Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Vígszínház

Ez valami modern? (Tolsztoj röviden és homályosan)       

(Vígszínház – Lev Tolsztoj: Háború és béke - 2018. május 14.-i előadás)

Mikor lett a Háború és béke szinte eposzból zenés bohózat? Lehet nem Lev Tolsztoj írta, hanem Georges Feydeau, azért kergetőznek annyit a nők és férfiak a színen? Erősen kétlem, hogy Bonaparte Napóleon, aki megteremtette a modern Franciaország alapjait (a polgári törvénykönyvet, az igazságszolgáltatási, pénzügyi és közigazgatási rendszert) és mellette tönkreverte fél Európát, egy nevetséges paprikajancsi lett volna, vagy valaha is így kellene tekintenünk rá. (Ja, és nem vagyok bonapartista!) Ráadásként azt sem hiszem, hogy zenés álló-és mozgóképek hosszú láncolata, még ha néha oly szépek is, valaha is kiváltják a színjátszást. 

Kategória: 2018 május
hétfő, 02 október 2017 10:42

Shakespeare: Hamlet (Vígszínház)

Valami Hamlet, valami bohózat?     

(Vígszínház – Shakespeare: Hamlet - 2017. szeptember 29.-i előadás)

Éva: Erős az én hitem, hogy minden Hamlet előadás új Hamletet hoz. Most is így történt. Kaptunk egy csupa játék, filigrán Soós Imre-figurát, akinek minden szavában ott a gyerekes báj és süt róla a halálraszántság. Áldozat. Ez nem a wittenbergai okos, atlétikus felsőtestű filozóf szőke, hanem a kisfiunk. Nagy a színház, üt a látvány és néha bizony vitte a szárazjég, a vérpatron, és az intelligens fólia a show-t, és sajnos a színészi energiát is, de bizakodom: átüt a lélek, meg Shakespeare, meg a színészi talentum ezen a szimbólumokat imitáló, de következetlen és a második felvonás közepére kifáradó rendezésen. 
Iza: Nem mondhatnám, hogy felzaklató előadást láttam, a fejem meg zsongna a sok-sok felvetett kérdésre adott válaszkereséstől. Pedig, ha valaminek, a dán királyfi történetének több rétege van, mint „Peer Gynt hagymájának”. Szokatlannak ugyan szokatlan a színrevitel, de csak füst ez az előadás, láng nélkül. Még akkor is, ha szép, átgondolt színészi teljesítményeket is láttam és ifj. Vidnyánszky Attila remek Hamlet lehetne, egy másik előadásban. A produkció nem igazán érintett meg, és sajnálom azokat, akik majd azt hiszik, ilyennek írta meg Shakespeare ezt a történetet. Persze, az is benne van a pakliban, ostoba vagyok ahhoz, hogy megértsem Eszenyi Enikő szimbólumrendszerét, rendezői üzenetét. 

Kategória: 2017 szeptember

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta már saját jelöltjei-listáját, mi, mezei nézők - akárcsak tavaly -, idén is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás, eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok tavaly 21-en szavaztak, idén mi is kicsit kevesebben vagyunk, csak 29-en szavaztunk, mert sok lusta színházimádónak egy nyár nem volt elég az elmélkedésre. A 90 előadás/évadot mindenki megugrotta.

Tavalyi évadban, idén is vannak fenntartásaink az eredménnyel, "ítélettel”. Talán nem véletlen, hogy a Tony-díjról 700 ítész dönt minden évben. Tavaly úgy állt fel az „év előadása”, hogy összesen 5 kritikus szavazott rá egyáltalán, 16-nál nem is szerepelt az értékeltek között. „Szétszavaz” a Céh. Persze tudjuk, remek és igazságos matematikai módszerük van, minden szabályzat szerint, és „de gustibus non est disputandum” (ízlésről nem lehet vitatkozni.) De mégis 5 ember dönti el, hogy egy évadban mi a csúcs, a feltétlen jó?

