Ascher Tamás rendező, Szakács Györgyi jelmeztervező és Khell Zsolt díszlettervező impozáns együttműködésben megmutatták, milyen az átlag emberek plasztik dobozba zárt látszat élete. Lehet persze azt mutatták meg milyen a mai Barbie baba és Ken baba ötperces egymásra találásnak rövid, vágatlan verziója, a selejtesebb társaik között. Azt biztos megmutatták, amit az élet nap, mint nap az arcunkba vág. Ne legyél hülye, a látszat és a lényeg között hatalmas a különbség, ha nem figyelsz, csúnyán megjárod.
A Kamrában a közönség ezen az estén nem színházba ment, hanem beült szörnyülködni kicsit, egy fiatal-középkorú házaspár, Beverly és Laurence otthonába, ahová vendégségbe várták a szomszédokat. A házuk külsőségeiben a nagybetűs HOME, de valójában inkább egy patkánykísérlet futtatópályája. Az alkotóknak sikerült a színjátszótér és széksorok elhelyezésével, a díszletelemek anyagának, színeinek kiválasztásával elérni, hogy úgy érezze magát a néző, mintha felülről nézné, ahogy a kis állatok róják, egy meghatározott térben köreiket. Valahogy tudtuk előre melyik "versenyző" mire viheti, de néztük értelmetlen kapálódzásukat a sors ellen.
Beverly (Rezes Judit) a plázában tuti legyőzhetetlen házi cica, ha egy Jimmy Choo cipő kedvezményes áron való megszerzéséről van szó. Ez aztán az életben is feljogosítja, hogy hódító rómaiként viselkedjen környezetében. Beverly csak jön, néz, megszerez. Közben persze hullik útjából a selejtese, aki nem ugrik gyorsan félre, vagy nem hódol be azonnal. Férje Laurence (Kocsis Gergely) érzékeny, vélhetően sikeres, ezer apró jelből sejthetően művelt és okos, de Beverly mellett ez mindegy. Az életben egy dolga van, hálásnak lenni, hogy Miss Tökély az ő nyomorúságos életében ragyog, s ezért feltöltheti a credit-card-ját minden hónapban, hogy felesége kacsócskája rendben legyen, s bundácskája sose legyen fakó. Meg is volt érte a jutalma, a folyamatos csesztetés, hogy a helyét ne feledje sose. Ez előbb refluxot, majd egy szívrohamot hoz Laurence konyhájára. Persze, mennyi Beverly és Laurence körös körül, a való életben. Látszatpárok tucatjai, akik mindig mosolyognak, a négy fal között pedig minden nap és minden éjjel egymást tépik, a semmiről sem szóló kis csatáikban. Pedig lenne megoldás, egyik balra, másik jobbra, magához való társat találva, vagy levonva a konzekvenciát, hogy elvan ő magában is.
Az, hogy Rezes Judit pazarul dekoratív nő, mindig egyértelmű. Az, hogy Rezes Judit pazarul tehetséges, önmagát nem kímélő, magas hőfokon égő színésznő, ebben az évben nem volt mindig egyértelmű (lásd Oszlopos Simeon, A Bajnok). E darabban azonban szikrázik körülötte a levegő. Szerintem sokunknak kedve lett volna belépni Beverly nappalijába és lekeverni neki egyet, annyira hitelesen hozta a figurát. Az élet minden dolgára való reagálása, "ez szuper" felkiáltása, egyenesen felhívás volt a tettlegességre. Kocsis Gergely Laurence szívfájdító volt. Szánta mindenki ezt a jobb sorsa érdemes, gyenge embert. Néztük megkésett, értelmetlen lázadását léte, felesége ellen, de még mielőtt kinyitotta a száját, tudtuk, hogy ő itt csak vesztes lehet.
A vendégek között a szomszéd pár, Angie és Tony, akik most költöztek ebbe a véres idillbe, s egyelőre keresték a helyüket a kertvárosi táplálékláncban. Pechükre, éppen Beverly nappalijában. Tonyt Ötvös András játszotta. Valami új szerepkörben láttam őt. Tony figurája egy ősbunkó, volt focista, mára házi agresszorrá vált adatrögzítő. Ötvös hiteles volt a szerepben, sokat dolgozott testével is, hogy megteremtse Tony figuráját. Néha már ijesztően valóságos volt, ahogy általában rögtön ütésre rendülő keze mégis nyugalmi állapotban maradt. Egy eltestesült Ken baba volt. Elfuserált flörtje Beverlyvel, egymás házastársai előtt, maga volt a szánalom. Spicces dülöngélése a színpadon nagyon eltalált volt, lehet ő nem alkoholmentes kukoricasört ivott ? Felesége, Angie szerepében Jordán Adél. Angie soha nem lehet Barbie baba, nem elég szép, s nem elég önző. Tonynál ezerszer különb, mégis tűri az otthoni erőszakot, a zsarnokságot, a verbális alázást. Angie ebben nőtt fel, s úgy gondolja nem érdemel mást. A darab végére kiderül a nő értelmes, szakmájában tettre kész és elhívatott, különb Beverlynél, akinek hagyja, hogy lesöpörje és nem érdemli meg őt Tony. Jordán Adél alakítása átgondolt és hiteles volt, Angie-je a nézők szívéhez talált.
Az est meglepetése, a mindig femme fatale Ónodi Eszter, kissé tenyeres talpas, megpunnyadt szomszédasszonyként, Suzyként. Bizony kétszer kellett ránézni, mire az ember elhitte, hogy a színésznőt látja. Ónodi Eszter színészi játéka erős volt. Minden mozdulata, szemvillanása, bólintása, kicsi gesztusa, de még mogyoró habzsolása is, maga a mindent feladott középszer. Az összes szereplő jelmeze telitalálat volt, de Ónodié még ezen belül is kiemelkedett. Egyszerre szürke és barna, alaktalan szövetszoknyája, vastag barna harisnyája, fűzős cipője, mindig párás szemüvege, amivel nem látott, maga megteremtette volna a karaktert. Szép volt a színészi játékban Suzy személyisége kettősségének megmutatása. A kívülről lomha és az életet már majd feladó Suzy, aki belülről csillogó, művelt, intelligens, érdeklődő, s amikor kell, képes a sarkára állni, érző ember lenni. Olyan elütő Suzy alakja Ónodi Eszter eddigi szerepeitől, hogy csillagos ötöst érdemelt a teljesítményére.
A darab kapcsán csak bevillant mindenkibe - már aki ismerte - a Nem félünk a farkastól, a Jelentek egy házasságból. Bár Leigh színműve korántsem olyan drámai. Ezzel együtt az Abigél bulija fejbekólintós darab minden harmincon túlinak. Kiváló alkalmat ad egy alapos önvizsgálatra hol tartok, hova értem, mi jöhet még az életemben.
Én örömmel álltam fel az est végén, hogy szabadulhatok Beverly nappalijából. Jól gondolja meg az ember, kinek az esti buliba való invitálását fogadja el, s azt is, meddig lehet feszíteni húrt következmények nélkül otthon, társaságban. Azt is megfogadtam a látottak alapján, alaposabb leszek a jövőben, nem dőlök be kényelmesen a látszatnak, próbálok mindig távolabb és ha lehet mélyebbre nézni, a ruhán és pár bárgyú szón túl, meglátni az embert.
(Fotó: Gordon Eszter)
