A darabot a nagyok, Prielle Kornélia, Rákosi Szidi, Blaha Lujza, Berky Lili, Honthy Hanna, Dayka Margit, Tolnay Klári, Molnár Piroska megcsinálta magának rendesen. Beállt most első ligásként Vári Éva is. Legyünk lenyűgözően őszinték, ez a darab cukrozott marcipán, tele van aggasztóan jól kinéző fiatal nővel, meg koordinálhatatlan melodrámával, szimplán kínos érzelmi kitörésekkel, ráadásul roppant kedvezőtlen az ivararány a férfiak tekintetében, és minden hím csak bajnak van a darabban. Erre kell ráereszteni látszólag könnyedén, valójában nagy melóval azt a színészi gravitációt, ami megteremti a többi szereplő lehetséges kapcsolódását, át kell beszélni a XIX. századi szöveget a mába, el kell játszani két dermesztően régimódi sor között azt a figurát, aki szenvedélyesen megoldja a mások életét és megemeli a sajátját.

A nőnevelőintézet és az a tengerparti üdülőhely, ahol állig felöltözve járnak, hervasztó hely lenne, ha nem játszanának ki „alóla”. A díszlet (Horesnyi Balázs) volt az első, második és harmadik, amin lehetett szájtátani, sokrétegű, interiorizálja a művészet- és darabtörténetet, nyolc réteget számoltam meg a papírmasé akvarell obligát kalitkától és kandi felhőn át a komoly, dús, girlandok közé rejtett barokk puttóig. Kis játék a perspektívával, a síkokkal, csak annyi, hogy ne zavarja meg a konzervatív nézőt, de okozzon örömet a nonkonformnak. A bezártság, rend, kifinomultság, azaz a nőtörténet uszkve százötven évnyi összes motívuma ajánlja magát finoman, emlékkönyvbe való kivitelben, az idő múlását megmutatóan. Minél hátrébb (idő egyenlő tér) van valami, annál fakóbb, minél előrébb, annál dúsabb, színesebb. A jelmezek (Rátkai Erzsébet) az aggálytalan, gondtalan bőség és csillogás illúzióját adják, hordoznak magukban könnyedséget, kis eltartást a míderes korszaktól, felidézve - különösen Márta ruháinál - a haute couture-t.

Becsületére válik a társulatnak, hogy nagy intenzitással, fegyelemmel és pontosan abszolválta mindenki kicsi-nagy szerepét egy eleve historizáltnak tűnő darabban. A rendező Nagy Viktor óvatosan volt bátor, ingerküszöbön túlra, truvájon innenre rendezett, hézagmentesen mozgatta, csoportosította színészeit. Böhm György szövegváltozata tette egyáltalán lehetségessé a darab színpadra vitelét, de kellett volna még egy keménykezű, egyben irgalmas dramaturg is, mert a darab egyszerűcske fordulatai és ” emberígynembeszél” szövege próbára teszi néha a közönséget.

Először fel voltam háborodva, hogy a Nagy Visszatérésre nem középről, primadonnalépcsőn, fejgépestül-strucctollastul kerül sor háromszor ennyi leánynövendék között, de egyrészt így is megvolt a hujjogós-tapsos antré, másrészt Vári grófnéjához az nem illett volna. Ennek a nőnek elrontották az életét, nem kicsit, nagyon. Megtanult várni, belül szabad lenni és – kor nem számít – cselekedni szíve szerint. Szerémi grófné ebben a darabban egy szerencsétlen életű szerencsés asszony. Vári Éva eszközeit leltározni mission impossible, a lényeg valószínűleg az arányérzék, a szöveg, mozgás, gondolat egymásra csúsztatása, a szövegszünetek erős kihasználása, a szöveg ellen játszás természetessége.

Jó volt rácsodálkozni arra a „kamarazenélési képességre”, amivel a színészek működtek a nagy térben, a ráadásul a premieri nagy tétben. Kedvencem a Grófné-Galambosné páros, két asszony, aki tud az életről, amit tudni lehet, félszavakból is értik egymást, éleslátásuk, rezignált humoruk átsegíti őket mindenen. A friss Aase-díjas Unger Pálma az előadás nagy nyeresége, szinte Molnár Ferenc-i ízt adnak jelenetei.

