Iza színházban járt - Bujka Zsolt
2017. április 26., szerda 23:17

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

„Mikor múlik el a gyerekkor?S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.”

(Radnóti Miklós: Ikrek hava)

 

Az ember általában (és érthetően) úgy olvas egy könyvet, hogy nem ismeri a történet végét. Akkor ugyan mi érdekelné benne? A naplók kivételt képeznek: Anne Frank naplóját is úgy olvassuk, hogy közben pontosan tudjuk, sajnos mi lesz a vége. Torokszorító érzés úgy olvasni valamit, hogy még mielőtt belekezdenénk, tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz happy end. Gyarmati Fanni naplóját is ez teszi nehéz olvasmánnyá többek közt: látjuk, ahogy folyamatosan küzd és reménykedik – de folyamatosan eszünkbe jut, szegényt mennyire megcsalják majd ezek a remények.

Most először olyan könyvről írok, aminek nincs magyar kiadása. Sajnos. Magyar címe és alcíme viszont van, sőt még borítója is – idáig eljutottak. Kár, hogy ilyen hamar feladták. Minden más Lennonnal foglalkozó íráshoz hasonlóan ez is nagyon érdekelt, sőt még jobban, hiszen végső soron saját művéről van szó. Öt évvel a megjelenése után már muszáj volt megvennem (úgy is mondhatnám, mostanra tettem le arról, hogy még valaha kiadnák magyarul).

2017. január 23., hétfő 15:24

Dave Eggers: A kör (könyvajánló)

Áprilisban mutatják be a könyvből készült mozit és két okból is jó dolognak tartom, hogy ezt a viszonylag friss (2013-ban jelent meg eredetileg, a magyar fordítás tavaly került boltokba) regényt ilyen hamar filmre vitték: egyrészt mert olyan aktuális a témája, hogy minek is vártak volna vele, másrészt meg, mert olyan fontos és egyre égetőbbé váló kérdéseket feszeget, hogy minél többen szembesülnek velük, annál jobb – és egy történet sokkal-sokkal több emberhez jut el filmként, mint könyv alakban. (Egyetlen bajom, hogy teljesen másnak képzeltem el a könyv főbb karaktereit olvasás közben, mint amilyenek az őket megformáló színészek alakításában lehetnek. Persze, aki a filmmel találkozik először, azt majd nem zavarja és talán engem is csak addig, amíg meg nem néztem a filmet.)

2016. december 18., vasárnap 13:52

Kim Stanley Robinson: Aurora


Sci-fi. Kvázi összetett szó, a kötőjel két oldalán egy-egy angol kifejezés első felével. Science, azaz tudomány és fiction, vagyis fikció. Tudományos fikció a szó szerinti fordítása, régen tudományos-fantasztikusként hivatkoztak rá, ma már itthon is az eredeti elnevezése a megszokott. Ez az a műfaj mind filmben, mind könyvben, ami engem teljesen hidegen hagy. Kivételek persze akadnak.

2016. december 04., vasárnap 11:52

Jon Krakauer: Út a vadonba

Bár nem szépirodalom, életem legfontosabb könyveinek egyike, sőt az egyetlen olyan, amire azt tudom mondani, vele azonos színvonalú film készült belőle.

Ráadásul (és ez is ritka nálam) először a filmet láttam, a könyvet csak később olvastam. Lehet, ha fordítva történik, kritikusabb volnék a filmmel. De így nincs mit kritizálnom: alázattal nyúltak a történethez és egy nagyon szép filmet álmodtak meg belőle, amire én úgy ültem be, hogy fogalmam sem volt róla: ami pereg előttem a vásznon, valóság.

2016. november 26., szombat 11:29

Karinthy Ferenc: Epepe

Egy szerző, akit elfeledtek. Persze ez csak részben igaz, hiszen a Gellérthegyi álmok című darabját most is játsszák és a Karinthy vezetéknév azért a mai napig jól cseng, még ha elsősorban édesapjának (na, hogy hívhatták vajon?) köszönhetően is. (Érdekes lenne egy felmérés: a Cini névről egy íróra vagy egy énekesnőre asszociálnak többen? Amíg élt, egy ország ismerte gyerekkori beceneve után Ciniként őt is. )

Mióta az eszemet tudom (de legkésőbb azóta, hogy elértünk a XX. századi irodalomhoz az általános iskolai magyarórákon), odavagyok a nyugatos írókért, költőkért. Karinthy már egész kisiskolás korom óta a kedvenceim között van azon művei révén (Tanár úr kérem, Én és énke), amik egy elsős-másodikost is meg tudnak szólítani.

Az Utazás a koponyám körül viszont jóval későbbre való, én már harminc is elmúltam, mire végigolvastam – pedig szőrmentén gimnáziumban is volt róla szó.

2016. november 17., csütörtök 20:03

John Williams: Stoner

A regény, amely 1965-ös kiadása után 50 évvel lett világsiker. A regény, amely egyáltalán nem illeszkedik korunk irodalmának harsányságához: visszafogott, szelíd, csendes, merengő hangvételével hat. Talán (és a regény sikeréből ítélhetően biztosan) pont ezért van rá szüksége a mai olvasónak, ezért arat ekkora sikereket – szerzője halála után több mint húsz évvel.

2016. október 16., vasárnap 12:21

Bobel-díj

„Gyertek írástudók, próféta tollnokok,
És figyeljetek, ilyet még nem láttatok”

(The Times They Are a-Changin', Bob Dylan, 1964, ford. Barna Imre)



Óriási meglepetést okozott a napokban, hogy Bob Dylan amerikai énekes, dalszerző kapta a 2016-os irodalmi Nobel-díjat. Megérdemelten? Szerintem a válasz egyértelműen igen, de mivel könyveket írtak Dylan jelentőségéről, ami alá is támasztja e díjazás jogosságát, én nem a díj mellett érvelek (nem is érzem szükségét), inkább az ellenérzések megalapozottságát vonom kétségbe.

2016. augusztus 05., péntek 16:01

Nick Hornby: A Meztelen Juliet


Mielőtt férfitársaim örülni kezdenének, ki kell, hogy ábrándítsam őket: ez nem egy erotikus regény, több köze van a Beatles Let It Be albumához, mint D. H. Lawrence-hez, a könyv címét ugyanis az 1970-ben megjelent nagylemez 2003-ban napvilágot látott produceri sallangoktól mentes változatának címe (Let It Be… Naked) inspirálta. Nem véletlenül, hiszen a történet középpontjában szintén egy ilyen régi-új nagylemez áll: a rég visszavonult, kultikus rocksztár Tucker Crowe Juliet című főművének egygitáros, eredeti felvételeit tartalmazó Juliet, Naked (tehát A Meztelen Juliet). Igaz, a könyv címe akár az is lehetne, A rajongás természetrajza.

1. oldal / 2