Martin McDonagh: Leenane szépe (Nézőművészeti Kft./ B32 Galéria és Kultúrtér)
Csomósra keverve
(Nézőművészeti Kft./ B32 Galéria és Kultúrtér - Martin McDonagh: Leenane szépe - 2024. február 2. előadás)
Kétélű, ügyes darab McDonagh fekete komédiája, egyben bohózat és melodráma. Ahogy azt Vincze János – Füsti Molnár Éva - Bacskó Tünde hármasa megmutatta nekem a Pécsi Harmadik Színházban, visszaadva az ezredfordulós Írország világát is. A Nézőművészeti Kft. eddigi munkássága - Mucsi Zoltán, Katona László és Kovács Krisztián színpadi jelenléte – joggal támasztott bennem elvárásokat, egy ír groteszk színrevitele számukra kvázi ujjgyakorlat. Kissé csalódtam, Kovács Lehet rendezésében McDonagh nem „harapott”, majdnem csak egy konyhai komédiát láttam, hiába is profin és ügyesen kivitelezve.
S.I.Witkiewicz: Vizityúk (Katona József Színház)
Nő vagy gyermekem, ezt te úgysem érted meg…..
(Katona József Színház – S.I.Witkiewicz: Vizityúk – 2024. február 11-i előadás)
Előadásra várva számolgattuk, hogy a lengyel írókkal nem is állunk hadilábon, mert ugye ott van Gombrowicz, Mrożek, Kapuściński, Lem, Prus, Sienkiewicz, akiket olvastunk, s ez nem is olyan kevés. Momentán Witkiewiczről csak Fodor Tamás visszaemlékezéseiben olvastunk, hogy a Vizityúkról azt hitte, hogy az a Vadkacsa persziflázsa. Nem is voltunk felkészülve rá. Meglepett, hatott. A felszínén egymáshoz nem illő abszurd dialógusok, egy erősen szürreális produkcióban. Talán vettük a rendező, Zsótér Sándor üzenetét is: „Nő vagy gyermekem, ezt te úgysem érted meg ... semmi az élet, semmi a halál …eljön a világvége, passz.” Mindenekfelett jó volt egy olyan előadást követni, amelyben a káosz ellenérre rendszere van mindennek.
Cigány Mózes (Katona József Színház)
A cigánytábor az égbe megy
(Katona József Színház – Kácsor Zsolt: Cigány Mózes – 2024. február 13-i előadás)
C.S. Lewis-tól a gondolat, hogy egy nap elég öreg leszel ahhoz, hogy újra tündérmeséket olvas. Kácsor Zsolt - a Tórából és a cigány mondavilágból összegyúrt - korántsem finomkodóan irodalmi, inkább mosdatlanul köznapi durvaságú szövegét hallgatva azt hiszem, számomra eljött ez az idő. A nyolcvan perc egy szemvillanás. Bezerédi Zoltán előadásának gazdagsága megfinomítja a prózát, és úgy követjük a történetet, akár a Frakk, a macskák réme-t az oviban.
A vágy villamosa (Budaörsi Latinovits Színház)
Don’t Rain On My Parade
(Budaörsi Latinovits Színház – Tennessee Williams: A vágy villamosa - 2024. február 23.)
Iza: A Budaörsi Latinovits Színház nagy maflást adott az ageing szégyenben élő 21. századnak, mert ritka, akár a fehér holló, hogy ma egy 70-es hölgyet nőnek, mitöbb vonzó, vágyakkal teli nőnek mutassanak. Ezzel párhuzamban Takács Katival szembejött a nagy kihívás. És nem a fantáziátlan színidirektorok fejéből kipattanó Csiky Gergely teremtette Szerémi grófnő karaktere, hanem az ellentmondások kincsestára, Blanche DuBois. A színésznő megragadta a lehetőséget, és vállat rándítva maga is nyelvet öltött az ageingre, miközben „eldalolta” a színpadon Streisand Don’t Rain On My Parade című klasszikusát.
Éva: Egy nagy színésznő méltó szerepben, csodálatosan játszott egy olyan rendezésben, amely előadáshosszan kizárólag őt szolgálta. Azt éreztem, „igen, ezt így kell, végre látható, hogy Takács Kati korszakos színésznő”. Színházi életünk szégyendíjas sajátossága, hogy ez nem a Nemzeti Színházban történt meg, ott – ugye - honnan is sejthetnék, kicsoda Takács Kati. Ezért is járunk többet Budaörsre, mint a Bajor Gizi park 1-be.
