Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Katona József Színház
vasárnap, 08 október 2017 11:17

Gogol: Háztűznéző (Katona József Színház)

Gogol korallzátonya, avagy a türelemüveg

(Katona József Színház – Gogol: Háztűznéző – 2017. október 6.-i előadás)  

Iza: Моя девственная мать, mégis mit gondol Ascher Tamás? Majdnem 200 éves színmű, ráadásul orosz, aztán se villódzó fények, se tűzijáték, még egy színészzenekar, vagy kivetítő se? Vélhetően azt, amit én. A színházban a színész a legfontosabb, ha ő szerepénél, helyén van, a rendező meg szép szóval, vagy keménykézzel, de irányba állítja, olyan nagy baj nem lehet. A Katona csapata Gogolt élővé, a történetet meg majdnem black comedy-vé tette. Láthattam milyen parádés női trojkája (Szirtes-Fullajtár-Jordán) van a Katonának, s egyáltalán, élvezhettem egy nagyon jó állapotban lévő társulat játékát, ahol a legkisebb kerék is olajozottan forgott a gépezetben. Meggyőződésem, hogy a quasi főhős szinte néma inasát játszó Elek Ferenc, simán adhatná - remekül - a főszerepet, ahogy Fekete Ernő is mívesen az inas szerepét. Az előadás majdnem kész volt, ami rendben lévő, elvégre még a bemutató előtt álltak.
Éva: Ascher Tamás magasiskolát tart Gogolból, és a szánk ismét nyitva van, hogy miket tud ez a Nyikoláj Vasziljevics. Fekete Ernő mosolyogva lép be a „középkorú vezető színész” feliratú kapun, egy kis csinovnyikot ábrázoló nagy alakítással.

Kategória: 2017 október

„…..ha romlott a tiszta erkölcs, s polgári erény nem fénylik többé…”     

(Katona József Színház – Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos – 2017. október 5.-i előadás)  

Sok színház ringatja magát abba a hitbe, hogy minőségi bulvárt játszik, pedig dehogy. Jelszavuk: „a munkában megfáradt közönséget ki kell szolgálni a pénzéért”. Nyomják a középszert, ami nem éri el a jó bulvár szintjét, csak talmi. Nem az utca emberei határozzák meg a színházak műsorpolitikáját, hanem a színházvezetők ízlése, akik – tisztelet a kivételnek - tömegtermékként állítják elő, ami szerintük eladható, amit „zabál” a közönség. Hatalmasra nyílt az olló szára a kultúra és az ún. tömegkultúra között. A színház világában is. A Katona ez évi első bemutatójával adott egy fricskát a médiának. Aztán - ha első blikkre nem is tűnik fel -, dobott egy követ a színházi élet állóvízébe is. Megmutatta, hogyan kell bulvárdarabot színre vinni. Tasnádi Bence megint szerzett színpadi „hűha” pillanatot, míg Takátsy Péternek és Pelsőczy Rékának jár egy őszinte vállveregetés. 

Kategória: 2017 október

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta már saját jelöltjei-listáját, mi, mezei nézők - akárcsak tavaly -, idén is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás, eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok tavaly 21-en szavaztak, idén mi is kicsit kevesebben vagyunk, csak 29-en szavaztunk, mert sok lusta színházimádónak egy nyár nem volt elég az elmélkedésre. A 90 előadás/évadot mindenki megugrotta.

Tavalyi évadban, idén is vannak fenntartásaink az eredménnyel, "ítélettel”. Talán nem véletlen, hogy a Tony-díjról 700 ítész dönt minden évben. Tavaly úgy állt fel az „év előadása”, hogy összesen 5 kritikus szavazott rá egyáltalán, 16-nál nem is szerepelt az értékeltek között. „Szétszavaz” a Céh. Persze tudjuk, remek és igazságos matematikai módszerük van, minden szabályzat szerint, és „de gustibus non est disputandum” (ízlésről nem lehet vitatkozni.) De mégis 5 ember dönti el, hogy egy évadban mi a csúcs, a feltétlen jó?

Az életműdíjról sem vitatkozhatunk, de mégis. Maximálisan elismerjük az idén Kossuth-díjas Radnóti Zsuzsa érdemeit, munkásságát, pl. éppen A Pál utcai fiúkért is. De kétévenként adnak színésznőnek életműdíjat. Tényleg, hogy Törőcsik Marin és Molnár Piroskán kívül nincs erre érdemes, zeniten lévő színésznőnk? Egy olyan kategóriában, ami ebben a Céhben nem is díjazott, mert dramaturg kategória nincs, ráadásként a dramaturgoknak saját, külön szakmai Céhe van. Mi az idén 90 éves Máthé Erzsinek adnánk ezt a díjat, de ha Pogány Judit, vagy Vári Éva polcát díszítené, akkor sem lennénk szomorúak!  

Kategória: 2017 augusztus

Amikor a valóság rosszabb, mint a disztópia

(Katona József Színház - Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 31.-i előadás) 

Mindegy, melyik öltönyös vágja zsebre a kezét, a cár, vagy az álcárevics, egyforma nímand mind a kettő. Formátummentes uralkodók, reménytelen országok, álhírekkel és odavakkantott bojári parancsokkal irányított nép: Zsámbéki Gábor Borisz Godunovja a Katonában.

