Iza színházban járt - Shakespeare: Macbeth (Ódry Színpad)
2016. augusztus 21., vasárnap 13:06

Shakespeare: Macbeth (Ódry Színpad)

Értékelés:
(0 szavazat)

 

Féktelenül

(Ódry Színpad - Shakespeare: Macbeth - 2016. január 29.-i előadás)

Mindent lehet. El lehet játszani a negyvenszereplős Shakespeare-drámát négy színésszel egy egyetemi padláson. A képzeletünk működik, a végzősök tehetsége és néhány irodai görgős szék, bot, kötél, vörös gumikesztyű, antracitszürke műanyag fólia elegendő ahhoz, hogy a sötét skót tragédia megelevenedjen.

Gyilkosság, hatalom, belső kín, erőszak, őrület: Hargitai Iván rendező irányításával nehéz darabban vizsgázik a Bagossy‒Pelsőczy‒Rába osztály három végzőse, Kókai Tünde, Patkós Márton és Varga Lili. A csapat Farkas Franciskával egészül ki. A fekete játéktér elliptikus, körüljárható, körbefutható, csomagolópapír-képek keretezik. A temperával festett komor asszociációk és a színpadi tér közötti szaturnuszi gyűrűn ülnek a nézők. Magyarósi Éva látványtervező nem engedélyez egyetlen harmonikus pontot sem: nem pihentethetjük a szemünket, minden vagy fekete, vagy éles fényű, fémes. Nem kevésbé baljóslatú azt hallani, hogy skorpiók nyüzsögnek az agyamban, mint hullazsákot szemlélni a fekete padlaton hosszú percekig. Widder Kristóf sodró erejű, szokatlan mozgást tervezett. Emlékezetes a jóslat előtti kép: a három boszorkány ellenfényben, némán, azonos tartásban ül egymás mellett a trónusszerű fekete irodaszékeken, szimmetrikus mozdulatokkal lassan karcolva a padlót fémrudakkal. Vészjósló látvány. Macbeth királyölése brutális: Duncan úgy tekereg kínjában, mint egy pálcára szúrt állat; az áldozat‒gyilkos párjelenetet pillanatnyi szünet nélkül követi a tárgy elleni erőszak: a szétdöfködött pad forgácsai röpködnek az orrunk előtt. Nagy munka ölni, nagy erő kell halni.

Nincs szereposztás, mindenki játszik mindent. A szünet nélküli, kilencven perces előadás alatt akadnak jelenetváltási, értési zökkenők, de a játék lendülete viszi a nézőt. A Szabó Lőrinc-fordítást ért sok húzás megőrizte a dráma feszességét, nagyrészt érthetőségét is, de az a néző bajban van, aki először találkozik a darabbal. A szerepcserék fokozzák a feszültséget és a nézői koncentrációt is.

Patkós Márton Macbeth-jelenetei a legerősebbek, játékában a hatalom megszerzése utáni egylendületű rohanás a dunsinane-i csatamezőig és a halálig egy nagy hullámként érzékelhető. Varga Lili attraktív, koncentrált, kiváló. Intelligens szövegmondás, képzett hang, Takács Katit idéző tónus, erős jelenlét. Kókai Tünde Lady Macbeth-jelenetei belső színészi egyensúlyt mutatnak, eszköztelenül, kis mozgásokkal érzékelteti legjobban az őrületet. Farkas Franciska ellentmondásos jelenség: bár beszéde nem mindig érthető tisztán és ez aszimmetriát okoz az alakítások között, a dinamikus epizódokban meggyőző, Duncan királyként emlékezetes.

Macbeth halálakor a birnami erdő fái a nézők székei lesznek, felszólításra felpattanunk és állva nézzük végig az emelvényen fényben úszó, végzete által elért király pusztulását.

Nehéz megállni, nem is teszem: miért minimál költségvetéssel készül egy ötödéves vizsga? Miért látszik nagyon, hogy a szükségből a tehetség kovácsol erényt? Ez a produkció – a kamarajelleg megtartásával – több forrást érdemelt volna.

Tehetség, lendület, odaadás, elszántság. Szép munka, ígéretes fiatalok, jó színház. Érdemes a figyelemre.