Elemek megjelenítése címkék szerint: Csákányi Eszter

Non-prímadonna

(Tasnádi István: EgyÉletem – Csákányi Eszter stand-up estje)

Csákányi Eszter pályája nem a primadonnák megszokott, bársonnyal kibélelt diadalmenete. Inkább afféle makacs kitérőkkel tarkított kerülőút, amelyen a hősnő – mert, hogy az – rendre olyan nőalakokba botlott, akik nem kérnek bocsánatot a létezésükért. Ehhez a műfajhoz nem elég a tehetség: kell hozzá önirónia, szikár fegyelem és az a bizonyos, kellemetlenül pontos önismeret. Csákányi mindezt régóta birtokolja. És most: egy rászabott főszerep. Bár a helyzet pikantériája, hogy a darab címszereplője is Csákányi Eszter. Egy túlzó, szertelen, féktelen nőalak – vagyis egy gondosan felépített, színpadra emelt önarckép áll előttünk. A produkció legfőbb kérdése nem az, hogy hiteles-e, hanem az: mennyire meri komolyan venni önmagát. Meri. 

Innen szép….

(Örkény Színház - Kemény Lili: Az orosz barát – 2025. október 24-i előadás) 

Iza: Amilyen mamlasz vagyok, még mindig hiszem, ha egy színház megadja ősbemutatója szinopszisát, akkor maga pontosan tudja, hogy mit és miért visz színre. Így szépen vártam a színlap szerinti: „Mi lett a magyar értelmiségből az elmúlt huszonöt évben?” téma kibontására. Három és fél óra alatt megtudtam, a magyar értelmiséget pengeagyú bölcsészek alkották, akik nyelvtudásuk révén poszt-kommunista vezetőből lett orosz oligarchák szolgálatába álltak, és mára szerte kis hazánkban ügynököket és kémeket képeznek, de nem baj, mert a gyerekeik J.K. Rowling Harry Potter regényciklusától megvilágosodva majd fellázadnak ellenük. Én mégis hol voltam ezalatt?  

Éva: Attól tartok, hogy a jó Isten egyszerűnek alkotta az én eszemet is, mert sehol sem leltem azt a nagy modernséget, amitől élveznem kellett volna ezt az előadást. Amit nagyra értékeltem, az Kerekes Éva áriaszerű – az előadást tekintve zárványnak ható – nagymonológja volt. Mi derült ki? Talán az, hogy az elmúlt – itt moslékszerűnek állított – huszonöt évünk a ma durva és mocskos zűrzavarával szükségszerűen összefügg, az öregek sem voltak különbek, a középgeneráció rettenetes, a fiatalok veszendők. Hát, most hová szaladjak ezzel a nagy tudással, amire szert tettem? Megértem, ha ez generációs közérzet-darab, de mégsem lettek kérdéseim, az a baj. Az Örkényben pedig szoktak lenni.

Róza háborúja  

(Örkény Színház – Füst Milán: Boldogtalanok – 2025. május 16-i előadás)     

Az Örkény Színház előadásának üzenete: ha egy társadalomban a kisemberek élete ennyire kilátástalan, annak a társadalomnak nincs jövője. Az író, az előadás nem politizál, csak feltárja adott helyen és időben az emberi lét kilátástalanságát. A dráma írója Füst Milán a 20. század eleji, Bodó Viktor rendező és a társulat a 21. század eleji Magyarországán teszi ezt, és kijózanító, hogy száz év elteltével a gazdasági-szociális-társadalmi kórkép szinte azonos. Hogyan maradhatunk emberek, ha körülöttünk káosz van akármerre fordulunk, szegénységet látunk, cinizmusba ütközünk. Kitörni e reménytelenségből leginkább aljas eszközökkel lehet, ha lehet. 

