Iza színházban járt - Éva és Iza

Ne nevezd a feleséged Kicsimnek!     

(Thália Színház – David Mamet: Egy jobb világ - 2021. október 29.)

Iza: Nem gondoltam volna, hogy az összes színházi – még vagy már - tekintély között Valló Péter lesz a legtökösebb (sic!). Azzal mond véleményt a Marton-Gothár-Eszenyi tengelyen évek óta guruló abúzus-cunamiról, amivel a legjobban tud. Színházrendezőként, színpadon. Rafinált színházi szaki. Nem pártoskodik, nem mond oda, nem törekszik senkit megvilágosítani. Mindenki a maga intellektusa, érzelmi világa szerint értse, élje meg a tanmeséjét. Ebben igazi társa két szerény, ám igen elhivatott és tehetséges színészművész: Mentes Júlia Virginai és Zayzon Zsolt. Izgalmas, hosszú utóhatású, elgondolkodtató előadás van születőben.   
Éva: A világon minden a szexről szól, csak a szex szól a hatalomról. No, itt zéró szex, de amit a hatalom természetéről tudni lehet, azt megtanuljuk a harmadik kép végére. Ne szépítsük, ez viviszekció. Lélektani zártszoba-thriller, két kiváló színésszel. #MeToo-darab is, de a lényege az, hogy az ostobaság öl, mint a korrupció, bünteti a társadalom bármelyik szereplőjét, nincs olyan szint, ahol védett lehet valaki, vagy bejósolhatóan bármely intézmény képes lenne az igazság kiderítésére. Itt van ehhez Zayzon egyetemi tanára, aki sebezhetetlen angolszász értelmiségiként kezdi és áldozatként végzi, meg Mentes Júlia Virgina diákja, az örök átok nő, aki csak annyira okos, hogy tudja, mennyire buta. Félelmetes kombináció.

„Értsük meg a mások igazát”  

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék- 2021. október 16.)

„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.. „
(Arany János: Zách Klára)  

Iza: A musical közel negyven éve íródott, és nem igazi gyöngyszem a palettán. Talán ez az oka, hogy a zalaegerszegieké még csak az ötödik bemutató. Holott a történet valós szociológiai dráma: miért pazarolja el a legtöbb cigány a tehetségét, miért nem tud beilleszkedni a (magyar) társadalomba? Az operákból tudjuk, a zene a fő, a libretto lehet pocsék. A Cigánykerék zenéje pazar, tele dúdolható slágerrel. Azt hiszem, a sikerhez az alkotók szíve a kulcs, ha oda utat talál a darab, érzelem-bomba este kerekedhet az előadásából. Böhm György rendező és a zalaegerszegi társulat tagjai szívéhez talált egy ösvényt.  
Éva: A zalaegerszegi színház társulata kiválóan teljesít: az előadásban tizenhat tonna meló van, mindenki kiteszi a szívét, szolgálja az előadást, akár kicsi, akár nagy feladat jutott neki. Ruben Brandt-speciál ez, a jelenetekben öt percenként kincset érő idézőjelek, konfettipisztoly-lövés minden kis paródia, nyócker elemelve és felemelve a sültreál füllentésével. Kádár János hanghordozása megvan? Csárdáskirálynő-hommage a kevert-császárkörte-feketecímkés cseresznye tövében? Szocialista Maigret a Józsefvárosban, sarki presszó, szkájfotel, kétdekással bélelt kávé? Elképesztő.

péntek, 29 október 2021 17:49

Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré (Vígszínház)

Willkommen! And bienvenue! Welcome! A Vígszínház visszatért!

(Vígszínház – Masteroff-Kander-Ebb: Cabaret - 2021. október 8-i előadás)

Éva: Az ember figyelmesen előredől a második percben és végig úgy marad. A sok Cabaret után végre nem egy elkönnyített előadás, noch dazu élő zenekarral, sok kicsi finom és fájdalmas játékkal, reménytelen történelemmel. Seress Zoltán színpadot uraló cinikus-humanista konferansziéja nagyon jól sikerült, Dobó „jól áll neki a Vígszínház” Enikő meg a csillagos eget leénekli a nézőknek, robbanócukor a talpa alatt a világot jelentő.
Iza: Hittem volna, hogy egy marosvásárhelyi gyökerű rendező, Béres Attila fogja újra felkurblizni a Vígszínház motorját? Nem! De így lett. Vendég rendezőként a múlt hátán belökte a színházat a jelenbe. Visszaadta a „Vígszínházam”, pontosabban a már erősen halványuló bizonyosságot, hogy a Vígszínház fogalom, és nem véletlenül volt és lehet újra bokréta a magyar színjátszás kalapján. Pedig nem láttam hibátlannak a produkciót, de amit mögé láttam, inkább kiéreztem, az valami csodálatos volt.

