Iza színházban járt - Michael Haneke: A fehér szalag (Katona József Színház)
hétfő, 02 december 2019 21:15

Michael Haneke: A fehér szalag (Katona József Színház)

Értékelés:
(46 szavazat)

A kukorica gyermekei  

(Katona József Színház – Michael Haneke: A fehér szalag – 2019. november 6-i előadás)

Éva: A zárt és hierarchikus közösségben ölik, kínozzák a sérültet, a finomabbat, a védtelent. A gonosz grasszál egy rendes kis protestáns német faluban, 1913-ban?  Vagy  az elnyomás és elfojtott erőszak sokszorozza magát? Ascher, 2019.
Iza: Nem láttam Haneke filmjét, így megadóan süllyedtem Khell Zsolt sötét díszletei és Szakács Györgyi fekete és kopott-kék szövetei közé, hallgattam, néztem Enyedi Éva szikár, kopogós dialógusait, az egymásba fonódó,  kegyetlen jeleneteit. Hagytam, hogy átjárjon a borzongás. Ahogy felment a függöny tudtam, már most kéne futni, hogy megússzam. Szeretem, ahogy Ascher Tamás kiválaszt egy témát és szétszálazza. Fullajtár Andrea porig alázva, de kevélyen büszkén. Újra és újra elámulok, miért is nem ő korosztálya „sztárja”.         

Iza: Egy zárt közösség, tele titkokkal, félelemmel, ahol valami elszabadul. Rejtélyes, zömében halálos balesetek követik egymást. (És ez nem Midsomer, az idilli, napsütötte  kis angol város Costwoldsban, ahol jön Tom Barnaby felügyelő rendet tenni.) Fölbukik egy ló, a falu orvosa majdnem odavész. Riadalom, mert előkerül egy fák közé kifeszített damilszál. Egy betegkarú asszony alatt beszakad a padlás, de a padozat korhadt volt, miért ment oda? Az áldozat fia letarolja a padlás gazdájának, a bárónak a káposzta födjét, az özvegy férj pedig felköti magát. A báróné elhagyja urát, miután valaki megkínozza fiukat. Az intézőnek újszülött gyermeke majdnem meghal, mert rányitják az ablakot. Az özvegy orvos felgyógyul, de csak azért, hogy lányával fajtalankodjék, mert unja szeretőjét, akinek még házassága alatt debil gyermeket nemzett. Nem szégyellem, Stephen King és a svéd krimik kedvelője vagyok, és élveztem, ahogy Ascher pontosan elkapta e történetek piszkos, fojtott, baljós légkörét. A színpadon Bergman filmjeiből, Mankell regényeiből ismert, robbanáspont előtti atmoszféra, és King horrorja: A kukorica gyermekei újragondolása. Egy unalmas, rendes és csendes kisváros, ahol az istentisztelet után a gyerekek megölik a felnőtteket.
Éva: A minimáldíszletes fekete színpadon Ascher mérnökien rendezi a szereplőket csoportokba. Ennek a szépsége, a sokáig nem definiálható irtózat légköre folyamatos feszültséget kelt. Megáll az idő a színpadon. Nézzük a lelkészt, a parasztot, a bárót és találgatjuk, hogy szörny-e vagy áldozat. Rajkai Zoltán tanítóként narrálja-nyomozza és találgatja végig az eseményeket, szinte egyetlen ép érzelmi világú és látható ártatlanságot hordozó szereplőként. Párja, a jóérzésű pesztonkát és leendő menyasszonyt finoman játszó Veszelovszki Janka e.h. Minden családban titok lappang, elnyomás, abuzálás, érzelmi bántalmazás, hideg, szeretetlen viszonyok, terhelt családtagok, kisiklott életek. Amíg a szokványos emberi kapcsolatok elfedik a láthatatlan  belső viszonyokat, „rend” van: a báró birtokán dolgoznak a lengyel vendégmunkások, az intéző felfelé nyal, lefelé tapos, a lelkész gyerekei kifogástalanul udvariasak, hangosan és artikuláltan ellene mondanak a gonosznak, a szegényparasztok nem lázadnak. Aztán elkezdődik…

