Ehhez persze szerencsés színházi konstelláció kellet. Egy ma már kultikus amerikai dráma, Székely Csaba - a Bánya-trilógia írója - fordítóként, Sebestyén Aba rendezőként és két, már méltán színházi sikereket megért színész színpadi magára találása.

Nyitókép, Don ócskás üzlete egy péntek délelőtt, Chicagoban. Bartha József teljes színpadot elborító, hatalmas díszlete azonnal jelezte, hogy a darab csak az ószeres boltban fog játszódni, mindennek itt kell történnie, ha lesz is akció, azt sohasem láthatjuk meg. Az első negyedórában bekúszott a „Godot-érzés”, két, három ember vár valahol valakire, valamire, hogy történjen valami.

David Mamet 1975-ben íródott drámája, ahogy a szerző azt maga aposztrofálja, „színmű az amerikai üzleti etikáról”. Mamet három témát jár körül: üzlet, hűség, barátság, három szereplőn keresztül: Don, Bob és a Prof.

Az érmeüzlethez nem értő Don, boltjának talán egyetlen igazi értékét, egy bölényfejes ötcentest elad 90 dollárért. Don később ráeszmél, hogy élete boltját csinálhatta volna meg, ezért nevelt fiaként istápolt lóti-futijával, Bobbal eltervezi annak visszalopását a vevőtől. De szagot fog Don kártyapartnere, a lúzer Prof, aki szintén részt akar az üzletből.

A három pitiáner szereplő „közös üzleti vállalkozása” a betörés. A businessben Prof kizárólagos szerepet igényelne, mint dr. Agy, Don visszanyerné becsapott üzletemberként elvesztett méltóságát, Bob pedig kivívni Don elismerését. A betörésből nem lesz semmi, de elvész a három szereplő egyetlen valós értéke, a barátság, úgy eltűnik, mint az amerikai bölénycsordák a prériről.

Három remek karaktert formált Mamet, s a Prof szerepe három elismert amerikai színésznek hozott már szakmai elismerést, Robert Duvallnak (1977) és Al Pacinonak (1984) színpadon, 1996-ban Dustin Hofmannak filmen. (Ez utóbbi a youtube-on teljes egészében megnézhető.)

A Thália Színházban Csányi Sándor állt színpadon Profként. Bartha József, aki jelmeztervezője is a darabnak olyan színpadi ruhában bocsátotta a színészt útjára, hogy az már első színrelépéskor hozta a teljes karaktert. A jelmez – digócipő, trapézszárú színes nadrág, ing alatt atlétatrikó, szűk műbőrdzseki, hosszú fogantyús autóstáska - kompletten formálta a Prof jellemét, a mindig kezdőnek megmaradó Nagymenőt, Scorsese: Goodfellas című filmjéből. A Prof érkezésekor, a bejárati ajtót berúgva azonnal egyértelművé tette, hogy domináns személyiség, de miután csak a harmadik próbálkozásra sikerül az ajtóberúgás azt is, hogy korántsem akkora kaliber, ahogy azt ő gondolja. (Belépő mondata, 3-4 bassza meg.) A Prof életfilozófiája dialógusaiban rajzolódik ki. "Ne tévesszük össze az üzletet a szórakozással.", "Vagy szopatsz, vagy szopatnak.”, „Ötven százaléka valaminek, jobb, mint kilencven százaléka a semminek.”, ”Az üzletben az a fontos, hogy van egy ötleted.” Na és élet-és munkafilozófiája, „izom, erő, entellektus”. Csányi Sándor professzionálisan hozta a Profot. Kellő önfegyelme volt, hogy ne vigye el a figurát viccesbe, végig képes volt fenntartani a Prof 70-es évekbeli nagyvilági stílusa mellett a kisszerű sötét jellemet, a figura primitívségében lappangó agresszivitást. A Férfiagy című monodráma óta nem volt a színésznek ilyen erőteljes színpadi jelenléte, persze most nem Robert Dubac hímsovniszta eszmefutatása szolgáltatta az alapot.

Don színpadi megformálója Szervét Tibor volt. Az ő figurája tűnik a legkompetensebb személynek a vállalkozásban. Don üzlettulajdonosként bizonyos hatalommal bír, ami lehetőséget ad számára, hogy tanítsa Bobot az élet és az üzlet dolgaira. Szervét remekül éreztette végig, hogy Bob istápolásában való szülői attitűdje, a látszólag finom modora mögött ugyanolyan kisszerű bűnöző figura, mint a Prof. Egyszerűen és plasztikusan mutatta meg hogyan olvad le a máz, amikor az ember rájön, hogy becsapta a barátja, miként lesz csalódásában frusztrált és erőszakos. Szervét képes volt érzékeltetni a színpadon Don ráeszmélését, hogy jövője, egész élete már csak a valóban ócska ószeres üzlete. Igazán parádésra sikeredett a nagy amerikai Érmekönyvből a Prof által való kikérdezéses jelenete, amikor Don rádöbben saját slemilségére, s ennek barátja előtti lelepleződésére. Szervét Tibor jelmeze is karakterformáló stílusjegyekkel bírt. Ócska, kiült szürke pamutnadrág, amit hozentróger tart, cipő helyett papucs, nyúzott, bő felöltő.

Az est harmadik szereplője az ex-narkós Bob, akit Mózes András játszott. A színház fiatal művészének ebben a színházban az Alul semmi, A hétköznapi őrületek, a Két szék között után ez volt az első igazi megmérettetése. Alakításával átvitte a lécet. A lassú észjárású, unalmas, minden gyakorlatiasság híján levő fiú szerepében érzékletesen ábrázolta, hogy Bob az egyetlen igaz ember a trióban. A drogfüggő, alacsony intellektusú Bob ugyanis hű marad, még akkor is, amikor jótevője, az általa üzleti félistenként tisztelt Don hagyja, hogy majdnem agyonverjék egy olyan árulásért, amit nem követett el.

Átfutva az angol szöveget Székely Csaba pontos, nyelvi játékosságot sem nélkülöző fordítást adott. A színmű mondandójához hűen, persze ügyelve a commercial szabályaira is. Sebestyén Aba rendező nem maradt el a „régi” Nemzeti Színházban színre vitt Bányavirágban már megmutatott igényességétől. Az előadás feszes ritmusú, végig lendületes volt.

A bemutató estéjén mellettünk ült Németh Kristóf, a Játékszín direktora, aki befogadta a Nemzeti Színház élén való igazgatóváltás után Sebestyén Aba rendezését színházába. Szemmel láthatóan élvezte az előadást, hátha követendőnek tartja a példát, s a Játékszín is kicsit ütemet vált.


(A fotó a színház darabhoz készített reklámplakátja.)