Kocsonya vs. rákleves  

(Örkény Színház – Kincses Réka: A Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza - 2024. május 18-i előadás)

Az a család, ahol még nem volt balhé karácsonykor, nem is igazi család. Ahol ilyesféle balhék vannak, sosem volt vagy lesz család. A szerző tucatnyi témába belekap a majdnem kétórás, karácsonyestét leíró kamaradarabjában. Azonban története így mindennek csak a felszínét képes felpiszkálni, a sok szál közül egybe sem tudunk igazán belekapaszkodni, azt átgondolni. Kárpótol ezért Csákányi Eszter játéka - évek után újra - értelmet adva annak, hogy éppen az Örkény Színház tagja, és az Y-generációs Mesés Gáspár elvarázsolt-elrajzolt színpadi jelenléte, aki csodásan érzi a német és magyar emberek, a kultúrák közti különbséget, és képes ezt a színpadon megmutatni. Az előadás – számomra is végre – egy érthetően élvezhető kortárs darab színrevitele az Örkény Stúdióban.  

A 2022-2023-as színházi évadunkról az Örkény Színházban

Az Örkény évek óta éket ver soraink közé, nincs konszenzus........
Éva: Nekem az Örkény mindig várakozás, hol beteljesül, hol nem, de megyek. Örkényből több van, kezdeti, békeidős, Bagossy-s, posztBagossy-s, GáspárIldikós, Bodós, PolgárCsabás. Nem mellesleg folyamatosan és egészet átható módon Mácsais. Ez a színház mindig is olyan lesz, amilyennek Mácsai akarja.  Folyamatos bennem a „De miért nem?”-kérdés. Például miért nem játszik Kerekes Éva pályakoronázót, miért nem játszik Zsigmond Emőke színházi emlékezetbe örökre beírót, miért nem kap a Ficza hozzá méltó pld. Shakespeare-t, miért nem kap a TND Dajka Margitos nagyot, miért nem ad Gálffi tündöklésére módot úgy az Örkénym ahogy a Víg Dégézának. De megnézek bármit és mindent, amire telik. (Ez is szempont lesz.) Karalábést, Szaturnuszost (gyönyörű nemzedéksirató!), érthetőt és érthetetlent. Mert szeretem őket. Ja, és a színházi évadot MINDIG Csuja Jónás könyve-szavalatával nyitom. Dixi.
Iza: Nem szerettem ezt az évadot, ahogy Bagossy László 2019-es távozása óta igazából egyetlen évadot sem, valamiképp csalódást éreztem mind fölött, és azóta nem láttam kivételesen jó előadást. Nyilván, hogy nekem mi a „jó” az szubjektív, de számomra a korábban egységes színházi arculat halványodott, a darabválasztási, társulatfejlesztési szisztémájukat meg nem értem. Lehet, nézőként nekem nem is kéne ezzel foglalkoznom. Azért piszkál évek óta, mert magasan volt eddig a léc, elszánt és minőségi művészszínháznak tartottam az Örkényt. Úgy tűnik, a pandémia alatt cseppet elfáradt.

Keresztutas színésztréning 

(Örkény Színház – Jean-Luc Lagarce: A várományos - 2023. április 23.)

A darab díszlete az Örkény Színház volt hátsó ajtaja, míg témája egy kulturális intézmény vezetői posztjának utódlása. Úgy tűnik, Lagarce darabjának repertoárra vétele egyenes folytatása az évadeleji Solness bemutatónak. Majdnem biztos, hogy van benne valamiféle töprengés a színház jövőjéről, teljesen biztos, hogy a 21. századi „magyar ugar” ott van a színpadon, erősen. A társulat fele fellép, a rendező vendégként, a Katonából átugrott  Ascher Tamás. Összekapta az Örkény-truppot.   

És itt majd bejön egy úthenger....

(Örkény Színház – 33 álom/Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára- 2021 szeptember 30. / október10.)

