Iza színházban járt - Alföldi Róbert

Elemek megjelenítése címkék szerint: Alföldi Róbert

Szeress úgy is, ha rossz vagyok….

(Átrium – Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a Társulat: Mefisztó - 2021. július 19-i előadás)

Iza: Önkitárulkozós performance-féle, mert színdarabról, koherens dramaturgiáról azért túlzás lenne beszélni, maximum nyomokban Klaus Mann regényének motívumairól. Nem volt számomra megrázó, ahogy ízlésvilágommal sem találkozott. Ellenben sohasem fogom elfelejteni, vagyis nyilvánvalóan jó színház, mert hatott rám. A legnagyobb emóciót Alföldi Róbert művészi állapotára való rácsodálkozásom váltotta ki, hogy az alkotóembernek hol áll éppen a karrierje, s hol tart az életben.
Éva: Kabaré kétségbeesés idején. Helyenként durva, obszcén, végletes, mert az ingerküszöbön át kell menni, ez nem fuvolázó békekor, sőt. Az viszont biztos, hogy se Az ember tragédiáját, se a Mefisztót nem forgatjuk már sűrűn, a közönség néha tanácstalanul nézett a referenciaponként szolgáló szövegrészeknél. Aznapi propagandacikk, kormánysajtó-gyöngyszemek, trash-kommentek az internet népétől: minden volt. Mint hétköznap. Nyomasztó. Mint hétköznap.
    

Kategória: 2021 július
vasárnap, 22 szeptember 2019 04:58

Mi történt Baby Jean-nel? (Hatszín Teátrum)

Amerikai Horror Story - Rémségek Cirkusza

(Hatszín Teátrum – Henry Farrell: Mi történt Baby Jane-nel? -2019. szeptember 20-i előadás)

Aki bírta az American Horror Storyt – márpedig én igen – az tobzódik.  Amit Sarah Paulson és Frances Harmand Conroy tud, azt Hernádi Judit és Kiss Mari is. Amit Finn Witrock és Emma Roberts azt Kovács Máté és Hartai Petra párosa szintén. Ha Bercsényi Péter kijön a színpadra, boldog vagyok, lassan abba is belenyugodtam, hogy szoknyában. Az viszont tény, a színházban ketten kacagtunk önfeledten, Zsuzska barátnőm és én. Hát rajtunk kívül nem néznek a népek Fox-sorozatokat? 

Kategória: 2019 szeptember
szombat, 11 május 2019 01:01

Harold Pinter: A gondnok (Radnóti Színház)

És a Buddha-szobor összetört

(Radnóti Színház – Harold Pinter: A gondnok – 2019. május 9.-i előadás)
   
Harold Pinter művei valahol Beckett és McDonagh írásai között vannak, félúton. Egyszerre nevetséges és drámai ami a színpadon folyik, de nem tragikomikus, inkább groteszk. E darabjában három „társadalmilag” beteg embert látunk. A látszatra legelesettebb egyszerre csak ördöggé válik. A színpadi démont Schneider Zoltán játssza. Tíz év után újra az ő vállain nyugszik egy produkció, nemcsak az előadás fontos epizodistája. Már ezért érdemes volt Alföldi Róbertnek kézbe venni a szövegkönyvet. 

Kategória: 2019 május

Röhög a színház  

(Centrál Színház – Ödön von Horvath: Kasimir és Karoline - 2019. január 5.-i előadás)

Ha ezt az előadást Alföldi Róbert az általa dirigált Nemzeti Színházban viszi színre, a balta megáll a nézőtéri levegő csendjében. Ezzel szemben a Centrál Színház közönsége derekasan szétröhögte. A nézők zöme puszta vurstlit látott, hallotta 3+2 Csipkés kombinéját, meg a Neotontól a 220 felett-et. A színpadon valami szerelmi dráma folyt, amiben a pasi és a nő egyformán rászeretkezett. De közben kolbászt zabáltak, sört vedeltek, böfögtek, köpködtek, csak nem lehet komoly ez az egész.

