Elemek megjelenítése címkék szerint: Feledi János

A nagy hinta-játék  

(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Molnár Ferenc: Liliom – 2024. április 5-i előadás) 

A Feledi Project dramaturgiailag egységes, egész estés darabot varázsol Molnár Ferenc – számunkra – kanonikus drámájából. A hazai közönségnek egyre nehezebb – már és amennyiben ez igazán szükséges - újat mondani Liliomról és Julikáról. Feledi János rendező-koreográfus nem is tűzte ezt célul, összeszokott csapatával egy szürreális tragikomédiát hoz, furcsa és sokszor meglepő mozgáselemekkel, rendkívül gazdag vizuális látványvilággal.

Feledi eltáncoltatja a Sirályból a szerelmet

(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Csehov: Sirály – 2022. február 7-i előadás)

„Ej, de idegesek valamennyien, de idegesek! És mennyi szerelem!”

Sorban, szépen, összezárva minden reménytelen szerelem és szerelem nélküli remény. Díva Arkagyina, feketénél is feketébb Mása, kezdettől fogva elhivatott, extravagáns Nyina. A férfiak: Kosztya áldozat, Trigorin problémamentesen vitális, amorális férfi. Az ő ötösükre építi Feledi János koreográfus-rendező új produkcióját. A középpontba helyezve a kötődést és a szenvedélyt. Jó helyen van az eklektika, a fájdalom. Sodró lendületű, vizuálisan erős, összművészeti előadás. Nekünk akkora Bumm!, akár első Feledi-estünk, úgy hat éve a Psyché.

Don Qujiote parafrázis    

(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Don Qujiote – 2021. november 10-i előadás)

Azt, hogy Feledi Jánosnak csípős, de jó humora van már tudtam, azt, hogy a humor árnyalatait művészként miként képes a színpadon megjeleníteni most tapasztaltam meg. Új munkájában fel-feltűnik Don Quijote, és Cervantes regényének többi alakja is, de új produkciója inkább abban rokon a regénnyel, hogy három, kalandokat megélő, a végén csalódott fickót látunk. Nem a XVII. században, napjainkban. A tánc mellet van egy kis dumaszínház, méghozzá szellemesen szórakoztató. Három remek karaktertáncossal dolgozott: Csuzi Márton, Keresztes Patrik, Takács László, akik „vették az adást”, és Feledi gondolatait szinte személyes üzenetként tudják közvetíteni.      

Cella-tangó

(Feledi Project – NO EXIT – 2020. december 10-i online felvétel a Nemzeti Táncszínházból)

„A pokol – az a másik ember/a többiek” tartotta Sartre, ami igen jó alapgondolat lehet egy táncszínházi esthez. Az író Zárt tárgyalás című drámáját dolgozta fel a Feledi Project szeptemberben bemutatott NO EXIT című előadásával. Egy gyermekgyilkos, egy áruló és egy szeretőgyilkos, akik még haláluk után, a pokolban is egy másik embert kínoznak, csak maguk kínjával ne kelljen szembenézniük. Feledi nem az Isteni színjátékból ismert mitológiai képekben mutatja meg a poklot, hanem azt a hétköznapi infernót láttatja, ami mindennapi emberi kapcsolatainkat uralja. Most nem annyira történetet mesél, hanem érzéseket villant fel, ami a zenével, a fényekkel, az egymásnak feszülő, majd szétváló testekkel, egy-egy szólóval mégis emberi sorsokká, történetekké állnak össze.

(Feledi Project: Hullámok - 2018. november 13.-i előadás /  Örkény Színház – Sylvia Plath: Az üvegbúra – 2018. november 15.-i előadás)

“Virginia Woolf helps.
Her novels make mine possible.”
    (Sylvia Plath)

Sok a hasonlóság Virginia Woolf és Sylvia Plath életútja között, mégis bárgyúság lenne összemosni munkáságukat, sorsukat. Modernista, vallásos írók, akik nőként nőkről írtak, bátran használva új irodalmi formát, kísérleti prózát, szinte úttörőként. A Feledi Project Woolf Hullámok, az Örkény Színház Plath Az üvegbúra című kötetéről gondolta úgy, dolga van vele. Mert üzenetük van a ma emberének a lelki kiúttalanságról, a világtól való elszigetelődésről. Vajon miért is?    

Már megint visszafordult…..  

