttunk. Vagy mégsem?  A tatár színház is megviccelt. Már éppen teljesen elandalodtam a távol-keleti mesében, amikor egyszer csak jött a híres thébai Szphinx, meg az ő találós kérdése, in medias res. Azóta sem jöttem rá, hogyan és miért. 

2017. május 15., hétfő 12:19

 

Az Ancien Régime rinocéroszháton megy a Pokolba

(MITEM-2017 – Radu Stanca Nemzeti Színház – Goethe: Faust - 2017. április 27.-i előadás)

Silviu Purcărete rendező és Helmut Strümer látványtervező olyan szemorgiát rittyentett a Fautsból, amit nem könnyen felejt el a mezei néző. Főleg az, aki művészszínházakhoz szokott és általában két lepelről kell elhinnie, hogy megindult a birnami erdő. Gusztus kérdése, hogy a színházlátogató az érzékeit, vagy az agyát szereti-e jobban használni a teátrumban, vagy netán mindkettőt egyszerre. Az biztos, ha rendező lennék, és éppen akadna két olyan színészem, mint Bács Miklós és Ofelia Popii, nem biztos, hogy a Monte Carlo-i Cirkuszfesztiválban gondolkodnék Goethe klasszikus műve kapcsán. Persze fanyalgás ide, vagy oda, az előadás azért hetekre való gondolkodnivalót adott.

2017. május 13., szombat 10:58

Eofrosinia, a mikrofarad és a marxista irodalom 

(MITEM-2017 – Július Együttes MHAT 9. Stúdió – Andrej Platonov: Fro - 2017. április 30.-i előadás)

Füllent az a színháznéző, aki azt állítja, hogy Platonov nevéről neki nem Csehov ugrott be először, s a címről tudta mit jelenthet. Pedig Andrej Platonov orosz író műve, a Fro, ami az Eofrosinia női név rövidítése a MITEM egyik legeredetibb előadása volt. Viktor Rizsakov volt tanítványai, Július Együttes néven jöttek újra Moszkvából, megmutatva, hogy a mai orosz húszéves színházcsinálóknak mit jelent az orosz hangosfilm, a sztálinista bürokrácia kiépülése, az orosz irodalom egy, a nagyközönség előtt talán ismeretlen darabja. Akárcsak múlt évben a Korszerűtlen koncert című előadásukban, megint tengernyi energia és szépség a színrevitelben. Ráadásul elképesztő mennyit fejlődtek  a színészek kifejezésmódban, játéktechnikában, mennyire profik és mennyire tudják mit és hogyan akarnak megmutatni a színpadon.

2017. május 07., vasárnap 10:50

The Big Five    

(Belvárosi Színház/OPI – Ronald Harwood: A nagy négyes (búcsúelőadás) - 2017. május 6.)

A Big Five eredetileg egy vadászkifejezés, az öt legnehezebben elejthető, legnagyobb presztízsű afrikai vadat takarja. A Belvárosi Színházban hat éven keresztül lépett fel egy mintha Big Four formáció. Az elmúlt húsz év színházi eseményeit bogarászva úgy tűnik, alkalmi truppként, nem társulati lét keretében nem igen állt színpadon négy - kívülről nézve - ennyire különböző személyiségű, eltérő szakmai előélettel bíró művész, aki ilyen hosszú és harmonikus együttműködésre volt képes. Ráadásként egy eléggé közepes társalgási színműben. A sikert egyértelműen a négy színész egymás iránti, színpad iránti és a közönség iránti alázata vívta ki. És egy színészrendező, Gálffi László. Így van meg a Big Five. 

A legjobb előadók valamivel többet visznek a szerepükbe
annál, amit a szerző papírra vett.
Ez teszi a színházat élővé, s ezért tartható fenn a színház.
(Stephen Sondheim)

2017. május 06., szombat 10:48

„Márkus Emília a dög, a lótetű”   

(Örkény Színház/OPI – Lázár Kati Jászai Mari estje – Kripli Mari - 2017. május 5.-i előadás)

„Az igazgató úr kémrendszerével egymás ellen uszította az egész testületet./…/ Így aztán a színház művészi színvonala oly siralmas mélyre süllyed alá, hogy amint látjuk, a pénztár megtöltésére alantas bulvár-drámákhoz kapkod, melyek a tömeg idegeinek izgatására, nem pedig a lelkek művelésére vannak szánva.” Jászai Mari szavai ezek, 1900-ban! Oops, röpke 120 év és semmi sem változott a színház világában? De a színésznő nemcsak a színházat ismerte, az életet is, ráadásként megélt mindent, amire vágyott. Talán még Madonna és Lady Gaga is tanulhatna tőle. Gondolkodása, életvitele századdal előzte meg korát.

„Jászai Mari a szenvedés, a bús sors, a fájdalmas végzet
királynői magaviseletére oktatja a nőket.”
(Krúdy Gyula)

2017. május 03., szerda 10:45

„Ember tervez, Isten perverz?”   

(Örkény Színház – Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény - 2017. május 1.-i előadás)

Az Örkény Színházban sem sikerülhet minden. Elég érthetetlennek tűnt a nézőtérről, hogy kilenc színészt, köztük a színházban vendégeskedő Csákányi Esztert vajh miért is kellett kitenni ennek az Ödön von Horváth „próbálkozásnak”. Arról nem is beszélve, hogy a hajdani Shure Színpad szinte alkalmatlan színháznak, tényleg csak kísérletezni lehet itt, a nézőkkel és a művészekkel egyaránt.  

2017. május 01., hétfő 12:45

A tarantói Mama Leona pár napja  

(Thália Színház – Carlo Goldoni: A főnök meg én meg a főnök (Két úr szolgája) - 2017. április 29.-i előadás)

Készültem a bemutatóra, elolvastam a színház ajánlóját: „A Ponyvaregénybe oltott commedia dell’arte, a Keresztapával keresztezett mágikus realizmus – Goldoni klasszikus vígjátéka, a Két úr szolgája mai olasz környezetben, őrült és kacagtató színpadi mesében.” Fejemben teljes káosz. A mágikus realizmus a Száz év magány, hogy kereszteződik ez a Corleone-család storyjával? A Ponyvaregény film neo-noir, black comedy, a commedia dell’arte meg a XVI. század vásári rögtönzése. Mégis, mi a fene lesz ez? Magam is elcsodálkoztam, de a Thália Színház szezonbéli legjobb előadását láttam.

2017. április 30., vasárnap 10:40

A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság”

(MITEM-2017 - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - Bartis Attila: Nyugalom - 2017. április 28.-i előadás)

Talán ezt az előadást vártam legjobban az ez évi MITEM-en, mert a Színházi Kritikusok Céhe a 2015/2016-os színházi évad legjobb előadásának ítélte. Megnéztem. Vajon mit nem láttam én, amit ők igen? Úgy jártam el, ahogy dr. Frégel javasolja az eredeti regényben a főhősnek, Weér Andornak: “…írjon….szublimáljon egyet. Attól megnyugszik.” 

2017. április 27., csütörtök 00:26

David Bowie, a színháztényező

(MITEM – 2017 – oslói Norvég Színház – Eugene O’Neill: Amerika Elektra - 2017. április 24.-i előadás)

Tavaly a svájciak hozták el a MITEM-re a csehovi új formákat, Ostermeier Sirályával. Nagyon úgy tűnik idén a norvégok. Görög sorstragédia farmerban, zenei  trióval kórus helyett. All that jazz, és működött! 

2017. április 26., szerda 01:05

Кто, как, почему/Ki, miként, miért, avagy itt mindenkinek szenvednie kell! 

(MITEM – 2017 – Alekszandrinszkij Színház, Szentpétervár – Dosztojekvszkij: Bűn és bűnhődés - 2017. április 23.-i előadás)

Lehet, jókor talált meg a darab és kifárasztott az 5 és fél órás előadás, de attól tény, hogy nagyon-nagyon sok jó, sőt kiváló színházi este ellenére két éve nem „rántott magával” így előadás. A régi élmény egy mindent megváltoztató döbbenet volt, ez egy lelki felszabadulás. Annak igazolása, hogy bármit is hoz az élet, ha elég erősek vagyunk így, vagy úgy, de mindenen túllépünk. Ha van hitünk magunkban és szembenézünk azzal, hogy vannak dolgok, amiben valójában vétlenek vagyunk, de a következményén változtatni mégsem tudunk. Az is közrejátszott persze, hogy a Porfirij leadta nekem a színpadról „azt a baltát”, kár, hogy csak 20 perces megőrzésre. És egy nevet örökre megjegyeztem, Виктория Викторовна Воробьёва-ét (megdolgozott érte, hogy anyanyelvén említsem).

2017. április 23., vasárnap 13:36

Hedda, mint Belle Starr 

(MITEM – 2017 – Dramaten Stockholmi Királyi Színház – Ibsen: Hedda Gabler - 2017. április 22.-i előadás)

Belle Starr a XIX. század egyik törvényen kívüli hölgye volt Amerikában, aki igen ügyesen használta a puskát. Akárcsak a svédek Heddája. Nekem valahogy úgy tűnt, fétisszerűen rakosgatta a pisztolyokat, mint nem létező kisdedjeit, akikre persze nem vágyott. Az biztos, ha nem olvastam volna Ibsen darabját, most semmit nem tudnék belemagyarázni a látottakba. Ezért, vagy éppen ennek ellenére, lekötött az előadás. A címszerepet játszó Electra Hallmann érdekes színésznő, akinek határozottan van színpadi jelenléte.

2017. április 22., szombat 23:24

Capitulatus! 

(Erkel Színház/ Komische Oper Berlin – Mozart: Die Zauberflöte/Varázsfuvola - 2017. április 20.-i előadás)

Bergman, Branagh, Kosky. Ők valami olyat tudnak, amit nagyon kevesen. Más, új szintre emelni egy már amúgy is remekművet. Rendezőként álomvilágot építettek Mozart (és Schikaneder) Varázsfuvolája apropóján. A berlini Komische Oper előadása kivétel a törvények alól, a színen valami olyan működik, ami első megfontolásra kizárt.  Tim Burton humora és ízlése, Buster Keaton rezzenéstelen arca, Claudette Colbert bája, a Nyugati Boszorkány masírozó majmai, Cafrinka fekete macskája, Hagrid Aragogjának neje és persze Mozart zenéje. Mindez együtt, egyszerre, céllal, okkal, szellemesen és értelemmel. Az „animációs” opera varázslatféle.      

2017. április 12., szerda 00:24

Go Johnny go! 

(MOM Kulturális Központ/Nemzeti Táncszínház - Feledi Project: Sztravinszkij - Les Noces (Menyegző) - 2017. április 11.-i előadás)

Számomra is hihetetlen, de Sztravinkszkij Les Noces című darabját ismertem, az meg egyenesen csodaszámba ment, hogy láttam is a Royal Balett egy régi előadásán, dvd-n. Ha Sztravinkszkij zenéje díszlettervezésre ihlette Picassot, szerelemre lobbantotta Coco Chanelt és Walt Disney is akarta rajzfilmjéhez szerzeményét, pont a társművészetekre oly fogékony táncos fantáziáját ne mozgatta volna meg?  

2017. április 11., kedd 12:55

Nemzeti Lovas Színház

(Nemzeti Színház – Euripidész: Hippolütosz - 2017. április 10.-i előadás)

Karsai György tanár úr megtanított beavató színházi estéin, hogy a görög drámákat mai szemmel kell olvasni, így felfedezni a bennük rejlő, örökkévaló tanulságokat. Ezt Zsótér Sándor is tudja. Nem aktualizálta a történetet, mégis mai gondolatokat közvetített a k.e. 428-ban íródott darab színrevitelével. Euripidész persze az emberi lélek, vagy inkább az emberi gonoszság nagy ismerője volt: „Valóban tudom, mily gonosz, mit tenni szándékozom, de erősebb bármely megbánásnál a haragom.”

2017. április 05., szerda 13:34

Kis magyar rapszódia   

(MÜPA – Michael Sturminger: Just call me God - 2017. április 4.-i előadás)

Minden ember életében van legalább egy pillanat, amikor a világmindenség porszemeként megadatik neki, hogy a Föld évmilliárdjai történetében egy adott korban és napon olyan történés részese lehessen, amely naptól már semmi sem lesz többé számára ugyanaz. Nekem ez a nap 2011. október 20-a volt, amikor élő közvetítésben néztem a SkyNews csatornán, ahogy elfogták Szurt városában Moammer Kadhafit. A Just call me God című előadást nézve gondolatban újraéltem, ahogy a Líbiai Szocialista Népköztársaság Nagy Forradalmának Vezérét kihúzzák egy szennyvízcsőből, majd agyonverik. Amúgy is pocsék hangulatban vagyok már napok óta, így aztán John Malkovich-show az én fejemben valóságos KO-ra sikeredett, összekeveredve a mai magyar történésekkel.

