Régi frakkok, mai mechanizmusok

(Alexandre Bisson: Az államtitkár úr című darabja a Pesti Színházban - 2026. május 19-i előadás)  

A Vígszínház saját múltjának egyik legnagyobb trükkjét húzta elő a cilinderből: nem múzeumot nyitott, hanem tükröt tartott. Alexandre Bisson Az államtitkár úr című bohózata ugyanis – minden historizáló csipkézete, bajusza és boulevard-komikája ellenére – nem poros relikvia, meglepően eleven politikai természetrajz. A százharminc éves darab nem azért érdekes, mert valaha nagy siker volt a Víg nyitórepertoárján,inkább mert pontosan beszél arról a társadalmi mechanizmusról, amelyben a kapcsolati tőke fontosabb a teljesítménynél, a lojalitás fontosabb a kompetenciánál, és a hatalom erotikus mellékáramai ugyanúgy működtetik a rendszert, mint a hivatalos szabályzatok.

Az angyal leszáll….

(Radnóti Színház - Tony Kushner: Angyalok Amerikában - Második rész: Peresztrojka - 2026. május 7-i előadás)  

Van az a pillanat, amikor belépsz a színházba, és már az előcsarnokban érzed: ma este nem szórakozni jöttél. Nem is művelődni. Hanem – ahogy a jobb fajta amerikai dráma azt időről időre kikényszeríti – egy jó kis erkölcsi vérvételre. Tony Kushner Angyalok Amerikában – Második rész: Peresztrojka című monstruma eleve nem az a darab, amelyre az ember „beül”. Erre a darabra az ember – ha van esze – felkészül, ha nincs, akkor három és fél óra múlva úgy távozik, mintha egyszerre olvasott volna politikai filozófiát, gyászjelentést, meleg coming out-naplót és a Jelenések könyvének egy Broadway-változatát. Nagy Péter István rendezése nem akarja megszelídíteni Kushnert, mert ez annyi volna, mint Roy Cohnt illemtanárhoz küldeni. Hagyja, hogy a szöveg dolgozzon, a testek ütközzenek, a LED-falak villogjanak, a történelem pedig – mint valami rosszul szigetelt New York-i radiátor – folyamatosan sisteregjen a háttérben. És ez, nagyon működik.

A trójaiaknak ezúttal sem sikerült.....de a nézőnek sem

(Örkény Színház - Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború – 2026. május 5-i előadás)

Az ember belép az Örkénybe – ahol szép lassan, de biztosan kopik az eddigi címke, vagyis a Budapest egyik legbiztonságosabb kulturális óvóhelye besorolás –, helyet foglal, és a cím láttán, hogy Trójában nem lesz háború, még akár reménykedni is kezd. Nem a trójaiakban. Mert háború természetesen lesz, a görög mitológiát még nem sikerült felülírni, bár kortárs rendezők időről időre tesznek rá becsületes, olykor költséges kísérleteket. A színházban. Ám most kissé billegő színházi estét kap.  

A színházban vannak karrierek, amelyeket kineveznek, és vannak pályák, amelyek egyszerűen megtörténnek. Nagy Marié az utóbbiak közül való. Nem felépített színésznő, nem a kulturális adminisztráció gondosan öntözött muskátlija, hanem ösztönös természeti jelenség: olyan, mint azok a régi fák, amelyek ferdén nőnek, csomósak, nem szabályosak, de a viharokat túlélik.  

Vak király a reflektorban

(MITEM 2026 - Plovdivi Drámai Színház: Oidipusz és a próféták)

A görög tragédia az európai színház örök menedéke. Ha elfogy az ötlet, elővesszük Szophoklészt. Ha sok az ötlet, akkor is. A bolgár Plovdiv Drama Theatre társulata azonban nem egyszerűen elővette az Oidipuszt, hanem újraírta, kifordította és rákapcsolta a kortárs idegrendszerre. Az eredmény: Oidipusz és a próféták című előadásuk. A klasszikus hős mellé odakerülnek a próféták, vagyis mindazok, akik minden korban megmondják előre a jövőt – tévedhetetlenül, utólag. Milyen aktuális is ez ma!  

Grover’s Corners a Salgótarjáni útról nézve

(Nemzeti Színház - Thornton Wilder:A mi kis városunk – 2026. április 17-i előadás) 

Wilder drámája olyan mű, amelyet a néző rendre alábecsül. Azt hiszi kedves amerikai vidéki történet ez, benne csipetnyi nosztalgia, kevés cselekmény, sok életbölcsesség. Mire észbe kap, a torkában dobog a szíve, hisz Wilder – akár egy jó zsebmetsző – már kifosztotta az érzelmi önvédelmét. A darab véletlenül sem a kisvárosról szól, hanem arról, hogy észrevesszük-e saját életünkben az életet, mielőtt azt elveszítjük. A Nemzeti Színház tavaszi bemutatója ezt a kérdést nemcsak fölteszi, hanem makacsul ott is hagyja a néző agyában. 

A köztársaság halála Budaörsön

(Budaörsi Latinovits Színház - Shakespeare: Julius Ceasar - 2026. április 25-i előadás   

Shakespeare Julius Caesarja azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket minden korszak magáról olvas, aztán megsértődik az eredményen, hisz nem Caesarról szól elsősorban, hanem a hatalom természetéről, a politikai erkölcs öncsalásáról, a tömeg befolyásolhatóságáról, és arról a régi emberi szokásról, hogy a politikai gyilkosságot rögtön elvnek nevezzük, ha jól sikerül. A Budaörsi Latinovits Színházban Alföldi Róbert olyan előadást rendezett a történetből, amelyet ma Magyarországon nem lehet ártatlanul színpadra állítani. A kérdés csak az: tud-e többet, mint aktuálpolitikai reflex lenni? 

Frankenstein, avagy a felelősség hiánya 

(Vígszínház – Mary Shelley: Frankenstein – A modern Prométheusz – 2026. április  14-i előadás) 

Shelley regénye kétszáz év után is eleven, izgalmas történet, egyben filozófiai allegória. A mesterséges intelligencia és géntechnológia korában Frankenstein már nem horrorfigura, hanem etikai figyelmeztetés: meddig mehet el az ember a teremtésben, felelős-e az alkotó a teremtményéért, mitől lesz valami, valaki emberi lény? A Vígszínház előadása nem egy klasszikus újrajátszás, inkább demonstráció arról, hogy a Frankenstein-történet makacsul jelen idejű emberi dilemma.