Iza színházban járt - Éva és Iza
Éva és Iza

Éva és Iza

Laci, a színész – avagy kinek tálentumot egy isteni kegy osztott

(RS9 Színház - Raymond Fitzsimons: Kean – 2019. január 17.-i előadás)

Éva: Azért mentem, hogy megnézzem, mi van vele, Széles Lászlóval. Nem az egyébként elég pofáncsapósra húzott darabért, a töredékesen ismert magánélettel összecsengeni vélt színpadra tett színész sorsért. Aztán láttam egy ritka mélyre menő monodrámát, egy ép, végiggondolt és hibátlan alakítást. Megtudtam, hogy nagyobb tétje van annak, hogy mi lesz Othello, mint Harlekin után. Jó volt. Jó nehéz. Bravó.
Iza: Mit láttam? A darab a XIX. század eleji legendás angol színészről, Edmund Keanről szólt, első blikkre. Széles Lászlótól sokat megtudtam a néhai színészről, de még többet egy 2019-ben színpadon álló, magyar színész keserveiről. Hallgattam az angolszász előd – sokszor szörnyű – sorsát, veszélyes önsorsrontását, de jelenetről jelenetre erősebb lett a gyanúm, hogy egy másik színészsorsot követek. A színészpályája, a színészlét mintha kőbevésett, állandó törvényekkel bírna. 

csütörtök, 14 február 2019 18:05

Bakfitty (Stúdió K)

Csak két nap a világ, így tojnak rá
 
(Stúdió K Színház – Dürrenmatt: A nagy Romulus című történelmietlen komédiáját figyelembe véve sírásás két részben- 2019. január 16.-i előadás)

Éva: Nem leszünk soha szabadok, de ez a darab azért hasonlít rá. Kösz, Dürrenmatt, Bence és Péter. Scrollozunk a nyugatrómai birodalomban a világ leglazább nihilista császárával, aki okos, tehát nem remél. Nagypál Gábor a semmi ágán üldögélve, lábujjával a saruját piszkálva minden humanista előképe. A többiek meg csácsognak és növelik a káoszt. Rég éreztem magam ilyen jól történelmi parabolában. A Stúdió K és a K2 nyerő páros.
Iza: Vajon honnan vette Dürrenmatt, hogy vannak olyan népvezetők, akik ülnek egy széteső nemzet nyakán és csak azon dolgoznak, hogyan tudnák porig rombolni, ami még alattuk van? Egy birodalmon, ami már csak egy hátsó, lepusztult irattár, ahol a fő-irattárosok tudják, hogy az első ember agyament, de úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, sunyin, szenvtelenül várva a végkifejletet. Lehet, az életből? 

hétfő, 14 január 2019 12:23

Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik (OPI)

Hát nem? Hát de!

Jurányi Inkubátorház/OPI - Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik - 2019. január 11.-i előadás)

Éva: Pszichopata-e a pasim? Női magazin már nincs enélkül. Az igazi pszichopatákat úgysem győzhetjük le, hacsak nem vagyunk magunk is haladó elmebetegek. Guelmino Sándor rendezett egy komédiának tűnő, jó fekete, de fergeteges abszurdot, ahol Bíró Kriszta all-round tehetsége mögött eddig türelmesen figyelő okos bohóc is megvillant. PNL meg a műfordítás Mohácsija. Pazar.
Iza: Amiért mentem, megkaptam. Egy újabb PNL-szlogent: „Ne legyél már mocsiszájú!”, a szórólapon ígért „gyilkos humort” kevésbé. De jól van ez így, sodró lendületű színházi este ez, képességes színészekkel. Király Attila, ’60-as évekbeli kocka angol Popeye-ként, mindent visz. És hol volt eddig Dékány Barnabás?
 

