Elemek megjelenítése címkék szerint: Katona József Színház

Az igazi megrág, kiköp

(Katona József Színház - Biró Zsombor Aurél: 2031 – 2026. február 19-i előadás)  

A előadás különös helyet foglal el még a Katona repertoárjában is, hisz az elmúlt évek egyik legfeszítőbb színházi kérdését próbálja körbejárni: hogyan lehet a színházi intézményrendszeren belüli abúzusokról beszélni? Igen ám, de úgy, hogy közben az ehhez kitalált színházi „forma” egy újabb hatalmi gesztussá válik, ami nyilván újabb etikai kérdéseket vethet fel. 

Konzumkarma

(Katona József Színház – Kander-Ebb: Chicago – 2026. február 4-i előadás) 

Iza: A musical szó hallatán általában a Broadway jut eszünkbe – lépcsősor, tollboák, minimum huszonöt táncos és egy karmester, aki éppen a világforradalmat vezényeli. A Katona Kamrában a Chicago most úgy történik meg, mintha valaki halkan félrehúzta volna a függönyt a műfaj előtt, és megmutatta: odabent nincs csillogás, csak egy mindent kisöprő erkölcsi huzat. Székely Kriszta rendezte előadás inkább pincebéli bűnügyi kabaré, dalokkal.

Éva: Lfszt van itt (by ÖI) nagyszínpad, tánckar, kórus, nagyzenekar, ezért Székely Kriszta megélezte borotvára a Chicago-t Csikágóvá, Karma Klubbá és szétcseszte a tanagrát. Rezes Judit a Katona Prima Balerina Assolutája, Mentes Júlia a kedves lényével meg átvág mindent, mint a gyémánt. A gránitot is. Mennyire jó ez itt, pedig biztos nincs benne operaforint. 

KATONA = FOGALOM

(Katona József Színház - Bulgakov: A Mester és Margarita - 2026. január 27-i előadás)  

Sorolhatnám a kötelezőt, hogy mítoszregény, sőt kultikus mű, a 20. századi világirodalom egyik legsokrétűbb alkotása a sztálini Szovjetunió hétköznapjairól. Bodó Viktor rendező pontosan tudja, van nekünk jelen idejű hazai rendszerünk, amely ugyanúgy bánik számos művésszel, ahogy anno a Szovjetunióban, a központi narratíva pedig rég felülírta az igazságot. Arra ne számítson senki, hogy a Katona előadásából ismerkedik meg Bulgakov művének rejtelmeivel, de a könyv ismerete nélkül is egy élvezetes előadásra viszont igen. Nincs ma más színházi alkotóközösség, amely ilyen metaforikusan, mégis érthetően képes szólni a szabadságba, az alkotásba vetett hitéről. 

Döntetlen 

(Katona József Színház -  Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás – 2024. december 19-i előadás) 

Jól csinálja a Katona, hogy nem csak a világ drámairodalmának tündöklő csúcsait mutatja be, hanem a közéletben – ami, ugye, a magánéletünk is - folyamatosan jelen levő témákat hangosít ki és ehhez talál alkalmas műveket. A fékezett habzású magyar metoo-pukkanás hatása inkább az lett, hogy minden fórumon teret kap a bántalmazás-történetek sok fajtája, legalább nem vagyunk már fogalmatlanok, még akkor is, ha szubjektíve   még olvasni is nehéz ezeket, nemhogy rájönni, hogy objektíve tövig járunk a mindenféle erőszakban és ez nagyon lassan, vagy egyáltalán nem fog megváltozni. Ez a bevezető pusztán arra szolgál, hogy a Katona Nyílt tárgyalásának néhány alakítását hozhassam szóba. 

Hazamenni egy előadásba     

(Katona József Színház – Jánossy Lajos: Itt élet – 2024. október 10-i előadás) 

Éva: Az Itt élet az én generációm előadása, minden mondata a helyén, elkerüli a melodrámát, a nosztalgiát, a negédet, kritika és odatartozás egyszerre, sok együttérzéssel önmagunk iránt.  Türelmes előadás ez, mindenkinek eljön egy nagyon erős monológja, megéri kivárni. Ez az előadás húsz év létstratégiai pannója, kukucskálás, keserűség, és örvendező berohangálása egy visszahozhatatlan kornak. Szerettem nagyon néző lenni, többszörnézős előadás.

Iza: Úgy érzem, szerencsés vagyok, hogy az érett Kádár-korban nőttem fel, a végnapjain váltam felnőtté. Ha ez az Orbán-rezsimre esik, egészen más ember vált volna belőlem. Az előadás a ’80 után születetteknek ugyanúgy történelem, ahogy 1848 vagy a Mohácsi-vész, ellenben az X-generáció második hullámának: újra gyerekkor. Nem nosztalgia, hanem annak a keserű-boldog megélése, hogy mennyivel több jóravaló emberrel találkozhattunk a közéletben, a tv-ben, és mennyivel jobb volt abban a meggyőződésben felnőni, hogy a rendszer alapjaiban rendben van, ha nem is volt így. Az előadás saját tömeggel és térrel bír, méltó igazgatói abgang Máté Gábortól. 