Kategória: 2017 június

Élet, halál, világegyetem 

(Katona József Színház – Duncan Macmillan: Lélegezz (Lungs) - 2017. június 1.-i előadás)

Kicsit becsapott a színházi darabismertető. Tény, a gyermekvállalás tárgykörére van felfűzve a történet, de mégis egy - brutálisan őszinte - love storyt látunk, a kezdettől a végig. Történetet egy harmincas, bizonytalan, sokat agyaló, mindent analizáló párról, akik számos, de mégsem helyrehozhatatlan hibát követnek el. Életük kicsit ismerős, kicsit mosolyogtató, olyan esendően emberi. Néha nevetünk rajtuk, mert nagyon is szomorúak vagyunk. 

Kategória: 2017 június

Girl’s power  

(Katona József Színház - Philipp Löhle: Nem vagyunk mi barbárok – 2017. június 6.-i előadás)

I come only with my punishment
There comes only my conviction
Running is my fate
'cause I don't carry any identity papers
Lost in the heart
Of the great Babylon
They call me the Clandestine*
(Manu Chao)

Épp itt az ideje a színházi évad végének. Még egy-két szembenézés saját gyengeségeimmel, aztán mehetek terapeutához. Mert az esti színház sok gondolatot ébresztett ugyan, de én csak azon agyaltam, ha éjszaka bekopogna egy menekült hozzám, aki sötétbőrű és ételt, szállást, zuhanyt kér, mit csinálnék? Rosszabb ember lennék mint 10 éve? Nem hiszem. A világ lett félelmetes, kihívásokkal teli, de nagyon gyorsan. És sok mindenre választ kell találni magunkban, magunknak. Olyan válaszokat, amiket később nem bánunk, nem szégyellünk.

Kategória: 2017 június

„Ne módosítsd az ügyvitelt”

(Katona József Színház – Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 26.-i előadás)

Zsámbéki-leltárt tartottam az este. Igaz, főleg felvételről ismerem rendezéseit, a „forradalmi” színházalapításáról Székely Gáborral az 1980/90-es években még lemaradtam. A rendező munkái sohasem sokkoltak, kápráztattak, „csak” mutattak valami fontosat, amin lehetett gondolkodni. Van abban valami hátborzongató, hogy egy majdnem ötszáz éves hatalmi harc simán lehet mai, hogy Puskin közel 200 éve írott darabját nem kell aktualizálni. Zsámbéki az elmúlt években Ibsen, Brecht és Shakespeare színpadra vitelével sem törekedett a direkt belemagyarázásba. Mindig imponált, hogy gondolkodó nézőnek tart. Most valamiért halovány az eredmény, nincs meg az előadás végén a megszokott, fejbevágós felismerés. Pedig minden adott volt ehhez. 

Kategória: 2017 május

Harry kocsmája  

(Katona József Színház – Martin McDonagh: Hóhérok - 2017. március 19.-i előadás)

Harminckét hóhéra volt Nagy-Britanniának. Köztük az egyik legsikeresebb – akárcsak a darabban – a Harry keresztnévre hallgató Mr. Allen, aki 1964-ig teljesített szolgálatot. Harry Allen csak a „második legjobb” volt és „soha nem érzett egy pillanatra sem bűntudatot, mindig békésen átaludta az éjszakát akasztás előtt, utána is”. Naplót vezetett 82 akasztásáról, amit már halála évében, 1992-ben árverésre dobtak a Marshall's aukciósházban. Persze, mint minden szakmának, a hóhérszakmának is megvolt az a veszélye, hogy hiba csúszik az ügymenetbe. De akárcsak egy traumatológusnál, szépítésre itt sem volt esély.   

Kategória: 2017 március
csütörtök, 16 február 2017 18:28

Emilia Galottti (Katona József Színház)

„Aki szarik a törvényre, az ugyanolyan hatalmas, mint a törvényhozók…”  

(Katona József Színház – Lessing: Emilia Galotti - 2017. február 9.-i előadás)

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ma Lessing művet vigyen színre, főleg, ha az még csak nem is a Bölcs Náthán. De ezek a Katonások bátrak. Felvállalják simán, hogy nem adok nagyon mást csak egy jó színházi estét, de ezt Barbie-baba budoárjában, hogy mégis legyen egy csavar.

Kategória: 2017 február
kedd, 31 január 2017 10:00

Terror (Katona József Színház)

Lőtt, ölt, majd elsétált  

(Katona József Színház – Ferdinand von Schirach: Terror - 2017. február 28.-i előadás)

Kétfajta romlottság van;
az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket;
a másik, amikor a törvények rontják meg a népet:
ez gyógyíthatatlan baj,
mert magában az orvosságban rejlik.
(Montesquieu)

Színház=kikapcsolódás. Hülye vagyok én, hogy a szabadidőmben is jogászkodom? Persze régen tudom, a színház és a bíróság között olyan nagy különbség nincs. Színpad mindkettő, itt is, ott is vannak klasszisok és ripacsok. és nem mindig a klasszis nyer egyik helyen sem, kényes az egyensúly. Most a színházban tökéletes volt az igazságszolgáltatás gépezete, úgy ahogy az életben ritkán. Pártatlan, okos résztvevőkkel (jó színészekkel) a pulpituson. Akik az este megbuktak, azok az ülnökök voltak, a közönség, a mennyiség felülírta náluk a józan észt. 

Kategória: 2017 január
1. oldal / 3