Nyomtatás
vasárnap, 08 szeptember 2019 15:22

Kecskeméti Katona József Színház – David Seidler: A király beszéde (Vidéki Színházak Fesztiválja 2019)

Értékelés:
(48 szavazat)

Bertie nyeregbe szállt

(Kecskeméti Katona József Színház – David Seidler: A király beszéde 2019. szeptember 7.-i előadás)

Negyedik éve igyekszem ott lenni a Vidéki Színházak Fesztiválján. Minden évből van egy „felfedezettem”. Nádasy Erika - 2015, Bajomi Nagy György – 2016, Farkas Ignác – 2017, Köles Ferenc – 2018. Idén Zayzon Zsolt, mert Kőszegi Ákost azért már nem kellett felfedezni magamnak. Egy lassú folyású, mégis fordulatos, letisztult színházi este. Semmi csilli-villi, egy fehér, steril „dobozban” folyt a játék, amit csak a minden értelemben jelenlévő színész ereje töltött meg.


VI. György a ma emberének még élő történelem. Egy, az életben súlyos handicap-el induló, születésekor jelentéktelennek hit angol királyi sarj, akit a történelem szeszélye és önnön ereje naggyá tett. Nemcsak ő, sokan dolgoztak ezért. Akiket „jól” ismerünk. Egy amerikai, többszörösen elvált „aranyásó”, egy bizonyos Wallis Simpson. Egy őrült osztrák szobafestő, egy bizonyos Adolf Hitler. Egy szivaros-piás angol arisztokrata, egy bizonyos Winston Churchill, aki nagyon is bőrén érezte VI. György kínjait, sok a párhuzam gyerekkorukban, családjaikban. És egy hálás kislány, Lilibeth, aki II. Erzsebet néven, apja, VI. György örökébe lépett és 80 éve – minden viharban, bajban, botrányban - fényezi édesapja glóriáját. Akiket nem ismertünk, David Seidler drámaíró, aki meglátta VI. György történetében a hollywoody meseszálat és Lionel Logue beszédterapeuta, aki a fénybe segítette az angolok dadogó arisztokratáját, hiába volt csak második a trónöröklési listán.

Randolph Churchill visszaemlékezései szerint V. György úgy tartotta: „az apám félt az anyjától, én féltem az apámtól, én meg alaposan teszek róla, hogy a gyerekeim féljenek tőlem”. Seidler darabja merít is ebből a szülői attitűdből. V. György (a királyt alakító Körtvélyessy Zsolt) türelmetlen, szinte kegyetlen másodszülöttjével, érzékeltetve a király pontosan tudta Anglia végét jelentené, ha Edward fia lenne az utódja, de ez a „szerencsétlen” Bertie képtelen felnőni a feladathoz.

A történelmi-politikai szál jelen van, logikailag érhető is, de igazán csak a hátterét ismerőknek ad többletet az előadáshoz. Az archív híradófelvételek leginkább aláfestő szereppel bírnak. A dráma párbeszédei szikárak, némi iróniával, a színészi játék és a színészben lévő egyéniség ad súlyt a történetnek. Fizikai jegyeiben csak a yorki hercegi párt játszó Zayzon Zsolt és Bognár Gyöngyvér felel meg a valóságnak. Egy hórihorgas, szálfatartású – inkább karót nyelt - sovány, inas férfi és egy pici, eleven, finom, fürge mozgású sötéthajú asszony. Sokat tanulmányozhatták az fennmaradt felvételeket, tökéletes testjátékuk (is). Bognár Gyöngyvér hajszálpontosan ugyanúgy tartja a ridiküljét, tipeg, ahogy a későbbi Queen Mary minden felvételen, míg Zayzon Zsolt pont úgy nyitja cigarettatárcáját, húzza meg nadrágja élét, ahogy VI. György.

Ez minden szereplőre igaz, hogy „belülről” kell megoldania és elhitetnie, hogy kit látunk. A legnehezebb dolga talán a Churchillt alakító Hegedűs Zoltánnak van. Semmi köze a brit miniszterelnök testalkatához, kissé bulldogképű, kopasz fejéhez. De olyan parádésan adja vissza Churchill gesztusait: nyitott mellényét, csípőjén pihenő kezét, ahogy a szivart tartja két ujja között, csámpa járását, hunyorgó, gúnyos tekintetét egy-egy szarkazmusa előtt, hogy hihető, az élő legenda a színpadon. Itt még csak ugrásra készen, hogy megmentse Angliát és btw – másokkal együtt – a világot a náciktól.

A történet mikro (családi) szinten játszódik. Adott két házaspár. Egy főúri és egy inkább alsó-középosztálybeli. A háttérben egy-egy erős asszony, aki szereti annyira a férjét, hogy tántoríthatatlanul irányítson néha-néha, meghagyva a férfi büszkeséget.

