Iza színházban járt - Kezdőlap-home
Értékelés:
(6 szavazat)

Szóljatok Stone-nak! 

(Salzburgi Ünnepi Játékok 2019 - Luigi Cherubini: Médée - 2019. augusztus 16.-i előadás)

Ha bajban lenne az opera műfaja, azonnal Simon Stone-ért kellene küldeni. A fickó ért ahhoz, hogyan szerezzen a komolyzenének, az operának újabb és újabb – lehetőleg fiatal – követőket. Mintha az operaszínpad Tarantinoja. Gondolta a fene, hogy az idei év legnagyobb élménye Salzburgban egy 1797-es – a világ színpadain alig játszott -  Cherubini darab lesz. Megtanultam Stone nevét, meg a debütáló Elena Stikhináét is. Csendben néztem hogyan megy végbe a színpadi őrségváltás a világ egyik legrangosabb zenei fesztiválján, mert ők új időket hoztak, annyi szent. 

Értékelés:
(4 szavazat)

Misztikus, kissé utópisztikus

(Salzburgi Ünnepi Játékok 2019/ Hallein/Perner-Insel – Molnár Ferenc: Liliom - 2019. augusztus 17.-i – bemutató - előadás)

Realista, őszinte, játékos és költői. Ez mind igaz Mundruczó Kornél rendezte Liliom előadásra. A darab valóban egy népszínmű, ahogy Ausztriában mondják: volksstück. Ráadásul ugyanúgy illik ez a történet Bécsbe (Salzburgba) – ha nem jobban - mint Pestre. Sőt, sok közös vonása van Liliomnak Hoffmannsthal Jedermannjaval. Mindketten képtelenek sorsuk evidenciáinak a felismerésére. A rendező egy karizmatikus Julikát választott, Maja Schöne személyében és egy talán még erősebb jelenléttel bíró színésznőt, Oda Thormeyert Muskátné szerepére. Az ismert történeten tudott csavarni egyet, egészen más dimenzióba helyezve Molnár Ferenc klasszikusát. 

Értékelés:
(11 szavazat)

Szörnyella, de Eurydice

(Salzburgi Ünnepi Játékok 2019 – Offenbach: Orfeusz az alvilágban - 2019. augusztus 12-i előadás)

Ami nekünk Kálmán Imre, az a franciáknak Offenbach, az operettkirály. Barry Kosky úgy hiheti, ő Óz, a nagy varázsló, ha lehetőséget kap, kápráztatnia kell. Fittyet hányt hagyományra, megszokásra, elvárásra. Az „opéra-buffon”-t - ahogy Salzburgban műfajilag besorolták a darabot - valahová Fosse Kabaréja és az Örült nők ketrece közé pozícionálta. A kán-kánt szigorúan csak férfiak járják, néha nyers a színpadi játék, vaskosak a szimbólumok, igaz még épp a jó ízlés határán. Az előadás Salzburgban meglepetés, talán azért lehet itt, mert idén épen 200 éve született Offenbach. 

Értékelés:
(33 szavazat)

Es lebe die Csárdásfürstin!

(Margitszigeti Szabadtéri Színpad – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – 2019. augusztus 9.-i

Rögtön a közepébe: nem tartom elvesztegetett időnek, hogy megnéztem Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynőjét. Azt viszont fájlalom, hogy a C-vitamin, a golyóstoll, a Rubik-kocka melletti híres hungarikumunk csinnadrattás színreviteléhez nem sikerült karizmatikus zenésszínpadi művészeket összeverbuválni. Mert azért ez a darab a Bánk bán, Az ember tragédiája mellett a magyar színpad igazi reprezentánsa. Ahogy a konyhában is kiváló alapanyag kell egy jó marhagulyáshoz, úgy egy minőségi művészi produkcióhoz is kell a príma adalék. Ez persze részben most is megvolt, de legfontosabb, a humán tűzerő az hiányzott. Enélkül pedig nem lehet színházi legendát teremteni, csak egy nézhető előadást, ahogy ez most is történt.

Értékelés:
(15 szavazat)

Design Juan

Hát ez nem sikerült. Ott ültem 19-én a karácsonyi ajándék jegyemmel a teltház közepén, másfél mosollyal egész este. Nem hasít, nincs tétje, nem nevettet, semmi nem lesz könnyebb. Pedig Moliére még mindig jól ír, Petri fordítása penge, a főhős a világirodalom legnagyobb arca. Az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Don Juan dizájnostul, dinnyéstül fiaskó.

szerda, 10 július 2019 11:32

2018/2019 - Évadértékelő

Értékelés:
(52 szavazat)

A 2018/2019-as színházi évad

Idén nem vártuk be, hogy a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozza saját jelöltjei-listáját, szakképzett nézőként beelőztünk és akárcsak az elmúlt három évben, idén is összegezzük mit láttunk, miről miként vélekedünk.