(MÜPA/CAFe Budapest – Szentpáli Roland/Feledi Project: Orfeusz-balett - 2018. október 17.-i előadás)

Olyan kicsin múlik, hogy Orfeusz és Euridiké története happy end-es legyen, persze most sem volt az. Szentpáli Roland – Offenbach, Sztravinszkij, Gluck, Monteverdi után – megírta saját verzióját, ahogy maga jellemezte „mozdulati zenét”. Feledi János koreográfus pedig mozdult rá, újat mutatva alkalmi táncegyüttesével. Az este legnagyobb csodája a harmónia volt. Zene és (kortárs)tánc számomra még sohasem működött ennyire egységes egészként. Amit a fülem hallott, arra csak egy adekvát válasz volt, az, amit a szemem a színpadon látott. Sajnálom, hogy az Orfeusz-balett csak egy estére szólt.

Még ha a halál völgyének árnyékában járok is…        

(Három Holló Színpad – Feledi Project: Az idők folyamán - 2018. január 26.-ai előadás)

Sok író vetett önkezével véget életének, de valahogy Virginia Woolf az, akit látunk is, amint kövekkel a zsebében besétál az Ouse folyóba. Az órák című film nyomán a kép bevésődött. A mozi megmozgatta Feledi János koreográfus-rendező fantáziáját, gondolati táncestté formálódtak. Miként a film ugrál három idősík között, úgy kevergek én is a Feledi Project munkái között. Az Idők folyamán első darabjaik egyike, amit évek óta nem játszottak a fővárosban. Másfél éve követve produkcióikat, érdekes tapasztalás „elölről hátra menni”, érzékelni miként változott a koreográfus kifejezőereje az évek alatt. Ez az est klasszikusan szép, lehelet finom és fájón mutatja be az ember beteg lelkének kínjait.

„Lelkünkben gyújts pici gyertyát, sokat….”        

(MÜPA – Budafoki Dohnányi Zenekar - A varázslat - 2017. december 16-i előadás)

Nincs is jobb Adventkor egy kis köznapi varázslatnál, ahogy Márai írta:„…hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” Ezt tudja a Budafoki Dohnányi Zenekar - Hollerung Gábor karmesterrel az élén - és a Feledi Project is. Tényleg a „lelki ünnepre” hangoló produkciót állítottak a MÜPA színpadára. Csodás érzés volt másfél órára újra gyerekké válni és önfeledten örülni egy-egy dallam, balett-betét felismerésének. A mágiafelelős ezen az estén Feledi János volt, aki „filléres csodaként”, pár egyszerű kellék, jelmez, letisztult mozdulatsor segítségével felvillanó, hajdani emlékek számbavételére és újonnan születő gondolatok tucatjára inspirálta a MŰPA 1650 nézőjét. Így együtt, de mégis külön-külön, önnön képzeletünk engedte mesevilágában kalandozhattunk. 

A nagy semmi, de az aranytálcán    

(Nemzeti Színház - Michel de Ghelderode: Az Úr komédiásai - 2017. október 5.-i előadás)

Van előadás, ami után nem a katarzis, hanem a hitetlenkedés miatt alig lehet megszólalni. A Nemzeti Színházban, Bozsik Yvette által rendezett darabhoz foghatót még nem igen láttam. Egyetlen színpadkép árából (díszlet és jelmezek), amiből aztán több tucat volt, a Stúdió K Színház talán kihozta a Peer Gynt-öt, vagy a Nórát. Az előadásból levonható sommás mondanivaló és a főhős életének példázatához képest - ami kb. annyi volt, segíts magadon és az Isten is megsegít, avagy álljunk ki hitünkért a bűnös világ ellenében is -, igen rongyrázó volt a külső. Nagy Mari persze a „semmi közepén” is vérbeli színésznő.  

Metamorphosis       

(Nemzeti Táncszínház – Feledi Project: Hat tánc - 2017. szeptember 28.-i előadás)

Egy 2015. május 22.-i színházi este odasodort, hogy megnézzem a Feledi Project Psyché című előadását, 2016 szeptemberében. Egy évre rá, a mai premiert már úgy néztem, hogy tudtam mi a különbség a (klasszikus) Balett-, a Limón-, a Graham-, és a Cunningham-technika között. (Persze, azért nem mindig ismerem fel a modern tánc iskolajegyeit, ez mégiscsak egy szakma!) Az azóta látott Feledi-produkciók hatására ma már nem húzódozom egy-egy kortárstánc előadás megtekintésétől. Mi több, ha azt a nevet hallom, hogy Anne Teresa de Keersmaeker, vagy Wayne McGregor, már nem bambán nézek. Vélhetően, meglennék e tudás nélkül is, de mégiscsak több lettem tőle, adott valamit. Nemcsak én változtam persze, hanem Feledi János és kis táncos truppja is. Feledi feljebb lépett. Biztos vagyok benne, hogy a tegnapi előadás a világ bármely színpadán sikert aratna.