Those who do not love me
do not deserve to live/
Akik engem nem szeretnek,
nem érdemlik meg az életet
(Moammer Kadhafi)

2017. április 04., kedd 01:09

Bepenészedett életek  

(Pesti Színház – Woody Allen: Szentivánéji szexkomédia - 2017. április 3.-i előadás)

A Szentivánéji szexkomédia alapból sem „woodyallen-es”. Nem nagyvárosi neurózis, hanem vidéki idill, semmi mély depresszió, megterhelve a miért is vagyok én zsidó kérdéssel, csak kusza érzelmi és érzéki problémák. A film se volt igazán átütő – nekem -, az abból készült színpadi mű sem veretes. Ettől persze lehetett volna ez még egy érdekes előadás, de nem lett. A tanulság? Úgy általában isten mentsen attól, hogy egy angol Csehovot játsszon, egy orosz meg Woody Allent rendezzen. 

2017. március 20., hétfő 17:25

Harry kocsmája  

(Katona József Színház – Martin McDonagh: Hóhérok - 2017. március 19.-i előadás)

Harminckét hóhéra volt Nagy-Britanniának. Köztük az egyik legsikeresebb – akárcsak a darabban – a Harry keresztnévre hallgató Mr. Allen, aki 1964-ig teljesített szolgálatot. Harry Allen csak a „második legjobb” volt és „soha nem érzett egy pillanatra sem bűntudatot, mindig békésen átaludta az éjszakát akasztás előtt, utána is”. Naplót vezetett 82 akasztásáról, amit már halála évében, 1992-ben árverésre dobtak a Marshall's aukciósházban. Persze, mint minden szakmának, a hóhérszakmának is megvolt az a veszélye, hogy hiba csúszik az ügymenetbe. De akárcsak egy traumatológusnál, szépítésre itt sem volt esély.   

2017. március 18., szombat 14:14

„Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük”

(Thália Színház/Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata - Határon Túli Magyar Színházak Szemléje - Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása - 2017. március 13.-i előadás)

„Egy Coehlo idézet a meghívóra” – énekli a Honeybeast, de Hamvas Béla Olbrin Joachimról szóló (filozofikus) meséjéből is lehetne bármely meghívóra jobbnál jobb filozófia közhelyeket nyomtatni. Joachimnak nincs gyártási azonosítószáma, „(élet)receptje”, sőt még fikciói sincsenek. Úgy tűnik tucatember, de mégsem tud a tömeg része lenni. Aztán eljut a világvégén is túlra, ahol felfedezi az alkotás örömét, a lélek szépségét, és végre rájön, hogy hibája csak az, hogy egyedi, ő nem a tömegtermelésre állt embergyár milliomodik outputja.     

2017. március 12., vasárnap 12:55

Au revoir Alice, bye-bye Birdie!    

(Játékszín – Jack Popplewell - Robert Thomas: A Hölgy fecseg és nyomoz 100. előadás - 2017. február 28.-i előadás /
Katona Sufni – Fekete Ernő Weöres-estje, Mennyekbe vágtató prolibusz, utolsó, 101. előadás – 2017. március 10.)

A dolgok jelenlegi állása szerint két színész van, aki képes becsábítani többször, ugyanarra az előadásra, Vári Éva és Fekete Ernő. Ha valaki nekem azt mondja, hogy A Hölgy fecseg és nyomoz című darabot nem egészen két év alatt képes leszek hat alkalommal megnézni, lehet, kezdeményezem az illető gondnokság alá helyezését. De megtörtént. Ahogy a Prolibuszt is láttam már két ízben, az utolsó előadás előtt. Kíváncsi voltam a „Hölgyre” és „Madárkára/Birdie-re”. De most eljött a búcsú ideje.  

2017. március 10., péntek 09:28

Párhuzamos kritika, avagy vis unita fortior!

(Orlai Produkciós Iroda – Ladislav Fuks: A hullaégető - 2017. március 8.-i előadás)

Az előadásra két „kritikus” együtt érkezett (elvégre egységben az erő). 

Éva: Semmi rákészülés: tudom, hogy Gálvölgyi Bezuhov és Solomon is, nemcsak minden magyarok mulattatója. Primer színházi éhség: látni akarom, hogy sikerül-e ezt újra megmutatni.
Iza: Régen mozgatta meg valami úgy a fantáziám, mint az Orlai Produkciós Iroda új bemutatója. Az előadás előtt nemcsak Fuks regényét olvastam el, amit nem ismertem, hanem az 1968-as filmet is megnéztem, hogy „felkészülve” érkezzek. Lehetne fanyalogni, de nekem imponált Gálvölgyi vállalkozása, az pedig különösen, hogy erre a bemutatóra egyáltalán sor került.

2017. március 07., kedd 00:54

A legfontosabb, hogy ne létezzenek illúziók” 

(Átrium Film-Színház – Dinyés Dániel – Duda Éva – Hegyi György: Frida - 2017. március 5.-i előadás)



„Én régen gyakran gondoltam azt,
hogy én vagyok a világ legfurcsább embere,
de aztán arra gondoltam,
hogy sok ilyen ember van a világon,
lennie kell még olyannak, mint amilyen én vagyok,
aki ugyanúgy, ahogy én is,
bizarrnak és sérültnek érzi magát.”
(Frida Kahlo)


Ha valaki, hát Frida Kahlo tudta mit beszél, amikor leszámolt az illúziókkal. A mexikói festőnő egész élete egy kihívás volt, mennyit képes tűrni az ember. Neki nem ahhoz kellett kurázsi, hogy merjen élni, hanem ahhoz, hogy akarjon élni, s nem a fájdalmai ellenére, hanem a fájdalmai árán. Élete megpróbáltatásaihoz képest semmiség volt, hogy nő létére összenőtt szemöldökkel és kis fekete bajuszkával flangált, s egy apja korú, lump embert szeretett, Diego Rivera mexikói festőt. 

2017. március 05., vasárnap 13:09

„Meghalni könnyű, a vígjáték a nehéz”     

 

(Thália Színház – A. Dumas/J.P. Sartre: Kean, a színész – 2017. március 4.-i előadás)

A Keant játszó színész egész este a fenti mondatot hajtogatta, sőt, társaival együtt volt olyan kedves, hogy meg is mutatta, mily igaz ez az állítás. Egy nagyon jó társalgási darabból, tele poénnal, ráadásként egy jó fordításban, sikerült unalmas estét összehozni. Szép mentés volt Molnár Piroska színpadra küldése, de egymagában kevésnek bizonyult. Ahhoz, hogy egy jól megírt színdarabból ne csak kiragyogjon, hanem mentse is az előadást, még a színésznőnek is hasonló kvalitású játszótársak kellenek, mint A nagy négyesben.

2017. március 04., szombat 00:10

„Kicsinálnak, mit csináljak?”

(Radnóti Színház – Shakespeare: Téli rege - 2017. március 3.-i előadás)

Shakespeare legtöbb művét nem nagy kunszt izgalmassá tenni. A Téli regét/mesét igen, hiszen a darab maga is csak egy mese a mesében, megspékelve a sors kiszámíthatatlanságával.   A Szabó T. Anna – Morcsányi Géza – Valló Péter - Bálint András kvartettnek sikerült a kunszt, mert hiába a klasszikus angol színmű, a jó színészek, ahhoz, hogy ez a dráma igazán hasson, kell némi ötlet. Nem felejtettem még el a Kenneth Branagh Theatre Company 2015-ös adventi varázslatát, ahogy Branagh Leontesként állt a színpadi hóesésben, de Valló Péter előadásából áradó brainstorming szintén levett a lábamról.

2017. február 28., kedd 16:55

Holle anyó Anglia trónján?

(Pesti Színház – Peter Morgan: Audiencia - 2017. február 27.-i előadás)

Hát hű! Lehet a darab Angliában és az USA-ban nagyot szólt, Budapesten éppen csak pukkant. Pedig a darabötlet remek. II. Erzsébet lassan 65 éves – sokszor alapjaiban megrengetett – uralkodása, 12 miniszterelnök „elfogyasztásával” egyenesen lélegzetelállító. De ez az előadás lassú, a szereplőgárda teljesítménye egyenetlen, II. Erzsébet meg sehol. 

2017. február 25., szombat 16:33

Izig-vérig Harpagon

(Pesti Magyar Színház – Molière: A fösvény - 2017. február 24.-i előadás)

Egy számomra mértékadó színikritikus azt találta mondani, „ha csak kijön Haumann Péter a színpadra, rögtön elolvadok a gyönyörűségtől”. Gondoltam magamban – tudom, tiszteletlenül -, ez sem komplett. A színész karrierjének valós aranykorát, az 1970/80-as évekbeli alakításokat nem ismerem. Az utóbbi pár évben pedig – szószerinti - vergődését láttam csak a Katonában, nem neki való előadásokban, nem neki való szerepekben. Megnézve A fösvény-t úgy tűnt, valahova most hazaért a színész. 

2017. február 21., kedd 23:15

Középkori Carrie Bradshaw

(MANNA Produkció – Kállai R. Gábor: A vámkisasszony - 2017. február 21.-i előadás)

Egy középkori középkorúnak lényegében ugyanaz lehetett fontos, mint korunk bármelyik öntudatos szinglijének, „életemmel elégedett vagyok, a munkámat élvezem, a kávé jó”, ennyi. És ő is beparázott, ha érkezett Mr. Kísértés, ráadásként nem állt ellen a kalandnak: „Szép Don Juan, én több vagyok tenálad: nem nagy dicsőség feltörni a zárat, mert az én ajtóm mindig nyitva áll.” (Szabó T. Anna)

2017. február 18., szombat 01:07

Gaius a neve, és nagy a pofája 

(Trafó – Szálinger Balázs: Köztársaság - 2017. február 13.-i előadás)

„Semmi nincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,
Édes állam, s ahova el nem érsz,
Ott más a szív, a fegyver és az ész”.
 (Szálinger Balázs: Köztársaság)


A Köztársaság egy erősen koncentrálós előadás. Sokat kivesz a nézőből, hogy helyre tegye a dolgokat. Lassan jön rá, hogy a színen lévő Gaius az valójában az a Julius, aki majd átlépi a Rubicont. Azt veszi rögtön, hogy a story a görög és perzsa háború környékén egy kalóztáborban játszódik, aztán elbizonytalanodik, lehet mégsem, globálisabban kéne szemlélni a történéseket, Gaius ide, vagy oda? Amire felfogja a kalózvezér intelmét: „Hejj, a végén zsarnok leszel, fiú./Vigyázz, az a legboldogtalanabb./ Egy rabszolga, és nincsen semmije,/ Éhezik és retteg, és megölik.”, addigra a vezérnek annyi. A sors fintora, hogy „Te is fiam, Brutus” Gaiusa még nem tudja, hogy a vezér jóslata piszkosul igaz.

2017. február 16., csütörtök 18:28

„Aki szarik a törvényre, az ugyanolyan hatalmas, mint a törvényhozók…”  

(Katona József Színház – Lessing: Emilia Galotti - 2017. február 9.-i előadás)

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ma Lessing művet vigyen színre, főleg, ha az még csak nem is a Bölcs Náthán. De ezek a Katonások bátrak. Felvállalják simán, hogy nem adok nagyon mást csak egy jó színházi estét, de ezt Barbie-baba budoárjában, hogy mégis legyen egy csavar.

2017. február 07., kedd 12:30

Hivatásunk, hogy a mi időnket meséljük….

(Örkény Színház – Thomas Mann: József és testvérei - 2017. február 5.-i előadás)

Egy nemzetközi jogi kurzuson tudtam meg, hogy a Háború és béke két mondatban elmondható: „Napóleon megtámadta Oroszországot. Pierre beleszeretett Natasába.” Ezek után nem csodálkoztam, hogy az Örkény Színházban azt tudtam meg, hogy Thomas Mann 1600 oldalas regénye 125 oldalban visszaadható és simán elbírunk egy 5 órás előadást, ha szemnek és fülnek is érdekes az, ami a színpadon folyik. Pedig ezen a színpadon semmi parasztvakítás nem volt. Egy forgószínpad, azon egy faházikó és fölötte egy projektor kivetítőn a változó ég. A színészek leginkább mezítláb, vagy gumicsizmában, zömük tréningruhában. Na jó, Znamenák István Egyiptom földjén, jegesmedveháton érkezve a színpadra, az lehet, mégis a vakuljon néző kategória volt.

2017. február 03., péntek 12:15

 

„Szegény anyám csak egy dalt zongorázott…..”  

(Pesti Magyar Színház – Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába - 2017. február 2.-i előadás)

Én azon rosszféle színházbajáró vagyok, aki egy színész miatt megy be a színházba. De három szerző kivételt képez: Csehov, Eugene O’Neill és Tennessee Williams. Mindegy ki játssza, azt látom úgyis, ahogy olvasás közben a fantáziavilágomban szólnak a sorok. Mondhatják nekem, hogy e szerzők darabjai elavultak, a ma emberének porosak, a letűnt múltban játszódnak. A szélsőséges érzelmű hősök, robbanás előtti, fojtott párbeszédeik mindig elvarázsolnak, egy titkos, messzi világba.

