Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Alföldi Róbert

„Rettenetes parasztdráma ez”  

(Budaörsi Latinovits Színház – Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma – 2017. december 1.-i előadás)

A nap reggelén a Facebook emlékeztetett, hogy 2015. december 1-én a londoni Garrick Színházban Branagh-t néztem. Leontest játszotta a Téli regében. Lehet ennél csodásabb egy nap? Hát nem. Volt hasonlóan jó estém? Hát igen. De nem csak a színpadon látottak miatt. Mert mit is láttam? „Gyilkosság, rablás, házasságtörés, újra gyilkosság, fajtalanság, nyomor, piszok, betegség: ezek a történet stációi. Az utolsó stáció pedig a lélek megtörése, a gyenge férfiúnak szinte perverz lakolni vágyása…” (Ady Endre – 1902. január 9. –én megjelent írása a nagyváradi Szigligeti Színház Tolsztoj-premierjéről.)  

Kategória: 2017 december

Jelenetek Emmi és Ali életéből  

 

„ Képzeljétek, ma megszólítottak a metrón. Engem, egy öregasszonyt! […]
 Ahogyan ezek élnek! Az egész család egy szobában. Ezeket csak a pénz érdekli.

 Sóher, mosdatlan disznók. És csak a nőkön jár az eszük. Egész nap csak ezen.
Egyik se dolgozik. A mi pénzünkön élősködnek, nézd csak meg az újságokat!
 Minden napra jut egy megerőszakolás, és hasonlók.”

(R.W. Fassbinder: A félelem megeszi a lelket)

 

(Átrium Film - Színház – Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - 2017. október 13.-i előadás)  

 

Éva: Milyen lenne újra normálisan élni? Viszolygás nélkül bármelyik tévécsatornára kapcsolni, a metrón bátran olvasni a kedvenc hetilapunkat, félelem nélkül kifejteni bármely társaságban a nézeteinket, azt szeretni, akit csak akarunk. Alföldi Róbertnek igaza van: a béke, boldogságra törekvés, szabadság itt és most utópia. A jó hír az, hogy van még szerelem és tisztelet. Ára is van.

Iza: Sem drukkere, sem ellendrukkere nem vagyok Alföldi Róbertnek, de nyomon követem munkáit. Ma este megint kimozdított színháznézői komfortzónámból. Ez a művészember őszintén hiszi, hogy nagyon hamar el kell jönnie megint egy olyan világnak, amikor nem a normális lesz a különös, s nem nézünk ferdén arra, ami amúgy természetes. 2017 októberében a rendező „tisztalelkű”, vagy nagyon naiv. Talán ezért is olyan jólesően felrázó az előadás. Hernádi Judit újra színésznő! Bányai Kelemen Barna meg a surranó pályán odaért, hogy Stohl, László, Fekete kis helyet adjon neki, a színpadon bármire készen áll!   

Kategória: 2017 október

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta már saját jelöltjei-listáját, mi, mezei nézők - akárcsak tavaly -, idén is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás, eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok tavaly 21-en szavaztak, idén mi is kicsit kevesebben vagyunk, csak 29-en szavaztunk, mert sok lusta színházimádónak egy nyár nem volt elég az elmélkedésre. A 90 előadás/évadot mindenki megugrotta.

Tavalyi évadban, idén is vannak fenntartásaink az eredménnyel, "ítélettel”. Talán nem véletlen, hogy a Tony-díjról 700 ítész dönt minden évben. Tavaly úgy állt fel az „év előadása”, hogy összesen 5 kritikus szavazott rá egyáltalán, 16-nál nem is szerepelt az értékeltek között. „Szétszavaz” a Céh. Persze tudjuk, remek és igazságos matematikai módszerük van, minden szabályzat szerint, és „de gustibus non est disputandum” (ízlésről nem lehet vitatkozni.) De mégis 5 ember dönti el, hogy egy évadban mi a csúcs, a feltétlen jó?

Az életműdíjról sem vitatkozhatunk, de mégis. Maximálisan elismerjük az idén Kossuth-díjas Radnóti Zsuzsa érdemeit, munkásságát, pl. éppen A Pál utcai fiúkért is. De kétévenként adnak színésznőnek életműdíjat. Tényleg, hogy Törőcsik Marin és Molnár Piroskán kívül nincs erre érdemes, zeniten lévő színésznőnk? Egy olyan kategóriában, ami ebben a Céhben nem is díjazott, mert dramaturg kategória nincs, ráadásként a dramaturgoknak saját, külön szakmai Céhe van. Mi az idén 90 éves Máthé Erzsinek adnánk ezt a díjat, de ha Pogány Judit, vagy Vári Éva polcát díszítené, akkor sem lennénk szomorúak!  

Kategória: 2017 augusztus

„…..mégis legjobb Kísértet”   

(Rózsavölgyi Szalon – Mark St. Germain: Az utolsó óra - 2017. július 10.-i előadás)

Azt hittem, tudom mit fogok megnézni. Sigmund Freud vitatkozik egy filozófus pacákkal a világról, Isten létezéséről. Meg persze Jordánt és Alföldit. Már javában benne jártunk a sztoriban, amikor egy név megcsapta a fülemet, J. R. R. Tolkien. Rájöttem, hogy a „pacák” nem más, mint Aslan, az oroszlán megálmodója, a Narnia krónikái szerzője, Clive Staples Lewis. Fel sem ötlött bennem a szórólap alapján, hogy a C.S. Lewis név őt takarhatja. Persze nem csak a Narnia-t írta ő, hanem az Árnyékországot is („Soha senki nem mondta nekem, hogy a gyász ennyire hasonlít a félelemhez.”). Ehhez a regényéhez képest Eric Segal Love story-ja nem is olyan borús történet.

