PASSIÓ MÁSKÉNT, avagy „akinek van füle a hallásra,…”

(Papp László Sportaréna - Székely Csaba - Alföldi Róbert: Passio XXI. - 2017. április 9-i előadás)

PASSIÓ: A LATIN PASSIO, „SZENVEDÉS” SZÓBÓL ERED, JELENTÉSE KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK ÉS KERESZTHALÁLÁNAK TÖRTÉNETE AZ UTOLSÓ VACSORÁTÓL A TEMETÉSIG. A MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON SZENVEDÉSTÖRTÉNETÉNEK LEÍRÁSÁBAN A KÖVETKEZŐKET OLVASTAM: „A TÖRTÉNET NEM CSUPÁN FÖLDI TÉRSÉGEKBEN ÉS NEMCSAK IDŐBEN ZAJLIK; ÖSSZEFONÓDIK A KOZMOSSZAL ÉS ISTENNEL. MAGÁBA FOGLALJA A DÖNTÉST ISTEN ANGYALA VAGY A SÁTÁN MELLETT. A PRÓFÉTÁK SZAVAI ÉS AZ ELŐKÉPEK JÓ ELŐRE ELŐKÉSZÍTETTEK RÁ. HOGY EZEK „BETELJESEDJENEK”, AZÉRT TÖRTÉNIK MOST MINDEN. KRISZTUS TEHÁT NEM A NYERS ERŐSZAK ÁLDOZATA, HANEM MINDEN ISTEN TERVEI ÉS AKARATA SZERINT TÖRTÉNIK VELE. MAGA ISTEN A MEGDICSŐÍTÉSSEL BIZONYÍTJA, HOGY A TÖRTÉNTEKNEK ÉRTELME VOLT.” ALFÖLDI RÓBERT PASSIO XXI. CÍMŰ RENDEZÉSE AZONBAN NEM ERRŐL SZÓLT VIRÁGVASÁRNAP A PAPP LÁSZLÓ SPORTARÉNÁBAN…

Porfirij felügyelő esete

(Vígszínház – Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 2016. november 28.-i előadás)

A Bűn és bűnhődés előadása után hazafele ballagva nem tudtuk megfejteni azt a kérdést, milyen észérvek szóltak a darab bemutatása mellett? Csak nagyon könnyen megfogalmazható ellenérveink voltak. A rendező az ég egy adta világon semmit nem akart közölni, ehhez egy naiv társadalomkritikai vonulat, s egy kis moralizálás, úgy szőr mentén, kevés. Azon túl, hogy személyes mondandója nem volt Michal Dočekalnak, még csak jó szerepeket sem kínált a Víg társulatának. Valami kis Robert Wilson féle színházi utánérzés az, amit adott.

Amikor a néző visz mindent…..

(Madách Színház – Andersson - Ulveus: Mamma mia! - 2016. november 7.-i előadás)

Azt hittem annál bizarrabbat, hogy Stohl András talpig dizőznek öltözve lejt az Őrölt nők ketrecében nem láthatok. Tévedtem. Stohl András Sam-ként a Mamma Mia fináléjában, tíz centis talpú platform cipőben, testhez simuló ezüstgyöngyös fehér lasztexben ringatva csípőjét a Waterloora, mindent visz. Ezt még Tom Jones is lekoppintotta volna az 1970-es években, Vegasban.

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Bloody Margaret Thatcher

(Magyar Állami Operaház- Billy Elliot - 2016. július 29--i előadás)

Akárhogy nézem a MET, vagy a Scala programját, ott bizony nem látom Elton Johnt zeneszerzőként. Ennek biztos oka van. Kicsit szomorú voltam, hogy a magyar operaélet most lobban el – stílusosan, candle in the wind -, nemsokára jön Andrew mester is, meg a cicák, a Madách Színház pedig beveszi az Andrássy utat. A valóság majdnem felülmúlta a képzeletet. 

"Szívedben hordod a bíráidat"
(Vígszínház - Miller: Salemi boszorkányok (Istenítélet) - 2016. január 21.-i előadás)

A Vígszínház színpadán megvalósult Arthur Miller víziója, "a dobok úgy peregtek, mintha csontokat zörgetne a friss reggeli szél". Mohácsi János megvált minden "mohácsis" eszközétől, Stohl András pedig megmutatta, hogy egy vezető színház vezető színésze.

A Vígszínház Mohácsi János rendezésében a kultikus Salemi boszorkányokat vitte színre, "klasszikus színházat csinálva". Lassú folyású mohácsis átköltés, semmi harsány gegparádé, csak "Isten jeges fuvallata" 1692-ből. Mohácsi János nem először fut neki a dráma színrevitelének, 20 év alatt ez a harmadik feldolgozása. Úgy, hogy a második nekifutás díjat hozott a POSZT-on, s Proctornéként az akkor már díjazott Heczeg Adrienn állt újra a színen.

Portia diadala

(Pesti Színház - Shakespeare: A velencei kalmár - 2016. március 21.-i előadás)

2003 óta várom, hogy Valló Péter "visszatérjen", s újra megajándékozzon egy olyan előadással,  amire évek múltán is jó érzéssel gondolok vissza. A velencei kalmárhoz hozzányúlni kell némi bátorság. Aki ezt teszi, annak szembe kell néznie az antiszemitizmus és az antifeminizmus kérdésével. Valló Péter megtette, ami kisült belőle, egy emlékezetes színházi este.

"Itt minden olyan szép, mint egy álom. Ebben élünk mi benne"

(Játékszín –Székely Csaba: Bányavirág - 2015. október 23.-i előadás)

Csehov, Martin McDonagh és a székely valóság. Mi jöhet ki ebből? Kiderült, hogy nagyon is sok. Nemcsak egy remek színházi este, hanem egy érdekes tapasztalás a színházba járó közönségről, egy színház törzsközönségéről.

Molnár Ferenc elárulása

(Pesti Színház - Molnár Ferenc: A Testőr - 2016. február 11.-i előadás)

1910, Vígszínház, Csortos-Varsányi-Haraszti-Szerémi, diadalútjára indul Molnár Ferenc Testőre. 2016 Pesti Színház, a Testőr súlyos sebet kap, persze nem halálosat. Ha Molnár írói tehetsége, szelleme, finom iróniája, dramaturgiája kibírt 100 évet, talán ezt a feldolgozást is túléli.