2017. február 02., csütörtök 00:55

Nem sokat tudok a szovjet űrkutatásról!

(Nemzeti Színház – Zsukovszkij - Szénási-Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal - 2017. január 31-i előadás)

De tegnap este megtudtam, hogy Sztálin elve az volt, „aki repülőt vet, rakétát arat”. Nem hittem, hogy kibírok szünet nélkül, azonos érdeklődési hőfokon 2 óra 20 percet, de igen. A „beregszászi négyes” tett róla, hogy színpadi jelenlétükbe, kis életképeikbe belefeledkezzek, mert azért az előadást olyan nagyon kerek egészként nem tudtam befogadni, pedig igyekeztem ám! 

2017. január 31., kedd 10:00

Lőtt, ölt, majd elsétált  

(Katona József Színház – Ferdinand von Schirach: Terror - 2017. február 28.-i előadás)

Kétfajta romlottság van;
az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket;
a másik, amikor a törvények rontják meg a népet:
ez gyógyíthatatlan baj,
mert magában az orvosságban rejlik.
(Montesquieu)

Színház=kikapcsolódás. Hülye vagyok én, hogy a szabadidőmben is jogászkodom? Persze régen tudom, a színház és a bíróság között olyan nagy különbség nincs. Színpad mindkettő, itt is, ott is vannak klasszisok és ripacsok. és nem mindig a klasszis nyer egyik helyen sem, kényes az egyensúly. Most a színházban tökéletes volt az igazságszolgáltatás gépezete, úgy ahogy az életben ritkán. Pártatlan, okos résztvevőkkel (jó színészekkel) a pulpituson. Akik az este megbuktak, azok az ülnökök voltak, a közönség, a mennyiség felülírta náluk a józan észt. 

2017. január 28., szombat 13:03

A tornác, ami visszavárt

 

(Örkény Színház – Anyám tyúkja 2. - 2017. január 27.-i előadás)

 

Ha az Örkény Színház társulata kiülteti Ficza Istvánt a színpad közepére, megüzenvén általa, hogy „egész népemet fogom nem középiskolásfokon tanítani”, akkor nem viccel. Ez a svájci óramű pontosságával működő kis társulat, mint a mai napig kézzel gyártott Patek óra fogaskerekei kattogták, hogy felelősségvállalás, tisztesség, helytállás. Aztán menjél haza kedves közönség, gondold tovább.

2017. január 19., csütörtök 14:01

 

„Mindennap meghalok újra”

(Átrium Film-színház – Rendben élni (monodráma Leé József verseiből) - 2017. január 18-i előadás)


„Fogytán az erőm,
s e vérző alkonyi órán
szemem sugarából, lásd, kihunyóban a fény.
Nem hallod mégse a jajszavam, átkom,
tűrni tanított a sors, a magányom,
s egyszerű elvem, a csendes alázat
hűti a lázat,
él még a kertben az őszi remény.„
(Leé József: Lehetne sírvers is)




Két fiatal színházi menedzser, Babus Dóra és Kovács Brigitta invitált első színházi produkciójára, a Fedél Nélkül című lap elhunyt szerzője, Leé József verseiből összeállított monodrámára. Az Átrium Film-színházban egy kis hétköznapi csoda várt rám. Egy sugárzó fiatal színésznő kizökkentett a téli, szmogos fagyból. Tette ezt egy kilátástalanságban, utcán élő, gégerákban elhunyt férfi fájdalmas, borús gondolataival. 

2017. január 13., péntek 19:14

Fényes szelek

(Nemzeti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2017. január 11-i előadás és )

A fordítás előbb öregszik, mint az eredeti szöveg” mondja Nádasdy Ádám műfordító. Ezt Vecsei Miklós szövegkönyvíró nagyon meghallhatta, mert III. Richárd fordítása, átírása „nyomokban Shakespeare”, bár a történet maradt. Trill Zsolt és Hegedűs D. Géza duója az előadás igaz értéke. De arról se feledkezzünk meg, hogy Patkós Márton majdnem úgy moonwalk-ol, mint Jacko és még angolul is jól rappel.    

2017. január 08., vasárnap 15:37

Azta, Monori Lili!   

(Proton Színház/Trafó – Mundruczó Kornél: Látszatélet - 2016. december 9.-i előadás)

Nem mondanám, hogy tetszett Mundruczó színháza. Nem mondanám, hogy el voltam ájulva attól, hogy a rendező ledózerolt előttem egy teljes játszóteret és annyi kibeszéletlen és feloldhatatlan társadalmi konfliktust akart besűríteni másfél órába, hogy csak kapkodtam a fejem. Viszont hetek óta csak Mundruczó színháza körül jár az agyam és felrémlik néha-néha Monori Lili arca, hangja. Egy cigányasszony képe, akit szó szerint, apránként likvidál a társadalom.  

2016. december 30., péntek 11:16

Bozsik Yvett hattyúi

(Művészetek Palotája – Hattyúk tava (Pécsi Balett) - 2016. november 30.-i előadás)

A Feledi Project egy új útra terelt, előadásai hatására elmentem Frenákra és most Bozsik Yvettre, kíváncsivá tett a csapat a moderntánc műfaja iránt. A Hattyúk tava nem éppen úgy élt emlékezetemben, hogy a kezdőkép egy rave party közös kokainszippantással, csak valami kerti összejövetel derengett. Ahogy az sem rémlett, hogy a herceg anyja főként tolókocsiban közlekedik, mint Giza a Macskajátékban. Felfogtam persze, ha Bozsik Yvett a rendező/koreográfus, akkor a 32 fouetté en tournant forgás nem fog jönni, de a story nagyjára azért számítottam.   

2016. december 28., szerda 01:43


A dob, ami hangnélküli hangon szól  

(Katona József Színház – Günter Grass: Bádogdob - 2016. december 21.-i előadás)

Olyan jó úgy kijönni egy színházból, hogy mást kapunk, mint, amire számítottunk, s a fizikai színházasként megismert Hegymegi Máté igazán meglepett. Günter Grass regényét nem „hegymegisen”, hanem klasszikus feldolgozásban vitte színre. És még egy meglepi, Elek Ferenc, aki szép csendben olyan művésszé érett, akiért érdemes bemenni a színházba. Az persze igaz, hogy a darabban egyetlen pici dobpergés sem hangzott el, s az sem derült ki, hogy Oskar Matzerath egy elmegyógyintézet lakójaként mesél.  

2016. december 23., péntek 16:35

Kirakatasszony belenyalt a Nutellás üvegbe 

(Katona József Színház – Ibsen: Nóra (Karácsony Helmeréknél) – 2016. december 22.-i előadás)

Sok mindenről szólhat a Katona új bemutatója, de a szerző eredeti mondanivalójáról, a feminizmus „propagandájáról”, az emancipációról biztos nem. Ahogy az életünket segítő, kis párkapcsolati szerepjátékokról sem, itt erről szó sincs. Ebben az előadásban Nóra nem érdemel jobbat Helmernél, de a férfi lehet, megérdemelne egy szerető társat, s nemcsak azért mert Fekete Ernő játssza, hanem mert Helmer legalább összezuhant a veszteség terhe alatt, Nórával ellentétben.

2016. december 18., vasárnap 17:52

Mért élnénk, ha nem egy álomért?” 

(Vígszínház – Molnár Ferenc regénye nyomán, Dés László - Geszti Péter - Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk – 2016. december 17.-i előadás)

A szüleim vígszínházi ifjúsága a Harmincévesek és Popfesztivál volt, az enyém még éppen a Kőműves Kelemen és főleg a Padlás, a mai fiataloknak két Geszti-Dés musical jutott, a Dzsungel könyve és most a Pál utcai fiúk. Vajon van a Pál utcaiban évtizedes sikertörténet? Nem tudom. Az biztos, hogy hosszú évek óta először éreztem, hogy a Vígszínháznak van tradíciója és kontinuitása. Igaz, ehhez két „veterán” is kellett, még a Várkonyi-érából. Radnóti Zsuzsa dramaturg és Marton László rendező.

2016. december 18., vasárnap 13:10

Brook mester, mint egy csepp méz 

(Trafó - Peter Brook: Battlefield - 2016. december 14.-i előadás)

Alig vártam, hogy Peter Brook, a legenda végre feltárulkozzon előttem. Persze tudtam ez a Brook, már nem az a Brook, de mégis. Örülök, hogy láttam a Battlefield (Csatamező) című előadását, de annak is örülök, hogy csak a 65 perces változatát és a nem a 1978-as, kilencórásat. Majdnem kárát láttam az előadást nézve, hogy a szanátana dharma (örök törvény) alapjai nálam bizony hiányoznak, de hála George Lucasnak, mégsem. Aki a Csillagok háborúján nőtt fel, az kívülről fújja a Jedi-kódexet, ami meglepően közel áll a hinduizmus tanaihoz.

2016. december 16., péntek 00:48

Isten suttogása? 

(Katona József Színház – Ivan Viripajev: Részegek - 2016. november 26.-i előadás és Nemzeti Színház – Ivan Viripajev: Részegek - 2016. december 12.-i előadás)

Egészen különös dolgot éltem meg. A Katona József Színház Részegek előadását látva, azt gondoltam, azért nonszensz, hogy két értékelhető gondoltért két órát üljek színházban, szünet nélkül. Mert úgy tűnt Viripajev darabjának a mondanivalója annyi, hogy szeressük egymást gyerekek, mert nyakig trágyában élünk és csak az válthat meg, ha kinyitjuk a szívünk isten suttogásának. Aztán megnézve a Nemzeti Színház Részegek előadását, úgy tűnt van itt a szöveg alatti tartományban azért más is. A két színház két előadása együtt tett ki egy egészet. Katona - Nemzeti = 1:1. 

2016. november 30., szerda 00:37

Andi Marleen

(Fullajtár Andrea – Boomerang baby – 2016. november 29.-i előadás)

Marlene Dietrichnek talán két filmjét láttam, de élt róla egy határozott kép a fejemben. Az 1972-es londoni koncert felvételről a hölgy, aki 70+ és még mindig femme fatale. És persze hallottam már a Lili Marleent és a Hova tűnt a sok virágot. Kíváncsi voltam mit is kezd Fullajtár Andrea a zavarba ejtően német legendával, csak szellemidézést tart, vagy képes valami másra is. Képes volt.

2016. november 29., kedd 14:12

Porfirij felügyelő esete

(Vígszínház – Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 2016. november 28.-i előadás)

A Bűn és bűnhődés előadása után hazafele ballagva nem tudtuk megfejteni azt a kérdést, milyen észérvek szóltak a darab bemutatása mellett? Csak nagyon könnyen megfogalmazható ellenérveink voltak. A rendező az ég egy adta világon semmit nem akart közölni, ehhez egy naiv társadalomkritikai vonulat, s egy kis moralizálás, úgy szőr mentén, kevés. Azon túl, hogy személyes mondandója nem volt Michal Dočekalnak, még csak jó szerepeket sem kínált a Víg társulatának. Valami kis Robert Wilson féle színházi utánérzés az, amit adott.

2016. november 22., kedd 19:03

Semmiből valamit….    

(Spinoza Színház – Győrei Zsolt - Nagy Dániel Viktor - Wunderlich József: Nyíló combok erdein túl - 2016. november 21.-i előadás)

Ma életünk eseményeinek 140 karakterbe kell beleférnie. Nekünk a boldog születésnapot már csak HBY. Ha valami nagyon tetszik, az csak LOL. Ha azt akarjuk hívjanak, az PCM. Ha valakit gyászolunk, az RIP. Erre jön ez a Velemi Névtelen és „a középkori fenomén nevében egy avult poétika szépségeit firtató kalandor mórikálja magát előtted, versíró ifjúságának lankadt szellemeit idézgetve […] megmosolyognád, de bizonnyal elnéznéd neki ravaszkodó merszét, és félretéve okosságodat, kedvvel forgatnád a magát-kerülgetésében is magát-keresgélő könyvét.” Igen, kétszer-háromszor kell elolvasni, hogy végre megértsük. Szómágia és szóorgia.

2016. november 18., péntek 18:08

A beregszászi négyes

(Nemzeti Színház – Szergej Medvegyev: Fodrásznő (100.) - 2016. október 17.-i előadás/ A.P.Csehov: Három nővér - 2016. november 6.-i előadás)

„Oroszországot nem lehet megérteni,
hinni kell benne”
 (Fjodor Ivanovics Tyutcsev)


Kristán-Szűcs-Trill-Tóth, négy hajdani beregszászi színésznek sikerült az, amit elképzelhetetlennek hittem. Morális alapon nyugvó, zsigeri ellenállásom megtörése a mai Nemzeti Színházzal szemben. Van az a művészi teljesítmény, ami képes két órára felülírni, hogy minek a lerombolása árán működhet egy művészeti intézmény, csak a produkció számít, és ami a színpadon történik. Az a fontos mire képes az akarat, a tehetség és a művészi alázat. Bónuszkén egy pillanat Szűcs Nellitől, aminek az emléke hosszan megmarad a figyelmes nézőben. 

