Iza színházban járt - Kezdőlap-home
Értékelés:
(1 szavazat)

Pontosan emlékszem a napra, amikor először „néztem” Nagypál Gábor szemébe, 2015. december 3-án, a Stúdió K Színházban, a W.S. Othello előadásán. Ő volt Rodrigo, égetett a tekintete. Hiába volt ez egy kisebb szerep, ugyanúgy bevésődött az estén, mint Zsótér Sándor rendezése, vagy Rába Roland „kiskendős” Jágó alakítása. Az első benyomásom is megvan még, a „Félvér Herceg”. (Igen, ez korunk, Harry Potter története, benne Perselus Piton asszociációs minta lett.) A színpadon mindig ilyennek látom őt, feketetónusú blazírt külső, feszítő belső energia, ami mindjárt robban. Ám a találkozónkra egy laza fickó érkezett, mintha a szomszéd házból, okos, mosolygós, világosbarna Bambi-szemekkel. Na jó, majdnem talpig feketében. Én meg keresgettem a művészembert, aki – számomra – Ibsen Peer Gyntjeként színháztörténeti pillanatot varázsolt. 

Értékelés:
(11 szavazat)

Mindenkin pöttyös zokni van, mindenkin….

(Trafó Pince – Fekete Ádám: A Jeditanács összeül - 2017. november 24.-i előadás)

Iza: A hozzám hasonló lüke nézők azt várták, hogy Yoda és Obi-Wan diskurál a Birodalom túléléséről. Pofira esés volt. Nem a galaktikus végtelenben, hanem mintha Tengerecki Pál fejében barangoltunk, hogy aztán messzeségből, földre szállva hazatérjünk. Pinceszínház, pöttyös zokniban, nylon szatyorral, térben és időben valahol a Gozsdu-udvar környékén, napjainkban.
Éva: A józan emberek mind hasonlóak egymáshoz, minden másnapos a maga módján az. Kinek Wotan áriája, kinek tengerimalac-nyüszögés, kinek a héttagú Jeditanács szól a fejében. Fekete Ádámnak szerencsénkre az utóbbi. Repetitív módon visszhangzó nagy és jelentéktelen felismerések, személyessé váló közhelyek, közérzet-trip a Trafó Pincéjében. Egyebekben Tengerecki Pál rulez. Én is dúdolgatom, rendszeresen.

Értékelés:
(23 szavazat)

„Rettenetes parasztdráma ez”  

(Budaörsi Latinovits Színház – Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma – 2017. december 1.-i előadás)

A nap reggelén a Facebook emlékeztetett, hogy 2015. december 1-én a londoni Garrick Színházban Branagh-t néztem. Leontest játszotta a Téli regében. Lehet ennél csodásabb egy nap? Hát nem. Volt hasonlóan jó estém? Hát igen. De nem csak a színpadon látottak miatt. Mert mit is láttam? „Gyilkosság, rablás, házasságtörés, újra gyilkosság, fajtalanság, nyomor, piszok, betegség: ezek a történet stációi. Az utolsó stáció pedig a lélek megtörése, a gyenge férfiúnak szinte perverz lakolni vágyása…” (Ady Endre – 1902. január 9. –én megjelent írása a nagyváradi Szigligeti Színház Tolsztoj-premierjéről.)  

Értékelés:
(14 szavazat)

„Legyünk büszkék reá,
 Hogy színészek vagyunk.”

(HoldonGolf Projekt/RS9 – Jean-Michel Ribes: Monológok, bilógok, trilógok - 2017. november 29.-i előadás)

Hm?! A szerző kortárs, francia színházi író/dramaturg/rendező. Mégis fúrja az oldalam, hogy Cortés Sebastian, a darab rendezője – aki vélhetően egy sokat olvasó ember -, miként és hogyan szeretett bele annyira e drámába, hogy színre vigye. Szórakoztató előadást láttam, megkapó pillanatokkal. A legnagyobb hatást mégis a „színházcsinálás” örömének a megmutatása okozta. Egy – bocsi! – lepukkant pincében három fiatalember, akikről sugárzott: „Mi szép, mi szép, mi szép/A mi föladatunk!” Valami megmagyarázhatatlan alkotói boldogság érzetét közvetítették. Tudták hol vannak, hogy vállalkozásuk széllel szembeni, mégis, hittel, alázattal, boldogan csinálták, mutatták mit tudnak, mit üzennek. Semmi spleen, nyafogás, látható művész elégedetlenség,  glóriával átlépték a fizikai szűkösség kereteit.

