Iza színházban járt - TÁP Színház: Alatta – Felette // Választások (Három Holló Színpad)
szombat, 17 március 2018 12:22

TÁP Színház: Alatta – Felette // Választások (Három Holló Színpad)

Értékelés:
(15 szavazat)

Das Stegreiftheater (Rögtönzések Színháza)

(Három Holló Színpad / TÁP Színház – Alatta – Felette // Választások - 2018. március 14.-i előadás)
   
Két név: Jacob Levy és Löwenstien László. Nekik köszönhetjük a Rögtönzések Színházát Bécsből, az 1920-as évekből. Négy évig üzemeltették, belebuktak, elmentek világhírt kovácsolni Amerikába. Levy a pszichodrama atyjává vált, Moreno néven, míg Löwnestein Peter Lorre-ként számos hollywoody film karakterszínészévé. A TÁP-os színészek érezték és élvezték a műfajt, hogy életük nyitott könyv lett egy estére, s írott szövegkönyv nélkül mesélhettek múltjukból, jelenükből, szabadon. Ezen az estén választásaikról, hogy egy-egy döntésüket mi motiválta, s az vajon megváltoztatta-e életüket. 


Akik látták a TÁP-osok Korrup Schőn előadását tudják, nem áll tőlük messze az improvizáció. Persze abban a darabban még többé-kevésbé biztos az írott szöveg, az előre betanult szerepek. Ebben az előadásban – legalábbis úgy tűnt - erről mintha szó se lenne. Volt egy téma: a választás és Vajdai Vilmos társulatvezető vigyázó szemei. A színészek meg „ott-és-akkor” spontán módon rögtönöztek.  

Igen szabad asszociációk kerültek színre a választás főnév (szó) jelentésére. A TÁP Színház produkciójának létrejöttét a Kétfarkú Kutyapárt támogatta, így nyilván arra számított a többség, hogy a politikai vezetők szavazással való kiválasztása lesz a téma. Egy árva hang nem sok, de annyi sem hangzott el verbálisan a 2018 árpilisi országgyűlési választásokról. Ellenben az életszülte választási kényszereinkről annál több. Mondhatnánk „gyöngyvirágtól lombhullásig”, vagyis a születéstől egészen a halálig. Közte meg az emberi életút összes buktatója, az óvoda/iskolaválasztás, a tanulás, a szakma/hivatás kiválasztása, a párválasztás, a szerelem nyűgei, a munkahely okozta konfliktusokban való döntési kényszerek, a családi gondok, az élet önkezű eldobásának dilemmái, a betegség, az időskori méltóság, önrendelkezés lehetséges megőrzésének kérdései.

Elegánsan, mondhatni intellektuálisan dolgozta fel a társulat a témát. Közel húsz szereplő ült a nézőtéren, néha-néha szóra emelkedve, mint a görög agorán. Zömében hivatásos és pár "örömfellépő" művész. Nyilvánvaló, hogy a szakmai tudás is befolyásolta egy-egy produkció milyenségét, hatását, azt, hogy okozott-e a közönség soraiban fel-és ráismerést, vagy sem. Borítékolható, hogy minden alkalommal más és más lesz az előadás, hiszen ez a műfaj sajátja. Rögtönözni, improvizálni a színészek csak „magukból” tudnak, aznapi énjükből. Lehet, egy udvariatlan pincér, egy jószándékú háziorvos, a gyerek hazavitt iskolai figyelmeztetője, egy szerelmi civódás, a szülő betegsége, vagy éppen egy fogfájás alakítja majd a leendő „választási vallomásokat”.

Én csak arról szólhatok, ami a Három Holló Színpadán 2018. március 14. napján láttam. Egy-két összegző mondat az előadásból, mindennapi választásainkról: „Szeretek beleállni a konfliktusokba, ezért is kerülöm a választásokat” / „Én úgy választottam, hogy nem választottam” / „Az az elméletem, hogy nem kell meghoznom semmilyen döntést. Ha lesz is választási lehetőség, egyik sem lesz jobb a másiknál. Nem kell dönteni, Semmilyen felelősséget nem vállalok”. Mert azért a TÁP-sok - a sorok között - keményen megdolgoztak a szponzorpénzért. A Hollóban szerencséjük (is) volt, az esti közönség vette a lapot. 

Néhány fellépő művész „választási-története” különösen megragadott. (Ezen az estén nekem ők voltak a választásaim, akkor-és-ott az ő szavaik gondolkodtattak el.) Először is Andai Katalin színésznő művészsorsa, miként alakította az elmúlt harminc év az ő személyes pályáját, hogyan élte meg magánemberként a színházi rendszer-és igazgatóváltásokat. Annak a meséje, hogy a színházcsinálás is egy vállalkozás és mint ilyennek vannak bizony vadhajtásai. A színház világában is érvényesül az „aki nincs velünk, az ellenünk van”-elve, itt is farkastörvények irányítják a businesst, s végbemegy a természetes kiválasztódás. És most nem a napilapokból ismert „botrányokra” utalok, hanem a színfalak mögötti kis adok-kapokra, ami piti módon tesz tönkre életeket, művészsorsokat. Érdekesnek találtam Laboda Kornél pályaválasztási történetét. Elnézve őt a színpadon, talán nem is vártam mást. Előbb siklósi gimnazista lett, mert az iskola csak hat percre volt a házuktól, Pécs meg igen messze, nem volt értékelhető szempont számára, hogy a képzés hol és mit adhat a jövőjére nézve. Színész lett, mert jött egy ember, akiről ma már nem tudja él-e, hal-e, de akkor egy mondatával meghatározta egész életét. Egyszer – talán lustaságból -, de jókor és jól döntött. Pikánsak voltak Znajkay Zsófia egyetemi kalandjai, bár nem a szexről szóltak. Karizmatikus előadásmódja miatt szórakoztatónak tűnt a múltbéli cselekvés, bár érződött, huszonévesen megélni azt nem biztos, hogy happy felling volt. Znajkay le is vonta a tanulságot, kritikai éllel mesélt.

Aztán  - már csak név nélkül – egy szociális otthonba való „bejutás” története, meg annak a szomorú összegzése: „ha az egészségügyben nincs ismerősöd beledöglesz” és egy valós, munkahelyi kiborulás storyja, ami majdnem felért a Munkaügyek, irreality show-val.

A Prológus és a Finálé igazán ütős volt. Előbb megnézhettük egy kivetítőn néma csendben, hogyan szavaztak a regnáló, vagy már bukott kormányfők. Ez valós pszichodráma volt. Láthattuk miniben Darwin: Az érzelem kifejezése embernél és állatnál művét. (Igen, mindkettőt!) A végén közös dallal búcsúztak a szereplők, s megint hang nélkül végignézhettük a vásznon, hogy választott vezetőink Hong Kongtól – Washingtonig hogyan verekednek a tv-stúdiókban, parlamentekben. Mint a veszett sakálok marják, köpködik egymást a nyílt színen, korra és pártállásra tekintet nélkül. És mi rájuk bízzuk jelenünket, jövőnket. Ez meg az igazi Rögtönzések Színháza volt. Az este Weöres Sándorért kiáltott: „Rémületes majomarcot vágnak majomkatonák, majomkézben majomfegyver, a majmoké a világ.” 

Megjelent: 1783 alkalommal