A szerző, Alan Ayckbourn Tony-, Olivier- és Evening Standard-díj büszke tulajdonosa, és a most bemutatott Comic Potential című darabja ősbemutatójának főszereplője, Janie Dee maga is minden fontos színházi díjat elnyert a robotlány szerepéért. Az első premierre közel harminc éve került sor, és akkor még talán igazi sci-fi volt a mű, de mára rendhagyó szerelmi történet, mert nem állunk messze a perctől, amikor a tévéstúdiókban tömeggyártott androidok (a darabban actoidok) leváltják a hús-vér sorozatszínészeket.
A darab elején betéved a tv-stúdióba egy fiatal író, Adam Trainsmith, hogy találkozzon a hajdani művészfilmessel Chandler Tate-tel, aki sikeres múltja ellenére már csak nevetséges kórházi szappanoperákat rendez, és még azt is robotokkal. A JC-F31-333 típusszámú android azonban rendre leállítja a forgatást, mert hangosan nevet társai szövegszoftver bakijain. A rendező ezt gyártási hibának, Adam csodás hozadéknak tekinti. A fiú és a robotlány találkozásból kibontakozik egyféle Pygmalion történet, amelyben a Jacie Triplethree névre keresztelt android Elizát alakítja, Adam Higginset, és kis jóindulattal Tate Pickeringet. A robot nem a társadalmi ranglétrán akar előre lépni, hanem emberi szeretne lenni, ami nem várt következményekkel jár számára, ám végül kibontakozik – közös humorérzéken – a szerelem.
Ayckbourn darabjában van minden, rengeteg ötlet és sok téma, például futurizmus, feminizmus, kis szatíra a televízió világáról, egyneműek szerelme, munkahelyi abúzus, a Teremtések könyvének példázata. Az, hogy a történet robotkaraktert használ az emberi lét fonákságai bemutatására nem új keletű, gondoljunk a 2001: Űrodüsszeia, a Szárnyas fejvadász című filmekre, nem elfeledve a Star Trek – Voyager fotonikis Doctor-át vagy Az új nemzedék Data parancsnok-helyettesét. Spekulatív jövőképet fest, amelyben a technológiát emberi gyengeségekkel ötvözi: kapzsiság és előítélet. A darab elég hosszú és akad benne némi hangsúlyprobléma, mert Adam és Jacie szerelembe esése áll a középpontban, de amire ez kiderül már rengeteg részlettel és karakterrel ismertet meg a szerző. Szerencsére, Szabó Máté rendező úgy tálalja a sok szereplő minijeleneteinek láncolatát, hogy a humorra teszi a hangsúlyt, ezzel tág teret adva az epizódalakításoknak.
Peter Sparrow díszletei egyszerűek, minimális kelléket használva elkerüli a felesleges látványosságot, így lehetővé téve, hogy a hangsúly a jelmezeken, a karaktereken és a színészek interakcióióján maradjon. A letisztult megközelítés jó kontraszt a mesterkéltség és tömegprodukciós szórakoztatás kifigurázására, alacsony költségvetésű tévéstúdió steril, haszonelvű hangulatát idézve. A díszlete valójában egy üres vásznat hoz létre, hogy az kiemelje Tihanyi Ildi futurisztikus divatra utaló jelmezeiben a színészek fizikai megjelenését.
Lukács Sándor Lester Trainsmith, egy techguru alakjában – a színház mai nagy nemzedéke tagjaként – szinte cameozik a szerepben. Lester külön embert tart arra, hogy hangot adjon gondolatainak, nem nyitja ki a száját, nem gyalogol, krisztus saruba bújtatott mezítlábas lábaival elektromos székkel közlekedik, amelynek tartozéka a humanoid szócső. Petrik Andrea egy szörnyeteg tévéfőnököt Carla Pepperbloom-ot alakítja, jelmeze alapján Szörnyella de Frász és Morticia Addams harmadik ikertestvére. Petrik Carlaja vezetőként a korrektséget szajkózva szexuálisan úgy zaklatja a férfiakat, ahogy talán a férfiak sem mernék a nőket. Parádésan készíti elő fokról fokra a nő bukását, ahogy Katharine Parkerét Sigourney Weaver A dolgozó lány című filmben, és pont azt mondanánk neki a nézőtérről, amikor ez bekövetkezik, amit a filmben Harrison Ford: - Húz el innét a csontos seggedet!