Színházak színháza    

(Katona József Színház – Dömötör András, Laboda Kornél és Benedek Albert: Mefisztóland – 2024. április 26-i előadás) 

Éva: Valami ilyesminek képzelem „a” Kaposvár színjátszását. Sok minden cikázott szakképzett nézői agyamban az előadás közben. Ezek biztos: méltó, megörökít, revans, így maradnak meg, tehetség, a szellem radikalizmusa. A Prudencia mellett ez az év előadása számomra. Az egészen átsuhant negyven év színjátszása és a kapcsolódó keserves káeurópai tapasztalat. Furcsa dolog a színpadi alkímia, érezni lehetett a folytonosságot. Ezt az előadást a Katonának kellett eljátszania, korösszegző, igaz, összetett. A „nemzetközi jakobinus erők luciferi esztétikája” éppen annyira jó, mint a „mosolygós igen, a ránk erőszakolt naturálnihilista nem helyett”. És tudjuk, hogy a rózsaszín az fehér, ki rendel gyóntatót forgatásra, kik nem találják tüntetés közben a színházat, hányféle túlélési metódus és veszteség keletkezett ezekben a fénytelen időkben. Ez is olyan előadás, hogy utána könnyebb élni, terhet vesz le a vállunkról, összekapcsol, pedig az „elmúlthúszév” növekvő sötétségéről szól.  

Iza: Saját színházi közegünk köszön le a színpadról, amely ijesztően rímel Klaus Mann – az 1920-as évek németországi színházi életét leíró - Mefisztó című regényében olvasottakra. Hiába a sok humor, horrort nézünk, napjaink feketekomédiáját. Egy társulatot, amely szükségállapotban van, mert az elnök lojális emberét ülteti a direktori székbe. Egy olyan művészembert, akit mérhetetlen vágy és küldetéstudat hajt aziránt, hogy művészkörével - akiket maga a nemzetnek aposztrofál – elfoglalja a színházkultúra minden centijét. Lubickol politikai támogatottságában, hogy ezáltal élet és halál ura lehet, és nem bánja, sőt kívánja, hogy a politikai hatalom újra és újra beavatkozzon  művészi alkotófolyamatokba. Kegyeltjeivel – a már általa ki vagy felemelt színházcsinálókkal - egészséges, nemzeti kultúrát hirdet, amelyben eluralkodik a homofóbia, az antiszemitizmus. Szerénységétől hajtva gigantikus szobrot állít színháza elé, hogy jelen idejét, hatalmát hirdesse. 

A cigánytábor az égbe megy    

(Katona József Színház – Kácsor Zsolt: Cigány Mózes – 2024. február 13-i előadás) 

C.S. Lewis-tól a gondolat, hogy egy nap elég öreg leszel ahhoz, hogy újra tündérmeséket olvas. Kácsor Zsolt - a Tórából és a cigány mondavilágból összegyúrt - korántsem finomkodóan irodalmi, inkább mosdatlanul köznapi durvaságú szövegét hallgatva azt hiszem, számomra eljött ez az idő. A nyolcvan perc egy szemvillanás. Bezerédi Zoltán előadásának gazdagsága megfinomítja a prózát, és úgy követjük a történetet, akár a Frakk, a macskák réme-t az oviban.   

Nő vagy gyermekem, ezt te úgysem érted meg…..   

(Katona József Színház – S.I.Witkiewicz: Vizityúk – 2024. február 11-i előadás) 

Előadásra várva számolgattuk, hogy a lengyel írókkal nem is állunk hadilábon, mert ugye ott van Gombrowicz, Mrożek, Kapuściński, Lem, Prus, Sienkiewicz, akiket olvastunk, s ez nem is olyan kevés. Momentán Witkiewiczről csak Fodor Tamás visszaemlékezéseiben olvastunk, hogy a Vizityúkról azt hitte, hogy az a Vadkacsa persziflázsa. Nem is voltunk felkészülve rá. Meglepett, hatott. A felszínén egymáshoz nem illő abszurd dialógusok, egy erősen szürreális produkcióban. Talán vettük a rendező, Zsótér Sándor üzenetét is: „Nő vagy gyermekem, ezt te úgysem érted meg ... semmi az élet, semmi a halál …eljön a világvége, passz.” Mindenekfelett jó volt egy olyan előadást követni, amelyben a káosz ellenérre rendszere van mindennek.  

Beszélő fejek 

(Katona József Színház – Wolfram Lotz: A politikusok - 2023. november 14.)

Miden napunkban ott vannak, minden nap látjuk őket a hírekben, az újságokban, a televízióban, még a csapból is ők folynak, ők az igazi celebek. Már azt sem tudjuk mi is a munkájuk pontosan, igazából nem figyelünk rájuk, csak akkor, ha bődületesen nagy marhaságot mondanak, éppen lebuknak valami hatalmas svindliben. Wolfram Lotz viszont odafigyelt rájuk, sőt, elgondolkodott róluk, megfigyeléseit pedig egy végeláthatatlan hosszú versben megosztotta az olvasókkal, színháznézőkkel. Ez az este egy flow, amire ha ráérzünk az elején, visz magával kilencven percen át.  

Bezmeg   

(Katona József Színház – Kocsis Gergely: Kedd – 2023. november 2-i előadás) 

Szinházi illem ide vagy oda, nem érintett meg az alkoholista lét diszkrét bája, ahogy a férfi piszoárok higiéniája és a tétre menő vizelőverseny sem. Azt értékeltem, hogy az előadás nem hazudott mélységet, nem próbálta művészetnek eladni a produkciót. Szórakozást nyújtó színészi ujjgyakorlat a játszóknak, fejtörés nélküli este a nézőknek. Tudom, hogy kortárs dráma nélkül meghal a színház, és gondolkodó színész előbb-utóbb tollat ragad, de ez az előadás hidegzuhany egy nem várt helyen.