Ha van olyan irodalmi alkotás, amit lehetetlen lenne filmre vinni (növelve ezzel a mű népszerűségét), Calvino regénye mindenképpen ilyen, ez a könyv ugyanis nem más, mint az olvasás dicsőítése - napjaink internet uralta világában nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát.

Mert miről is van szó? A könyv hőse maga az Olvasó és az Olvasónő, a cselekmény pedig egész egyszerűen akörül bonyolódik, hogy szeretnék megszerezni az általuk olvasott könyv egy hibátlan, teljes szövegű példányát, ugyanis mindketten kötéshibás köteteket fogtak ki - eleve ez a körülmény ismertette meg egymással a könyv két hősét.
Ez sem hétköznapi ötlet, hát még a mű kezdőmondata: "Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazót kezded éppen olvasni."

Igen, kezdetben a kezünkben tartott könyv áll az események középpontijában, ám csakhamar kiderül, hogy amit a regényben Olvasó és Olvasónő olvasott, a kötéshiba folytán nem a Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyv volt, hanem Tazio Bazakbal lengyel író Malbork városperemén című műve, vagyis annak első néhány (az említett hiba folytán a kötetben újra és újra ismétlődő) oldala a Calvino-könyv borítójába kötve. Csakhogy ekkor már a lengyel író könyve érdekli a két olvasót; megkapják azt a könyvet, amellyel hasonlóan járnak, de akkor már az a harmadik könyv tűnik izgalmasabbnak, és ilyen-olyan módosításokkal ez a jelenet még megismétlődik néhányszor, de sohasem unalmasan.

A sztori pikantériája elsősorban az, hogy hiába tartjuk kezünkben "Italo Calvino új regényét", mint kiderül, valójában mi magunk sem olvasunk egy sort sem ebből a könyvből - ellenben csomó végtelenül izgalmas töredéket olyan fiktív íróktól, mint a már említett Bazakbal. Persze a könyv minden sora Calvinótól származik, ahogy az az ötlet is, hogy a huszonkét részre osztott könyv egytől tizenkettőig számozott fejezetekből áll, ezek azonban nem egymás után jönnek, hanem további tíz már címmel ellátott résszel váltakoznak, amelyek mind-mind egy újabb regényszöveg-töredéket rejtenek. Maguk a címek összeolvasva pedig egy felettébb titokzatos kérdő mondatot adnak ki - szerintem már ennek elolvasása felkelti az érdeklődést a teljes regény iránt.
Felesleges lenne ennél többet mondani róla, hiszen talán még így is alig érthető, amit leírtam; a helyzet csak rosszabb lenne akkor, ha még részletesebben próbálnék írni a műről, mert ahhoz, hogy összeálljon, érthető legyen, tényleg magát a regényt kell olvasni.
Én, mint szenvedélyes olvasó, nagyon örülök annak, hogy született egy ilyen könyv, amely tényleg az olvasás élvezetéről szól elsősorban - és talán nem ártana elolvasni azoknak, akik a nyomtatott könyv (vagy talán maga az olvasás?!) "halálát" hirdetik. Talán ők is ráéreznének a könyv, illetve eleve az olvasás ízére és szépségére. Egyébként, mióta először olvastam, azon töprengek, vajon Calvino ezzel a páratlan ötlettel használta fel tíz (egyébként remek) regénytöredékét, vagy az ötlet volt meg előbb és ezek a részek már eleve töredéknek íródtak?