Iza: Számomra csalódás volt az Örkény Színház első, páros bemutatója. A tény, hogy két év bezártság után ez az „üzenet”. Nem tudom, mi ijesztett meg jobban, hogy egy színészt művészet címszó alatt a végtelenségig lehet szívatni, vagy az, hogy láthatóan volt, aki ezt élvezte a színpadon. Egy híres, közel kétszáz színpadi bemutatót maga mögött tudó színésznőnk frappánsan úgy összegezte az ilyen előadásokat:”…. amikor nem tudja a rendező pontosan, hogy mit is akar, azt mondja…..és itt majd bejön egy úthenger.” Úgy érzem, az Örkény Színház színpadára most megérkezett az úthenger. Színházi léptékkel nézve nem jelent semmit, hogy ez a két előadás most megszületett, talán ahogy az se jelentett volna semmit, ha nem. E „semmiért” viszont a színpadon lévők vért izzadnak, cikázva az Örkény Színház és az Örkény Stúdió színpadjai között a párhuzamosan folyó előadások alatt.
Éva: Most akkor ez esztétikai, jelképtani, filmtudományi speckoll 35 éven aluliaknak, vagy csak nem ittunk eleget? Kihagyjuk a legendás „nem találunk szavakat”-idézetet és megállapítjuk, hogy az egyik előadás egy vizsgaelőadásba oltott tarantinós ördögűzés videotékában visszafelé, a másik meg – az Esterházy Péter-báb miatt – szíven rúgó hommage végre EP-szöveggel és az arra optimalizált, nagyot teljesítő Znamenák -BBM-Csákányi triásszal. Kolléganővel ellentétben a 33 álmot azért nézném meg még egyszer, hogy már feszengés nélkül élvezhessem a teljesítményt, a 33 változatra meg elvinném egy barátomat, aki egész jól viseli, hogy feszt EP-idézetekkel traktálom.  
    

Előzetes, egy készülő előadáshoz….

(Kelemen Kristóf: A nemzet özvegye - Örkény István Színház - 2021. január 22-i stream előadása)

János bácsi, van az a barna vödör, hallod? Ikonikus káeurópai mondat, épp exhumálják a 301-es parcellában a nemzet halottjait, a jelen lévő védtelen családok meg birkózzanak meg azzal, amivel nem lehet. Párhuzamosan az újratemetésre készülve politikai karrierek szöknek szárba, ezek már csak ilyenek, jót tesz nekik más vesztesége.

Hangzavar
                            
(Örkény Színház – Gorkij: A mélyben (Éjjeli menedékhely) - 2019. május 17.-i előadás)

Éva: Története annak van, aki eltört – írja Röhrig Géza Angyalvakondja mottójaként. A könyvet épp az Örkényben vettem meg a Fedél Nélkül kisasztalos, igazolványos  hajléktalan eladójától. Törött életek a mélyben, Luka-Gálffi végre in da house, és ennyi a lényeg: ne sértsétek meg egymást. A sorsotok maga a sértés. A mélyben vannak a hordalék-életek,   tehetetlenül, taszító sokszínűségben. Ascher nem akarja, hogy jól érezzük magunkat és tényleg. Gorkij se akarta.
Iza: Vérprofin muzsikáló zenekar, egy-egy kiugró szólam. A színészi alakítások sajátok maradnak, nem születik meg a színpadi egész. Nincs hűha faktor, annak ellenére, hogy kegyetlen ami a színpadon történik. Ascher Tamás rendezéseinek mindig van lelke, különösen, ha orosz szerzőről van szó. Most mégsem érintett meg az emberi nyomorúság, az élet hiábavalósága. Van az előadásnak szépsége: Gálffi László hamismosolyú tekintete, Patkós Márton heve, Ficza István és Máthé Zsolt apróra kidolgozott, cizellált epizódjai a színpad mélyén, még akkor is, ha a közönség zöme azt nem is látja.     

Mit tettél velünk XX. század?     

(Örkény Színház – Szvetlana Alekszijevics: Secondhand (Elhordott múltjaink, Csernobili ima, Fiúk cinkkoporsóban, Nők a tűzvonalban) - 2018. szeptember 29.-i előadás)

Ötletem se, miért vette elő az Örkény Színház Alekszijevics írásait. Miért érdekes nekünk éppen 2018 őszén a csernobili atomerőmű-katasztrófa, a szovjetek afganisztáni intervenciós háborúja. Az előadás végére megértettem. Nem az események az érdekesek, hanem az emberi élet. Sok-sok millió ember, aki nem tehet arról mikor és hova született, aki a történelem kegyetlen és önző sodrában egyénként csak bliktri. Az ember, aki még a maga életében sem lehet főszereplő, mert a körülmények hatalma megfojtja, megöli őt. A legtöbb, amit elérhet, hogy szabadság nélkül megpróbál boldog lenni, mert szabad akkor lenne, ha nem kellene állandóan valamitől félnie. Hoppá, mégis van az előadásnak aktualitása.