Végül is a nagyja megvolt. Volt hattyúcsapat, az élén Odette-el, fekete lovag és Odilia. Viszont nem volt heroikus küzdelem a varázsló és a herceg között, semmi bagolyszárny tépkedés, csak Odilia egészen közönséges, XXI. századi megfojtása, úgy végezte, mint Mágnás Elza.

Persze ott volt nekem a zene, Csajkovszkij minden taktusában csodálatos muzsikája, melynek dübörgő drámaiságát nemhogy lerontotta, inkább fokozta Bozsik Yvett néha pantomimszerűen groteszk, sőt burleszk koreográfiája.  

Ha nem olvasom a színlapot, akkor is rögtön tudtam volna, hogy a díszlet csakis Khell Zsolttól származhat, üvegfal, mögötte a kert. Elképzelni nem tudom, hogy miként lehet az, hogy tökmindegy milyen darabról van szó, Khell díszlete, ami kontúrjaiban majdnem mindig ugyanolyan, akkor és ott pont úgy jó, ahogy van. (Ezen majd még elgondolkozom.) A pécsiek előadásában  Juristovszky Sosa jelmezei is klappoltak. A hattyú-lányok lehulló levelekből álló dresszei, a kiskacsák bugyogói, a Herceg anyjának fűzőszerű pazar estélyi ruhája mind-mind egy kis remeklés.

Az előadásba bele lehetett feledkezni. Sodró hangulata volt a darabnak, érzelmek, fények, színek hömpölyögtek a színpadon. Bozsik Yvett nagyon ért hozzá, hogy amikor már unalomba andalodnánk a látottaktól, jöjjön egy képi poén, s amikor kinevettük magunkat előtérbe kerüljön valami, ami sötét tónusú és elszomorít.

A produkció egységes egész volt, a szólisták ellenére is, minden táncos, minden egymást követő jelenet, mint egy-egy kis fogaskerék, a helyén. Persze csak majdnem, mert azért volt egy olyan óceánban szigetszerű elem az előadásban. A herceg anyjának szerepében Uhrik Dóra. Nem sok esélyt láttam arra, hogy az 1960-ban felállt Pécsi Balett egyik alapító tagját valaha színpadon lássam táncolni, de megadatott. Egy táncosnő, 73 évesen, elegánsan, illúziókeltően, mert azt mondanom sem kell, hogy felállt a tolószékből. Mostanában sokat olvastam a Pécsi Nemzeti Színház 1970/80-as éveiről, s megragadott egy Kulka János által felelevenített kép. A pécsiek 1981-es Chicago előadásából, amikor „Morton mama mögött Uhrik Dóra nyomta a Cella-tangót”. Egy percre látni véltem.

Tudom, hogy a Hattyúk tava a legklasszikusabb balettek egyike, s a pécsiek előadása azért feszegette a határokat, nem sok teret engedett a pátosznak. Példának okáért sehol egy balettcipő, vagy klasszikus tütü, Uhrik tűsarkúban! Bozsik Yvett valóban XXI. századivá tette a hattyúkat úgy, hogy mégis Csajkovszkij Hattyúk tavát láttam. 

[Szereposztás: Herceg - Szabó Márton / Tuboly Szilárd, Hattyú - Ujvári Katalin / Vincze Brigitta, A herceg anyja - Uhrik Dóra, Varázsló - Lovas Pál, A herceg barátja - Molnár Zsolt, Bohóc - Kerekes Soma Lőrinc, Spanyol nő - Nagy Írisz, Kis hattyúk - Kerekes Soma Lőrinc, Keresztes Patrik, Matola Dávid, Téglás Bánk, Barátok, vendégek, hattyúk - Bálint Adél, Hoffman Virág Zoé, Kócsy Mónika, Madonia Florence, Nagy Írisz, Szécsi Theodóra, Tandi Zsófia, Tóth Klaudia, Harka Máté, Koncz Péter, Molnár Zsolt]

(Körtvélyesi László felvétele.)