Az meglepetés volt, hogy a darab szerzője, az a Lermontov, az orosz romantika ásza, aki 27 évesen már halott volt. Akárcsak példaképe, Puskin, maga is pisztolypárbajban vesztette életét. Az, hogy Lermontov meséje a Távol-Keleten játszódik, nem volt akkora meglepetés.
 
Szép, ám de szokványos szerelmi történet. Élt Tifliz városában egy gazdag török, sok kinccsel és egy leánygyermekkel, Magul-Megerivel. Ahogy élt egy szegény fiú is, Asik-Kerib, aki lakodalmakon mulattatta a gazdagokat. Egyik menyegzőn meglátták és megszerették egymást a fiatalok. Persze nem sült el jól a leánykérés, Asik-Keribnek szolgálnia kellett a lány kezéért. kerek hét évet kapott, hogy gazdagon hazatérjen, különben szerelmese Kursud-bég felesége lesz. Asik-Kerib útja során elvetődött Haláfba, ahol dúsgazdag ember lett, de csak a határidő letelte előtt három nappal döbbent rá, hogy kedvese másé lesz. Lóhalálában indult haza, de az út két hónapi járóföld volt. Isteni, vagy inkább varázslói segítséggel éppen Magul-Megeri lakodalmára toppant be Asik-Kerib. Szorult helyzetében húgát Kursud-béghez adta, maga meg Magul-Megerivel házasodott össze.

Az megint meglepetés volt, hogy az előadás kedvéért a Nemzeti Színház színpadán ültünk, akárcsak a Mesés férfiak szárnyakkal alatt. Rejtély, mi volt ennek az oka, tán a technikai követelmények? 

Bárcsak mondhatnám, hogy csodásan eredeti volt, amit láttam. De nem. Egy epikus mesét láttam, akárcsak az Ezeregyéjszaka meséjének egyikét. Ráadásul szinte vásári mulatságként, a felnőtt színházhoz éppen, hogy köze volt az előadásnak. Inkább nevezném mutatványnak, gyermekműsornak. Ez persze nem baj, csak fene érti, mit keresett ez a MITEM esti műsorában. A díszletek és a jelmezek majdnem házi gyártásúak, vagy ha akarom tatár népviselet? A fellépő színészek viszont lelkesek és kedvesek voltak. Éppen csak egy kicsi túlzás játékukban, mintha gyermekeknek játszanának, értsük már a lényeget.

És a thébai Szphinx, mint svédcsavar. Nem tudom, hogy került a szövegbe, de egyszer csak bekúszott a mondakör. A Szphinx találós kérdését felteszi a varázsló Asik-Keribnek, ez az ára, hogy segítsen neki hazajutni. Melyik az az élőlény, amelyik reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár? (A valóságban Oidipusz felelt meg, nálunk az énekes.) Az ember! Csecsemőkorában négykézláb mászik, felnőtt korában két lábon, aggastyánként bottal jár. A varázsló szégyenében nem vetette le magát egy szikláról, ahogy a Szphinx, hanem hazajutatta az énekest falujába.     

A lettek Fekete tej című előadása és a román Faust között talán úgy gondolták a szervezők, lazítsunk egy kicsit. Megvolt. Mondjuk kisiskolás koromban jobban lekötött volna, mint  János vitéz, meg az ő Iluskája.