És itt majd bejön egy úthenger....

(Örkény Színház – 33 álom/Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára- 2021 szeptember 30. / október10.)

Iza: Számomra csalódás volt az Örkény Színház első, páros bemutatója. A tény, hogy két év bezártság után ez az „üzenet”. Nem tudom, mi ijesztett meg jobban, hogy egy színészt művészet címszó alatt a végtelenségig lehet szívatni, vagy az, hogy láthatóan volt, aki ezt élvezte a színpadon. Egy híres, közel kétszáz színpadi bemutatót maga mögött tudó színésznőnk frappánsan úgy összegezte az ilyen előadásokat:”…. amikor nem tudja a rendező pontosan, hogy mit is akar, azt mondja…..és itt majd bejön egy úthenger.” Úgy érzem, az Örkény Színház színpadára most megérkezett az úthenger. Színházi léptékkel nézve nem jelent semmit, hogy ez a két előadás most megszületett, talán ahogy az se jelentett volna semmit, ha nem. E „semmiért” viszont a színpadon lévők vért izzadnak, cikázva az Örkény Színház és az Örkény Stúdió színpadjai között a párhuzamosan folyó előadások alatt.
Éva: Most akkor ez esztétikai, jelképtani, filmtudományi speckoll 35 éven aluliaknak, vagy csak nem ittunk eleget? Kihagyjuk a legendás „nem találunk szavakat”-idézetet és megállapítjuk, hogy az egyik előadás egy vizsgaelőadásba oltott tarantinós ördögűzés videotékában visszafelé, a másik meg – az Esterházy Péter-báb miatt – szíven rúgó hommage végre EP-szöveggel és az arra optimalizált, nagyot teljesítő Znamenák -BBM-Csákányi triásszal. Kolléganővel ellentétben a 33 álmot azért nézném meg még egyszer, hogy már feszengés nélkül élvezhessem a teljesítményt, a 33 változatra meg elvinném egy barátomat, aki egész jól viseli, hogy feszt EP-idézetekkel traktálom.  
    

Easter egg    
 
(Orlai Produkciós Iroda – David Hare: Amy világa (Szerepeink) – 2021. szeptember 16.)  

Iza: A darab egyik felvetése: eljöhet-e az idő, amikor meghal a színház? Az este után csípőből rávághatnám a választ: most. Hernádi Judit akarata, színészi ereje sem menti az előadást, mint már annyiszor. Valahogy maga is kedvetlen: egy remek szerep jött vele szembe, de a rendezői koncepció ellenében mégsem játszhatja azt ki. Látszólag minden és mindenki a helyén van, fegyelmezett a színpadi csapatmunka, de már a bemutató környékén fáradt, erőtlen a produkció.           
Éva: A szó, amit kerestem: frekvencia. Van egy speciális, behatárolt tartománya az Orlai-produkciók nagy részének, s ennek az előnyei egybeesnek a hátrányaival. Nem tud nem „siker” lenni egy kellemes rezgésszámú, egy vagy két nagyvadra épített társalgási darab jókezű, vagy klasszikus rendezőkkel. De ott van néhány előadásban a titkos easter egg, amit pont ők rejtenek el: mit játszhatnának el, s mi az, amit nem látunk. Ez vágyakozást kelt, és hiányérzetet szül. Most is egyszerre néztünk egymásra kolléganővel és mondtuk: Arkagyina. Aztán nem az lett.

hétfő, 11 október 2021 02:52

Szabó Magda: Az ajtó (Nemzeti Színház)

 

Zárt ajtó

(Nemzeti Színház – Szabó Magda: Az ajtó - 2021. szeptember 19.)

Iza: Szeredás Emerenc figuráját a két Szabó, Magda és István, meg persze Helen Mirren, ha nem is állócsillaggá varázsolták, de nemzetközi irodalmi és filmes körökben közismertté tették. Még egy színház vezető színésznőjének sem fenékig tejföl a teátrumi lét, a ziccer szerepek sem sikerülhetnek mindig. Udvaros Dorottyának most összejött. Csendes alázattal, belülről fakadó, szomorú mosolyú ragyogással tette magáévá Szeredás Emerenc karakterét. A Nemzeti társulata pedig példásan alájátszik. Jó ütemű, ihletett előadás született.     
Éva: A MITEM-en nézzük, rácsodálkozom, hogy a közönség nem „szakmai”. Miért nem kíváncsiak Udvaros Dorottyára a többiek? Udvaros az, aki mondhatja a Nemzetiben, hogy „elvárom” és akitől nemzeti lesz a színház. És tárgyilagosan derűs, de öngyötrően tiszta Emerencet játszott.  Szépen kilépve a koncepció elé, azt csinált, amit akart és úgy, ahogy csak ő tudja.