Kategória: 2019 január

Keresztapus és Lusta Dick

(Szegedi Szabadtéri Játékok – Menken-Slater: Apáca Show - 2018. augusztus 10.-i előadás)

Még egy fülledt nyári estén is csodásak a szegedi Székesegyház kivilágított tornyai. Alattuk igazi csilivili show hömpölygött, nézőteret rengető hangerővel, újra és újra tapsra hangoló ének-és zeneszámokkal, robosztus táncjelenetekkel. Mintha láttam volna a színpadon a Macskafogó trombitás őrmesterét, s a lágyszívű Frank Vitale-t a Keresztapusból. Jó lett volna hallani az I will follow him-et és az Oh Maria-t, mégiscsak az Apáca Show-t néztem. De a slágereken túl is volt hiányérzetem, hisz nem évelő, csak egy nyári produkció volt ez. Ahogy MGP mondaná „uncili-smuncili pultra rakva.”

Kategória: 2018 augusztus

Aljasság az emberi élet törvénye            

(Városmajori Fesztivál/ Szombathelyi Weöres Sándor Színház - Ben Jonson: Volpone 2018. július 3.-i előadás)

Kora nyári, bágyadt este, évadvég. Egy kifejezetten kellemes, olyan low–key színházi élmény. Könnyed, mai szöveg (naná, Spiró kéznyoma), és a hosszú „egyrész” ellenére is lendületes játék, néha nagyon jó gegek. A színpadon keményen dolgozó – a játékot láthatóan mégis élvező – színészek. A női szekció – Bánfalvi, Hartai – egészen pazar. A produkció alig „alföldis”, de azért minden mutatva van, csak nem csúcsra járatva. 

Kategória: 2018 július

Keserű só         

(Átrium – Kander – Ebb – Fosse: Chicago - 2018. június 29.-i előadás)

Éva: Voltam én már rendes musicalt nézni, ahol minden dal fináléra volt rendezve és csak a jegyet finanszírozó nézőtársaim rosszallása akadályozta meg, hogy énekelve csatlakozzam a francia forradalomhoz, egyben halálosan beleszeretve a slimfit jelmezes, negyvenkilós, irháig szoláriumozott főénekesbe. Na, Alföldi Chicago-ja nem ilyen. Keserű. Arról szól, hogy két nyilvánvalóan tehetségtelen lányt megrág és kiköp ez a szar élet és mehetnek rózsaszín tüllben, kínai strasszban csipogni a kerületi kultúrházba. És mi vagyunk a közönségük az Átriumban és a kultúrában is.
Iza: Azt mondta Éva: „A Chicago a Csárdáskirálynő 10 %-a, mint darab.” Stimmel. Ettől függetlenül kiváló zenei alapanyag, és ha van két jelentős művésznő a Roxie-Velma párnak, jó produkció lehet ez. Alföldi Róbert lendületes, ötletes musicalt/revüt vitt színre, határozottan egy kis brechti feelinggel. Bár jobban járt volna, ha a prózát egyenértékűvé teszi a tánccal és a zenével. A gyilkos-duó és a sztárügyvéd triója elvárásaimhoz képest halovány volt. A mentőövet a darab „kiscsillagai” adták, Hámori, Hernádi, Bercsényi és Mihályfi. 

Kategória: 2018 július
szombat, 03 március 2018 18:46

Shakespeare: III. Richard (Radnóti Színház)

Big game            

(Radnóti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2018. február 17.-i előadás)

„De öt órája sincs, hogy Hastings élt még,
Vád és vizsgálat nélkül szabadon.
Finom világ! Ki olyan ostoba,
Hogy ezt a durva csalást ne lássa?
De ki merészeli elmondani, amit lát?
Pocsék világ ez!
Azért pusztul el,
Mert ilyen bűnökről hallgatni kell.”
(Shakespeare: III. Richárd, Vas István fordítása)