Látogatóközpont

(Vígszínház/ Házi Színpad – Kornis Mihály: Kádárné balladája – 2019. február 11.-i előadás)

Éva: Kádárné történetét látva rájöttem, hogy Magyarország történelme egy ízléstelen látogatóközponti tematikus kiállítás. Az a kicsike szabadság azért, amit felidézett az előadás utolsó pár perce, mocsok jól esett. Kútvölgyi Erzsébet megpróbálja a lehetetlent, Kádár Jánosnét megidézni.
Iza: Kádár Jánosné 40 fölött kortársunk, nem történelem. Kicsi, egyszerű asszony, aki háta mögött tartja két kézzel a ridiküljét, szolid mosollyal a szája sarkában. Sokat tudunk róla, mert sokat olvashatunk férjéről. Gyurkó László, Kopátsy Sándor, Huszár Tibor írásait. Az én fejemben más ő, mint most a Víg Házi Színpadán. Ez nem baj. A baj az, hogy az előadás nem mutatja meg őt. Ezt nem Kútvölgyi Erzsébet terhére rovom. Számos sebből vérzik a produkció. 

vasárnap, 03 február 2019 23:41

Dollár Papa Gyermekei: Árvácska

Néha nem a halál legrosszabb

(Trafó/ Dollár Papa Gyermekei - Móricz Zsigmond: Árvácska -2019. január 31.-i előadás)

Éva: A férfi erőszakol: nőt, gyereket, a férfi ver: nőt, gyereket. A nő kínoz gyereket, férfit. Ebben a világban senkilányának lenni, ahol még a moslékot is sajnálják a lelenctől: ez az Árvácska. Kulka rejtélyes figurával debütált, Simkó Katalintól az évad legjobb alakítását láttam, Dollár Papa Gyermekei a csúcson. Mindezt úgy, hogy nem tudtam elbújni a látvány elől, pedig szerettem volna. Előadás után fel-alá grasszált az idegrendszeremben az élmény, leraktam volna, de nem lehetett. Egy éjszaka, hét történet.
Iza: Erős volt a színházi „népakarat”, vissza azt a Kulka Jánost, aki egyszer volt nekünk. Nem kaptuk vissza. Egy új, már más alapokon működő színész állt a színpadon. Független színházi környezetben, méltó módon. Persze Ő a produkció, nem a darab, holott Dollár Papa Gyermekei formáció önnön jogán esemény, ha bemutatót tart. Ördög Tamás rendezésében kíméletlen előadás született. Felzaklató, nézői komfortot letipró, szemérmes néző, főleg finomkodó ne üljön be rá.  

Beállt rendszer

Katona József Színház - Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin: Az ügy  - avagy Nomrális Eljárás - 2019. január 3.-i előadás)

Éva: Előadás után volt némi rozés töprengés a Kantinban, hogy elég okos-e a Katona közönsége, - inkluzíve mi is -, hogy ne unja a legfrissebb Ascher-rendezést. Erre legalább két válasz van. Minek egy Gogolnál gyengébb orosz? Mert simán elhangzik naponta, hogy van egy kontaktom a helyettes államtitkár masszőrjéhez, próbáljuk meg a bíróság helyett. Ezért. Az előadás nem sistereg, de tele pazar színészi alakítással: Fekete-Mészáros-Bányai Kelemen.
Iza: Ha a Nemzeti Színház Dreamworks produkciója láttán az zakatolt az agyamban: De miért? Biza Ascher Tamás választására is hasonlóan reagáltam. Az előadást nézve nem változtatott ezen az sem, hogy óraműpontossággal működő társulat volt a színpadon, Mészáros Máté fenomenális, Fekete Ernő és Bányai Kelemen Barna duója mintha Elio Petri rendezte olasz politikai krimiből lépett volna ki. Sokan fanyalogtak a Sirály, Háztűznéző, A nők iskolája láttán, hogy uncsi, fád. Én nem, mind bejött valamiért. De most tényleg nem értettem - elsőre (!)-, hogy miért.   

péntek, 28 december 2018 12:19

Best of 2018

G.B. Shaw írta: „…a személyes érzelem nélkül írott kritikát kézbe sem érdemes venni…..nem is a <személyes érzelem> a helyes kifejezés, hanem a <szenvedély> a művészi tökéletesség iránt…” Így értékeltük mi is a 2018-as színházi évet, persze ezzel nem Shaw-hoz hasonlítjuk magunkat. Kronológia sorrendben haladunk 2018 januárja és decembere között, felelevenítve azt a tizenkét előadást, ami legjobban megérintett bennünket.

