Iza: Joe Orton 1933-ban született, egy leicesteri munkáscsaládban. Onnan került a Királyi Művészeti Akadémiára (RADA), ahol beleszeretett Kenneth Halliwellbe. Hat hónap börtönbüntetést húztak le közösen, mert könyvtári könyvek borítóit és szövegeit megváltoztatták, mondhatni viccesre. Első darabja, a Mr. Sloane szórakozik 1964-ben debütált, nem aratott sikert, de 1967-ben, 34 évesen az író már halott volt, szeretője, Kenneth megölte őt (kalapáccsal fejbe verte), azután magával is végzett. Na, így kezeljük ezt a színművet. Utolsó darabja, az "Amit a lakáj látott a kulcslyukon át", sokkal sikeresebb volt, sőt a középső, a Loot még díjat is nyert, a West Enden. Merthogy három színműre futotta rövid életében. Mind fekete komédia, az erőszak és a szexuális zaklatás témakörében. Mr. Sloane egy törött orrú, fiatalkorú Adonis, gyermeki fürtökkel, szívében és lelkében súlyos teherrel. Pszichopata. Előbb hagyja, hogy fiús báját learassa az anyja korú, „kifinomult” Kath, sőt igazából anyává teszi a nőt, majd az apaság csávájából a nő homoszexuális testvére, Kemp „menti meg”, az ő selyemfiúja lesz, sofőri minőségben. Csak közben halálra rugdossa az apjukat, a félvak Kath-ot (eredeiben: „Dad-dah”/PNL-nél "Apum"), mert az egyébként mocskos és idegesítő öreg felismeri benne volt főnöke gyilkosát. A csavar, a testvérpár nagyobb pszichopata, mint a fiú, apjuk halálán túllendülnek és féléves váltással szex-rabszolgájukká teszik Mr. Sloane-t, megosztoznak rajta, testvériesen.
Éva: Similis simile gaudet, fogjuk megállapítani, de azért beteg ez a darab rendesen. Ez nem fogja megakadályozni, hogy folyamatosan drukkoljunk valakinek, ki-ki szimpátiája szerint. Elárulom, csak a bolondok maradnak élve, már ha ez jó hír.
Iza: Végül is rejtély előttem, miért tetszett meg a produkciós irodának ez a darab. Társadalmi mondanivalója lényegében nulla, s nincs meg benne az az őrület sem, mint az "Amit a lakáj látott, a kulcslyukon át"-ban. Nagy várakozással néztem Parti Nagy Lajos fordítása elé, a Hat hét, hat tánc és a Tartuffe után. Nem is csalódtam, a textúra remek, ügyes szófordulatok, ismétlések, jellemformáló szövegek minden karakternek. Juhász Nóra látványvilága mellbevágó. Egy illegális szemétlerakásból élő család kültelki házában vagyunk, így szó szerint hatalmas szemétkupac tetején folyik a játék, apró ötletekkel. A zeneválasztás is ok, Motherless Child, több előadó feldolgozásban.
Iza: Dékány Barnabás megnyerő. Eljött a fiatal színész első „15 perc hírneve”. Az általa hozott karakter csak nyomokban pszichopata, inkább tenyérbemászón szexis hímringyó feelingje van. Veri a ’60-as években csípőmozgásában még kezdő Tom Jones-figurát. (Az este legjobb hangulata, amikor Sir Tom énekli alá a Motherless Child-ot.) Ahogy Kath becézi őt, egy igazi „Baby”. Csak éppen egy majdnem felnőtt, vehető fiú-Baby, aki férfit/nőt egyaránt elbűvöl durcás nyafogásával, magának meg tök mindegy, hogy tartásért, kényeztetésért cserébe kinek az ágyába fekszik. Manipulatív kis szörnyeteg. Ha légy, ha emberi lény van az útjában, elcsapja, ha kigyúl a fejében a Danger lámpa.
