ODÜSSZEUSZ - MITEM 2024
Világszínház
MITEM 2024/ Plovdiv Drámai Színház - Homérosz alapján írta Alexander Sekulov: Odüsszeusz – 2024. április 6.
Ehhez fogható színházi élményem utoljára a világjárvány előtt volt a MITEM keretében, amikor először láttam Viktor Rizsakov tanítványait, a későbbi Július Együttest fellépni Korszerűtlen koncert című előadásukkal. Hipnózisba nem estem, de minden érzékszervem megmozgatták meglepő, kemény színpadi munkájukkal, amelynek nézőtéri outputja zseniálisnak tűnt. A bolgár színház ugyanígy meglepett, jólesően sokkolt. Nálunk ilyen letisztult, elegáns, összetartó színpadi formanyelven készült alkotás ma nem születhetne. A bolgárok fellépése szép antréja volt az idei MITEM-nek.
Molnár Ferenc: Liliom (Feledi Project)
A nagy hinta-játék
(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Molnár Ferenc: Liliom – 2024. április 5-i előadás)
A Feledi Project dramaturgiailag egységes, egész estés darabot varázsol Molnár Ferenc – számunkra – kanonikus drámájából. A hazai közönségnek egyre nehezebb – már és amennyiben ez igazán szükséges - újat mondani Liliomról és Julikáról. Feledi János rendező-koreográfus nem is tűzte ezt célul, összeszokott csapatával egy szürreális tragikomédiát hoz, furcsa és sokszor meglepő mozgáselemekkel, rendkívül gazdag vizuális látványvilággal.
Václav Havel: AUDIENCIA (Pécsi Nemzeti Színház)
„Ki vesz engem észre?”
(Pécsi Nemzeti Színház – Havel: Audiencia – 2024. március 11-i előadás)
Köles Ferencért, a város egyik legjobb férfiszínészéért bármikor megyünk Pécsre. Füsti Molnár Éva rendezte Havel Audienciáját feszes, kilátástalan kamarajátékra. Aki a rendszerváltás, vagy mi a szösz előtt nagykorú volt, annak nem kell magyarázni a káeurópai kisszerűséget, bambulást, bőbeszédű bratyizós-kétségbeesett fogalmatlan agressziót, ráismer. Köles Ferenc nagy színész, Sörmestere az örök beszorított kisfőnök. Katona Levente játéka szép beköszönés Pécsre, igazolja a Kemény István-i gondolatot: „Aki próbált már kidobóembert meggyőzni bármiről, annak van fogalma arról, hogy igazából hol az értelmiség helye a társadalomban.” Nem bírjuk elhessegetni a gondolatot, hogy 2024-ben is valahol ott, ahol a hetvenes években, a trutnovi sörgyárban.
Tena Štivičić: 3tél (Radnóti Színház)
Az idő árján
(Radnóti Színház – Tena Štivičić: 3tél - 2024. március 11-i előadás)
Hömpölygő, néha felszikrázó előadás. Tömény lenyomat arról, hogy a történelem nem lineáris vonalban halad, hanem kört alkot. Ugyan a marsbeli életre készülünk, mégis az is realitás, hogy akik a 21. századot túlélik könnyen a neandervölgyi színvonalán találhatják magukat. Az embernél kegyetlenebb kreatúra nincs a Földön, nem a túléléséért öl, pusztít, hanem ideológiák mentén, pénzért, fanatikus meggyőződésből, alkalmanként akár a semmiért. A déli határunkon dúló boszniai háború mára sokaknak csak egy epizód, itt van helyette a keleti határon dúló orosz-ukrán háború, ha szerencsénk van, harminc év múlva ez is csak egy epizód lesz. Ha nem….
David Greig: Prudencia Hart különös kivetkezése (Stúdió K Színház)
Ördögük van
„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora,
és mindennel foglalkozom,
ami rendes embernek nem jut az eszébe.”
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
(Stúdió K Színház - David Greig: Prudencia Hart különös kivetkezése (fordította Závada Péter) – 2024. március 1-i előadás)
Éva: Az évad legjobban várt színházi eseménye, a hely, amelyért legjobban izgulunk, a társulat, amelyet legjobban szeretünk. Az ilyen előadásokért járunk színházba, benne van minden, amiért érdemes: tehetségért, szabadságért, észért-szívért, kiszámíthatatlanságért. Recenzens felvételizett anno zsenge ifjúkorában a nagybölcsészre, azóta tudja, hogy a bölcsészek a „narratíva” szóról ismerik meg egymást. Néha azt is mondják, hogy Derrida, dekonstrukció, intertextualitás. Igen nagyon örültem tehát a bölcsész(et)paródiának is.
Iza: A színházcsinálás hőskölteménye, hogyan lehet azt szerelemből, szívből, akaratból, és főleg dacból. Eredmény: kivételes produkció, amely magával ragad, megnevettet és még el is gondolkodtat. Meg persze keservesen elszomorít. Látni, ahogy a színészek a kimerítő, több órás előadás után még díszletet bontanak. A mai, erős kézzel irányított színházi világában valamiért ez a műhely nem kedves, nem kap a közösből. A pénzosztó kultúrpolitikus(ok) cinikus csendben várja(ák), hogy a cudar körülmények között a tehetség erodáljon. Úgy tűnik, egyelőre juszt sem fog.