A Grófné elhagyott szívszerelmét, az idős Örkényi Vilmos bárót, nyugalmazott ezredest az „öreg huszár feldúltan is kardcsörget”-jelenetekben, a paródia szélén jól egyensúlyozva, művészi talpraesettségét bizonyítva, működő arányérzékkel játssza Laklóth Aladár, és Vári Évával való közös jeleneteiben is jó színészi kondíciójú együttműködési képességéről tesz tanúságot. Igazi papedli szerep Koszta Sámuelt, nyugalmazott evangélikus tábori lelkészt játszani, Stenczer Béla nem hagy kihasználatlanul egy névelőt se, vérmes-lelkes barát figuraként kiváló untermanja is Laklóth Aladárnak.

A szerelem sötét verem-tétel bizonyítására a fiatalok hivatottak. Márta eljátszására Vlasits Barbara kapott lehetőséget, a 80%-ban hálából álló figurának jót tett a fiatal színésznő művészi alkatában rejlő ambivalencia, keménység, dinamizmus. Finomhangolásra még biztosan szükség lesz, de az már a premieren is látszott, hogy pontos, elszánt alakítást látunk. Ernőt, az unokát Takaró Kristóf játssza, ez a szerep legösszetettebb a négy (fiatal) szerep közül: kicsi krakélerség, gőg, észrevehetetlen macsó hitványság, egyben némi ugrifülesség is kell Ernő alakjához. Takaró Kristóf jól különíti el az árnyalatokat, komikusi vénája sem marad kihasználatlan. Arató Ármin Kálmánként a tiszta szerelem letéteményese, neki kell az idős Örkényi egykori szerelmes mivoltát is a nézőkben felidéznie, tűrni is, vallani is, férfiideál-ígéretnek lenni is. Csiky meg volt őrülve, hogy ennyi mindent belekívánt egy fiatalemberbe. Az biztos, hogy Arató Ármin már a premieren a helytálláson túl, de még a kész alakításon innen meggyőzően játszott. Piroskát, a tűzrőlpattant katonalányt nagy adag természetes ésszel megáldott, problémamentes „csajnak” hozza Sinka Edina egyetemi hallgató. Nem tudom elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy a két világháború közötti magyar filmek nőalakjainak persziflázsát látom.  

A nagy ziccer-páros Langó Szerafin és Tódorka Szilárd, a magánoktatás nem könnyű erdejében kismókusként évtizedek óta (pénzecskét) gyűjtögető, öregedő jegyespár.  Stubendek Katalin és Köles Ferenc sanszot nem hagy szárazon, jeleneteik gyűjtik be a legtöbb hálás nézői nevetést. Stubendek Katalin  nehezebb helyzetben van, nem jóindulatú már figurája, bele is játssza a hisztérikus vénlányt, a reformkorból itt maradt ásatag, de torzult tisztaságával, korszerűtlenségével, mégis fogcsikorgatós akarnokságával. Tódorkaként Köles Ferenc néha úgy elszabadul, mint anno Rátkai Márton, kiváló színészi kondícióban tolja, teszi „akciódússá” a neki adott időben az előadást.

Tímár Karolint, a nőnevelő intézet tulajdonosát Darabont Mikold játssza méltóságteljes-gazdagon, szordínósra szorított eszköztárral. Kevés hálátlanabb szerep van pedig az információhordozó-szerepeknél, Darabont mégis el tudja játszani a jól figyelő nézőknek a másik nehéz életű, fegyelmezett és erős nőt Vári Grófnéja mellett.

Kicsi szerepben, emlékezetes jelenléttel játssza tíz mondat alatti pincér-szerepét Kállai Gergely. Szereti ezt a fiút a színpad, jól állnak egymásnak. A nevelőintézeti lányokat nagy odaadással, hibátlan összjátékkal hozza Bogos Boglárka, Domány Réka, Pinczés Rita, Rovó Fanni, Tandi Zsófia és Tóth Eszter.

Most akkor gondolkodjunk el az idő természetén és humorérzékén, tippeljünk, hogy a jelenlegi szereposztásból ki fog egyszer még Szerémi grófnőt játszani. No?