Méhes László alakítása kifogástalan a kiégett, iszákos, lecsúszott rendező, Chandler Tate szerepében, intenzív a játéka az első Víges korszakára emlékeztet, abszolút azonosul figurája hajdani és mai művészi hitvallásával is. A stúdió technikus Prim Spring szerepében Waskovics Andrea pontosan hoz egy helyes és érző, túlterhelt műszaki szakembert. Alakítása szép pillanata az empatikus megértés, ahogy feltárja, hogy Jacie-re mekkora nyomás nehezedik majd az emberi világban a szerelem érzésétől. Spring partnere a stúdióban és az életben is Trudi Floote, akit Radnay Csilla alakít csendes szürkeként, hogy annál jobban kitűnhessen további két szerepében, egy ruhaboltban gazdag-rémes vásárlóként és egy külvárosi szálloda örömlányaként. Radnay „zenél” a színpadon, minden megmozdulásából maradandó pillanat kerekedik ki. (A színésznői sors fintora, simán játszhatná akár ő Jacie Triplethree karakterét.)
Telekes Péter, Majsai-Nyilas Tünde és Szántó Balázs Radnayhoz hasonlóan többes szerepben lépnek színpadra, és a legtöbbet hozzák ki a karaktersorozataikból. Telekes szoftverhibás android Doktorként olyan Owen Hunt modorú a Grace klinikáról, majd ő adja a gazdag nő unatkozó férjét is a ruhaboltban és az örömlány török stricijét, és egy farmert is. Övé az este pillanata, amikor elégedetlen, undok felesége bókot várna, mire ő: - De a ruha jó volt! Majsai-Nyilas Tünde sorozat-aktoid, ruhabolti eladó és szállodai pincér és farmer feleség szerepében, míg Szántó Balázs Lester Trainsmith szócsöveként és további kis szerepekben fontos fogaskerekei az előadásnak komédiázó kedvvel és kiváló színészi energiákkal.
Varga-Járó Sára egészen lenyűgöző Jacie Triplethree szerepében, csillogó szemű, huncut aktoid. Sugárzó (egyéni) bájával felülemelkedik a vígjáték felületes cselekményén, mert színpadi epizódjaira koncentrál. Parádés, ahogy igazi emberi én hiányában – miután gépként villámgyorsan elemezte az adott szituációt – a merevlemezéről előveszi a már játszott, így ismert éppen adekvát karaktereket és azok dialógusait. Zökkenőmentesen vált az üres, mechanikus tekintetektől a tágra nyílt szemű kíváncsiságig. Alakítása árnyalt és vicces, el tudja hitetni a darabbéli hihetetlen szerelmet, akár Eliza a Pygmalionban, ehhez felmutatva a robotlány új és összetett érzelmeinek skáláját, ahogy kapcsolatba lép a körülötte lévő világgal. Biztos megmarad a nézői emlékezetében, amint éppen „sztárrá” lesz a Pesti színpadán.
Kovács Tamás a jó kapcsolatokkal rendelkező és feltörekvő író, Adam Trainsmith szerepében megnyerően naiv, ahogy teljes szívvel hisz Jacie komikusi potenciáljában. A fiatal színész megragadja a karakter szenvedélyét és elkötelezettségét a művészet iránt, ahogy a Jacie iránt fellángoló határtalan szeretetét is, és ez hihetővé teszi, hogy a fiú belevág a mesterséges intelligenciával való életbe.
Szabó Máté rendező aprólékos, részletgazdag színpadi világot teremtett, amelyben minden „elem” jól működik szólóban és együtt is, és végig lendületben tartja a tempót a jelenetváltások között. Előadása azt tükrözi: míg a technológia képes utánozni az emberi viselkedést, az igazi kreativitás, a humor és az érzelmi mélység azért örök emberi tulajdonságok, így jobb, ha óvakodunk – a mesterséges intelligencia által generált tartalmak egyre kifinomultabbá válása korában –, hogy egy gép lemásolt szavait és a gesztusait az emberi kreativitás elé helyezzük, az embert bármikor is egy géppel helyettesítsük.
Színlap: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/igazabol-komedia
