Gondolta a fene, hogy Tony Kushner AIDS-krízis idején játszódó darabja kíséri végig felnőtt életünket. Egyetemistaként láttuk először, a ’90-es években a Sátor-Vígszínházban, és csak annyi van meg belőle, hogy Pittet Hegedűs D. Géza játszotta, és nem is akárhogy. Aztán jött Mike Nichols minisorozata az ezredforduló után, amikor még tv-előfizetésünk volt az HBO-ra, és azóta ha látjuk a Central Park-beli Bethesda Teraszt, a szökő-kútja felett már örökre Emma Thompson lebeg dühödt angyalként. A harmadikat Andrei Şerban rendezte a Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert ötéves direktorsága egyik hattyúdalaként. A két főszerepben az éppen szabadult Stohl András (Pitt), és Kulka János, aki egyenrangú alakítást nyújtott Roy Cohn szerepében Al Pacinoval. Az akkori Louis Ironson, László Zsolt ma Roy Cohn szerepében lép fel a Radnótiban.
Közben lement a Reagan és két (Sr. és Jr.) Bush-éra, velük 20 évnyi republikánus irányítás, közte meg a kezdetben igen szimpatikus Clinton-házaspár és Obamáék, 16 évnyi demokrata kormányzás, Amerika és a világ fellélegzett kissé a reakciós republikánus ideológiától. Aztán egy Donald Trump nevű milliárdos, minden kormányzati előélet nélkül – szintén republikánus színekben – megmutatta milyen a „make deal or go out” a Fehér Házban. A demokraták erre annyit tudtak mondani: Joe Biden. És itt téblábolunk 2025-ben, amikor az Ovális Irodában újra a „szőke Torgyán Józsi” (Bödőcs Tibor) durcáskodik, és vége van annak a világnak, amiben felnőttünk. Lassan megöregszünk, és ennek a küszöbén egy új világrenddel nézünk szembe. Nemrég épp egy megszűnő független színházban jártunk egy csapat gimnazistával, és azt gondoltuk: - Csillagaink, legalább nekünk volt húsz jó évünk.
Az Angyalok Amerikában két külön színmű: a Közeleg az ezredforduló és a Peresztrojka. Most az első rész került színpadra, amely a Reagan-korszak idején, a ’80-as években játszódik. Ez a faji, vallási, politikai kérdések kiéleződésének kora, egyben az AIDS-fertőzés „fénykora”, még nem volt rá gyógymód. A társadalmi feszültségekre negyven éve nem születtek meg a jó válaszok az USA-ban, így eljött a Trump-Musk korszak.
Reagan sokat tett az amerikaiak öntudatának felélesztéséért, de homofób és vallásos kabinetjének élén az AIDS kezelését botrányosan intézte. A darab főszereplői homoszexuálisok. A történelmi családból származó harmincas Prior Walter és Roy Cohn, az ötvenes ügyvéd. Walterről kiderül, hogy AIDS-es, mire barátja, a zsidó Louis Ironson elhagyja, hogy összeálljon Joe Pitt-tel, egy mormonnal, aki Salt Lake Cityből Cohn beültet New York bírói karába. A két főkarakter mellett érdekes ellenpont Harper, Joe gyógyszerfüggő és hallucináló felesége, valamint Belize, Prior és Louis ismerőse, egyben az AIDS-kezelések központi kórházának nővére. Roy Cohn, a darab másik főszereplője valóságos karakter, a McCarthy-féle kommunista boszorkányüldözés élharcosa volt, májrákkal kezelték, igaz AIDS-ben hunyt el. Cohn ügyvédként tanácsokat adott egy feltörekvő befektetőnek, Donald Trumpnak, aki jó tanuló volt, és Roy Cohn szelleme mára visszatért vele a Fehér Házba. Nap mint nap kapkodjuk a fejünket, hogy milyen jól fekszik neki a „nagy hazugság”-ok módszere, amit persze a tanára is a náciktól tanult el.
Szóval, Kushner darabjának cselekményszövése nem egyszerű, ám a ’80-as évek Amerikájának pontos látlelete, és látkép a homoszexuálisok közösségéről is. Sötét dráma, amit fanyar humorral old a szerző, nagyívű színészi teljesítményeknek megágyazva. Nagy Péter István végig feszes tempót tart a kemény jelenetsorokban, összes szereplője magas hőfokon ég, különösen, hogy mindannyian több szerepet játszanak egyszerre. Devich Botond díszlete mágikusan egyszerű: szoba a szoba mögött, szoba mögött kórház, szoba mögött mágikus tér. A színpad kicsinysége ezúttal nem zavaró. Erős színek, üt a vetítés, a villódzó montázsok vizualitása domináns. Remek vizuális poén egy kólaautomata beiktatása, tudni lehetett, hogy lesz ott mirákulum.