Arthur Miller: Az ügynök halála (Centrál Színház)
Nincs irgalom
(Centrál Színház – Arthur Miller: Az ügynök halála – 2024. február 24-i előadás)
Szerintem Arthur Miller abban hitt, hogy az ember boldogságra született. Ibsen és O’Neill nyomában, Williams kortársaként kereste, elemezte korának mintaéleteit, felnagyította a tragédiákat, egy-egy távolba mutató „milleri ítélet”-tel. Bíró Bence a darab új fordítója és dramaturgja Alföldi Róbert rendezővel némileg kiirtotta a darab humánumát, az emberért való aggodalmat, de ami fájó, az ethoszt, és a lét fölé emelkedő költőiséget. A maga irgalmatlanságában érdekes előadás született, de Alföldi húsz évvel korábbi milleri világ-és emberlátáshoz képest a hiány érzetével hagytam el a színházat.
Rideg Sándor: Indul a bakterház ( Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)
Korunk elmebaja túlélhető
(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Rideg Sándor: Indul a bakterház - 2024. február 26.)
"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák.
Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok.(…)
Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel.
Az ország vászontarisznyájára lakatot tetetek, nehogy kilopják belőle a pénzt…"
Rideg Sándor legszebb álmában sem gondolhatta, hogy első könyve ilyen magaslatokba jut, hisz cselédsorban nőtt fel az első világháború alatt, majd éhezett a Horthy-korszakban. Nem jutott be az írók elit klubjába, de első regényének adaptációja még ma is színpadon van, az elmúlt két évtizedben majdnem kéttucatnyi bemutatóval. Böhm György rendező érzelmes ember, és érzéke van a groteszkhez is. Tudja, hogy a „nemzeti vagy népi” a színpadon nem a bő gatya, a hímzett pruszlik, a bográcsgulyás vagy a tájszólás. Ahogy azt is, hogy a regény furabogarait nem kell nagyítani, csak élővé tenni. Az előadást nem terheli a „magas művészetet csinálunk” hamis címkéje, és mégis intelligencia-és műveltségi teszt. Élvezet nézni a gegeket, a jól komponált helyzetkomikumokat, a színészek eleven-bő kedvét, azt, hogy az előadásnak falusi komédia volta ellenére is van víziója.
Carlo Goldoni: A hazug (Pesti Színház)
Goldoni nem elég
(Pesti Színház – Carlo Goldoni: A hazug - 2024. február 27.)
Goldoni darabja Velencében játszódik, van benne félreértés, humor, bumfordi báj, helyzetkomikum. A szereplők között akad kalandor, sok-sok epekedő szerelmes, köztük tavasz-és hormonvezérelt lányok és fiúk, okos vagy idétlen szolgák, bölcsnek tűnő öregek. Kell némi korabeliséget árasztó díszlet, hozzá mai viseletet stilizáló jelmezek, és indulhat a Goldoni-szerű. Jogos félelem, hogy XVIII. századi darabot eredetiben már ember nem nézné végig. Bármennyire is koncentrálnak, próbálnak könnyednek látszani a színészek, kissé ijesztő este ez, ahogy nylonharisnyában és tűsarkúban mászkálnak a színésznők a magas lakklépcsőkön, a színészek meg féltéglaként repülnek-vágódnak földre, falra, emelgetik a súlyosnak látszó díszletelemeket. Alkalmanként erősebb a bútoros segédmunka a színjátéknál. Ami pozitív, hogy a színészeknek láthatón fekszik Horváth Csaba rendező Goldoni-koreográfiája.
Tasnádi István: Kartonpapa (Pécsi Harmadik Színház)
Genetikusan kartonpapa
„Az elnyomás csapatban károg, élő szívre mint dögre száll”
József Attila
(Pécsi Harmadik Színház – Tasnádi István: Kartonpapa – 2024. január 31-i előadás)
Recenzens jókedvét épp elvitte a cica, mert a Pécsi Harmadik, mint művészszínház Vincze János kényszerű távozása okán - tán - az utolsó hónapját éli. Értékvesztés, épp szegényedik el Pécs, a színházi élet, meg mi, no de ez a lőtéri kutyát sem érdekli, miért épp Uránvárosban kellene vigyázni a világosságra, máshol sincs, oszt’ jónapot. Aztán elkezdődött a Kartonpapa című előadásuk, a családba sűrített belső és külső elnyomás bravúros katalógusáriája és paradox módon jókedvem lett: a tehetség az, ami bizakodással töltött el.