Nyomtatás
csütörtök, 30 január 2020 16:27

Lev Tolsztoj: Anna Karenina (Vígszínház)

Értékelés:
(55 szavazat)

Görkorcsolyapálya

(Pesti Színház - Lev Tolsztoj: Anna Karenina – 2020. január 27-i)

Az előadásból leginkább az maradt meg, hogy milyen ügyesen görkorcsolyáznak a statiszták, s ennek hála frappánsak a színváltások. Hiába törtem az este végén a fejem, semmilyen akceptálható indokát nem láttam, hogy a Vígszínház színre vitte az Anna Kareninát. Éppen nincs a társulatban Anna, Vronszkij és Karenin. Most még Hegedűs D. sem tudta kihúzni a kátyúból a produkció szekerét. Azért Halász Judit, Waskowics Andrea és Antóci Dorottya e.h. képes mutatni némi szenvedélyt, Kiss Gergely Máté pedig erős, szép alakítással ajándékozza meg a nézőket Levin szerepében. 

Tolsztoj regénye egy házasságtörő viszony története. Anna szerelem nélküli házasságban él, Alekszej Kareninnal, de meglát egy másik Alekszejt, Vronszkij grófot. Lángra lobban benne - a józanészt elsöprő - szenvedély, érzelmei rabjává válik. Viszonya a pétervári úri társaságban páriát csinál belőle, az asszonyt eluralják a képzelgései, a féltékenység és a lelkiismeret-furdalás. Bűntudatát morfiummal csitítja, függővé válik. Nem lát más kiutat, vonat alá veti magát.

Anna Karenina Tolsztojnál egy nagybetűs, kívánatos, hús vér nő, hibákkal, oktalan döntésekkel, végezetes szenvedéllyel. Bach Kata inkább kedves színésznő, mintsem femme fatale. Alkata nem zárná ki a szerepben való helytállást, hisz a szintén kislányos bájú Vivien Leigh is megugrotta Anna Karenina kihívását, lélekből építkezve. Bach Kata teremtette színpadi alakban is érezhető valami fojtott, belső tűz, de ahogy lekerülnek Annájáról Peter Čanecký impozáns jelmezei, csak egy rebbenő kismadár marad a színpadon, Vica az Egri csillagokból vagy Mira az Elveszett paradicsomból. Színészi eszköztára két-három érzelmi állapot kifejezésére korlátozódik. Sem az őrült szenvedély, sem az asszonyi leépülés, de még a veszekedések sem hitelesek, játéka nem képes igazolni Anna sorsának elkerülhetetlenségét.

Orbán Levente sem ideális Vronszkij. A regényben a férfi lemondása behatárolt, nincs benne halálos szenvedély. Ez adja Anna végzetét, hogy szerelme nem képes magát végleg hozzákötni. Orbán Vronszkij figurája ezzel szemben szinte gondoskodó, atyáskodó, Anna hisztijeit végtelen türelemmel tűri. Külsejében borostásan is piperkőc katona, konytba fogott Liszt-frizurával. Pont annyira férfias, amennyire Anna nőies. Orbán színészi játéka ennyit villant fel, nem elevenedik meg a színpadon, hogy egy gazdag, vonzó, tehetséges és sikeres férfi lenne a gárdatiszt. A szerelmi háromszög harmadik tagja a felszarvazott Karenin. Hegedűs D. Géza most rutinból dolgozik, visszaköszönnek korábbi Ibsen szerepei: Helmer és Borkman. Alekszej Alekszandrovicsa nem karót nyelt és még véletlenül sem közönyös, szinte óvó szeretettel, megbocsátással veszi körül asszonyát. Típusra éppen Vronszkij +20 év terhével a vállain, hasonló Liszt frizurával. Hegedűs D. majdnem nagyszerű emberként mutatja ezt a csökött, látszatnak élő bürokratát, együttérzéssel. Még hidegségében is megérthető, becsülhető férfit formál.

A három főszereplő személye, játéka révén elveszik minden, amitől Tolsztoj regénye a legperzselőbb szerelmi drámák egyike. Annyi marad csak, hogy Anna és Vronszkij házasságtörő kapcsolatának megvannak a pandantjai, Levin és Kitty csendesen szép (kényszer) szerelme és Dolly és Szvitya elrendezett, kihűlt (kényszer)házasságának megmutatása.

