Nyomtatás
szombat, 09 július 2016 19:40

Makrancos Kata (Szombathely)

Értékelés:
(26 szavazat)

This is a man's world

(Szombathelyi Weöres Sándor Színház/Városmajori Szabadtéri Színpad - Shakespeare: A makrancos hölgy - 2016. június 18.-i előadás)

"This is a man's world
But it would be nothing, nothing
Not one little thing
Without a women or a girl
He's lost in the wilderness
He's lost in bitterness"

Egészen 2016. június 18-ig megvoltam róla győződve, hogy A makrancos hölgy egy komédia és pont. De ebben már korántsem vagyok olyan biztos. Alföldi Róbert megint olyan kaput nyitott ki, amiről nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik. Komolyan mondom, Alföldi Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, vagy Csehov: Sirály/Madárkák rendezésén nem agyaltam annyit utóbb, mint Makrancos Katáján. Mert a darab határozottan szólt valamiről, csak éppen nem a már megszokott nagyszájú, eszes, öntörvényű, kissé megzabolázott hárpiáról.

Alföldi Róbert Katájának köze nincs a megszokott Katákhoz. Nem meseszép, mint Elizabeth Taylor, nem pergőnyelvű, nem riposztol csípőből ezerrel, s nem megadja magát a szeretett férfinak, hanem kegyetlenül megtörik, így betörik. Mi több, Kata kissé öncélúan gonosz is a férfiuralom, társadalmi kiszolgáltatottsága elleni lázadásában. 

Alföldi rendezésében az ismert és megszokott darabnak a mellékszálai megmaradtak, a joviális papa, a szülői ház, a majdnem galamblelkű húg, Bianca és az ő udvarlói "párharca". Csak éppen a két főszereplő, Kata és Petruchio figurája valami új, valami más. Ez már a kezdetkor kiderül, az előadás szlogene: "A sör nem ital; az asszony nem ember; a medve nem játékszer."(A szlogen lehet nem tőle van, de ki másnak, mint Nádasdy Ádámnak a fordítását használták az alkotók. Talán Vörös Róbert dramaturg "leleménye", kis tusványosi rásegítéssel.)

Ez a színház nem a nő és férfi szokásos kis párharcáról szólt, inkább a nemek közötti erőalapon való leszámolásról.

Két kvalitásos főszereplő, Kata Bánfalvi Eszter és Petruchio Bányai Kelemen Barna. Az ő egyéniségük, színészi erejük az előadás meghatározója.

Már a pár találkozása is rendhagyó. Kata nem amazon, inkább Dzsingisz kán hordája egyszemélyben. Ahol a nő végig söpör, ott kő kövön nem marad. Kata mindezt lázadó szeszélyből teszi, nem határozott céllal. Petruchio tétova, a találkozás előtt fél, tépelődik, talán meg is futamodna. Úgy tűnik sansza sincs a leendő ara ellen, de vonzza a pénz. Majd egy vad, lerohanásos csók, s Kata megváltozik, kedvére lenne a dolog. A nő még a feleselést is azonnal elfelejti, s elveszíti minden addigi előnyét. A csók után már a macsó Petruchio pályáján vagyunk, aki aztán egy percre le nem kerül a nyeregből. A férfi megérzi a gyengeséget és mint egy éhes cápa, köröz az áldozat körül, hogy a kellő pillanatban egy csapással megroppantsa. Kata ebben a feldolgozásban vesztes, nem megvezeti ügyes női praktikával Petruchiot, hanem megtöretik és legyűretik általa.

Bánfalvi Eszter kiváló választás volt Kata szerepére. A kezdetkor önjáróan vad és szeszélyes, megtörve, megalázott nőként zsigerileg hiteles. (Sajnálnám, ha saját tapasztalat segítette volna az alakítását.) Mocskosan, kiéhezve, szinte disznóként nyeli be a férfi által földre tálalt és megtaposott vacsorát (műanyagdobozos fast food-ot), s a megalázott és kivert nők méltóságával mossa le magáról megzabolázása és legyűrése mocskát. Nem is Alföldi lenne, ha a színésznőnek nem kéne mezítelenre vetkőzni, s komótosan a nézők előtt lezuhanyozni, valósan. Remek alakítást láttam a színésznőtől.  

