Iza színházban járt - Bertolt Brecht: Kurázsi és gyerekei (Budaörsi Latinovits Színház)
vasárnap, 19 február 2023 17:14

Bertolt Brecht: Kurázsi és gyerekei (Budaörsi Latinovits Színház)

Értékelés:
(78 szavazat)

Putyin asztala  

(Budaörsi Latinovits Színház – Bertolt Brecht: Kurázsi és gyerekei -2023. február 18.) 

Zsótér-előadásra nem úgy megy az ember, hogy csak beül a színházba. Készül, előolvas, hozzáolvas, és főleg akkor nem, ha Brecht az alkotótársa, mert a Brecht „rajongó” rendező fényévekre van hozzánk képest az író gondolatainak szétszálazásában, majd újraöltésében. Eörsi István szerint Brechttel szembeni – nézői - tartózkodásunk oka „történelmünk nyomorúságában keresendő”, mert „nemigen volt öntudatos polgárságunk, se felvilágosodásunk, nem volt antiklerikalizmusunk, nem volt önálló gondolati kultúránk …. fenyegetett nemzeti létünkkel más nemzeteik létét fenyegettük szakadatlanul….”. Fennáll ez a helyzet? Igen. Hogy mennyire, az akkor derült ki, amikor felment a függöny Budaörsön és elénk tárult a Kreml szobája az óarany brokát függönyökkel, valamint az elhíresült hosszú asztal……erre nem lehetett felkészülni, azonban megvolt miről szól most a színpadon a háború.  

Brecht nálunk talán még mindig nem kanonizált drámaíró, leginkább a „slágerdarabjait” ismerjük: A kaukázusi krétakört, a Kurázsi mamát és a Koldusoperát. Zsótér sokat tett már azért, hogy ez ne így legyen, az író szerves részévé váljon színházi világunknak. (Amit már magam is láthattam tőle a Baal, a Galilei élete, és A gömbfejűek és a csúcsfejűek, és egy korábbi Kurázsi.)  

A nézői kiindulópontom most is az volt, ami mindig, az író politikai-ideológiai aktualitását nem lehet megkérdőjelezni, hisz darabjaiban lüktet – kommunista - politikai szemlélete, ami nem kevesebb: meg kell változtatni a világot. A hosszú asztallal világos volt, hogy az este milyen politikai ügyekről és erkölcsi kérdésekről fog „beszélni”. Dívik nálunk– főleg Shakespeare, Moliére, Csehov darabjai esetén -, hogy hetet-havat színpadra álmodjanak és belemagyarázzanak az alkotók, de Brechtnél ezért nem kell erőlködni, eleve politikus színház az övé. Zsótér nem is teszi, oktató-nevelő elődást tárt elénk – ami korántsem idegen Brecht darabjaitól -, olyat, amelyet nem színházként nézünk, inkább belefeledkezünk. Figyelni kell az estén minden sorra, hangsúlyra, mert a lényeg – az, hogy a rendező miért vette elő negyedszerre is a Kurázsi mamát - a félmondatokban búvik meg. Kibeszélő, véleményező előadás ez, ráadásul – a színészi játék révén – előjön az író száraz humora is.

A Zsótér-csapat akkurátusan teszi a dolgát. Ungár Júlia fordítását – dramaturgi munkájának eredményét - hallgatva kiderül, hogy Brecht napjainkban talán a legaktuálisabb klasszikus szerző, mert erősen a kezére játszanak a világ politikai, gazdasági és társadalmi jelenségei. Minden szélsőséges, a populista vezetők (újra) egyre feljebb lépnek a szélsőjobbal oldalukban, a gazdasági válságok egymást követik, és megint beszélhetünk Közép-Kelet-Európában a mélyszegénységről, akik mellett a gazdagok újra nagyon gazdagok. Erős polgárság, egy osztály, aki felkelhetne a fotelből meg sehol. Ráadásként a 21. században megéli Európa újra a háborús fenyegetést. Benedek Mari jelmezei háborúsak is, terepszínű katonai uniformisok, kivételt képez Kurázsi mama, Kattrin és Yvette-Pottier.  Ők a svéd zászló színeit szimbolizáló jelmezben lépnek színpadra – kék és sárga -, ami lássál csodát: az ukrán zászló színeit is adják. Ambrus Mária a Kreml termében álló hosszú asztalon túl egy további hangsúlyos játékelemet használ, egy elektromos meghajtású, platós, katonazöld triciklit. Akár egy tank, ami nagy lendülettel vagy százszor megjárja a színpadot körbe-körbe.  

Nemcsak a szekeret helyettesítő szállítóeszköz lendületes, az előadás is, fiatalok játsszák a háromgyerekes Kurázsi mama kivételével. A címszereplőn és Kattrinon kívül minden szereplő a fő-karaktere mellett négy-öt kisebb szerepet is játszik, ami nem zavaró, mert Benedek Mari tesz róla, hogy jelentősen változzon a jelmezük, tudja a néző másik szereplőt lát éppen. Ahogy Zsótér is a színpadi szituációkban érzékelteti, hogy nem Eilifet, Stüsszit – itt Bocit –, vagy Lambot látjuk éppen.  