Szeress úgy is, ha rossz vagyok….

(Átrium – Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a Társulat: Mefisztó - 2021. július 19-i előadás)

Iza: Önkitárulkozós performance-féle, mert színdarabról, koherens dramaturgiáról azért túlzás lenne beszélni, maximum nyomokban Klaus Mann regényének motívumairól. Nem volt számomra megrázó, ahogy ízlésvilágommal sem találkozott. Ellenben sohasem fogom elfelejteni, vagyis nyilvánvalóan jó színház, mert hatott rám. A legnagyobb emóciót Alföldi Róbert művészi állapotára való rácsodálkozásom váltotta ki, hogy az alkotóembernek hol áll éppen a karrierje, s hol tart az életben.
Éva: Kabaré kétségbeesés idején. Helyenként durva, obszcén, végletes, mert az ingerküszöbön át kell menni, ez nem fuvolázó békekor, sőt. Az viszont biztos, hogy se Az ember tragédiáját, se a Mefisztót nem forgatjuk már sűrűn, a közönség néha tanácstalanul nézett a referenciaponként szolgáló szövegrészeknél. Aznapi propagandacikk, kormánysajtó-gyöngyszemek, trash-kommentek az internet népétől: minden volt. Mint hétköznap. Nyomasztó. Mint hétköznap.
    

Hattyúdal súlyos időkben

(Katona József Színház – Shakespeare: Lear király - 2021. június 14-i előadás)

Iza: Szerettem volna másként nézni, de nem ment. Számomra ez az előadás egy színházi korszak vége, a hattyúdal. Az Übü királytól a Csirkefejen, a Médeia-n, a Mizantrópon át A nép ellenségéig.  Hogy csak olyan előadásokat említsek, amihez nézői közöm van, amit élőben láttam. Ha igazam van, Zsámbéki Gábor szép búcsúajándékot hagyott a Petőfi Sándor utcában. Az, hogy Hegedűs D. Gézában benne él Shakespeare számos karaktere mellett Lear is, nem akkora újság.
Éva: Káeurópai, elnyomásra rátanult - szezonja van - színházba járóként hajlamos vagyok mindenhol és bárhol szimbólumokat látni. Nos, most azt láttam, hogy a nemkaposvár és kaposvár a romokon kezet fogott, deklarálta a súlyos időket és feladatként az annak való megfelelést tűzte ki célul. Háborúk után mérsékelten lendületes a néző is, tele gyásszal és bizonytalansággal minden. Veszteség, újrakezdés, búcsú, sűrű a levegő.
    

Reménykedünk a lehetetlenben

(Orlai Produkciós Iroda - Stephen Sachs: Valódi hamisítvány – 2021. április 1. online előadás)   

Éva: Pont ezek ketten akadtak össze, a ritka műfajúak, az érzékeny túlélők. Vígjátéknak hirdetett rátalálás, amit az élet nevű izé a maga realitásával tovább is pöccint: nincs itt semmi látnivaló, nem a kép, az ember a műalkotás, haladjunk. Mindenki marad, ahol eddig volt. Egyáltalán, lehet-e egy lecsúszott, alkesz pincérnőnek hetvenmillió dolláros Pollockja? Ugye.
Iza: Sok energiám felemésztette annak megfejtése, hol láttam én már ezt a kockás inget. Aztán lőn világosság: Kathleen Turneren, a West Enden, ő játszotta Maude-ot. Innen már tudtam figyelni a párducmintás cicanadrágos Hernádi Juditra, aki úgy mellesleg megmutatja milyen Mary Tyrone lenne, ha alapvetően nemcsak a színházzal bíró Orlai Tibor és a színházzal – éppen? - nem bíró Alföldi Róbert látná kivételes színpadi jelenlétet, és azt a vele született képességet, hogy mindenben színes szélesvásznú.        

csütörtök, 07 január 2021 12:29

(Színházi) BEST of 2020

Tavaly márciusban bátrak voltunk. A covidot lazán covinre kereszteltük, mert úgy hittük, van olyan okos és felelős az emberiség, főleg a választott vezetői, hogy ezt a meccset nagyon gyorsan – együtt! - win-win-re játssza. Nem így történt. A Covid-19 nem lett kifordított „co(w)vin”-ünk, a vírus áll nyerésre. Mert a világ olyan, amilyenné mi, emberek tettük, és cinikusan hagyjuk pusztulni. Ez itt nem zöld blog, nem disztópia oldal, hanem színházi blog. És az tény, hogy az elmúlt év egyik legnagyobb vesztese, a mi örök szerelmünk: A SZÍNHÁZ.

1. oldal / 11