Kategória: 2017 július
hétfő, 10 április 2017 23:11

Passio XXI.

PASSIÓ MÁSKÉNT, avagy „akinek van füle a hallásra,…”

(Papp László Sportaréna - Székely Csaba - Alföldi Róbert: Passio XXI. - 2017. április 9-i előadás)


PASSIÓ: A LATIN PASSIO, „SZENVEDÉS” SZÓBÓL ERED, JELENTÉSE KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK ÉS KERESZTHALÁLÁNAK TÖRTÉNETE AZ UTOLSÓ VACSORÁTÓL A TEMETÉSIG. A MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON SZENVEDÉSTÖRTÉNETÉNEK LEÍRÁSÁBAN A KÖVETKEZŐKET OLVASTAM: „A TÖRTÉNET NEM CSUPÁN FÖLDI TÉRSÉGEKBEN ÉS NEMCSAK IDŐBEN ZAJLIK; ÖSSZEFONÓDIK A KOZMOSSZAL ÉS ISTENNEL. MAGÁBA FOGLALJA A DÖNTÉST ISTEN ANGYALA VAGY A SÁTÁN MELLETT. A PRÓFÉTÁK SZAVAI ÉS AZ ELŐKÉPEK JÓ ELŐRE ELŐKÉSZÍTETTEK RÁ. HOGY EZEK „BETELJESEDJENEK”, AZÉRT TÖRTÉNIK MOST MINDEN. KRISZTUS TEHÁT NEM A NYERS ERŐSZAK ÁLDOZATA, HANEM MINDEN ISTEN TERVEI ÉS AKARATA SZERINT TÖRTÉNIK VELE. MAGA ISTEN A MEGDICSŐÍTÉSSEL BIZONYÍTJA, HOGY A TÖRTÉNTEKNEK ÉRTELME VOLT.” ALFÖLDI RÓBERT PASSIO XXI. CÍMŰ RENDEZÉSE AZONBAN NEM ERRŐL SZÓLT VIRÁGVASÁRNAP A PAPP LÁSZLÓ SPORTARÉNÁBAN…

Kategória: 2017 április

Begónia, jobban fáj, mint hittem….

(Átrium Film-Színház – Molnár Ferenc: Egy, kettő, három - 2016. november 4.-i előadás)

„Az Egy-kettő-három anyaga semmivel sem több, mint egy rövid, néhány sorban elmondható anekdota. Egy toprongyos taxisofőrt egy pénzfejedelem egy óra alatt kiöltöztet előkelő úrrá, báróvá, vezérigazgatóvá, amivé csak akarod. Ez a történet egyáltalán nem fontos, semmire sem jellemző, még csak nem is igaz. A valóságban ilyen dolog semmi körülmények közt sem történhetik meg.” (Schöpflin Aladár)

Kategória: 2016 november
vasárnap, 23 október 2016 23:14

Christopher Marlowe : II. Edward

A nagyvad, az autonóm és a szenvedély

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Alföldi Róbert Ionescu Makbettje után újra kíméletlen nemsekszpírt rendezett: homoszexuális király, ország hülyéi nagyurak, gyorsan hulló egyedek a hatalmi táplálékláncban, nyelves csók inkluzíve Kott-i Nagy Mechanizmus. Nóvum a nagyvad, a címszerepben a rendezés fölé növő Fekete Ernő.

Kategória: 2016 október
csütörtök, 13 október 2016 16:26

My Fair Lady (Centrál Színház)

Agyő Robi, welcome Róbert !

(Centrál Színház – Lerner/Loewe: My fair lady – 2016. október 12.-i előadás)

Sok gondolatot és érzést keltett bennem a My fair lady új bemutatója. A legmarkánsabb mégis az volt, hogy a magyar színházi élet enfant terrible-je, Alföldi Róbert, ha nem is finom angol, de ezüstös hajú, középkorú úrrá érett. És nagyon jól áll neki!

Kategória: 2016 október
kedd, 11 október 2016 00:05

Christopher Marlowe : II. Edward

Ernő nem tud hibázni!

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Felzaklatott Alföldi. Miért kell nekem a hosszasan, szenvedélyesen csókolódzó Fekete Ernőt és Patkós Mártont néznem, amikor egy quasi királydrámára ültem be? Ad abszurdum miért kell pánikban lennem amiatt, hogy Fekete Ernőről leesik még a rajta lógó vacak kis lepel is, s még többet látok, mint amit a rendező már amúgy is megmutatott. Persze semmi kifogásom Fekete Ernő ellen Ádám-kosztümben, de Alföldi Róbert rendezőként – az én ízlésem szerint - most öncélúan sokkolt. Ezen az estén kevesebbel is beértem volna. Fekete Ernő olyan formátumú színész, hogy egy oldalpillantásából nagyregényt olvasok ki, nem kell levetkőztetni, hogy hasson rám és a többi nézőre.

Kategória: 2016 október

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Kategória: 2016 augusztus
1. oldal / 2