Magyar színpadra több mint hálás dolog Kálmán Imréről darabot írni. Minden néző dúdolva megy be- és jön ki a nézőtérről.  Sándor Anna missziójának sokadik sikeres állomása ez, a Spinoza Színház megint emlékeztet, tanít, szórakoztat. A Sajgál Erika-Kovács István népszerű színészházaspár összjátéka, színészi kamarazenélése elbűvöli a közönséget. Czeizel Gábor jó tempójú, érzelemgazdag rendezése igazi évvégi csemege.

Nagy élet, nagy siker, kis helyen. A Kálmán-életmű már megelevenedett mozivásznon, most intim térbe visz minket a mese, ki más lehetne a színpadon: egy férfi és egy nő. Na jó, zongora és zongorista (Nagy Attila profi ám!) is van.

Utazunk a Kálmán-házaspár történetében, a jóízű adomázós történetfelmondást jócskán túllépve, identitási, alkotói és történelmi kérdéseket sem kímélve. A kiváló színészi kondícióban lévő Kovács István Kálmán Imreként sok finom eszközzel idézi fel a zeneszerzőt, és a figurának adott szemérmes humora harmonizál Sajgál Erika Verocskájának könnyed repkedésével. Vera Makinszkaját megformálni nem könnyű feladat, Sajgál Erika elegáns impulzivitással és kiváló váltásokkal mutat egy életutat a tizenéves balett-tündértől az özvegyig.

(Imre Kálmán: Kovács István, felesége, Vera: Sajgál Erika, írta: Sándor Anna, dramaturg: Fabacsovics Lili, jelmez: Veréb Dia,díszlet: Czeizel Gábor, fény-terv: Vízhányó Kálmán, rendezte: Czeizel Gábor, producer: Sándor Anna, Véner Orsolya felvétele)