Spolarics Andrea Kurázsi mamája először is (háborús)kereskedő, aztán nő, végül anya. Konok, inas, elszánt, nem törik meg a csapások, maximum bepárásodik a tekintete néha, de nem enged utat a könnyeknek, megy tovább, mert a háború a legkedvezőbb időszak a kereskedésre, és ő kereskedő. Ijesztő, hogy tolvaj, harácsoló üzletelése nálunk éppen a hétköznapok szerves része, amit az „ülve maradt polgárság” hallgatólagosan újra és újra elfogad. Nemcsak Putyin tárgyalóasztala jelenik meg az előadásban, de ott lebeg felette az évtized egyik elhíresült politikai-vezetői kijelentése is, ahogy a csaló lőportárossal a golyókra alkudozik Kurázsi: „fürkészeket és portyázókat küldtem ki a világ minden részére és minden égtáj felé, a kereskedők és a diplomaták is dolgoznak”. 

Kurázsi gyermekei a klasszikus utat járják be az előadásban: Eilif átadja magát a háborúnak és a béke a vesztét okozza, Boci a háború áldozatává válik, Kattrin megment egy városnyi embert. A rendezői szerepvezetés során Eilif (Sas Zoltán e.h.) ugyan erős, de csak egy nyurga izomagy, a kisebb fiú, Boci (Juhász Vince e.h.) bamba mamlasz,  nem tud becstelen lenni azért, hogy megmentse az életét, és sehol sincsenek az anyjuk túlélő pragmatizmusa mellett, nem tanulták ki az üzletcsinálást, lényegében az első komoly akadályban elbuknak. Ellenben erős Kattrin alakja, ahogy Nagy Katica némán megéli a színpadon az élet megpróbáltatásait, és tudomásul veszi elszenvedett veszteségeit. Mégis az övé az egyetlen életigenlő arc, okos szempárja ellenjátszik annak, hogy bár sansza sincs rá, akkor is élni és szeretni akar. Saját erkölcsi mércéje, a hozzá hasonló kiszolgáltatottakkal (alvó város) való szolidaritás városmentő hőssé teszi. Az előadás legemlékezetesebb jelenete talán, ahogy a nézőtért is bevonva Kattrin riaszt – talán bennünket, nézőket – az alattomosan lopkodó veszélyre. 

Böröndi Bence tábori lelkésze nagy túlélő, tudja mikor kell ruhát és elvet váltani, ügyesen manipulál hátulról, megélhetési tanácsadó. Frölich Kristóf Szakácsa méltó párja lehetne Kurázsinak, hisz ugyanolyan embertelen, de túlélő üzletiesség él benne, ráadásként kötőfékjei – gyerekei - sincsenek. Páder Petra nyersen nőies Yvette-je némiképpen tükörképe Kurázsi mamának, csak ő – miután leamortizálta egy életre a Szakács tizenhétévesen - nem a puszta túlélésre, hanem felemelkedésre játszik, és Kurázsival ellentéltben neki be is jön.  Az előadás vokális csúcspontja, amikor Páder megénekli Yvette első szerelmének történetét. A darab hangzásvilágát Paul Dessau songjai határoznák meg, azonban Páderen kívül ez most nagy falat a szereplőknek, inkább zenés szavalásokat hallunk mintsem songokat, szövegcentrikusak a dalok is. 

Visszaköszön a produkcióban pár rendezői vízió Zsótér tíz évvel ezelőtt színpadra vitt Kurázsijából. Kattrin piros szandálja itt piros korcsolyacipő, előkerül az EU-s zászló, ahogy sárgán, kéken, vörösen villódzó jelképek is a hátsó falon: katona gépfegyverrel, szimbolikus bomba, szakrális szentkép, és Kattrint a halálakor az anyja itt is úgy tekeri be katonai ponyvába, hogy Szűz Mária alakját mintázza. 

A Brecht specialista, Zsótér Sándor most nem formálta úgy át a darabot, ahogy tette tíz éve, de merészsége most is van előadásának, működik rendezői formanyelve, ahogy érződik, hogy hol és kiknek rendezett. Ez bizony az irodalmi tananyag része lesz tinédzsereknek. Ahogy a sebészek osztályozzák, egy színházi „tiszta vágás”, darabhű, pontos, nem fertőz. Emlékezetes első találkozásokra kerül majd sor Budaörsön, mert nemcsak Brecht, Zsótér fogalmazásai is mindig eredetiek. Ugyan a harmincéves háborúban járunk a színpadon, mégis a 21. század első felében, a jelenben is, megéljük a háború napi valóságát. Az előadás végén aláhullik a Kreml falát jelképező vászonfal, vagyis Zsótér előadásának apropója, hogy utol fogja érni a Brecht-i igazság a címzetteket: „aki a háborút megfeji, adózzon is neki".  

(Fotó: Toldy Gábor) 

Megjelent: 2545 alkalommal