2016. november 16., szerda 00:34

Knocking On Heaven’s Door

(Feledi Project – Rekviem - 2016. november 15.-i előadás)


Ha valaki meghal,
az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna.
Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban,
éppen ezért nagy butaság,
ha az emberek sírnak a temetésén.
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő,
mindig is létezett és mindig létezni fog.
(Kurt Vonnegut)


Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának. A Feledi Project előadása láttán előbb. Biztos vagyok benne, hogy minden néző úgy állt fel az este, hogy rádöbbent, vagy újra rádöbbent, véget fog érni egyszer a földi léte. Annak, aki vesztett el már valakit, aki fontos volt számára, vagy maga nézett szembe már a halállal, felkavaró az előadás. Pont, mint Bob Dylan klasszikusa, a Kopogás a mennyország kapuján.    

2016. november 11., péntek 12:13

„A tréfa kedvéért a szart is meghallgatom” 

(Trafó – Dollár Papa Gyermekei: Csehov – 2016. november 10.-i előadás)

„Tanuld a kínt úgy nézni, mint rossz mozit!
Az is bolond, ki más bajában osztozik!”
(John Kander - Fodor Ákos: Pókasszony csókja)


Best of Csehov. Szigorúan Anton Pavlovics szerelmeseinek. Az estnek két tanulsága volt. Egy: Csehov zsenijéhez kétség nem fér, érzései, gondolatai, így írásai a szeretetről és gyűlöletről, életről és halálról igazak, így mindent kibírnak, mindig, mindenhol, minden körülmények között. Kettő: azonnal de rögtön lehetőséget Für Anikónak, hogy ne csak sűrítve, hanem isten igazából Arkagyinát, vagy Ranyevszkaját játszhasson a színpadon. Most van itt az ideje.

2016. november 08., kedd 12:44

Amikor a néző visz mindent…..

(Madách Színház – Andersson - Ulveus: Mamma mia! - 2016. november 7.-i előadás)

Azt hittem annál bizarrabbat, hogy Stohl András talpig dizőznek öltözve lejt az Őrölt nők ketrecében nem láthatok. Tévedtem. Stohl András Sam-ként a Mamma Mia fináléjában, tíz centis talpú platform cipőben, testhez simuló ezüstgyöngyös fehér lasztexben ringatva csípőjét a Waterloora, mindent visz. Ezt még Tom Jones is lekoppintotta volna az 1970-es években, Vegasban.

2016. november 05., szombat 23:05

Dirty dancing 

(Thália Színház – Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok - 2016. november 5.-i előadás)

A Gellérthegyi álmok Karinthy Ferenc legjobb drámáinak egyike. A történet 1944-ben, egy romos villában játszódik Budapesten, ahol két fiatal a halál árnyékában találkozik, egyiket a hadbíróság, másikat a zsidóüldözés fenyegeti. Az összezártságban kölcsönös rettegésüket elűzendő szerepjátékaik, a közöttük fellobbanó szerelem vibrálóvá teszi a történetet. A háború, az ostrom árnyékában győz az élni akarás. Már a gondolata is szürreális, hogy ezt lézer-, hang-és fénytechnikával mutassák be, 3D-ben, ráadásként eltáncolva, mind Ginger és Fred. A Thália Színházban megtették.

2016. november 05., szombat 11:28

Begónia, jobban fáj, mint hittem….

(Átrium Film-Színház – Molnár Ferenc: Egy, kettő, három - 2016. november 4.-i előadás)

„Az Egy-kettő-három anyaga semmivel sem több, mint egy rövid, néhány sorban elmondható anekdota. Egy toprongyos taxisofőrt egy pénzfejedelem egy óra alatt kiöltöztet előkelő úrrá, báróvá, vezérigazgatóvá, amivé csak akarod. Ez a történet egyáltalán nem fontos, semmire sem jellemző, még csak nem is igaz. A valóságban ilyen dolog semmi körülmények közt sem történhetik meg.” (Schöpflin Aladár)

2016. október 26., szerda 17:35

Pennyt adnék a gondolatáért……

(MÜPA – CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóelőadása – Bartók: Kékszakállú herceg vára, Csodálatos Mandarin - 2016. október 7.)

Vitray Tamástól hallottam még gyerekkoromban ezt az angol szólást, egy Navratilova-Graf teniszmérkőzés közben. Most értettem meg igazán a népi bölcsesség értelmét, ahogy néztem Káel Csaba rendezte Kékszakállú herceg várát a MÜPA-ban. Ámultam, de nem jóleső érzések közepette. Az volt a legkevesebb, hogy elképzelésem sem volt mi járhatott vajon az alkotók fejében.

2016. október 24., hétfő 23:57

Please, smile!   

(Katona József Színház – Moliére: Nők iskolája - 2016. október 24.-i előadás)

Nem volt kedves Máté Gábortól a kis beszólása, „ti, akik esténként művészszínházban ültök”, mert igen bizalmasan összespannolt velünk, közönséggel. (Na, inkább menjünk stadionba?) De kárpótolt a kiváló ütemű és ízlésű előadás, ami olyan volt, mint egy őszi éj csendes mosolya. Kis nevetés, kis keserűség, kis káröröm. Nekem cseppet sem hiányzott semmiféle lila művészi üzenet. Elég volt az egyszerű kis életmese, pici tanulsággal.

2016. október 20., csütörtök 00:39

,,Az Atya, mint egy szálkát / visszaveszi a keresztet"

(MOM Kulturális Központ – Feledi Project: Szálkák – 2016. október 18.-i előadás)

Mint „első találkozás”, gondtalan érzés volt gyönyörködni a Feledi Project Psyché című estjében. Az új bemutató, Pilinszky: Szálkák fantázianevű előadása viszont intellektuális kihívást jelentett. Feledi János nem kínált könnyű utat. Ahhoz, hogy értő nézővé válhassak, ismernem kellett Pilinszky Szálkák című verskötetét, a Feledi Project már bevett szimbólumvilágát, kifejezésrendszerét, s el kellett fogadnom azt a gondolati bevezetőt is, amit a rendező-koreográfus kínált estje előtt, saját értelmi/érzelmi motivációjáról. Csak ülni és nézni, kevés volt.

2016. október 15., szombat 12:50

„Nem ittam ma kávét. Szólj, hogy főzzenek…” 

(Örkény Színház – Anton Pavlovics Csehov: Három nővér – 2016. október 14.-i előadás)


„Ezek az alakok szinte párhuzamosan élnek,
mindegyik annyira el van foglalva
 a maga boldogtalanságával,
hogy észre sem veszi,
hogy a másik boldogtalanságának ő az oka.”
 (Schöpflin Aladár)


Az agyturkászok szerint a ma embere azért boldogtalan, mert túl sokat gondolkodik és túl keveset érez. Csehov hősei túl sokat gondolkodnak és túl sokat éreznek, ők hogyan élték túl? Az Örkény Színház Három nővér bemutatója szerint sehogy, az élet mindig igazi knock out. Az előadás szívfájdító volt ugyan, de inkább olyan röhögősből sírásba fordulós, aztán belegondoltam mit láttam, s az bizony már az it’s a crying time volt.  

2016. október 13., csütörtök 16:26

Agyő Robi, welcome Róbert !

(Centrál Színház – Lerner/Loewe: My fair lady – 2016. október 12.-i előadás)

Sok gondolatot és érzést keltett bennem a My fair lady új bemutatója. A legmarkánsabb mégis az volt, hogy a magyar színházi élet enfant terrible-je, Alföldi Róbert, ha nem is finom angol, de ezüstös hajú, középkorú úrrá érett. És nagyon jól áll neki!

2016. október 11., kedd 17:27

Mejerhold kontra Sztanyiszlavszkij

(Nemzeti Színház – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A krokodilus – 2016. október 9.-i előadás)

„Dosztojevszkij humora:
szivárvány a reménytelen téli égen…
az éjszaka nevetése”
(Kosztolányi Dezső)


Ha nem vigyázok, törzsközönség leszek a Nemzeti Színházban. Előbb csak Zsótér két rendezése miatt néztem be, aztán jött a MITEM, majd Szűcs Nelli Fedák-estje, most pedig Dosztojevszkij és Valerij Fokin. De, az általam legbölcsebbnek tartott színésznő (igen, Vári Éva) pár hete egy újságírói kérdésre a mai közéletről azt mondta - a színház szempontjából persze - „jobb meg bal oldal csak a nézőtéren van”, így a „színpadnézésre” felhatalmazva érzem magam bárhol a jövőben. Azért alaposan meglepett a színház új bemutatója.

2016. október 11., kedd 00:05

Ernő nem tud hibázni!

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Felzaklatott Alföldi. Miért kell nekem a hosszasan, szenvedélyesen csókolódzó Fekete Ernőt és Patkós Mártont néznem, amikor egy quasi királydrámára ültem be? Ad abszurdum miért kell pánikban lennem amiatt, hogy Fekete Ernőről leesik még a rajta lógó vacak kis lepel is, s még többet látok, mint amit a rendező már amúgy is megmutatott. Persze semmi kifogásom Fekete Ernő ellen Ádám-kosztümben, de Alföldi Róbert rendezőként – az én ízlésem szerint - most öncélúan sokkolt. Ezen az estén kevesebbel is beértem volna. Fekete Ernő olyan formátumú színész, hogy egy oldalpillantásából nagyregényt olvasok ki, nem kell levetkőztetni, hogy hasson rám és a többi nézőre.

2016. október 09., vasárnap 12:32

Ezen bizony dolgozni kell még!  

(Thália Színház – Francis Veber: Bérgyilkos a szomszédom – 2016. október 8.-i előadás)

A Bérgyilkos a barátom egy nem túl bonyolult dramaturgiájú, de azért megírt bohózat. Hasonló kaliberű, mint a Játékszínben a Hölgy fecseg és nyomoz. Csak hát nagyon nem mindegy ki viszi színre és kik adják elő. A Játékszínben tudták, ha van egy abszolút nagyágyú, a többi már megy magától az oldalvízen. A Thália Színház nem ismerte fel ezt az alapösszefüggést, a bemutatóval (már) megint nem jár csúcsra.

2016. október 08., szombat 22:35

Vargas könnyei

(Wiener Staatsoper – Verdi: Simon Boccanegra – 2016. október 3.-i előadás)

Hvorosztovszkij - D’Arcangelo - Vargas. Együtt, egy színpadon. Erre még a sors is azt mondta, na nem. Hvorosztovszkijt orvosai visszarendelték kemoterápiára az előadás előtt pár nappal. Nem baj, bepótoljuk ezt még Dimaval, s azt se bánom, ha Anyeginként, vagy Scarpiaként. Lehet, ha összejön a meghirdetett előadás, az már valóban befogadhatatlan élményt hozott volna. Így csak tátva maradt a szánk.

2016. október 06., csütörtök 22:25

Akik a vendégbarátságra azért ráfaragtak…

(Sanyi és Aranka Színház - Aiszkhülosz: Oltalomkeresők - Karsai György beavatószínháza - 2016. október 2.-i előadás)

"Ítéljen mindenki a saját véleménye szerint,
saját olvasmányai alapján,
de ne azok után, amiket mások mondanak neki."
(Einstein)

Karsai tanár úr újabb görög beavatószínházában nyomtuk le a 2016-os, „brüsszeli üzengetős” népszavazás délutánját. A kezdet pazar volt, jól esik a mezei nézőnek, amikor egy Kossuth-díjas tépkedi a színházjegyét, jelesül Lukáts Andor. Már az este első mondata tanulságokkal bírt. Megtudtuk, a xénia szó a görög nyelvben két jelentéssel is bír, az idegent és a vendéget egyaránt így nevezik. Aki idegen, az egyben vendég, s aki vendég, az a görög morál egyik alaptételeként, jogosult a vendégbarátságra.

2016. szeptember 30., péntek 20:30

Yusif, a köznapi hős

(MÜPA - Anna Netrebko és Yusif Eyvazov-koncert - 2016. szeptember 29.)

Mi magyarok már csak ilyenek vagyunk, mindig kell bűnbak. Még egy olyan eseményen is, mint Anna Netrebko és Yusif Eyvazov ária-estje. Az egyiket piedesztálra emelni, a másikat pofozó-zsáknak használni. A mai hírek veleje, elviseltük Yusif-ot, mert Anna csatolmánya. Pedig Eyvazovnak – aki vitathatatlanul tehetséges és rokonszenves - csak egy hibája van, nem megasztár. Azt már csak kevesen veszik észre, mennyi kurázsi és elszántság kell ahhoz, hogy keserűség nélkül tudjon örülni a szeretett nő sikerének. Kitegye magát annak, hogy kiáll a színpadra egy állócsillag mellé, tenni mosolyogva a dolgát, hogy a másik még jobban ragyoghasson.

