Nagyanyám még a kétezres évek elején is a pénztárcájában hordta a hollywoodi némafilmsztár Rudolph Valentino képét. Hát hogyne működne a jóval közelebbi Jávor-legenda még most is. Gál Róbert írta a színész életét bemutató jelenetfüzért összekötő szöveget és színpadszéli  - lelkileg  láthatóan megérintett - narrátorként is közreműködött. Amit láttunk az több mint színháztörténeti illusztráció, de kevesebb, mint valódi színdarab és színielőadás: élőzenés-énekes tisztelgés és publikumandalító megemlékezés.

Masa Tamás Jávor megformálójaként érvényes pillanatokkal ajándékoz meg minket, főként hangjával, intonációjával idézi meg a mi Palinkat. A közönség nagyra értékelte a  féktelenül cigányozó dzsentri és snájdig katonatiszt alakját felidéző jeleneteket és meghatottan hallgatta az üldözött és színpadról leparancsolt humanista művész börtönnaplójának részleteit.  A képzett hangú és kiválóan éneklő Masa Anita fegyelmezetten és ökonomikus jelenléttel  tette láthatóvá Jávor életének  női alakjait.  Szabó Endre helyenként a népszínművek figuráira hajazó  aktivitással adta a postást, a minisztert, a fogadóst, sőt magát Móricz Zsigmondot is. A Spinoza igen kis színpadán Neumark Zoltán, Johan János, Fehér Ernő adott autentikus zenei aláfestést legyen szó bár cigányzenéről, vagy a pezsgőáriáról.

Tán kevesen tudják hogy az Egy tisztes őszes halánték című dalt Horváth Jenő zeneszerző és Szenes Iván szövegíró  az 1957-ben, a tíz éves emigráció után Amerikából hazatérő és a Kamara Varietében fellépő Jávornak írta.

"Új csillagok jöttek fel az égre,
És a bálon új muzsika szól,
De azért a közönség szívében,
Tán elférek még én is valahol."

El ám. Bérelt helye van.

Spinoza Színház - Jávor: A fenegyerek, a színművész és az ember - 2016. szeptember 13-i előadás