Iza: Pontos, fegyelmezett csapatmunka a színpadon, akár egy balettkar táncolna láthatatlan koreográfiára, a színészek egy tömbben suhannak. Hol varjúseregként, hol farkasfalkaként, hol lincselésre készülő csődületként. Majd minden színész több szerepet játszik: felnőttet, gyereket, ráadásul néha az a néző érzése, a nyílt színen „váltott szerepet”, csak éppen valami elvonta a figyelmét, hogy nem is vette észre. Nagyon erős a férfikar. A lelkész szerepében Bezerédi Zoltán mégis képes egy hajszállal többet mutatni. Isten szolgája, de erőszakos. Terror uralkodik a paplakban, kezet ugyan nem emel gyermekeire, de szörnyekké neveli őket. Ítél, büntet, stigmatizál, fehér szalagot kötve karjukra. Ő egyszemélyben az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom, egy hangos szó nélkül. Megkeseredett ember. Egy valaki fontos, a kalitkába zárt kanárija, de az egyik kicsi szörnye tudja ezt, kitöri a madár nyakát és bibliájának lapjai közé rejti  az élettelen testet. A megtalálása az előadás egyik csúcspontja, amikor Bezerédi lelkésze felfedezi a veszteségét és hangtalanul összeomlik. Siratja madarát, megtört hatalmát, ájtatos képe szétesik, mert eltölti az írdatlan, valós fájdalom megélése. Szavak nélkül, test-és arcjátéka révén láthatjuk miként bukik meg egy piti zsarnok, egy villanás alatt. De legalább ilyen jó az orvos balkézről való beteg kisfia, Karli szerepében. Nem kímélte Ascher, úgy kell egy nyálfolyós, vaksi, félig béna kisfiút eljátszania, hogy végig sapkában, háttal van a nézőknek, valami sámlin kuporogva. Fel sem merül, hogy nem a bába beteg fiát látjuk.
A lelkész két szörnyszülötte: Martin és Klára, Bányai Kelemen Barna és Bata Éva megformálásában. Valahogy egy percig nem látjuk áldozatnak őket. Született bűnösök, bennük a gén: a gyerekek között ők az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom letéteményesei, így jöttek a világra, ezt hozták otthonról. Két éhes vérfarkasként vezénylik a falu kölykeit a bűntettekben. Klára úgy öli meg apja madarát, hogy szinte elönti a kéj. Bányai  Kelemen Barna úgy gyerek, hogy egy percig nem játszik gyereket. Csak a szeme, mimikája kisiskolás, a kiállása, testi volta egy felnőtt férfié, ettől félelmetes. Ők alkotják a bárói párt is. A két színész egymás irányába sugárzott színpadi kémiája pontosan lekottázza a már eleve bukásnak indult házasságukat, szó sem volt itt szerelemről. Mint Sanseverina grófnő és Mosca gróf viszonyulása A pármai kolostorban. Két elegáns arisztokrata, érzelmek nélkül, akiket összesodort a kényszer, a társadalmi elvárás. Itt is szinte szavak nélküli a játék, egy szemvillanás, egy félrefordulás. Bányai Kelemen Barna képes valami dzsentris fílinget is belevinni szerepébe. Csak Jávor Pál tudott így beletúrni a kalap alatt fürtjeibe, földesúrként veszítve asszonyt, birtokot, termést, vagyont. Egyszerre.

Éva: Wagnerné a falu bábája, fogyatékos gyerekkel, arcán anyajeggyel, az orvos megvetett szerető-házvezetőnőjeként, a mindentudás és páriaság határán. A megjelölt asszony. Fullajtár Andrea hideglelősen realista nőt játszik, a legmélyebb érzelmi bántalmazásra is szabatosan válaszol, amikor azonban gyerekét éri baj, valami ősi nyomorúság szakad fel belőle - ez az előadás érzelmi csúcspontja. Friedenthal Zoltán egy kis áruló, érzelmileg függő, elnyomorított lelkészgyerek mellett a furcsa orvost is játssza, takarékos eszköztárral, türelmesen készítve elő a megdöbbenő nézőt egy hétköznapi szörny-apára. Mészáros Blanka pergamenszerű és bigott lelkésznét, egy földhözragadtan buta, meg egy megokosodott-molesztált lányt is képes magas színvonalon hozni az előadásba, kiváló cezúrákkal. Ahogy Takátsy Péter a kiválóan alkalmazkodó, kedélyesen bárdolatlan, de pregnánsan falusi kegyetlenséget sugárzó intézőt. Kismesteri pontossággal, ugyanígy Sigi-t, a báró rejtélyesen  finom gyerekét is.
Iza: Vizi Dávid a káposztaföldet legyaluló fiú, keserű, fojtott indulatokkal, maga a megelevenedett verssor: „Mért fáj neked az égő élet?/Nincs benne részed soha./Ne sírj, grófodnak lesz azért/ Leánya, pénze, bora.” Dankó István egy nagyfiút és egy kisfiút formáz, egy mini gonoszt és egy tiszta, önfeláldozó lelket. Mindkét szerepében egy-egy jellegzetes gesztussal válik élettel, igazsággal teli karaktere. Ő az intéző nagyfia, aki egy kis tüdőgyulladással kiiktatná öccsét, s amikor lelepleződik, dühödt erőszakkal tusolná el az ügyet. Az orvos kicsi fiaként csöppnyi bűnös, gyermekágyban halt meg az anyja, így imádattal csüng a húgán, s tudja a lány apja játékszere, labdáján vezeti le tehetetlen, apja elleni dühét. Darvasi Áron  és Ábel Stella e.h.-ok, valamint Kertész Janka gyerekszerepekben szépen simulnak a csoport-csapatba, felveszik a nagyok ritmusát.
 
Éva: Mikor a darab vége felé végre kitör a háború, paradox érzés: ez a sok defektes átlagember most egymást fogja gyilkolni, de legalább legális körülmények között. Ez az előadás egy türelemüveg, tele borzalommal.
Iza: Ascher Tamás megint jó érzékkel választott darabot, talán maga sem gondolta milyen aktuális lesz nagy hirtelen a Haneke-film anyaszínházában. Nagyívben kerüli persze  az aktuálpolitikai utalásokat, nem kell direkt megmutatnia, zsigerből jön a nézőben egy-egy gesztus, cselekménysor után. Példázatot látunk a színpadon arról, hogy mitől is nevezhetjük embernek az embert. Felmentést adhat-e a környezet saját, szeretetnélküli ürességünkre, agresszióink más(ok)on való levezetésére. Ott  a válasz is az előadásban: minden baj eredője a legkisebb egységben van,  a családban. Ha az nem működik, a társadalom is beteg. Részvét, szolidaritás, szeretet nélkül nem él meg egyetlen humanoid sem, ahogy egy kisközösség sem, a nagyközösség meg egyenesen atomjaira esik szét, diszfunkcionálissá válik.    

Megjelent: 1849 alkalommal