2016. szeptember 27., kedd 10:09

Csak egy tánc volt?

(Nemzeti Táncszínház - Feledi Project: Psyché - 2016. szeptember 22.- i előadás)

Lehet, botorság arról írni, amihez alapvetően semmi köze nincs az embernek, de érzi, mégis valami megfogta, foglalkoztatja. Eddig a napig tuti az utolsó utáni ötleteim egyike lett volna, beülni egy modern táncszínházi előadásra. Miért tettem mégis? Az életemben tavaly felbukkanó „pillangóhatás” újabb kis fodraként, egy új ismerős invitálására. De ha már így esett, a lehető legjobb, ami velem történhetett, hogy ez a Feledi Project egyik előadása volt.   

2016. szeptember 17., szombat 12:30

"A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget"


(Vidéki Színházak Találkozója 2016 – Peter Shaffer: Amadeus – Pécsi Nemzeti Színház - 2016. szeptember 11.-i előadás)

„Azt gondolod, hogy akit ismersz, az olyan is,
mint amilyennek látod.
Nem ismered még az emberi szívet,
hogy mekkora keserűség és
milyen gonoszság lakozhat benne.”
(Agatha Christie)



A Pécsi Nemzeti Színház Amadeus előadása számomra meglepetést okozott, méltó záró előadása volt az ez évi Vidéki Színházak Fesztiváljának. Nem azért, mert ilyen eredeti, perzselő előadást aztán még nem látott a pesti közönség, hanem azért, mert Rátóti Zoltán gondoskodott róla, hogy ne a személye körüli sajtófelhajtásról, hanem a színházról szóljon ez az este, vérprofin állt a színpadon. 

2016. szeptember 14., szerda 00:20

Sej ripityom ! 

(Spinoza Színház – Jávor: A fenegyerek, a színművész és az ember - 2016. szeptember 13.-i előadás)

“Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek.”
(Pál apostol első levele a korintusiakhoz)


Akárhogy is, talán Jávor Pál az egyetlen igazi magyar filmsztár, a mi Clarke Gable-ünk. Lassan egy emberöltő, 57 éve halott, de nincs hét, hogy ne játszanák valamelyik filmjét a tv-ben, ne csendülne fel valahol a Gyűlölöm a vadvirágos rétet, vagy a Jaj de szép kék szeme van magának. A filmek ma már megmosolyogni valók, a minőségük éppen a nézhetőség határán, a dalok banálisak, színészi alakításról alig-alig beszélhetünk, és mégis hatnak. Lehet már nem él olyan néző, aki színpadon látta Jávort, ő azonban mégis itt él közöttünk. Nagyon úgy tűnik, Jávor örökkön-örökké ragyogni fog a magyar színművészet egén.

2016. szeptember 11., vasárnap 17:39

The first thing we do, let's kill all the lawyers!   

(Vidéki Színházak Találkozója 2016 – Arthur Miller: Pillantás a hídról – Miskolci Nemzeti Színház - 2016. szeptember 10.-i előadás)

Ahogy az előző esti Ványa báról határozottan éreztem, hogy azt az előadást a „színészek csinálták meg”, a miskolciak előadásán tudtam, Lukáts Andor színházát látom, ma rendezői est van. Az est kulcsszereplője Alfieri ügyvéd úr volt, a tanulság pedig Shakespeare-től való, a VI. Henrik második részéből, „első dolgunk legyen megölni az összes jogászt”!     

2016. szeptember 10., szombat 18:00

Remény? Az nincs!

Vidéki Színházak Találkozója 2016 - Csehov: Ványa bá - Szombathelyi Weöres Sándor Színház - 2016. szeptember 9.-i előadás)


“Smile, though your heart is aching
smile, even though it's breaking”
(Charlie Chaplin)



A szombathelyiek előadása kiölt Csehov darabjából mindent, amitől Csehovot imádom. Legfőképpen a pátosztól csöpögő nagy orosz lelket, s azt az érzést, bármi történik már, ebbe tuti bele fogunk dögleni. Valahogy a túlélésre játszott az előadás, annak az elhitetésével, hogy innen még lazán fel lehet állni. Amibe más belepusztul, azon mi a Krokodil-dallal, vagy a főkönyv lapjainak pergetésével túljutunk.    

2016. szeptember 09., péntek 15:20

Pubinkók cérnaszálon

(Vidéki Színházak Találkozója 2016 – Barta Lajos: Szerelem – Kaposvári Csiky Gergely Színház - 2016. szeptember 7.-i előadás)


A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei.
Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.
                                         (Milan Kundera)

A Vidéki Színházak Találkozóján a kaposváriak határozottan kellemes estét szereztek. Nevetgéltem a helyzetkomikumokon, poénos fordulatokon, de sem agyam, sem lelkem nem terhelte semmi, könnyű volt a színházi lét. Csak egy dolog birizgált. Egy korábbi, nekem emlékezetes előadás, valamikor az 1990-es évek végéről. (Bizony, lassan 20 éve koptatom a színházi zsöllyéket.) Akármi is történt az orrom előtt, én csak Kulka Jánost láttam Komoróczi Komoróczy Jenőként. Összeszorított térddel, bárgyú, önelégült vigyorral az arcán, vendéghajjal a fején, sállal a nyakában, karót nyelten ülve egy széken, a Radnóti Színház kicsi színpadán.

2016. szeptember 08., csütörtök 22:37

Hol vagy Bánk bán?

Vidéki Színházak Fesztiválja 2016 - Katona József: Bánk bán - Békéscsabai Jókai Színház - 2016. szeptember 6.-i előadás)

A "Bánk bán egy dramaturgia nonszensz" írta vala Koltai Tamás. Ha valakinek, hát neki elhiszem. Arra azért emlékszem, hogy gimnazistaként kínkeservvel olvastam. Talán ez az oka, hogy sohasem láttam még színházban, Alföldi junior változatát és a sepsiszentgyörgyiek Bocsárdi László rendezte feldolgozását sem. Nekem Bánk bán = Simándy, Melis, Moldován, zenés a javából. Eddig?

2016. szeptember 06., kedd 12:35

Dolly Levi, avagy a véget nem érő keep smiling

(Vidéki Színházak Fesztiválja 2016 - Szolnoki Szigligeti Színház: Hello Dolly - 2016. szeptember 5.-i előadás)

Lehet, ha pár hete nem olvasok Sík Ferenc pécsi rendezőről, aki egy hajdani pécsi szubrett szerint már az 1970-es években azt kérte a színészeitől, hogy az operettet úgy fogják fel, abban emberek vannak igazi érzelmekkel, akiknek igazi kapcsolataik vannak, mi több szituációkat kell játszani, nem tudtam volna megfogalmazni mégis mi bántott a Szolnoki Szigligeti Színház Hello, Dolly előadásában. De hála ennek a frissen szerzett tudásnak, rájöttem már előadás közben, jó lenne, ha Szolnokon is kicsit megismerkednének Sík Ferenc tanaival a zenés darabok színrevitelét illetően. 

2016. augusztus 25., csütörtök 08:27


"Egy szög miatt a patkó elveszett;
A patkó miatt a ló elveszett;
A ló miatt a lovas elveszett;
A lovas miatt a csata elveszett;
A csata miatt az ország elveszett!"


Edward Lorenz meteorológiai szimulációja óta tudjuk, hogy egyszerű formulákkal is lehetséges bonyolult folyamatok leírása, "ha egy pillangó szárnya rebbenésével megmozdítja a levegőt Pekingben, akkor abból esetleg egy hónap múlva New Yorkban hatalmas viharrendszer támadhat". Az emberi elmének bármily csodálatos, előrevetítve felfoghatatlan, hogy egy tettnek, történésnek milyen következményei lehetnek a jövőben.

Vári Éva a "pillangóhatás" nagymestere.

2016. augusztus 21., vasárnap 17:20

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

2016. augusztus 19., péntek 09:15

„Ez nem Ha kérdése, hanem Mikor kérdése”

(Kecskés Ildikónak ajánlva)

Nálunk Zsolti a "könyvfelelős", de Ildikó barátnőm kezembe nyomott egy könyvet, amelyet fellapozása után már nem tudtam letenni, azonnal végigolvastam. Ráadásként felfogva az olvasottakat, magammal is komoly, szinte feloldhatatlan vitába keveredtem. 

2016. augusztus 13., szombat 12:12

Az utolsó díva

(Salzburg – Grosses Festspielhaus - Puccini: Mannon Lescaut (operakoncert) – 2016. augusztus 7.-i előadás)

Másodszorra csapott be Salzburg. Először tavaly. A Trubadúrra 2014 decemberében Luna grófnak ígérte Domingot, majd augusztusban kiderült Artur Rucinski lép fel helyette. Aztán 2015 decemberében Puccini Manon Lescaut-ja operaelőadásnak indult, de idén augusztusra operakoncert lett. Sem tavaly, sem idén nem rázott meg különösebben a változás, mert Leonora és Manon Anna Netrebko maradt.
 

2016. augusztus 10., szerda 16:14

Zubin, a sas

(Salzburg Festspiele - 2016. augusztus 6.)

Olyan divatos ma bakancslistát írni. Nekem nincs, de ha lenne, több kategóriában versenyeznék. A komolyzenei bakancslistámon ott virítana, hogy látni még egyszer Zubin Metha-t vezényelni, „nagyzenekar” élén. Kipipálva.

2016. július 29., péntek 10:26

 

Bloody Margaret Thatcher

(Magyar Állami Operaház- Billy Elliot - 2016. július 29--i előadás)

Akárhogy nézem a MET, vagy a Scala programját, ott bizony nem látom Elton Johnt zeneszerzőként. Ennek biztos oka van. Kicsit szomorú voltam, hogy a magyar operaélet most lobban el – stílusosan, candle in the wind -, nemsokára jön Andrew mester is, meg a cicák, a Madách Színház pedig beveszi az Andrássy utat. A valóság majdnem felülmúlta a képzeletet. 

2016. július 24., vasárnap 11:36

A büszke gazember

(Tatabányai Jászai Mari Színház/Városmajori Szabadtéri Színpad - Moliére: Tartuffe - 2016. június 28-i előadás)

Hagytam, hogy "megdumáljanak" a színikritikusok. Nem olyan régen láttam az Örkényben a Tartuffe-öt, s az előadástól tátva maradt a szám. Nem vágytam újranézni, de olyan egybehangzó szakmai kórus szólt, hogy talán ez az évad előadása, hogy beadtam a derekam. Ha már felhozzák Budapestre, biza megnézem. Hát......

2016. július 16., szombat 11:30

De kik is azok az opricsnyikok ?

(Katona Kamra – Szoronkin: Cukor Kreml - 2016. június 12.-i előadás)

„Hát ezért építette fel a mi Uralkodónk a Nagy Falat, hogy elhatárolódjunk a bűzlő hitetlenségtől, az átkozott cyberpunkoktól, a szodomitáktól, a katolikusoktól, a melankolikusoktól, a buddhistáktól, a szadistáktól, a sátánistáktól, a marxistáktól, a megaonanistáktól, a fasisztáktól, a pluralistáktól és az ateistáktól!”

Azt tudtam kik a csinovnyikok, de a Katona Kamrában megtanultam azt is kik az opricsnyikok. Arra kicsit nehezen jöttem rá mit látok, paródiát, utópiát, avagy reality showt.

2016. július 09., szombat 19:40

This is a man's world

(Szombathelyi Weöres Sándor Színház/Városmajori Szabadtéri Színpad - Shakespeare: A makrancos hölgy - 2016. június 18.-i előadás)

"This is a man's world
But it would be nothing, nothing
Not one little thing
Without a women or a girl
He's lost in the wilderness
He's lost in bitterness"

Egészen 2016. június 18-ig megvoltam róla győződve, hogy A makrancos hölgy egy komédia és pont. De ebben már korántsem vagyok olyan biztos. Alföldi Róbert megint olyan kaput nyitott ki, amiről nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik. Komolyan mondom, Alföldi Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, vagy Csehov: Sirály/Madárkák rendezésén nem agyaltam annyit utóbb, mint Makrancos Katáján. Mert a darab határozottan szólt valamiről, csak éppen nem a már megszokott nagyszájú, eszes, öntörvényű, kissé megzabolázott hárpiáról.

2016. július 04., hétfő 11:35

Szuper !

(Katona József Színház - Mike Leigh: Abigél bulija - 2016. június 26.-i előadás)

Mindig is sejtettem, hogy a kertváros legalább olyan gyilkos közeg, mint az Amazonas dzsungele egy eltévedt városi turistának. Lila akác köz csak a tv-ben van. A való világban a párducmintás ruhába bújt szomszéd-hárpia elől nincs menekvés, maximum a nemlétbe. A Kamra előadásában testközeli valósággá vált, mit jelent az "egymás húsába beletépni, majd lehullani".