Éva: Alföldi végre nagy szerepet játszik, nemcsak nehezet: III. Richárdjának behozhatatlan előnye, hogy ő a rontás maga, mélylélektan nélkül. Élvezetes, félelmetes, csillogóan intelligens, aztán késő: a szolgái lettünk nézőként is. Nézzük a fekete-sárga, acél csigalépcsős színpadot: kétdimenziós  amerikai rajzfilmre emlékeztet, a színek felidézik: Danger! Şerban máshogy lát, vagy csak szabadbölcsész fíling nélkül gondolkodtat: most látom Lady Annát ugyanolyan erősnek, mint Richárdot, Margitot pedig a legokosabb nőnek Angliában. Kis színpadon nagy  színház, Isten óvja őket, pusztuljon a Gonosz. De ahogy az a darab utolsó pillanataiban borsalino kalapban, a tekintetétől hosszabbodó időben a sóhajok hídján végiggrasszál, és rájövünk, hogy - Kováts Adél klasszikus csendteremtő dikciója ide vagy oda, - kizárt dolog, hogy élni kezd majd a béke.  
Iza: Talán Gábor Miklós Naplójában olvastam egy III. Richárd előadásról, a Nemzeti Színházban, 1956-ban. Az előadás szenzációja az Írnok (Baló Elemér) felolvasása volt a „jó Hastings úr vádiratáról”, amit a közönség egy lélekként értett, „Rajkról beszél", s értették Major Tamás játszotta III. Richárd "áthallásos" szavait is, meg persze azt is, hogy pocsék világban él a magyar, aminek pusztulni kell, mert a gazságokról nem lehet beszélni. Hát 2018-ban nekünk is van egy Írnokunk, László Zsolt, s mi ugyanúgy értjük őt, mint dédszüleink/nagyszüleink akkor Balót, Majort.

Kategória: 2018 február

„Rettenetes parasztdráma ez”  

(Budaörsi Latinovits Színház – Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma – 2017. december 1.-i előadás)

A nap reggelén a Facebook emlékeztetett, hogy 2015. december 1-én a londoni Garrick Színházban Branagh-t néztem. Leontest játszotta a Téli regében. Lehet ennél csodásabb egy nap? Hát nem. Volt hasonlóan jó estém? Hát igen. De nem csak a színpadon látottak miatt. Mert mit is láttam? „Gyilkosság, rablás, házasságtörés, újra gyilkosság, fajtalanság, nyomor, piszok, betegség: ezek a történet stációi. Az utolsó stáció pedig a lélek megtörése, a gyenge férfiúnak szinte perverz lakolni vágyása…” (Ady Endre – 1902. január 9. –én megjelent írása a nagyváradi Szigligeti Színház Tolsztoj-premierjéről.)  

Kategória: 2017 december

Jelenetek Emmi és Ali életéből  

 

„ Képzeljétek, ma megszólítottak a metrón. Engem, egy öregasszonyt! […]
 Ahogyan ezek élnek! Az egész család egy szobában. Ezeket csak a pénz érdekli.

 Sóher, mosdatlan disznók. És csak a nőkön jár az eszük. Egész nap csak ezen.
Egyik se dolgozik. A mi pénzünkön élősködnek, nézd csak meg az újságokat!
 Minden napra jut egy megerőszakolás, és hasonlók.”

(R.W. Fassbinder: A félelem megeszi a lelket)

 

(Átrium Film - Színház – Fassbinder: A félelem megeszi a lelket - 2017. október 13.-i előadás)  

 

Éva: Milyen lenne újra normálisan élni? Viszolygás nélkül bármelyik tévécsatornára kapcsolni, a metrón bátran olvasni a kedvenc hetilapunkat, félelem nélkül kifejteni bármely társaságban a nézeteinket, azt szeretni, akit csak akarunk. Alföldi Róbertnek igaza van: a béke, boldogságra törekvés, szabadság itt és most utópia. A jó hír az, hogy van még szerelem és tisztelet. Ára is van.

Iza: Sem drukkere, sem ellendrukkere nem vagyok Alföldi Róbertnek, de nyomon követem munkáit. Ma este megint kimozdított színháznézői komfortzónámból. Ez a művészember őszintén hiszi, hogy nagyon hamar el kell jönnie megint egy olyan világnak, amikor nem a normális lesz a különös, s nem nézünk ferdén arra, ami amúgy természetes. 2017 októberében a rendező „tisztalelkű”, vagy nagyon naiv. Talán ezért is olyan jólesően felrázó az előadás. Hernádi Judit újra színésznő! Bányai Kelemen Barna meg a surranó pályán odaért, hogy Stohl, László, Fekete kis helyet adjon neki, a színpadon bármire készen áll!   

Kategória: 2017 október
1. oldal / 3