Az AIDS-es ördög ügyvédjét, Roy Cohnt László Zsolt alakítja. Nagy vállalás, mert mindannyiunk eszében ott jár még Kulka infernális Cohn-ja, megingathatatlan, leuraló, viszolyogtatóan vonzó és flexibilis szörny. László Zsolt hétköznapinak látszó, amorális bennfentest játszik, akiből egyszer csak kibukkan a jóvátehetetlen emberi töröttség. Vele kapcsolatba kerülni a romlás maga, monolit önzése miatt minden lehetőségét elvesztette a jóra. Szép, türelmes alakítás László Zsolté: minden pillanatban van bennünk bolhafülnyi remény, hogy Cohn végül nem fog totálisan ártani. De mégis. Prior 2-je is beíródik a nézői emlékezetbe a XX. század-szöveggel, maga elé mosolygással, színpadról eltűnéssel. Így tűnnek el a századok is. Például az életünk nagy része, az emblematikus huszadik….
Simon Zoltán remek partnere az „érzékeny, meleg, republikánus, mormon, ügyvéd”, Joe Pitt szerepében, a feleségét a „szexre éhező, pirulát szedő” zavart Harper Pittet játszó Bata Évával mindketten gazdagon árnyalt, eredeti alakítást nyújtanak. Bata Harpere annyira szétesetten életszerű, hogy egyedül ő tűnik normálisnak a színpadon.
Rabbiként, Henryként (Roy orvosa), Ethel Rosenbergként és Hannah Pittként (Joe mormon anyja) nagyon egyenletesen teljesítményt nyújt Tóth Ildikó, aki kevés előadásban járthat be ekkora utat egy estén át. Minden karaktert pontosan hoz, egyszerű, mégis sorsot mintázó markerekkel. (Mintha a Prelapszarianova, a világ legidősebb élő bolsevikja most kimaradt volna az előadásból.)
Pál András dús ősz hajkoronával és cuki férfiassággal vergődik a jó szándékú, liberális Louis szerepében, Woody Allen legjobb alakításait idéző, tépelődő emberi nyomorultsággal. Pál András Louis-a folyamatosan egyfajta lelki balettspiccen polemizál, vádol, int, kérdez. Meg akarja fejteni, ki akarja beszélni, körbe és szét akarja érvelni az univerzumot. Nyilván nem lehet, de archaikus erő van az általa alakított, lelkiismerete által egyébként széttrancsírozott Gondolkodó Emberben.
Major Erik Prior Waltere az előadás nagy dobása, ikonikus szerepet fiatal színészre bízni istenkísértés, trip és juhéjj-érzés. Bejött. Felfrissült a színház, a darab - nota bene, sose gondoltuk volna, hogy olyan korszakot sikerül morzsolnunk majd, hogy a Reagan-korszak is vonzónak tűnik. Major Erik Priora jelenidejűvé tesz mindent maga körül, nincs interakció és figyelem nélküli pillanata. Nézői élvezetünk, témafixált lendületes humanizmusunk, egyszer csak figyelemmé változik: milyen jó ez a fiú. (A Radnóti akkora műhely lett, mint a Katona, csak kicsiben.) Major Priorjában benne van valami istentelen, de kontúros szabadság és önsajnálat nélküli kíváncsiság. Armageddon idején ez jó kombináció. Fiatalsága megejtő, a színészi készenléte és fegyelme stabil, soha nem marad le szövege intellektuális ereje mögött. CV-be illő alakítás lett ez.
Lestyán Attila (Belize, Mr. Lies) végre újra színpadon, primer nézői öröm ez, LA-rajongók, akik vagyunk Dankó István Holt lelkek-je óta. Lestyán kiválóan bánik különleges fizikumával, pazarul kezel mindenféle figurabéli elrajzoltságot, amelyhez belülről nagy feszültségű mikrofigurákat teremt.
Berényi Nóra Blanka (Emily, Ella Chapter, eszkimó, hajléktalan nő) a profi fregoli az előadásban, négy szerepben félfordulatból jellemet teremt. Erős figura, kismesteri remek a deliráló hajléktalanja, aki egy másik generációs felszólításra összekapja magát, majd visszasüllyed a definiálhatatlan semmibe.
2025-ben az AIDS már nem azonnal végzetes, a ’90-es évek szlogenjei kordokumentumok, az Angyalok Amerikában eredeti témája nem olyan sokkoló. Ehelyett tágabb témákat kell keresnünk Tony Kushner darabjában, és sajnos meg is találjuk. Az író apokaliptikus nézete az amerikai politikáról ma teljesen indokoltnak tűnik, ipso facto, hogy vége a liberalizmusnak és vele talán a humanizmusnak is. Helyébe lépett – újra – a populizmus és a trumpizmus. A világot éppen a vad hazugságok és a zaklatás taktikája jellemzi. Nem lepődünk meg, amikor az előadás végén az amerikai Szabadságszobor bukott angyalként, fejjel lefelé belóg a zsinórpadlásról, mert előtte Nagy Péter István vezetésével három órán át ízlelgetjük a modern konzervativizmus lényegét, újra a Roy Cohnok és Joe Pittek korát. Lehet, hogy most mindennek vége?
Dömölky Dániel próbaképe