Kiss Gergely Máté Levinje, már a színpadra lépésekor megnyerő. Erős és egészséges férfinek látjuk, akit nem hat meg a felszínes társasági élet. Azonnal érzékelteti azt is, jobban el van ő birtoka parasztjai között, sőt állja velük a versenyt akár a kaszálásban is. A többiekkel ellentétben szabad ember. Játéka azt is megsejteti, hogy mindezek ellenére Levin egy tépelődő, ingatag önbizalmú férfi. Antréja egy lánykérés. Még nem szólal meg, de az arca már eljátssza, most bizony kosarat fog kapni. Lemondó mosolyában benne az összes kín, milyen nehezen szánta rá magát a leánykérésre. Szépen, pontosan „beszéli” végig Tolsztoj sorait: „…asszonyok sokszor nem szép, egyszerű emberekbe is beleszeretnek, ebben azonban, maga után ítélve, nem hitt, minthogy ő csak a szépbe, titokzatosba és rendkívülibe tudott beleszeretni.” Méltó partnere Antóci Dorotttya e.h. Kitty Scserbackaja szerepében. Meglepően érett, árnyalt játékkal mutatja meg Kitty jellemét, jellegét, egy házimacskát, aki belül mégis tigris. Csalódott, jobbra – Vronszkij gárdatisztre – ácsingózó fiatal lány, aki aztán megtanulja beérni Levinnel, erős istenhittel, s nőies ösztönei kiteljesedhetnek Levin beteg féltestvére, Nyikolaj ápolása közben.

Waskowics Andrea Anna sógornője, Dolly szerepében teljes női sorsot formál. Megmutatja, hiába Scserbackaja lány, hercegi vér, előre elrendezett házassága nem adott sohasem örömöt, csak kötelességeket, majd egy hatalmas gyomrost, amikor 7 gyerek után („öt élő és két halott”) férjét rajtakapja a nevelőnővel. Pragmatikus, házasságában marad, nem tehet mást, pórbál örömöt keresni sorsában. És erre éppen Anna ébreszti rá. Őszinte, szép jelenete a színésznőnek, amikor megmutatja Dolly megbékélését életével. Anna felfedi neki, nem szül több gyermeket Vronszkijnak, hogy vonzó maradjon a szemében. Dolly meg rádöbben, az élete az „öt élővel” mégis irigylésre méltó. Józan László Dolly férje, Sztyiva Oblonszkijként szépen kidolgozta a gyenge, opportunista, élveteg férfi karakterét, megmutatva a pici jót is benne. Nyúlánk alkatát, szögletes mozgását jól használta a figurához, kis groteszket csempészve Sztyivába.

Halász Judit az egyetlen a színpadon Lídia Ivanovnaként, akinek tartása, jelmezviselése, gesztusai hihetővé teszik, hogy orosz arisztokrata. A megtestesült jámbor hipokrita, erős önelégültséggel. A leggonoszabb figura, aki ügyesen elszakítja Annától a fiát, s kihasználja Karenin sebezhetőségét. Mindezt szőkén, édesen, csicseregve. A színésznő csak a szeme sarkából való sanda félrenézésekkel fedi fel Lídia igazi énjét, a felszínen ő Pétervár társasági jó tündére. Scserbackij herceg és neje, Borbiczki Ferenc és Kútvölgyi Erzsébet megformálásában kevésbé sikerült karakterek. Nincs meg a tartásuk, csak a hang és harsányság. 

Román Polák rendező plasztikus képekbe komponálta Tolsztoj regényét, de valahogy nem bízott benne, hogy a nézők megértik mit néznek. A bal oldalfalon, címszavakban minden jelenetet előre elmagyaráz, pl. Pétervári orgiák, Az első post coitum. Jaroslav Valek letisztult, modern, fekete-fehér színpadán kicsit meglepőek a szemérmet éppen nem sértő, de az adott környezetben, szituációban furcsán beépített szexjelenetek. Ahogy Gilicze Márta játszotta Mása, a „kommunista” prosti maga alá gyűri Levint élettársa, a haldokló Nyikolaj ágya szélén vagy Jasvin (Csapó Attila) hagyja magát társaságban, hogy egy ölében lovagló mezítelen nő élvezeti tárgyává tegye. E jelentek semmit nem adnak sem a történethez, sem a karakterekhez, de különösebb hatásuk sincs a színpadon zajló cselekményekre.

Szóval, nincs Tolsztoj szerelmi háromszögéhez három életkorban, tudásban, pályáján éppen e szerepek után kiáltó három színésze a Vígnek. Ahogy a rendezőnek sem olyan nagy mondanivalója a regényről, annak tolsztoji tanításáról. Ahogy blogger-társam, Éva mondani szokta: „voltak az előadásnak értékei”. Voltak, a látványvilágát uraló korcsolyázós jelenetek, ahogy a Mikulás kis manóiként 5-6 görkorcsolyás statiszta hozta-vitte a díszletelemeket. Csak az nem világos mi végre a darabválasztás és a színrevitel. Ha csak nem az, hogy orosz, klasszikus, meg nem árt az érettségihez. Sajnálom azokat a diákokat, akik elhiszik, hogy Tolsztoj regénye a színpadon látottakról szól. Érhetik őket még meglepetések. 

(Szalmás Péter felvétele)

Megjelent: 3553 alkalommal
Cseh Andrea Izabella

Legfrissebbek a szerzőtől: Cseh Andrea Izabella