Értékelés:
(14 szavazat)

Kosztya Puskint rendez


A szerelemnek három fajtája lehetséges:
a lírázó neurózis, a teljes pokol és a családias unalom.
(Szentkuthy Miklós)

(Határon Túli Magyar Színházak Szemléje/ Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós -Thália Színház – Puskin (nyomán): Anyegin - 2017. november 13.-i előadás)

Éva: Emlékszünk még arra, amikor szerelmesek voltunk? Poklot-mennyet jártunk, a végtelenbe nyílt minden ajtó, tétként tettük fel a szívünket egy válaszra. Mindezt egy jól sikerült „romantikus pszichedelikus techno” formájában láthattuk újra egy hétfőn, novemberben. Kőkemény Tatjána és önpusztító Anyegin: a szerelem nem játék.
Iza: Nagyon jó hangulatban kapott el a gyergyói „Puskin nyomán” Anyegin, vevő voltam rá. Mintha Trepljov és nem Nagy Botond rendezett volna a tóparton, ahogy Nyina mondja egy másik orosznál, Csehov Sirályában: „Emberek, oroszlánok, sasok […] és mindazok, amiket szemmel nem lehetett látni - egyszóval minden élet befejezte szomorú körforgását és kihunyt...” Új forma, új játék, új érzés, más színház. Tetszett. Érezhető volt persze, nem mindenki osztotta álláspontom a nézőtéren.

Értékelés:
(72 szavazat)

Félrecsapom a kalapom….. 

(Veres 1 Színház – Jeff Baron: Szép jó estét, Mr. Green című előadása apropóján)

Anulu, Homer, Kémeri és persze Judd Hirsch magyarítása, ezt jelentette nekem Székhelyi József, a mai napig. Először láttam őt színpadon, Jeff Baron darabjában. (Mire színházba járó lettem, eligazolt a fővárosból, hosszútávra.) Szép, de végtelenül szomorú volt ez az első színházi találkozás. Kevés hasonlót élhetünk át nézőként. Székhelyi fellépése bizonyította (újra), mennyire a pillanat, a most művészete a színház. Megismételhetetlen és visszaadhatatlan minden előadás. Egyszeri csoda, minden csak akkor és csak ott érvényes. Meg az is világossá vált, az élet miként képes villanásnyi idő alatt kirántani az illúziók világából, megmutatva a kőkemény realitást. Érdekes aurájú befogadó hely ez a moziból színházzá avanzsált Belvárosi Színház, 2015-ben éppen itt volt az első nagy rácsodálkozásom is. Még egyszer megadta a Belvárosi, hogy részese lehessek valami fájdalmasan szép színházi varázslatnak.     

szombat, 11 november 2017 12:07

Ádám almái (Radnóti Színház)

Értékelés:
(36 szavazat)

„Minden tetőről látni a napot”

(Radnóti Színház – Anders Thomas Jensen: Ádám almái - 2017. november 6.-i előadás)

Éva: Üldögél az Öregisten tehetetlen öregasszonyként az élhetetlenül kegyetlen világban, ahol az agyunk az értelmetlen szenvedés ellen olyan világot teremt, ahol van ráció, ahol van jó, és amiből az „üdvösség” feliratú ajtón lépünk majd ki. Szikszai Rémusz biztos kézzel, jó ízléssel rendezett előadásban vezet minket a reális és szürreális között úgy, hogy ha csak egy pillanatra is, de könnyebb lesz a szívünk. Aztán megyünk szembenézni a mindennapi Gonoszunkkal mi is.
Iza: Az első színpadi találkozás a pécsiek „almái” volt Jensen művével. Vitathatatlan, hogy a Radnóti színrevitele invenciózusabb. A társulat erős, egyenértékű, átgondolt alakításokkal volt jelen. Szikszai Rémusz rendező nagy színházi mesélő, ésszel, szívvel, lélekkel. A nézőknek kellő időben, jókor kiosztott (makarenkói) pofonokkal. Mégis, a mindig nagyszerű László Zsolt kiváló alakítása ellenére is, Cserna Antal a born to be Ivan. Jókat dumcsizhatnak ők erről a Harmadik Figyelmeztetés próbáin!

hétfő, 30 október 2017 08:53

Shakespeare: IV. Henrik (Örkény Színház)

Értékelés:
(55 szavazat)

„A múlt és a jövő szép, de a jelen az undok”  

„A külhoni történések az emberi nem
globális hülyeségi indexének megfelelően alakulnak.”
(Petri György)

(Örkény Színház – Shakespeare: IV. Henrik - 2017. október 24.-i és 28.-i előadások)