Felelősségünk teljes tudatában nyilatkozunk, hogy nem mentünk vattának a Nemzetibe. Ezt már a szellemi mentálhigiéné miatt is fontosnak tartjuk megjegyezni. Lehet, hogy nem vagyunk sikeresek, de fizettünk a jegyért.

Az elmúlt években, évadokban folyamatosan figyeltük a jelöléseket, csodálkoztunk az eredményeken, sokszor nem értettük az „ítéletet”. Minél jobban beleástuk magunkat a múltba, annál jobban láttuk a „szétszavazást”, s már tudjuk, sokszor azért nem adtak ki egy-egy kategóriában díjat, mert nem volt egy-egy jelöltre elég jelölés. Talán 3 egyező voks kellett volna? (Nem, már tudjuk, 5.)

Ahogy azt is tudjuk, hogy „de gustibus non est disputandum”, meg azt is G. B. Shawtól, hogy az igazán szép és jelentős művészi produktumok, művészek esetében az ember hajlamos „.fittyet hányni az olyan szörnyű képtelenségeknek, mint igazság, pártatlanság és a többi eszmény.”

Látjuk a „hivatásosok” miként csináltak fellegvárat a kaposvári, a szolnoki színházi műhelyekből, majd a budapesti Katona József Színházból anno, (a soroksári úti - by Nádasdy Ádám) Nemzeti Színházból – persze 2013 előtt -, mostanság a szombathelyi, s éppen felfutóban lévő miskolci színházi műhelyből. Isten ments, hogy megint felhozzuk azt a híres (hírhedt?) mondásukat: „amiről mi nem írunk, az nincs”. Pedig ez így van, már és még, örökké. 

Értékelés:
(34 szavazat)

Nagyszabás

Wagner. Alá kell törni. Anélkül nem megy. Nekem 6-8 évem van benne, először a Parsifalt néztem a MÜPÁ-ban, ahol a színpadon frakkos emberek ismeretlen harmóniák közepette németül szomorkodtak. Gondoltam az első szünetben, hogy nyilván hazamegyünk, ezt élő ember nem bírja ki. Kiváló volt a büfé, nem szépítem, lehetett kapni alkoholt. Így maradtam. Valami azonban történt: idén harmadszorra nézem végig a Ringet. Fogdosom már egy évvel előtte a hologramos zárjegyes bérletet, vagy  most a plasztiklapocskát és titokban boldog vagyok. Könyveket olvasok össze, meg vissza, leitmotivok mennek éjjel a youtube-ról. Amikor végre eljön az idő,  megszemléljük a többieket, a harmadik emelet középerkélyének társadalma heterogén: diákok, turisták, hardcore wagneriánusok – akik engedélyt kérnek, hogy a zakójukat levegyék és előadást tartanak a Wagner-kürtről – és mi. Ricola cukorka kibiztosít, vizesüveg ridikülben megtapogat, fény le : flow, Fischer, Ring, Európa.

vasárnap, 09 június 2019 15:57

Federico García Lorca: Ha elmúlik öt év

Értékelés:
(33 szavazat)

Az idő elvesz mindent

(Katona József Színház – Frederico Garcia Lorca: Ha elmúlik öt év - 2019. június 5.-i előadás)

"Hiszek benne, hogy eljön az idő,
mikor az álom és a valóság, ez a két,
látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad
valamilyen tökéletes valóságfelettiségben..."
(André Breton)

Éva: Olyan az előadás, mintha festményeket néznénk, végtelen számú festményt, rajtunk múlik a sorrend. A történetecske töredék, a hangulata esős, délszaki moll, csak az a teremtő tehetség egész, amivel mindezt a színpadon megjelenítik.
Iza: Zsámbéki Gábor hiszi, amit Breton, ráadásul képes megmutatni ezt a nézőknek. Először nem értettem pontosan mit látok, hallok, de erősen és hosszan gondolkodtatott minden kép, hang, mondat, amit néztem, amit felfogtam. Aztán hopp, a sok impulzus a végére egésszé állt össze, egy nagyon is valóságos történet kerekedett ki a színpadi álomból. Az előadás, akár Salvador Dali képei, csak „hangosak” és mozognak a rajta lévők.