Az életműdíjról sem vitatkozhatunk, de mégis. Maximálisan elismerjük az idén Kossuth-díjas Radnóti Zsuzsa érdemeit, munkásságát, pl. éppen A Pál utcai fiúkért is. De kétévenként adnak színésznőnek életműdíjat. Tényleg, hogy Törőcsik Marin és Molnár Piroskán kívül nincs erre érdemes, zeniten lévő színésznőnk? Egy olyan kategóriában, ami ebben a Céhben nem is díjazott, mert dramaturg kategória nincs, ráadásként a dramaturgoknak saját, külön szakmai Céhe van. Mi az idén 90 éves Máthé Erzsinek adnánk ezt a díjat, de ha Pogány Judit, vagy Vári Éva polcát díszítené, akkor sem lennénk szomorúak!  

Kategória: 2017 augusztus
vasárnap, 18 december 2016 17:52

A Pál utcai fiúk (Vígszínház)

Mért élnénk, ha nem egy álomért?” 

(Vígszínház – Molnár Ferenc regénye nyomán, Dés László - Geszti Péter - Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk – 2016. december 17.-i előadás)

A szüleim vígszínházi ifjúsága a Harmincévesek és Popfesztivál volt, az enyém még éppen a Kőműves Kelemen és főleg a Padlás, a mai fiataloknak két Geszti-Dés musical jutott, a Dzsungel könyve és most a Pál utcai fiúk. Vajon van a Pál utcaiban évtizedes sikertörténet? Nem tudom. Az biztos, hogy hosszú évek óta először éreztem, hogy a Vígszínháznak van tradíciója és kontinuitása. Igaz, ehhez két „veterán” is kellett, még a Várkonyi-érából. Radnóti Zsuzsa dramaturg és Marton László rendező.

Kategória: 2016 december

Porfirij felügyelő esete

(Vígszínház – Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 2016. november 28.-i előadás)

A Bűn és bűnhődés előadása után hazafele ballagva nem tudtuk megfejteni azt a kérdést, milyen észérvek szóltak a darab bemutatása mellett? Csak nagyon könnyen megfogalmazható ellenérveink voltak. A rendező az ég egy adta világon semmit nem akart közölni, ehhez egy naiv társadalomkritikai vonulat, s egy kis moralizálás, úgy szőr mentén, kevés. Azon túl, hogy személyes mondandója nem volt Michal Dočekalnak, még csak jó szerepeket sem kínált a Víg társulatának. Valami kis Robert Wilson féle színházi utánérzés az, amit adott.

Kategória: 2016 november

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Kategória: 2016 augusztus
csütörtök, 26 május 2016 12:25

Földrengés Londonban

Ius murmurandi a Vígszínházért !

(Vígszínház - Mike Bartlett: Földrengés Londonban - 2016. május 23.-i előadás)

A második évadot zárom - hatodik éve hűséges Víg-bérletesként -, amikor nem értem, hogy mit is akar nekem ez a színház üzenni. Ebben az évadban Fejes: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Schiller: Haramiák és most a Földrengés Londonban, amikor szünetben kiürült körülöttem a nézőtér. A nézők "szavaznak", s nem azért mennek el, mert vén hülyék, akik nem értik az új színházi formákat, hanem azért, mert valóban nem érdemes feláldozni tovább az estét. Ami a színpadon folyik, abból már tuti nem lehet semmi átütő.  

Kategória: 2016 május
péntek, 22 január 2016 20:43

Istenítélet

"Szívedben hordod a bíráidat"
(Vígszínház - Miller: Salemi boszorkányok (Istenítélet) - 2016. január 21.-i előadás)

A Vígszínház színpadán megvalósult Arthur Miller víziója, "a dobok úgy peregtek, mintha csontokat zörgetne a friss reggeli szél". Mohácsi János megvált minden "mohácsis" eszközétől, Stohl András pedig megmutatta, hogy egy vezető színház vezető színésze.

A Vígszínház Mohácsi János rendezésében a kultikus Salemi boszorkányokat vitte színre, "klasszikus színházat csinálva". Lassú folyású mohácsis átköltés, semmi harsány gegparádé, csak "Isten jeges fuvallata" 1692-ből. Mohácsi János nem először fut neki a dráma színrevitelének, 20 év alatt ez a harmadik feldolgozása. Úgy, hogy a második nekifutás díjat hozott a POSZT-on, s Proctornéként az akkor már díjazott Heczeg Adrienn állt újra a színen.

Kategória: 2016 január