Éva: Bíró Kriszta kész figurával lép elénk. A felszín a negyvenes vitális prolié, aki sosem fog rálátni saját ízléstelenségére, olyan erősen viszi előre a női létéből fakadó, mániává torzult sok apróság: az olcsó cukorkásdobozok, a műanyag gyöngysor és cicanadrágra vett deguszta ruha, a kínai áruházból shoppingolt lejáró mellű sellő, a takarítás-paródia egy illegális szemétlerakó közepén, a csőben sült kilós löncshús, mint specialitás. Bíró Kriszta Kath-je kezdetektől célra tart, manipulál, leural, taktikailag működik csak együtt: néha villanásnyira „lóg ki” belőle a szörny, ő is olyan erős – abnormalitása folytán – mint a testvére. Az előadás legjobb jelenete bátyjával a fiún való osztozkodás. Nem irigylünk senkit, normálisak meneküljenek.
Iza: Király Attila – sok-sok Szkénés remeklése után – új színpadi életre kelt, éppen egy látens homoszexuális szerepében. Halálpontos, jó ízléssel megcsinált karakter az övé. A külvilágnak látszat macsó, elektromos pipával, aktatáskával, élére nyalt hajjal, gondosan nyírt szakállal, acélborításra gyúrt testtel. Szégyelli magát a világ előtt, mert maga szerint is fogyatékkal él, saját nemét szereti. Ezt kompenzálandó, igazi gyökér kifelé. De aztán a fiúcska egyetlen intim simogatása és nyálcsorgató ölebbé válik, az önfeladásig. Apuját is simán adja a fiúval való szexjátékokért.
Éva: Gazsó György apafigurája az egyetlen normális ember, rögtön látja, érzi, hogy baj van. Gazsó jó tempóban, minden jelenetében pontosan működve piszkálja fel veszélyérzetünket, olyan mint egy figyelmeztetően felemelt mutatóujj. Más kérdés, hogy a játék dinamizmusa folytán egyre jobban kívánjuk a magasabb fordulatszámot, mígnem tényleg beáll az őrület.
Iza: Végre egy „rendező” rendező az OPI-nál, Guelmino Sándor. Ha ő tette - és nem a véletlen szükségszerűség -, parádésan osztott szerepet, négy, más-más színházi közegben mozgó, első blikkre nem összeillő színészt választott. Király Attila, aki a mozgást is tervezte, - a színészi játékon túl is -, erőteljesen megtámogatta őt. Ötletes a tér és-eszközhasználat, ez segíti végig lendületben tartani a játékot. Amit ebből a meglehetősen közepes szintű irodalmi alapanyagból ki lehetett hozni, azt Guelmino kifacsarta, hála az egyformán képességes színészeknek. Nem röhögős humorú, annak jön be, akinek a Waczak Szálló is. Számos próbálkozás után végre talált az OPI a ’60-as évek West End premierdarabjai között egy olyat, amit jól adoptált, hála a minden elemében minőségi alkotó-teamnek.
Éva: Nem kell ide társadalmi mondanivaló, ez egy jól sikerült produkció, mind rendező, mind színészválasztásában. A PNL-fordítás óriásit dob a szövegen, a „Hát nem? Hát de!” – szöveg meg jött Bíró Krisztával a Pionírszívből, de jó helyen van itt is.
Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik (OPI)
Hát nem? Hát de!
Jurányi Inkubátorház/OPI - Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik - 2019. január 11.-i előadás)
Éva: Pszichopata-e a pasim? Női magazin már nincs enélkül. Az igazi pszichopatákat úgysem győzhetjük le, hacsak nem vagyunk magunk is haladó elmebetegek. Guelmino Sándor rendezett egy komédiának tűnő, jó fekete, de fergeteges abszurdot, ahol Bíró Kriszta all-round tehetsége mögött eddig türelmesen figyelő okos bohóc is megvillant. PNL meg a műfordítás Mohácsija. Pazar.
Iza: Amiért mentem, megkaptam. Egy újabb PNL-szlogent: „Ne legyél már mocsiszájú!”, a szórólapon ígért „gyilkos humort” kevésbé. De jól van ez így, sodró lendületű színházi este ez, képességes színészekkel. Király Attila, ’60-as évekbeli kocka angol Popeye-ként, mindent visz. És hol volt eddig Dékány Barnabás?