Erzsébet Yorki hercegnő, akit Bognár Gyöngyvér személyesít meg, mindig az udvari előírásoknak megfelelően viselkedik, csak egy-egy apró gesztussal érzékelteti szerelmi házasság az övé. Korán meglátta Bertieben azt, amit még a férfi saját családja sem. Többször kosarat ad neki, de amikor igent mond, egy életre szól a társulás, jóban-rosszban. Zayzon Zsolt VI. György színpadra vitelébe iszonyú munkát fektetett, korántsem csak művészit. Ahogy részeget, úgy dadogós embert is nehéz színpadon akként játszani, hogy ne váljon nevetségessé, megtartsa az ember méltóságát. Ráadásul ismert és az utókor által elismert történelmi személyről van szó. Zayzon tökéletesen mutatta meg a férfi „kettős keresztjét”, egyrészt magától a dadogástól való állandó rettegését, másrészt az apjával való vészterhes viszonyt, a görcsös megfelelési kényszert, a kisebbrendűségi rohamokat. Robbanásszerű alakításának azon pontja, amikor eljut annak kimondására. „Én is ember vagyok, nekem is van hangom!” Ez adja az általa színre vitt karakter gerincét, hogy ez az ember sokat gondolkodott, és végig dilemma gyötörte, hogy mennyi mindent nem tud az utcán járó emberekről, s ők mennyi mindent nem tudnak róla. Vélhetően emiatt tudott a vészterhes időkben országa igazi támasza lenni és népének hitet adni. (Jó szeme volt ehhez Churchillnek, igazi szövetségest választott magának már 1936-ban a nagy harchoz.) Külön bravúr, hogy a színész dadogása hiteles. A darab elején kimondottan zavaró, majd finoman „fejlődik”, s amikor Anglia hadat üzen Németországnak, a király már úgy beszél, ahogy bárki, már valóban van hangja. Zayzon játéka szelíd, ívelt, estén át fejlődő, „esőember” erejű.

Lionel Logue beszédterapeuta Kőszegi Ákos, egy angol kis/nagyember, aki VI. Györgyhöz hasonlóan felnőtt a feladathoz, amit az élet sorsolt neki. Logue pimasz fickó, aki bátran kísérletezik ezzel-azzal a megélhetéséért, szabadnak született és van ereje kikényszeríteni a saját játékszabályait, még egy koronás fővel szemben is. Igazán szép Kőszegi alakításában a beszédterapeuta saját emberi tragédiájának a megmutatása, ako nem válhat színésszé. Beteljesületlen színpadi vágyainak fájdalma és a korát megelőző analitikus módszereket alkalmazó terapeuta sikerének a megélése is hiteles tőle. Lionelnek – Kőszegi játéka által - az empátiájában van ereje, „látja” az emberi lelket és képes enyhíteni annak fájdalmát. A Logue-házaspárnál is egyenrangú társ a feleség, Myrtle (Csapó Virág), aki képes - ha nem is könnyen - szülőhazájába, Ausztráliába való hazavágyását feladni férjéért.

Kőszeginek és Zayzonnak nagyon jó a közös színpadi energiája, ez az előadás sikerének alapja. 

Horesnyi Balázs díszlete egy krém-fehér doboz, benne pár szék, egy kanapé, egy asztal, egy gramofon-állvány. A színpad vízszintes síkjának közepén nyíló üvegfallal, s a hátsó fehér falra való vetítéssel oldja meg a színhelyváltásokat. Pilinyi Márta pasztell jelmezei segítik abban, hogy elhiggye a néző hol a Buckingham-palotában, a BBC stúdiójában, a yorki hercegi pár hálójában vagy Lionel Logue rendelőjében van. Kőszegi kudarcos színházi meghallgatásaira tartogatott, rá nem illő méretű öltönye, rendeléskor hordott kopott szvettere, nadrágtartója, mindez csokornyakkendővel szinte megteremti Logue karakterét.

Béres Attila emberközpontú, hétköznapi történésként vitte színre a mai Angliát megalapozó, 1930-as évek társadalmi-politikai történéseit. Beállított „életképek” sorát látjuk, ahogy sok-sok ember sorsából összeáll egy nagy egész, milyen – kissé fogyatékos - vezetőkkel, erőkkel lépett be Anglia a II. világháborúba.

A darab elején, fia fogyatékossága okán V. György a rádió létén sopánkodik, hogy régen a királynak nem volt más dolga, mint öt méterről látszani, és lehetőleg nem leesni a lováról, most meg a rádión át testközelbe kerül mindenféle közemberekkel. Hát Bertienek mindkettő sikerült, szerethetőn testközelbe kerülni és fennmaradni a lovon.

(Bertie, York hercege: Zayzon Zsolt, Lionel Logue, beszédtanár: Kőszegi Ákos, Erzsébet, yorki hercegné: Bognár Gyöngyvér, Myrtle, Lionel felesége: Csapó Virág, Cosmo Lang, érsek: Kocsis Pál, Winston Churchill: Hegedűs Zoltán, David, walesi herceg: Fazekas Géza, V. György király: Körtvélyessy Zsolt, Stanley Baldwin, miniszterelnök: Ferencz Bálint Wallis Simpson: Ragcsák Patrícia, Kisfiú: Halasi Ákos, BBC-bemondó: Kriskó János, Neville Chamberlain hangja: Sirkó László)
(Walter Péter felvétele)

Megjelent: 1401 alkalommal
Cseh Andrea Izabella

Legfrissebbek a szerzőtől: Cseh Andrea Izabella