Iza színházban járt - Vihar (Örkény Színház)
vasárnap, 21 augusztus 2016 13:14

Vihar (Örkény Színház)

Értékelés:
(1 szavazat)

Minden varázslat

Shakespeare: Vihar/Bagossy László/Örkény Színház

Einstein szerint vagy abban hiszünk, hogy a világon minden varázslat, vagy abban, hogy semmi.  A varázsló a gnóthi szeauton parancsa szerint él, a legtöbbet önmagáról tudja, ezért a többi ember is nyitott könyv a számára. A varázslat nem megosztható: magányos műfaj. A varázsló - a beavatott - egyedül van. Magányos a varázsló, magányos az író, magányos a rendező.  Magányos az Örkény színpadán Prospero. Bagossy László Viharja a varázslatról, hatalomról és a különállásról szól. Gálffi László Prosperója autonómiáját a megszenvedett magány és tudás adja, a hatalom csak ráadás.  

Bagossy Prosperója pocsék uralkodó volt: nem érdekelte a világi hatalom, mert az elsőszülött jogán a milánói hercegség megadatott neki. Könyves ember nem való a trónra, ha egy herceget a láthatatlan világ titkai érdeklik a látható helyett, a legelső öcs letaszítja a trónról és még örüljön, ha nem öli meg. (Shakespeare korában indult meg a népi szintű moralizálás a jó uralkodásról: az az uralkodó, aki nem fordít gondot népére, nem jó úr.)

Bagossy Prosperója hisztis rendező, szétzavarja a Hymen apoteózisáról szóló, jegyespárnak ajándékozott jelenetét, mert eszébe jut szellemi hatalma korlátosságának bizonyítéka, Caliban. Caliban maga a bosszantó matéria, a mocskos és rút anyag.  Olyan anyagból vagyunk,/ mint álmaink; s kis életünket is/álom keretezi. – mondja Prospero.

Az előadáson szépen végigvezetett gondolat, hogy színházat látunk a színházban: Gálffi Prosperója előadáshossziglan a folyamatosan gondolkodó, önmagára reflektáló laza értelmiségi figurájában marad: keserűsége az alkotó ember keserűsége, csillanó szelleme a művészé. Farmeros-pólós rendezőként bosszankodva magyarázza próbaruhás Mirandájának (Prohászka Fanni e.h.), hogy egyszerűen jobb volt a köznép számára ismeretlen gyönyörrel, a tanulással tölteni idejét, mint uralkodnia és ezt nagyon elbaltázta. Ignjatovic Kristina jelmezei egyszerre hozzák a színpadi gyakorlóruhát, a szigetlakók maradék-eleganciáját és kacsintanak ki a koncepcióra: a matrózok, szellemek, nimfák, vadállatok logós színházi pólóban jelzik a kinn is vagyok-benn is vagyok helyzetet. Színház az egész világ: Bagossy Levente díszlete a puszta fekete színpad, oldalra támasztott díszletelemekkel, a világot, szigetet és az idő múlását jelképező forgóval. Titokzatos kellék a háromlábú szék, mely végig a színpadon van: gegforrás, talány, és bizony a hatalmat jelképező trónus. Prospero nem varázspálcával, hanem egy széklábbal vezényli végig az igazságtétel, bosszú és elszakadás folyamatát. A sziget ura nem töri el varázspálcáját, hanem a trónus lábát illeszti vissza, majd letelepszik rá és így kéri közönségét:

Mágiámat mind föladtam,
nem bízhatok, csak magamban:
s az nem sok. Önök döntik el:
hogy nekem most maradni kell,
vagy irány Nápoly? Nagyon kérem,
ne kelljen már magányban élnem:
trónom újra enyém; sőt,
futni hagytam öt bűnözőt.
Ha lehet, engedjen haza
a tenyerük kedves zaja.              

Megtapsoljuk a rendezését, elengedjük a mágiát feladó mágust és már előre féltjük, nehogy hatalom közelébe kerüljön újra.

A szellemvilág lakói, egyben őslakók, Ariel és Caliban, Pogány Judit és Vajda Milán. Pogány Judit Arielje profi szellem, tisztalelkű gyerek és Prospero szellemes szövetségese. Vajda Milán alakítása a komikus vonalat képviselő szereplőkhöz (Trinculo és Stephano, Epres Attila és Csuja Imre) tartozik, rendezői szándék eredményeképp Prosperónak Caliban nem valódi ellenfele, nem is hatalmának reális veszélyeztetője.

Epres Attila és Csuja Imre, a bohóc és a borász maga a nép, a felettük állókat tudatlanul kigúnyoló, idegen szavakat rosszul használó, saját orruknál tovább nem látó bárkik és akárkik. Ismerőseink, hisz hallottunk már a kocsmából kiszűrődni ilyen párbeszédtöredéket: okkupációs jogod van anyád telkére, mondd meg az ügyvédnek! Nádasdy Ádám élvezetes és korszerű fordítása és Gáspár Ildikó dramaturg munkája nem hagy érthetetlen részt, eredeti humort és szívszorító szöveget kapunk.

Ferdinand (Szabó Sebestyén László eh.) és Miranda szerelme könnyed, kamaszos, humoros, a hercegfi találkozik a bakfissal: mindketten alig várják már, hogy szerelmesek lehessenek. Fülig. Perfekt. A rendezői értelmezés szerint élelmes és kezdeményező, manírmentes lány szerepében Prohászka Fanni domináns női alakot teremt. Szabó Sebestyén László munkavédelmi kesztyűs kényszermunka-jelenete maga a jóslat: a nápolyi udvarban Miranda fog uralkodni.

Az udvar a pokolban is udvar, a hercegek a szigeten is hercegek. Prospero öccse, Antonio az antracit fekete lelkű és öltönyű intrikus (Debreczeny Csaba), Alonso és Sebastian, a nápolyi hercegek (Gyabronka József és Ficza István) a dürrenmatti János király „mindent lehet” sötét hangulatát idézik fel. Érdekes, hogy Antonio és Sebastian elviselhetetlennek tartják a szigetet, a Darvas Ferenc megformálta hű filosz-tanácsos, Gonzalo édeni állapotot és aranykort vizionál. Mindenki olyan szigetet kap, lát, amilyen a lelke.

Én el voltam varázsolva.