Iza színházban járt - Bujka Zsolt

Vesszőparipám Karinthy Ferenc mellőzöttsége. Minél jobban megismerem a munkásságát, annál inkább úgy gondolom, többet ér és érdemel, mint hogy lábjegyzet legyen apja életrajzában. Tetszik, hogy egyszerre volt nyelvész és irodalmár, ettől kicsit még közösséget is érzek vele, mert példaértékű számomra, ráadásul három regényét (Szellemidézés, Kentaur, Epepe) remekműnek tartom, de nagyon szeretem a Nyelvelés címmel kötetbe gyűjtött nyelvészeti tárgyú írásait is, mert egyszerre olyan olvasmányos, ahogy csak egy irodalmár és olyan tudományos, ahogy csak egy nyelvész tudta megírni. Keseregtem én már egy sort az író „elfelejtettségén” korábban, igaz, pont akkoriban (tavaly ősszel) jelent meg újra naplójának egy tekintélyes, 1974 és 1991 között írott része.

2017. április 26., szerda 23:17

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

„Mikor múlik el a gyerekkor?S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.”

(Radnóti Miklós: Ikrek hava)

 

Az ember általában (és érthetően) úgy olvas egy könyvet, hogy nem ismeri a történet végét. Akkor ugyan mi érdekelné benne? A naplók kivételt képeznek: Anne Frank naplóját is úgy olvassuk, hogy közben pontosan tudjuk, sajnos mi lesz a vége. Torokszorító érzés úgy olvasni valamit, hogy még mielőtt belekezdenénk, tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz happy end. Gyarmati Fanni naplóját is ez teszi nehéz olvasmánnyá többek közt: látjuk, ahogy folyamatosan küzd és reménykedik – de folyamatosan eszünkbe jut, szegényt mennyire megcsalják majd ezek a remények.

Most először olyan könyvről írok, aminek nincs magyar kiadása. Sajnos. Magyar címe és alcíme viszont van, sőt még borítója is – idáig eljutottak. Kár, hogy ilyen hamar feladták. Minden más Lennonnal foglalkozó íráshoz hasonlóan ez is nagyon érdekelt, sőt még jobban, hiszen végső soron saját művéről van szó. Öt évvel a megjelenése után már muszáj volt megvennem (úgy is mondhatnám, mostanra tettem le arról, hogy még valaha kiadnák magyarul).

2017. január 23., hétfő 15:24

Dave Eggers: A kör (könyvajánló)

Áprilisban mutatják be a könyvből készült mozit és két okból is jó dolognak tartom, hogy ezt a viszonylag friss (2013-ban jelent meg eredetileg, a magyar fordítás tavaly került boltokba) regényt ilyen hamar filmre vitték: egyrészt mert olyan aktuális a témája, hogy minek is vártak volna vele, másrészt meg, mert olyan fontos és egyre égetőbbé váló kérdéseket feszeget, hogy minél többen szembesülnek velük, annál jobb – és egy történet sokkal-sokkal több emberhez jut el filmként, mint könyv alakban. (Egyetlen bajom, hogy teljesen másnak képzeltem el a könyv főbb karaktereit olvasás közben, mint amilyenek az őket megformáló színészek alakításában lehetnek. Persze, aki a filmmel találkozik először, azt majd nem zavarja és talán engem is csak addig, amíg meg nem néztem a filmet.)

2016. december 18., vasárnap 13:52

Kim Stanley Robinson: Aurora


Sci-fi. Kvázi összetett szó, a kötőjel két oldalán egy-egy angol kifejezés első felével. Science, azaz tudomány és fiction, vagyis fikció. Tudományos fikció a szó szerinti fordítása, régen tudományos-fantasztikusként hivatkoztak rá, ma már itthon is az eredeti elnevezése a megszokott. Ez az a műfaj mind filmben, mind könyvben, ami engem teljesen hidegen hagy. Kivételek persze akadnak.

2016. december 04., vasárnap 11:52

Jon Krakauer: Út a vadonba

Bár nem szépirodalom, életem legfontosabb könyveinek egyike, sőt az egyetlen olyan, amire azt tudom mondani, vele azonos színvonalú film készült belőle.

Ráadásul (és ez is ritka nálam) először a filmet láttam, a könyvet csak később olvastam. Lehet, ha fordítva történik, kritikusabb volnék a filmmel. De így nincs mit kritizálnom: alázattal nyúltak a történethez és egy nagyon szép filmet álmodtak meg belőle, amire én úgy ültem be, hogy fogalmam sem volt róla: ami pereg előttem a vásznon, valóság.

2016. november 26., szombat 11:29

Karinthy Ferenc: Epepe

Egy szerző, akit elfeledtek. Persze ez csak részben igaz, hiszen a Gellérthegyi álmok című darabját most is játsszák és a Karinthy vezetéknév azért a mai napig jól cseng, még ha elsősorban édesapjának (na, hogy hívhatták vajon?) köszönhetően is. (Érdekes lenne egy felmérés: a Cini névről egy íróra vagy egy énekesnőre asszociálnak többen? Amíg élt, egy ország ismerte gyerekkori beceneve után Ciniként őt is. )

Mióta az eszemet tudom (de legkésőbb azóta, hogy elértünk a XX. századi irodalomhoz az általános iskolai magyarórákon), odavagyok a nyugatos írókért, költőkért. Karinthy már egész kisiskolás korom óta a kedvenceim között van azon művei révén (Tanár úr kérem, Én és énke), amik egy elsős-másodikost is meg tudnak szólítani.

Az Utazás a koponyám körül viszont jóval későbbre való, én már harminc is elmúltam, mire végigolvastam – pedig szőrmentén gimnáziumban is volt róla szó.

2016. november 17., csütörtök 20:03

John Williams: Stoner

A regény, amely 1965-ös kiadása után 50 évvel lett világsiker. A regény, amely egyáltalán nem illeszkedik korunk irodalmának harsányságához: visszafogott, szelíd, csendes, merengő hangvételével hat. Talán (és a regény sikeréből ítélhetően biztosan) pont ezért van rá szüksége a mai olvasónak, ezért arat ekkora sikereket – szerzője halála után több mint húsz évvel.

2016. október 16., vasárnap 12:21

Bobel-díj

„Gyertek írástudók, próféta tollnokok,
És figyeljetek, ilyet még nem láttatok”

(The Times They Are a-Changin', Bob Dylan, 1964, ford. Barna Imre)



Óriási meglepetést okozott a napokban, hogy Bob Dylan amerikai énekes, dalszerző kapta a 2016-os irodalmi Nobel-díjat. Megérdemelten? Szerintem a válasz egyértelműen igen, de mivel könyveket írtak Dylan jelentőségéről, ami alá is támasztja e díjazás jogosságát, én nem a díj mellett érvelek (nem is érzem szükségét), inkább az ellenérzések megalapozottságát vonom kétségbe.

1. oldal / 2