Megvan

(Örkény Színház - Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája - 2018. december 16.-i előadás) 

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny.
Mert minden körbe ér.
(Weöres Sándor)

Éva: Mondta már valaki Jászberényinek, hogy igazi? Indulókép: Nagy Zsolt homlokán öt ránc, Ficza Istvánén kettő, aztán az alter herceg és Márkus/Kaló legjobb kőszínházi utóda a játékban hol eggyé lesz, hol magas szinten kamarazenél. Mitől ilyen okos Polgár Csaba, hogy összerakja őket? Beszorítanak két flair szék, némi húgy, egy redva paplan és ötven levél Xanax közé. Neoncső, monitor, kamera. Eddig az egyetlen érvényes magyar színpadi Közel-Kelet, vagy mi, amit láttam. Respect.
Iza: A zsebkendőnyi színpadon az Arab Tavasz, meg a Bombák földjén, meg még a Szarvasvadász is. Ficza István és Nagy Zsolt, mintha a Pszicho Napsugár Fiúk, igazi horror picture show. Lehet attól színház a színház, hogy meggyötört művészlelkek néha kinyitják a gőzcsapot, például Jászberényi Sándor írásával. 

vasárnap, 09 december 2018 10:53

P.B. Shelley: A Cenci-ház (Stúdió K Színház)

Mindent. Bármit.

(Stúdió K Színház – P.B. Shelley: A Cenci-ház - 2018. december 7.-i előadás)

Éva: A férfiak gyilkolhatnak, a nők nem. Fel sem merül, hogy a férji, apai, pápai rémuralomnak következménye legyen. A hatalom omnipotens, megaláz, megöl. Sötétből-sötétbe előadás ez: olyan kilátástalan világot mutat, amiből nincs menekülés. Ja, de. A halál. Piti Emőke Beatrixe hős: a reménytelenség összes erejével támad. Tudja, hogy az istennek semmi kifogása a gonosz ellen.
Iza: Tetszik vagy nem tetszik, ez itt a kérdés. Pattanásig feszült hangulat. Minden mocskos, még a tiszta is. Állati ösztönök, szex, vérfertőzés, gyilkolás. Se megbánás, se feloldozás. Macbeth és Lear, sőt, a Moor-fiúk is tanulhatnának a főhőstől. De az előadásban nincsenek árnyalatok, ellenpárok, az éjsötétet oldó huncutságnak még csak nyoma sem. Összegzés: az előadás hat, de nagyon; mégsem tetszik.

Kutyából nem lesz szalonna

(Jurányi Inkubátorház – Ödön von Horváth: Don Juan visszatér - 2018. november 25.-i előadás)

Éva: A háború által amortizált csábítót a nők azzal fogadják, ami számára már rég nem meglepetés. Ő viszont diszfunkcionálisan szerelmes. Kiderül, hogy női szempontból határozottan jobban megéri elcsábítottnak, mint elhagyott szerelmes nőnek lenni – tudom, szokott lenni közös metszet – mert nem mindegy, hogy az ember lánya belehal-e egy férfiba, vagy sem. Furcsa, lassú, erős képekből álló, reményt és szívmeleget csak nyomokban tartalmazó előadás.
Iza: Nem tudom, hogy valóban létezett-e Don Juan. Arra sem jöttem rá Kovács Ádám rendező vajon mi egyetemes mondandót látott legendájában,  éppen ebben a színműben. Háborús veteránként Don Juan hazatér a frontról elhagyott menyasszonyát kutatva. Keresés címszó alatt össze-vissza ténfereg, szép-csúnya, öreg-fiatal, okos-buta nők garmadán át, hogy aztán maga is belássa, marad, aki volt. Ödön von Horvath darabjából nagyon hiányzik Mozart zenéje.

1. oldal / 5