Nyomtatás
kedd, 06 február 2018 12:37

Jon Fosse: Halál Thébában (Székesfehérvári Vörösmarty Színház)

Értékelés:
(14 szavazat)

Jelenidő

(Székesfehérvári Vörösmarty Színház - Jon Fosse: Halál Thébában – görög drámatrilógia (Jurányi Ház vendégjáték) - 2018. február 2.-i előadás)

Kezdi az ember gimnazistaként a Labdakidákkal való ismerkedést, glóriával maturál, aztán harminc év múlva is görög beavató színházba jár, meg norvég kortárs átiratot néz, mert a kíváncsiság nem múlik. Horváth (Forte) Csaba Székesfehérvárott úgy rendezte meg Jon Fosse drámatrilógia-átiratát, hogy félrenézést nem engedő kemény jelenidőben, a szemünk előtt történik minden.  

A görög színház jellegzetes lépcsősora szürke fémből, fekete falak, néhány hideg fényű lámpa, egy ajtó: rideg a tér.

Most itt nem lesz átokanalízis, meg ki-kicsoda felsorolás, muszáj alapfokon közlekedni a Thébai mondakörben. Kádas József a vesztébe nagy erőkkel rohanó, magas adrenalinszintű, zsenge negyvenes, slim fit zakós Oidipuszt hoz, Hirtling István képességes Kreónjának kedves kötelessége folytonosan csillapítani.  Itt – időben - minél távolabb áll a végzettől valaki, annál racionálisabb. Hirtling nem választja sem a volt király, sem az intrikus királyi rokon, sem a reálpolitikus könnyen adódó kliséjét, percenként alkalmazkodó és döntésképes ember ad, emelve a tétet Kreónja darabvégi megtöretéséhez. A jóslat a legfélelmetesebb szó mindenki számára: nincs pozitív tartalma az istenek akaratának, akár Delphoi, akár Teiresziasz közvetíti. Kuna Károly jósa nem méltóságteljes állami intézmény, hanem a közösségi emlékezet letéteményese és többlettudás birtokosa, nyugtalanságot is kelt első pillanattól: a jövő nem barát.

A vérségi összetartozás előnyei egybeesnek a hátrányaival: Iokaszté (Varga Mária) ezüst ruhájú fenséges jelenség, nyugalmat áraszt, uralkodót csendesít, azonban az ő lelke is megsebezve: a régi jóslat miatt gyerekgyilkosnak tudja magát. Varga Mária csodálatos: Kádas monológja alatt van fél perce némán eljátszani, hogy az eltemetett fájdalom és a jóslat beteljesülésének felismerése „összeér”. Nem lehet mást nézni a színen, olyan erős pillanat. Mikor kifelé indul, tudjuk, Iokaszté meghalni megy.

A Kar kétszemélyes lett (Ballér Bianka e.h/Barna Lilla e.h, Kovács Tamás e. h.), az egy fiú-egy lány felállás egyrészt eliminálja a klasszikus magyarázó-kísérő szerepet, így növeli a bizonytalanság  és a világba vetettség érzetét, másrészt erős képeket kapunk: mikor a vak jós lába a lépcsősor résében Kovács Tamás vállára lép, az nagyon szép: gördül a mozdulat is, van benne magától értetődő tisztelet, és a fontos közlés – épp Oidipusz kényszeríti ki az igazságot – érdekében tett gesztus.

Antigonét Kiss Diána Magdolna, Iszménét Varga Lili játssza. Láthatatlan szálon együtt mozognak végig, Kiss Diána Magdolna Antigonéjának tűrni is tudó keménysége Oidipuszé, dönteni tudása és büszke állhatatossága már magáé a királylányé. Varga Lili lágyabb, nőiesebb, elköteleződni tudó testvért hoz.

Lábodi Ádám Polüneikésze igazságkereső, feldúlt fiút játszik, találkozása az épp őt kiátkozó apával a végzet dinamikáját mutatja. Fehér László m.v. Haimónként a szerelmes jegyes és jó fiú ellentmondásából szintézist alkot: minden érve a rációé, szereteté, kiút-keresésé, eltökéltségét fejezi ki a kapott koreográfia, állhatatossága hasonlít Antigonééra. Sághy Tamás (idős férfi), Pálya Pompónia (hírnök), Tűzkő Sándor (pásztor) tiszta eszközökkel, élvezetesen adnak pontos, életes figurákat. Gál Horváth Bernadett, Kertész Júlia őrökként, hol marionettszerű, hol plasztikus mozgással jellemet teremtenek a Kreónnal való rövid jelenetükben.

Fosse átirata elveszi a dráma sokszálúságát, a szikár szöveg koncentrált színpadi pillanatokat hoz létre. Horváth Csaba fizikai színházi eszközei nem illusztrálják, hanem a szöveggel egyidőben, egyszerre teremtik meg a jelentést, így a kép – a még éppen felfogandó szöveggel – multiplikáltan hat.

A jóslat beteljesülése az előadás végső képe is. Kreón fekvő, feszített tartásban egyedül a lépcsősoron haldoklik, a fény felé néz, a Kar a vakító fény forrása felé, az ajtó irányába indul, kitárt karral lépnének át oda. Az élet utolsó pillanata az egyensúlyé. Szép.

(Fordította: Domsa Zsófia, díszlettervező: Pallós Nelli, jelmeztervező: Benedek Mari, dramaturg: Perczel Enikő, súgó: Palla Szabina, ügyelő: Kalmár Johanna, rendezőasszisztens: Németh Mariann, rendező: Horváth Csaba)

(Fotó: Dusa Gábor)






Megjelent: 2026 alkalommal
Farkas Éva

Legfrissebbek a szerzőtől: Farkas Éva