Bányai Kelemen Barnában semmi hasonlóság nincs Jávor Pálhoz, mégis az első perctől kezdve a Jávor-filmekből megismert dzsentri figuraként állt előttünk. Szó nincs lassan kialakult szerelemről, a férfinak a nő formája nincs ellenére és kényelmes, hogy kéznél van, nem beszélve a hozományról. Petruchioja nem csak egy macsó, okos macsó. Shakespeare eredeti alakja nem olyan dörzsölt és számító, mint ez a Petruchio, aki nagyon is tudja, hogy üzleti alapon rendezi az életét, méghozzá a saját szabályai és elgondolásai szerint. Kata itt bizony csak asszonyállat marad, ha jól viselkedik, lesz neki földről vacsi és egy gyors menet a pénzes láda tetején. Petruchionak szeme sem rebben, amikor birtoka szolgái is erőszakosan "igénybe vennék" az asszonyt, s maguk is úgy csicskáztatják, mintha középkori férji joguk lenne rá. A másik remek alakítás, amit láttam.

És persze a "királyi-pár" mellett fontos a királyi udvartartás is. Baptista Minola, a két leány apja, Mertz Tibor volt, hatalmas terhet víve végig a hátán. Úgy tűnt két hárpiája van, mert ebben az előadásban Bianca (Hartai Petra e.h.) is elég akaratos volt, nemhiába Kata húga. Nem is értettem a kérőket, biztos, hogy ezért a lányért érdemes ennyit vesződni? Ahogy Alföldi Róbert rendezéseiben mindig, remek volt a csapatjáték, minden figura, minden szereplő a helyén. Mindenkinek megvan a maga pár perce, amiben kiteljesülhet a színpadon. Remek vetkőzős jelenete volt Bianca két kérőjének, Gremionak (Szerémi Zoltán) és Hortensionak (Matuak Attila e.h.), ahogy a ruháikat, úgy vesztették el a lányt is vetélkedésükben. (Ezt persze látni kell a megértéshez.)

Az előadás szellemes volt és hömpölygő, sok-sok vizuális leleménnyel, az ifjú pár lufis bringán utazik, amit persze leginkább az asszony tol. A szereplők mind mai, kicsit vagány szerkóban. A darab egy üvegajtós, emeletes quasi metróbejáratban játszódik, ami gond nélkül lehetett Petruchio birtoka és Baptista Minola páduai polgári háza is. (Díszlet és jelmeztervező: Zöldy Z. Gergely.)

És igen, kacagott a közönség, mert sok volt a geg és a helyzetkomikum. Mégis komor volt az előadás. Az est vége nem a jó munka utáni, felszabadult érzést váltotta ki még a szereplőkből sem, hanem valami furcsa, fáradt befejezést. A női nézőkből is persze, akik tudják, hogy 2016 ide vagy oda, ez még mindig man's world. Nem is olyan nevetséges, hogy hol az asszonyállat helye ebben a világban. Lehet Európa egyik vezető hatalmának a feje egy nő, lehet az USA következő, legesélyesebb elnökjelöltje egy nő, de ehhez valóban "makrancoskatának" kell lenni. Nem megtörni, nem feladni, nem behódolni, állandóan harcolni. 

Alföldi Róbert Makrancos Katája - a sorok között, mélyen - nem pusztán nyers, de kíméletlen és kegyetlen látlelet is volt a férfi és női nem párharcáról. Az előadásban nem a női nem került ki győztesen, mert az volt az üzenet, hogy nem lehet győztes. A XXI. században visszafordulunk abba a korba, amikor a darab íródott, az asszonynak kuss a neve és nem ők jelentik a férfiaknak a mindennapi mézet a kenyéren, maximum a pénzt hozzák egy jobb élethez, s jó, ha kéznél vannak néha. 

(Fotó: Mészáros Zsolt)

Megjelent: 2684 alkalommal
Cseh Andrea Izabella

Legfrissebbek a szerzőtől: Cseh Andrea Izabella