A történetről nem lenne bölcs többet elmondani ennél, két házas férfi fecseg egy tetőteraszon, mígnem egyikük alkalmi partnercserét javasol, amitől az este rémálommá válik. Győrfy Kata magyar fordítása – úgy vélem szándékosan – nem túl árnyalt, direkt színpadi dialógusokat hallunk, a három színész hangulatváltásainak, hanghordozásának, arcrezdüléseinek és testjátékának kell biztosítani a feszültséget. A rendező, Rusznyák Gábor tervezte a látványt is, amelyben huszonhat – alakzatba rendezve belógó –villanykörte adja a csillagos eget. Alatta leszűkített mozgástér, szinte beszorítja a színészeket – ezzel is segítve játékukat – egy hatalmas kerti bútor-szett darabjai közé. Tihanyi Ildi jelmezei casual wear, a férfiakon farmer, kigombolt nyakú ing, míg Ana otthon is nőiesen elegáns szettben van.
Az előadás dinamikája Tom karakterében Schruff Milán vállán nyugszik. Látszólag sikeres férfi, akinek minden kijutott: család, barátok, jövedelmező vállalkozás, és látszólag rendben is van az élete, akár ő lehetne a hétköznapi boldogság megtestesítője. Ám az is érződik, hogy a férfit valami rágja belülről. Hosszan nem érteni miért indiszkrét, miért akarja mindenképpen vallomásra bírni David-et szexuális élete rejtelmeiről, amelynek érdekében nem habozik feltárni a saját hálószoba titkait. A darabban ő tragikus hős, és amikor elveszíti a kontrollt önmaga felett, az igazsága átszakítja a látszata gátját, kő kövön nem marad. Szép színészi játék, ahogy az első, „laza csávós” színpadi beköszönésétől kezdve érzékelteti, hogy jobb félni Tomtól.
David szerepében Pataki Ferenc szinte szürke és karót nyelt, mert karaktere ezt kívánja. Játékával neki azt kell érzékeltetnie, hogy nem érti Tom ittasan hömpölygő filozofálását életről és barátságról, sőt ez rendkívül kínos neki, hisz ő az igazságos, jó fej családi barát. Ezzel párhuzamban azonban azt is láttatnia kell, hogy azonnal megszólalt a fejében a vészcsengő, hogy ma este valami nincs rendben, amitől feszeng, miközben Tom egyre inkább provokálja őt erotomán gondolataival. Pataki Ferenc játékának szépségét az adja, ahogy egy titkokkal élő férfi szofisztikált terelését megmutatja, valamint azt az életközepi érzést is, hogy jó, minden a helyén van, ház, szerető feleség, igaz barát, de ha ez megvan, akkor mi marad még? Ahogy az előadásban valahol ki is mondja: „Néha irigyellek, Tom. Nem a sikeredet, hanem azt, hogy olyan biztos vagy benne, boldog vagy. Én...nem tudom, mi az.”
Kettejük között áll Ana (Járó Zsuzsa), a látszólag tökéletes feleség, a család tartópillére. Hamar kiderül a színésznő játékából, hogy ennek a nőnek ennél sokkal komplexebb vágyai vannak, több szeretne lenni az életben, mint valakinek a felesége, anyja, igenis saját emberi vágyai vannak. Járó Zsuzsa alakította Ana fejlődése a leglátványosabb az előadásban, ő jut el – a nézőtérről is jól láthatóan – annak a felismeréséig, hogy az elfojtás az biztos nem boldogság, így ő bizony joggal lehet nagyon is elégedetlen a jelenlegi életével.
Rusznyák Gábor színészvezetése képes pszichológiai feszültséget teremteni, ahogy a kellemes, baráti este könnyed és nosztalgikus hangulatában lassan felhozza a „repedéseket”, egy-egy elejtett félmondat, pillantás és odaszúrás révén. Bő óra után jön el az igazság pillanata, amikor mindhárom szereplő összeomlik, mert kénytelen szembenézni azzal, hogy a kívülről boldog élete látszat, sőt hazugság. Ráadásul az előadásnak nincs klasszikus lezárása. A nézőre marad annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a darabvégi pofonszerű fordulat után van-e visszatérés az unalmasnak tartott, de biztonságos korábbi élethez.
Az előadás nem válaszolja meg a boldogság titkát, ahogy a barátság és a párkapcsolatok mélyebb dinamikáit sem mutatja be. Ám könnyen lehet, hogy sokan egy önreflexiós élménnyel gazdagodva hagyják el a nézőteret: megvan mindenem, nem is akarom tudni, hogy tényleg boldog vagyok-e, azt meg még inkább nem akarom, hogy a titkaim felszínre kerüljenek. Bölcsen felismeri, hogy a boldogság nem állapot, inkább szembenézés vagy őszinteség kérdése.