2016. június 26., vasárnap 11:33

"A holnap a mából néha szép"  

(Belvárosi Színház/Orlai Produkciós Iroda- Richard Bean/Grant Olding: Egy fenékkel két lovat - 2016. június 25.-i előadás)

Nem gyakori, hogy minden, de minden színházat szerető és értőszemmel néző barátom, ismerősöm, egybehangzóan állította volna egy bemutató után, hogy a szünetben angolosan távozott. (Hű, de érdekes kifejezéssé vált ez a Brexit után!) Most pedig pont ez történt. Vártam, hogy végre én is lássam, mi a szörnyülködés tárgya. Éppen az Orlai Produkciós Iroda egyik "bukása", a Hippolyt szállított nekem egy soha nem feledhető színházi élményt. Csákányi Eszter Schneidernéként kicsomagolja Kulka Jánost, alias a lakájt, egy citromsárga hatalmas masniból, Elek Ferenc, mint Schneider úr asszisztálásával. Az előadás mindenben felvette a versenyt Székely István filmjével, megújítva azt a 2010-es évekre, ötletes,  kvalitásos volt, talán jobb, mint az ezredfordulón készült film-remake, mégsem kellett. Ráadásként a most bemutatott darabot Pelsőczy Réka állította színre, aki rendezőként már több sikert tudhat magáénak az Orlai Produkciós Irodánál. Felcsigázva lépkedtem lefelé a Belvárosi Színház lépcsősorán....... 

2016. június 18., szombat 11:31

Miénk ez a cirkusz ?

(Katona József Színház - Shakespeare: Minden jó, ha jó a vége - 2016. június 16-i előadás)

Lehet korszerűtlen vagyok, de én szeretem a klasszikus színházat, amikor az eredeti darabtól nem vonatkoztatnak el az alkotók olyan nagyon, hogy azt is képtelenség megérteni miről szól valójában. Zsámbéki Gábor által rendezett Shakespeare-előadás pedig hál istennek nem a ma szokásos, meghökkentően tűzijátékos színpadra vitel. Angol társalgási lapok használják egy-egy eseményre a low-key jelzőt. Ez a színházi este pont ilyen. Relaxál és hagy elmélyedni a szövegben, annak ellenére, hogy azért valami truváj mégis van a színpadon. Aztán kiderül az előadás késleltetetten hat igazán, nem akkor és ott, majd, egy napra rá.

2016. június 13., hétfő 11:29

Nem az a lényeg hol áll a Föld, hanem az, hogy én hol állok rajta!

(Szkéné Színház - Paul Foster: I. Erzsébet - 2016. június 11.-i előadás)

Hihetetlen, hogy 2016 nyarán kell emberi/művészi vonatkozását szívből megéreznem, egy már közel három éve futó darab kapcsán, hogy mit is jelentett 2012 telén/tavaszán a Budapesti Kamaraszínház állami kinyírása. Mit élhetett meg a színház társulata, amikor kiderült nem kellenek, mert csak. Nem hiszem, hogy bárki is megtudná mondani, hogy miért kellett egy jól teljesítő állami színházat ukmukfukk bezárni, amikor azóta is annyi, sokkal gyengébben muzsikáló színház támogatása folyamatos. Három éve nézem a Nagymező utcában a gyönyörű szecessziós épület pusztulását, rajta ma is a színház nevének feliratával. Csak az ellehetetlenítése volt fontos, nyomainak eltüntetése már nem. Persze ez a kezdet volt, s ha jól emlékszem még a szakma sem nyitotta ki a száját. Szó sem volt még szimpátia tüntetésről, mint a Nemzeti Színházért, csendben nézte a színész/művésztársadalom a játszóhely megszüntetését. A gondolat apropója, a Foster-darab alapötlete. Egy színházi társulat kiebrudalása előbb Londonból, aztán Cambridgeből, majd mindenhonnan. A kiszolgáltatott, megalázott művészek, akik pénz nélkül, pódium nélkül, de még  mindig játszanak, ha kell a legelőn, mert ők a tükör a társadalom előtt, s mert máshoz nem értenek.

2016. június 11., szombat 11:27

Elszabadult hajóágyú

(Örkény Színház - Arthur Miller: Az ügynök halála - 2016. június 10-i előadás)

Szeretek színdarabokat olvasni, mert a szereplők jellemének, a cselekmények helyszínének elképzelése mindig egy fantasztikus, képzeletbeli utazás. És szeretem a színdarabokat más emberek - jelesül tehetséges művészemberek - interpretációján át is megismerni, mert mindig várom, hogy képesek lesznek-e a rácsodálkozás érzését kelteni bennem, hogy jé, erre nem is gondoltam. Az Örkény Színház új bemutatója kapcsán, mintha Mácsai Pál és Gálffi László smst küldött volna, tessék felébredni, másképpen érezni, látni Miller darabját, mint eddig. 

2016. június 04., szombat 12:26

A lényeg, az anyagi érdek !

(Thália Színház/ Határon Túli Magyar Színházak Szemléje - Szabadkai Népszínház Magyar Társulata - Lev Birinkszkij: Bolondok tánca  - 2016. május 22.-i előadás)

Ritkán fordul elő velem, hogy egy már halott szerzőről lövésem se legyen, de Birinszkijről még csak nem is hallottam. Pedig Lev Birinszkij már jó 60 éve halott. A Bolondok Tánca című művének pedig száz évvel ezelőtt volt a premierje, a berlini Lessing Színházban! A darabot látva ez szinte hihetetlen. Egyrészt amiatt, hogy az író - eltekintve most attól, hogy olvashatta Marx, Engels és Lenin elméleti műveit - hétköznapi mikroszemszögből, a Patyomkin cirkáló lövése előtt hét évvel leírja, miként fog kitörni a XX. század legmeghatározóbb forradalma, másrészt amiatt, hogy úristen, lehet itt van megint a forradalom szele?    

2016. június 02., csütörtök 11:45

Az aranyzsinór 

(Thália Színház/ Határon Túli Magyar Színházak Szemléje - Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház - Moliére: Úrhatnám polgár - 2016. május 21.-i előadás)

Mi rossz van abban, ha valaki a fenségeknek akar tetszeni? Semmi. Ki a fene akarna a piaci kofák előtt cool lenni?  Az viszont kétségbeejtő, amikor a Moliére Úrhatnám polgára házában az egyetlen józan, két lábbal a földön álló ember maga az úrhatnám polgár. A  Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában pedig pont ez a helyzet. A Jourdain-ház minden más lakójának, látogatójának, szolgájának van valami kis hibája, így, vagy úgy. Egy ember van csak a helyén, minden furcsasága, feltörekvési hóbortja és tetszésvágya ellenére, a háziúr.  

2016. május 27., péntek 11:30

"Misszió szívvel-lélekkel"

(Nemzeti Színház/Bajor Gizi Szalon - Szűcs Nelli: Fedák Sári-estje - 2016.május 18-i előadás)

Kedves ismerősöm, Kereszty Ági jóvoltából jutottam el Szűcs Nelli Fedák-estjére. Ági előtte ráhangolót tartott, az általa az estre invitált 20 főnek. Friss, home-made, mandulás sütit kínálva felolvasott Rostand: Cyranojaból, hogyan készül a mandulás barackos kosárka. A következő színházlátogatás, a Cyrano beharangozásaként. Majd szemelvények következtek Fedák Sári: Te csak most aludjál, Liliom című könyvéből. Amire beültünk a Bajor Gizi Szalonba, már fel voltam spanolva Fedákra. Nem tudom, hogy a süti cukortartalma, vagy Fedák Sári 100 évvel korábbi gondolatai hallatán.  

2016. május 26., csütörtök 12:25

Ius murmurandi a Vígszínházért !

(Vígszínház - Mike Bartlett: Földrengés Londonban - 2016. május 23.-i előadás)

A második évadot zárom - hatodik éve hűséges Víg-bérletesként -, amikor nem értem, hogy mit is akar nekem ez a színház üzenni. Ebben az évadban Fejes: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Schiller: Haramiák és most a Földrengés Londonban, amikor szünetben kiürült körülöttem a nézőtér. A nézők "szavaznak", s nem azért mennek el, mert vén hülyék, akik nem értik az új színházi formákat, hanem azért, mert valóban nem érdemes feláldozni tovább az estét. Ami a színpadon folyik, abból már tuti nem lehet semmi átütő.  

2016. május 23., hétfő 11:21

"Gyújtottál már tábortüzet ÉS-el ?"

(Katona József Színház - Shakespeare: Ahogy tetszik - 2016. május 16-i előadás)

Mintha csak a MITEM még nem ért volna véget, s a Moszkvai Művész Színház itt maradt volna egy koncert erejéig. Az Ahogy tetszik ugyanúgy végződik Kovács D. Dánielnél, mint Rizsakovnál a Korszerűtlen koncert, fergeteges rock and rollba torkollik. Jóleső érzés, hogy amit az orosz húszévesek  tudnak, azt a mi harmincasaink, vagy majdnem harmincasaink is. Két óra elteltével Borbély Alexandra és Tasnádi Bence ugyanolyan jól ropja, mint az orosz mester végzős diákjai.

2016. május 15., vasárnap 10:50

Hála az égnek, hogy felnőttem, s gőzöm nincs ki az a Párnaember!

(Radnóti Színház - Martin McDonagh: Párnaember - 2016. május 15-i előadás)

Majdnem 15 évvel ezelőtt láttam először McDonagh darabot, ugyanebben a színházban, a Kriplit. Azon az estén három dolog dőlt el számomra. A szerző minden darabját meg fogom ismerni, ha lehet színpadon, ha nem könyvalakban, Kulka János minden színházi bemutatóját meg fogom nézni és ha tehetem felnőttként is aktív színházba járó leszek, mert a színház egy semmihez sem fogható varázslat.  

2016. május 13., péntek 18:15

"A mama azt nem tudta, milyen kurva nehéz ez az egész"

(Szkéné Színház - Háy János: Nehéz - 2016. május 6.-i előadás)

Peter Brook mondta, hogy nem tudja mitől függ, hogy egy ember mozdulatlanul áll a színpadon és magára vonja a figyelmünket, a másiknak meg ugyanez nem sikerül. Én nézve az előadást azt nem tudtam eldönteni két órán keresztül, hogy mikor vesztek többet, ha Mucsi Zoltánt hallgatom és próbálom megérteni az általa mesélt emberi sorsot, s nem nézek Lázár Katira, vagy Lázár Kati arcjátékát nézem és konok némaságát "hallgatom", s kizárom Mucsi Zoltán monológjának befogadását. A kettő egyszerre keservesen ment, mindkét művész teljes nézői figyelmet követelt színpadi jelenlétével.

2016. május 10., kedd 00:00

Play Shakespeare

(MITEM 2016/ Nemzeti Színház - Sepsiszentrgyörgyi Tamási Áron Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója - Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok - 2016. április 23.-i előadás)

Sokat gondolkodtam arról, milyen lehetett a színjátszás Shakespeare korában. Nem hatott meg a Szerelmes Shakespeare című film látványvilága, de még az sem, hogy jártam a Globe-ban. A Borough Market - ahova Shakespeare vélhetően sörözni járt -, már jobban megmozgatta a fantáziám. Bocsárdi László pedig a Vízkereszt, vagy amire vágytok színre vitelével most megmutatta, amit a fejemben már "láttam."  

2016. május 08., vasárnap 17:48

"Köszöntelek a szivárvánnyal"

(Katona József Színház/Sufni - Mennyekbe vágtató prolibusz - 2016. április 29-i előadás)

Mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen egy órán át lekötni a figyelmünket, úgy, hogy megakadályozza, lopva se pislogjunk az óránk számlapjára ? Nem tudom, de Fekete Ernő biztos hordozza azt a gént, ami erre képessé tesz valakit. A színész Weöres-estjén fel sem merült annak a lehetősége, hogy unatkozzak.      

2016. április 30., szombat 11:04

Kacsintás a múltba

(MITEM 2016/Moszkvai Művész Színház - Korszerűtlen koncert - 2016. április 21.-i előadás)

Kellenek a visszaigazolások, hogy 12 év orosz nyelvtanulás nem megy a lecsóba, még akkor sem, ha az ember nem olvas Puskint eredetiben, nap mint nap. Ha semmi másra, ennek a szívmelengető érzésnek a megélésére remek volt a Moszkvai Művész Színház előadása. Még ma is értem (érzem) az orosz nyelvet, ha nem is túl sűrűn gyakorlom! Persze nem igaz, hogy semmi másra. Viktor Rizsakov rendezte zenés játék, még a szibériai télben is átmelegítette volna a lelkeket.