Éva: A királydrámák szórakoztatóak: hatalomtechnikai habzsidőzsi, House of Cards-fíling, anglofileknek csak információhordozó, megyenevű angol lordból húsz darab, filozófiai magasiskola és pocsolyamély, rímes jelenetzáró bölcselkedés, az emberi jellem és cselekvés mozgatórugóinak változatlansága miatt állandó „aha”-érzés. Mácsai Pál közönségsikerre rendezte a IV. Henriket Magyarország Csuja Imréjével és egy abszolút rock and roll walesi herceggel, Nagy Zsolttal.
Iza: Mit is tudtam IV. Henrikről? Nagy kedvencem, az azincourt-i győztes apja és az első Lancester a trónon. „Reformer”, aki 1399-ben Fürdési Rendeletben utasította nemeseit, hogy életük során legalább egyszer egy vízzel teli káddal is testi kontaktusba kerüljenek! Él bennem egy erős Falstaff-kép is, Kállai Ferenc egy tv-felvételből. Most van egy élőlegendám, Lovag János Csuja. Összességében - az elmúlt évek előadásait végigpörgetve - talán nem ez az Örkény legjobb produkciója. De lendületes, ötletes, élvezetes, mai, lezser, kicsit felkavaró. Hatásos színház, 2017-ben, Magyarországon.

Értékelés:
(117 szavazat)

Köszönetnyilvánítás

Vári Éva színházi pályarajzának papírra vetése soha nem valósult volna meg Szegvári Menyhért színész-rendező segítsége, támogatása nélkül. Igaz, a rendezőt  soha nem ismertük volna meg Vári Éva nélkül. Véletlen? Nem! Mert a véletlenül megjelenőben valójában van valami szükségszerű;  a véletlennek tűnő események  végül mintha rendszerré állnának össze, mintha minden összeillenék.  Ez a káosz-elmélet. A színésznő életpályája igazolja majd, hogy látszólagos káosz ide vagy oda, benne valahogy mégis „minden mindennel összefügg.” Szegvári Menyhérttől kaptuk meg azt a képzeletbeli kulcsot, amely ha nem is egy csapásra, de nyitotta a Vári-titkok kapuját. Egy gondolatot: „Az egyetlen ember, akit ennyi év után is imádok. Mert gyermek és nénike, cserfes és hallgatag, bölcs és totálisan naiv, makacs és engedékeny, fecsegő és nagyon-nagyon mély.” A kezdetekkor még nem tudtuk, de a munka végére világossá vált, valahol itt kell keresnünk Vári Éva titkait. A segítség megfizethetetlen volt, ahogy Szegvári Menyhért, az ember megismerésének élménye is. És köszönet Kulka Jánosnak is, aki szeretete és tisztelete egyik jeleként elkeresztelte Vári Évát „a híres pécsi színésznő”-nek.  „Átvettük” a gondolatát címnek, reméljük, megbocsát.    

Értékelés:
(55 szavazat)

Jelenetek Emmi és Ali életéből  

 

„ Képzeljétek, ma megszólítottak a metrón. Engem, egy öregasszonyt! […]
 Ahogyan ezek élnek! Az egész család egy szobában. Ezeket csak a pénz érdekli.

 Sóher, mosdatlan disznók. És csak a nőkön jár az eszük. Egész nap csak ezen.
Egyik se dolgozik. A mi pénzünkön élősködnek, nézd csak meg az újságokat!
 Minden napra jut egy megerőszakolás, és hasonlók.”

(R.W. Fassbinder: A félelem megeszi a lelket)

 

(Átrium Film - Színház – Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - 2017. október 13.-i előadás)  

 

Éva: Milyen lenne újra normálisan élni? Viszolygás nélkül bármelyik tévécsatornára kapcsolni, a metrón bátran olvasni a kedvenc hetilapunkat, félelem nélkül kifejteni bármely társaságban a nézeteinket, azt szeretni, akit csak akarunk. Alföldi Róbertnek igaza van: a béke, boldogságra törekvés, szabadság itt és most utópia. A jó hír az, hogy van még szerelem és tisztelet. Ára is van.

Iza: Sem drukkere, sem ellendrukkere nem vagyok Alföldi Róbertnek, de nyomon követem munkáit. Ma este megint kimozdított színháznézői komfortzónámból. Ez a művészember őszintén hiszi, hogy nagyon hamar el kell jönnie megint egy olyan világnak, amikor nem a normális lesz a különös, s nem nézünk ferdén arra, ami amúgy természetes. 2017 októberében a rendező „tisztalelkű”, vagy nagyon naiv. Talán ezért is olyan jólesően felrázó az előadás. Hernádi Judit újra színésznő! Bányai Kelemen Barna meg a surranó pályán odaért, hogy Stohl, László, Fekete kis helyet adjon neki, a színpadon bármire készen áll!