Szophoklész nyomán írta Robert Icke: Oidipusz (Radnóti Színház)
A nem helyrehozható hibák
(Radnóti Színház – Robert Icke: Oidipusz – 2024. március 18-i előadás)
A színházcsináláshoz kell kis szerencse. A Radnótinak most kijutott. A történet önmagában is nagyot szól, de Magyar Péter NER-es coming outjával az előadás szinte robban, és napról napra aktuálisabb úgy, hogy erre vélhetően nem volt (erős) alkotói szándék. Mutat egy forgatókönyvet, amelyben családi titkok, évtizedekkel korábbi bűnök sorakoznak, és a küldetéstudat, a látszólag nyílt lapokkal játszás beláthatatlan következményeiről szól. Szikszai Rémusz feszes ritmusú előadást rendezett arról, hogy a hübrisz hogyan sodorhat végzetbe, a múlt miként rombolja le a jövőt akár egy szemvillanás alatt.
Shakespeare: Lear király (Wyndham's Theatre London West End)
Előjáték a Lear királyhoz
(Wyndham's Theatre - Shakespeare: Lear király- 2023. október 26-i előadás)
Lear szerepe minden nehézsúlyú brit színész számára kötelező, egy művészpálya utolsó szakaszának nagy kihívása. A legnagyobbak szinte kivétel nélkül nekifutottak: John Gielgud (1931, 1950), Laurence Olivier (1946), Paul Scofield (1962), Ian McKellen (2007), Don Warrington (2016) és Antony Sher (2016). Kenneth Branagh színészként és rendezőként egyaránt korunk egyik – ha nem legjelentősebb – Shakespeare-tolmácsolója, évekkel ezelőtt elfoglalta e poszton Olivier megüresedett trónját. V. Henrik, Hamlet, Macbeth, Jágó, Leontes karaktere és tucatnyi – színházi és filmes – Shakespeare-rendezés már mögötte van, a legjelentősebb darabok közül talán csak a III. Richard, A vihar és a Lear király nincs még feldolgozásai között. Egy 2019-es interjú tanúsága szerint évek óta foglalkoztatta Lear alakja: „a személyes megbocsátás óriási hiánya…amit világunk éppen megtapasztal a vad és ítélkező, azonnali és erőszakos megosztottságában…”, de energiáit lekötötte életrajzi motívumokon alapuló mozija, a Belfast – amiért a nyolcadik jelölése után végre kezébe vehette az Oscar-szobrocskát –, majd harmadik Poirot-filmje, A Haunting in Venice forgatása. 2023 tavaszán jelentette be, hogy a Kenneth Branagh Theatre Company 2015‒2016-os évadja után visszatér a West Endre a Lear királlyal 50 előadás erejéig a Wyndham's Theatre-be, majd 2024 őszén turnéra indulnak New Yorkba.
Friedrich Schiller: Ármány és szerelem (Vígszínház)
Lagerfeld macskája
(Vígszínház – Friedrich Schiller: Ármány és szerelem - 2024. március 12-i előadás)
David Doiasvili a Sirály után Schiller drámáját vetíti, vizualizálja a Vígben. Nem elemez, színrevitele apropója – még erős jóindulattal - sem megfejthető, a látványvilág nem igazolja az előadást. Az igazi főszereplő majdnem, hogy Karl Lagerfeld milliárdos macskája, Choupette kitömött mása. Hegedűs D. Géza – a néhai divatdiktátor maffiózó karikatúrájaként lép színpadra – így érthető mód kedvetlen, a Miller-házaspár szerepében Hegyi Barbara és Rudolf Péter derekasan küzd, míg az előadás Luise-je és Ferdinándja, azaz Márkus Luca és Medveczky Balázs – mintha másik előadásban lennének - klasszikus és heorikus történetet játszanak, imponáló erővel és hévvel.
Lavina (Orlai Produkciós Iroda)
Omlás és romlás
(Orlai Prodikciós Iroda - Ruben Östlund filmje alapján: Lavina - 2024. február 25-i előadás)
Vágjunk a közepébe: insta-élmény, pergő nyelvű influenszer, mindenki laza, jómódú, problémamentes és egészséges, vakító síruhák és fogsorok, magasélet a magas hegyen.
Samuel Beckett: Az utolsó tekercs (RS9 Színház)
Bánja a fene?
(RS9 Színház – Samuel Beckett: Az utolsó tekercs – 2024. február 29-i előadás)
Csupasz villanykörte fénycsóvájában egy öregember vet számot életével, mindennapi élethelyzet. Beckett az öregedést némi nosztalgiába burkolta, tragikomédiának láttatja. Lábán Katalin rendezőként – az RS9 alkotócsapatával – nem kis kockázatot vállal Beckett színrevitelével, korántsem kanonikus színházi darabot választottak. A főhős, Krapp szerepében - a híres-hírhedt színész, Kean karaktere után - Széles László tért vissza a színház piciny színpadjára. Ismét próbára teszi önmagát, feszegeti színészi ereje határait. Személyes önvallomással ajándékozza meg újra a nézőket, ezúttal nem a művészben lakozó hübriszről, hanem a magányról és az elidegenedésről.