2016. április 26., kedd 11:03

 

A borg holló

(MITEM 2016 - Szentpétervári Alekszandrinszkij Színház - Gozzi: A holló - 2016. április 16.-i előadás)

Gene Roddenberry, a Star-Trek atyja, halála után 25 évvel a színháztörténet szerves része lett, a Béta-kvadráns klingonjai sorra tűnnek fel a színpadon. Előbb márciusban, Valló Péter Velencei kalmárjában, mint a karnevál részesei, most pedig Nyikolaj Roscsin munkájában, A hollóban. Az estén a színészek össze nem téveszthető maszkban léptek színre, homlokukon a klingon tarajsorral. 

2016. április 21., csütörtök 10:59

Ziggy Stardust on the lake 

(Nemzeti Színház/MITEM/Vidy-Lausanne Színház - Csehov: Sirály - 2016. április 21.-i előadás) 

Alföldi megtanította Kálmán Imre zenéjén át, másként éreznem Csehovot, Thomas Ostermeier pedig megmutatta, hogy érezhetett David Bowie, ha olvasott Csehovot. Szóval Kosztya Trepljov á la Ziggy Stardust.

2016. április 15., péntek 17:06

A lélek hangjai, lélek nélkül

(Orlai Produkció - Őszi szonáta- 2016. április 15.-i előadás)

A két Bergman együtt, ráadásként Ingrid Bergman hattyúdala, utolsó filmje az Őszi szonáta, ami egyben pályája egyik csúcsteljesítménye volt. Nekem biztos remegett volna a térdem egy filmmítosz árnyékában. Udvaros Dorottyának nem. A színésznő által színpadra vitt Charlotte nem félt senkitől és semmitől, csak önmagától. Charlotte sikeres nő, gazdag, volt férfi aki szerette és akit ő szeretett, anyaként azonban rosszul teljesített. Az élet három fontos területéből kettő megvolt, s magában már elrendezte a dolgokat, nem rossz teljesítmény ez. 

2016. április 01., péntek 09:56

Keserédes vircsaft Bécsben

(Örkény Színház - Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő -  2016. április 1. előadás) 

Parti Nagy Lajos, Bagossy László, Örkény Színház. A dolgok jelenlegi állása szerint, ha ezt olvasom, mindegy mit adnak, megyek. Miért?  Mert soha sem csalódom. Sejtettem ezt az Ödön von Horváth darab megnézése előtt is, még akkor is, ha azt is tudtam, nem a csodás Wachau vár.

2016. március 25., péntek 18:44

Hogyan öljük meg anyut ?

(Ódry Színpad - Euripidész: Élektra - 2016. március 25.-i előadás)

Balga sors, hogy gimnazistaként semmit nem tudtam a beavató színházról. Mennyivel jobb lett volna, ha Karsai György klasszika-filológus, színháztörténész, a Színház-és Filmművészeti Egyetem tanára magyarázza el nekem a görög tragédiákat, lehet úgy faltam volna, mint Agatha Christiet, s már akkor rájövők, hogy Poirot és Miss. Marple esetei dajkamesék hölgyeknek az ókori szerzők horror történeteihez képest.  

2016. március 23., szerda 11:23

 Mari, a boszorkány

(Nemzeti Színház - Brecht: Galilei élete - 2016. március 23.-i előadás)

Kaján belső vigyorral ültem be az előadásra, fejemben Balázs Péter, a Vígszínház igazgatói posztjára beadott pályázatából származó mondatával: "Brecht elkopik, Molnár Ferenc színháza ragyog". A mosolygásra több okom volt. Az egyik nyilvánvaló, mit szólhat vajon Balázs Péter látván, hogy a magyar színházi élet szó szerint felszentelt műhelyében elkopott Brechtet játszanak. A másik, a Vígszínház kamaraszínháza, a Pesti Színház Testőr előadásán egy jó hónappal ezelőtt, láttam a "ragyogást", igaz ez nem Molnárnak szólt, csak az adott előadásnak.     

2016. március 22., kedd 00:27

"Pusztítsátok az ájtatosság bálványát"

(Trafó - Schilling Árpád. A harag napja - 2016. március 22.-i előadás)

Hát kellett hozzá idő amíg összeszoktam Alföldi-színházával, vagy Pintér Béla látásmódjával. Azt hiszem most jött el a pillanat, hogy besétáljak Schilling Árpád világába, s megtudjam mi is az a társadalmi színház. 

2016. március 21., hétfő 15:58

Portia diadala

(Pesti Színház - Shakespeare: A velencei kalmár - 2016. március 21.-i előadás)

2003 óta várom, hogy Valló Péter "visszatérjen", s újra megajándékozzon egy olyan előadással,  amire évek múltán is jó érzéssel gondolok vissza. A velencei kalmárhoz hozzányúlni kell némi bátorság. Aki ezt teszi, annak szembe kell néznie az antiszemitizmus és az antifeminizmus kérdésével. Valló Péter megtette, ami kisült belőle, egy emlékezetes színházi este.

2016. március 20., vasárnap 00:35

Let the sunshine in ! 

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Gerome Ragni/James Rado/Galt MacDermot: Hair - 2016. március 20.-i előadás)

A tavaly nyári bemutató óta mást se olvastam, hallottam csak azt, hogy ez a Hair, nem az a Hair, meg a fanyalgásokat. Az Orlai Produkció által színre vitt darab esetében a kritikusok fukarul bántak az elismerő jelzőkkel, egy két blogger azonban lelkes volt. Így a 30. előadás körül úgy éreztem, eljött az idő, lássuk azt a Hairt.     

2016. március 18., péntek 23:34

Verőcsény forever !

(Katona József Színház - A Bajnok - 2016. március 18.-i előadás)

Vannak színházi pillanatok, amelyeket az ember nem felejt. Tegnap este sikerült begyűjteni egy újabb "örök élményt". Bezerédi Zoltán teljes erőbedobással énekli a O Mio Babbino Caro-t, Pintér Béla magyar szövegével, miközben Nagy Ervin, mint prominens vidéki polgármester cola-nak becézett kokaint szippant egy kerti padról. Ugye, hogy megkapó?

2016. március 11., péntek 22:27

Bye-Bye Josa !

(Örkény Színház - Mikó Csaba: Apátlanok - 2016. március 11.-i előadás)

Az Apátlanok aláfestőzenéje Presser - Adamis: Harmincéves vagyok musicalje. Egy zenés darab 1975-ből, aminek kultikus Boldog születésnapot dala sok óvodás szülinapi köszöntőzenéje volt az 1970/80-as években, még Halász Judit Boldog születésnapja előtt. Ez a generáció pontosan tudja, mit jelent az "élni is fogsz élet nélkül". A darab róluk szól, a "rendszerváltás nélküli rendszerváltás" előtti évtizedben születettekről, akik ma már pontosan tudják, hogy nem mindenkinek jött el "a villamos, ami átvisz a holnaputánba."

2016. március 05., szombat 22:30

"Izom, erő, entellektus"
(Thália Színház – David Mamet: Amerikai bölény - 2016. március 5.-i előadás)

Két éve várom, hogy a Thália Színházból úgy tudjak kijönni, hogy gondolkodhassak a látottakon. Megtörtént, a ruhatárban sorba állva végre nem a szomorú döbbenetet éreztem, hogy miért pocsékoltak erre a bemutatóra pénzt, energiát. David Mamet 1970-es években játszódó Amerika bölény című drámájának színrevitelével, visszatért a minőségi színjátszás a Nagymező utcai teátrumba.

2016. március 02., szerda 11:20

"Ha elmész, úgy hiszem nem kell visszajönnöd" 

(Katona József Színház - Simon Stephens: Harper Regan - 2016. március 2.-i előadás)

2006 őszén Harper Regan London elővárosából útra kél Manchesterbe. Harper utoljára még látni akarja haldokló apját, akkor is, ha ezért mindent fel kell adnia. Két nap és két éjjel történése, ami örökre megváltoztatja a nő addig sem éppen rendhagyó, csak éppen szürke életét.

2016. február 28., vasárnap 11:19

Jönnek a germánok !

(Miskolci Nemzeti Színház - Dürrenmatt: A nagy Romulus - 2016. február 28.-i előadás)

Bevallom Dürrenmatt darabját - történelmietlen történelmi komédiáját - nem ismertem. Utóbb úgy érzem, jobb lett volna színház előtt elolvasni a művet. Ennek hiányában sokat áldoztam a tyúktenyésztés rejtelmeinek, ahelyett, hogy ott helyben felfedeztem volna a nagy történelmi összefüggést, hogy a fejlődés lényegében annyi, ami a jobbágyságból a rabszolgaságba vezet. 

2016. február 25., csütörtök 11:18

Jeges hegyek, mit sem érő elvekkel

(Nemzeti Színház  - Ibsen: Brand - 2016, február 25.-i előadás.)

Egyszerűen szégyelltem magam, hogy röpke két év, és én képes voltam belépni a Nemzeti Színházba. Ennyit az elvekről. De kíváncsi voltam arra, amitől a Kritikusok Céhe kifeküdt. Zsótér Sándor Ibsen rendezésére és Trill Zsolt Brand-alakítására. Végeredmény ? Kedves színikritikusok, ti mit és hol néztetek ? 

2016. február 24., szerda 02:12

Aki nem hal meg idejében, az bizony megöregszik

(Orlai Produkciós Iroda - Belvárosi Színház - Aranytó – 2016. február 24.-i előadás)

75 évesen az ember nem éppen középkorú, 80 évesnek lenni kétszer olyan fos, mint 40 évesnek. Valahogy ezek a mondatok ragadtak meg emlékezetemben az Aranytó esti előadásán. Benedek Miklós - a férfi főszereplő – úgy jellemezte a darabot, hogy az nem egy gatyaletolós vígjáték. Lehet, de nem is szívfájdító tragédia, „csak” egy elgondolkodtató történet az öregségről.

2016. február 23., kedd 11:17

Madárka dalol

(Orlai Produkciós Iroda -  Mary Orr: Mindent Éváról - 2016. február 23.-i előadás)

Pelsőczy Réka a Római vakáció után, mint rendező megszerezte a feltétlen bizalmamat, ha rendez, azt érdemes megnézni. Bercsényi Péter pedig egyszerűen a "muszáj megnézni bármit csinál" kategóriájába tartozik nálam, Alföldi Makbettjében való, kis kék kosztümös fellépése óta. Azt pedig pontosan tudtam, hogy itt tűsarkon lép majd be a színre.

2016. február 19., péntek 01:00

The Tempest light, avagy a háromlábú szék meséje

(Örkény Színház - Shakespeare: Vihar - 2016. február 19.-i előadás)

Shakespeare Vihar című drámáját próbálják a színészek. A próba végén az Arielt játszó színésznő cekkert ragadva már szalad is ki, szabadul. A Prosperot játszó színész egy varázspálcaként szolgáló széklábbal helyrezökkenti a világot, majd elárulja, ezzel oda is minden képessége a csodákra, már csak a tapsra vár, s talán egy imára.

2016. február 17., szerda 22:52

"A formák bomlanak"

(Katona József Színház - Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon - 2016. február 17.-i előadás)

A Katona József Színház Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon című előadása körülbelül akként összegezhető, mint a még tisztességesen berúgni is képtelen Kis János festőművész és Vinczéné, az alattomos viceházmester, a "büdös bogár" párviadala. A néző nemigen érzékeli az egyén társadalomból való kivonulását, a főhős "oszlop tetején állását", az értelmiségi lét válságát. Amit láthatunk az zárt térben való vergődés és még messziről is olcsónak ható bor, konyak, literszám. Van-e nézői felvevőpiaca 2016-ban Sarkadi Imre műveinek?

2016. február 14., vasárnap 22:59

Alföldi Kabaréja

(Állami Bábszínház - Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré - 2016. február 14.-i előadás)

Hezitáltam hosszan, megnézzem-e. Mit kezdhetett Alföldi Róbert Bob Fosse kultikus filmje után a Kabaréval, különösen, hogy már többször színpadra állította. Aztán olvastam Alföldi nyilatkozatát: "[…] nem üzenet van, hanem inkább egy hangulat - amiben talán benne vagyunk, amiben élünk.[…] hátha arra kényszeríti az embereket, hogy elgondolkozzanak rajta." Hogy nincs üzenet, de szeretne gondolkodásra kényszeríteni, arról, amiben élünk, az mindjárt más, jöhet.

2016. február 11., csütörtök 22:39

Molnár Ferenc elárulása

(Pesti Színház - Molnár Ferenc: A Testőr - 2016. február 11.-i előadás)

1910, Vígszínház, Csortos-Varsányi-Haraszti-Szerémi, diadalútjára indul Molnár Ferenc Testőre. 2016 Pesti Színház, a Testőr súlyos sebet kap, persze nem halálosat. Ha Molnár írói tehetsége, szelleme, finom iróniája, dramaturgiája kibírt 100 évet, talán ezt a feldolgozást is túléli.
 

2016. február 10., szerda 23:13

Másrészt viszont….

(Spinoza /Orlai Produkció - Martin Sherman: Rose - 2016. február 10.-i előadás)

Ha valakinek, hát Vári Évának találták fel a monodrámát, mint színpadi műfajt. Nem kell neki kellék, díszlet, talán még partnerek sem, csak a közönség. Elvégre, ahogy azt egyszer nyilatkozta, "ezt a szakmát mégsem lehet illegalitásban űzni".

2016. január 29., péntek 22:56

Macbeth Quartet

(Ódry Színpad - Shakespeare: Macbeth - 2016. január 29.-i előadás)

Egy fiú és három lány a színen, kezdődhet Macbeth, a gyilkos skót thán megidézése. Borzongató gondolatok és alacsony költségvetés. Lehet-e színházat csinálni hittel és képzelettel, pénz és paripa híján?

2016. január 28., csütörtök 23:15

Send in the clowns

(Spinoza/Orlai Produkció - Csákányi Eszter: Akit az istenek szeretnek - 2016. január 28-i előadás)

Csákányi Eszter kicsit nyűgös. Aztán sóhajt egyet, félig feltelepszik a bárszékre, elvégre vele szemben 70 ember, aki ma műsort akar, hát jó, legyen. A színésznő elkezd cseverészni önmagával, látszólag a semmiről, majd elkapja a hév és már nincs megállás. Lendületben, a káoszból rend lesz, a fecsegésből show műsor.

2016. január 27., szerda 23:01

"Van egy ötletem, lökhetem?"

(Játékszín - Jack Popplewell/Robert Thomas: A Hölgy fecseg és nyomoz - 2016. január 27.-i előadás)

Vári Éva újra bebizonyította számomra, hogy a minőség valóban nem műfajfüggő. Ha elhivatott művészember áll a színpadon, akinek van gondolata a szerepéről, még egy középszerű darab is nyújthat briliáns estét a nézőnek.

2016. január 26., kedd 23:07

Moral insanity

(Radnóti Színház - Krleža: Glembay-ház - 2016. január 26-i előadás)

Egy polgári kamaraszínház, egy horvát társadalmi dráma és Valló Péter találkozása, 2016-ban, Magyarországon. Lehet ez érdekes?

2016. január 22., péntek 20:43

"Szívedben hordod a bíráidat"
(Vígszínház - Miller: Salemi boszorkányok (Istenítélet) - 2016. január 21.-i előadás)

A Vígszínház színpadán megvalósult Arthur Miller víziója, "a dobok úgy peregtek, mintha csontokat zörgetne a friss reggeli szél". Mohácsi János megvált minden "mohácsis" eszközétől, Stohl András pedig megmutatta, hogy egy vezető színház vezető színésze.

A Vígszínház Mohácsi János rendezésében a kultikus Salemi boszorkányokat vitte színre, "klasszikus színházat csinálva". Lassú folyású mohácsis átköltés, semmi harsány gegparádé, csak "Isten jeges fuvallata" 1692-ből. Mohácsi János nem először fut neki a dráma színrevitelének, 20 év alatt ez a harmadik feldolgozása. Úgy, hogy a második nekifutás díjat hozott a POSZT-on, s Proctornéként az akkor már díjazott Heczeg Adrienn állt újra a színen.

2016. január 17., vasárnap 22:43

Na tudod, ha ez szent, legyek én csak profán

(Örkény Színház - Moliére: Tartuffe - 2016. január 17.-i előadás)

Parti Nagy Lajos nyelvi virtuozitását - lehet elítélhető módon - csak 2006-ban a Hat hét hat tánc című előadás alatt fedeztem fel. A szentimento naplemento kifejezést azóta sem felejtem. Tartuffe fordítását, színpadi átiratát pedig láttam már, nem is akárhol, Vidnyánszky előtti Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében. Azonban Parti Nagy Lajos szövegének zsenialitása csak most "csapott be". Szántó Judit mondásával élve, ha "van egy rendezés lelkem színpadán" Moliére Tartuffe-jéből, az Bagossy László rendezte, Örkény színházbeli előadás.

2016. január 15., péntek 23:19

Kell-e pulykavacsora ?

(Fővárosi Operettszínház - 2016. január 15.-ei előadása)

Őszinte érdeklődéssel ültem be az Operettszínház nézőterére péntek este, az Isten Pénze című előadásra. Elolvasva a színház szórólapján lévő előzetest, úgy gondoltam igen, csak "repítsenek egy légies szellemvilágba", ha tudnak.

2016. január 08., péntek 22:33

Kohlhaas Mihály, az erőember

(Szkéné Színpad - Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály - 2016. január 8.-i előadás)

Soha nem mondd, hogy soha. Bár az, hogy Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihályát akrobatikus performance főszereplőjeként látom, inkább a soha kategória volt, mint lehetséges opció. A Szkéné Színházban azonban valóság lett, amiből egy érdekes hangulatú színházi előadás kerekedett.

2016. január 04., hétfő 23:05

Helyreb…uk a világot ?

(Pesti Színház - Schiller: Haramiák - 2016. január 4.-i előadás)

Én elfogadom Csehovtól, hogy kellenek az új formák, mert ha azok nincsenek, akkor inkább ne legyen semmi. De elgondolkodtam a Pesti Színházban Schiller: Haramiák című darabját látva, hogy egy Johnny Cash dal, vagy a Boom Shakalaka refrénű zenei betét lehet-e a megfelelő közvetítő forma a schilleri gondolatok interpretálásához.

2015. december 21., hétfő 01:43

Arkagyina háznépe

(Katona József Színház - Csehov: Sirály - 2015. december 21.-i előadás)

Hatalmas várakozásokkal ültem be decemberben a Katona József Színházba, a Sirályra. Izgalommal töltött el, hogy Csehov darabot láthatok, azt Ascher Tamás viszi színre, s a szereposztás már előre valami nagyon mást ígért, mint amire a társulat tagjai alapján a színház törzsközönsége számíthatott. Az előzetes nagy elvárások persze mindig veszélyesek.

2015. december 04., péntek 15:51

„Italien nájt”

(Jurányi Inkubátorház - Ödön von Horváth: Délszaki éj (Válasszunk párt) - 2015. december 10.-i előadás)

A HOPPart Társulat víziója Ödön von Horváth nyomán arról, ahogy csendesen copyright-olunk egy újabb weimari köztársaságot. 

2015. december 01., kedd 00:26

Kenneth Branagh adventi meséje

(Garrick Theatre London - Shakespeare: Winter's tale (Téli rege) - 2015. december 1.-i előadás)

London - Shakespeare - Branagh, kell ennél több?  Nem, egy színházrajongónak ez a "túl az Óperencián, boldogok leszünk" állapot. Az hogy Judi Dench is a színpadon volt, már csak hab a tortán.

2015. november 27., péntek 22:50

Jágó a hős, kinek valódi arcát a tette tárja fel

(Stúdió K - WSOthello - 2015.december 3.-i előadás)

Bessenyei Ferencet idézve, már annak is örülhetnénk, ha a nézőtéren Jágók ülnének, de ennél rosszabb a helyzet, a csodás Disneyland helyett Jagoland a minket körülölelő valóság…..

2015. november 14., szombat 11:22

Kinek kell itt Gregory Peck ?

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Római vakáció - 2015. november 14.-i előadás)

A nap, amikor kiderült, hogy Fekete Ernő nemcsak a jambikus verssorok tolmácsolásában tökéletes, de zenés műfajban sem utolsó. A nap, amikor kiderül, hogy egy színészegyéniség - ha odateszi magát - képes elvakítani egy legendát, s fapadosban is feledtetni egy kultfilmet.

2015. november 08., vasárnap 23:17

Én voltam valaki...

(Belvárosi Színház – Orlai Produkció - A nagy négyes – 2015. november 8.-i előadás)

Négy, kétségtelenül művészi pályája zenitjén lévő művész: Vári Éva, Molnár Piroska, Szacsvay László és Benedek Miklós. Együtt, egy színpadon, Ronald Harwood: A nagy négyes című előadásában. Már önmagában ez elég egy jó színházi estéhez.

2015. november 06., péntek 23:19

Hadd vakuljon a néző !

(Örkény Színház - Kovács Márton - Mohácsi-testvérek - Parti Nagy Lajos: Köd utánam - 2015. november 6.-i előadás)

Kovács Márton - Mohácsi-testvérek - Parti Nagy Lajos Köd utánam címmel operettet írtak az Örkény Színház számára. Közel négyórásra sikeredett a produkció, embert próbáló, mind a nézőknek, mind a szereplőknek. 

2015. október 30., péntek 23:23

Mindig van lejjebb!

(Thália Színház – Simon Beaufoy: Alul semmi - 2015. október 30.-i előadás)


Az Alul semmi Simon Beaufoy kultikussá vált filmregényének színpadi változata. A szerző írta többek között a Gettómilliomos, a 127 óra, vagy az Éhezők viadal: Futótűz forgatókönyvét is. A rendező, Réthly Attila szerint a bemutató apropója, hogy a darab „rendkívül jól illeszkedik műsorpolitikájukba [..] s lehet benne találni valami fontosat, ami talán reflektál a magyarországi állapotokra”. A színház fel is vonultatta majdnem egész színészi élgárdáját. Szerencsére Molnár Piroska megúszta a szereplést. Ez a legjobb hír, ami a bemutató kapcsán eszembe jutott. 

2015. október 29., csütörtök 23:10

"Igen, most, hogy enyém a hatalom, pokolba öntöm az egyetértés tejét, és zűrzavarrá kavarom az egész világot."

(Átrium Filmszínház - Ionesco: Makbett - 2015. október 29.-i előadás)

Már az előadás szórólapja felhívta a figyelmet, „nemshakespeare”, hanem Ionesco Makbettjét nézzük, látjuk az este. A darab valóban csak a Macbeth átirata, semmi bátorság, lelki tusa jó és rossz között, semmi bűntudat, csak és kizárólag az emberekben ott rejtőzködő gátlástalanság, kegyetlenség és hataloméhség.

2015. október 26., hétfő 23:27

Erwin itt, Erwin ott, Erwin mindenütt
(Mozart: Don Giovanni - Bécs, Staatsoper - 2015. október 26.-i előadás és Budapest Erkel Színház - 2015. december 6.-i előadás)

Amíg színházba minden este képes lennék beülni, addig az operáról ez korántsem mondható el. De Mozart Varázsfuvolája, vagy Don Giovannija azért bármikor jöhet, főleg ha olyan este sikeredik, mint a Bécsi Opera október végi előadása, aminek Mozart zenéjén túl a teatralitása is varázslatos volt. Arról nem is beszélve, hogy még nyáron Salzburgban - Anna Netrebkot hallgatva - arról álmodoztam, hogy milyen jó is lenne Erwin Schrottot Leporelloként és Don Giovanniként is megnézni az operában. Nem hittem, hogy röpke pár hónap alatt - igaz kis szerencsével - valóra válik a kívánságom. 

2015. október 24., szombat 00:03

"Itt minden olyan szép, mint egy álom. Ebben élünk mi benne"

(Játékszín –Székely Csaba: Bányavirág - 2015. október 23.-i előadás)

Csehov, Martin McDonagh és a székely valóság. Mi jöhet ki ebből? Kiderült, hogy nagyon is sok. Nemcsak egy remek színházi este, hanem egy érdekes tapasztalás a színházba járó közönségről, egy színház törzsközönségéről.

2015. október 09., péntek 23:46

It's showbusiness

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció- Dale Wasserman: Száll a kakukk fészkére - 2015.október 9.-i előadás)

Vannak kultikus művek, amiből kultikus filmsikerek születtek. Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére című regénye pont ilyen. Akkor érdemes hozzányúlni, ha van apropó, ha van egy új ötlet, ami még csavarhat rajta…

2015. október 08., csütörtök 23:20

"A gyűlölet korunk vezére", avagy Olaszliszka vs. Tatárszentgyörgy


(Katona József Színház - Az Olaszliszkai - 2015. október 8.-i előadás / Örkény Színház - Mese az igazságtételről, avagy A hét szamuráj – 2015.november 12.-i előadás)

Két kibeszéletlen társadalmi konfliktus. Két színházi műhely, két egymást követő művészgeneráció állásfoglalása, véleménynyilvánítása majdnem azonos témában. Tehet-e valamit a színház akkor, amikor a társadalom képtelen?

2015. szeptember 14., hétfő 17:16

Vidéki Színházak Találkozója 2015

(Thália Színház - 2015 szeptember)

Megnézve az ez évi Vidéki Színházi Találkozó (VSZT) előadásai zömét, elcsodálkoztam. Tudom, érzékelem, hogy - bármennyire is el akarja lehetetleníteni a jelenlegi (művész)politikai akarat, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, a zsigeri cselekedeteken túl – még mindig vannak remek fővárosi színházi műhelyek, kiemelkedő produkciók, de látva a VSZT négy előadását, meglepetéssel tapasztaltam, hogy az elmúlt évadban a fővárosi színházak előadásai lehetnének inkább „vidékiek”.