Iza színházban járt - 2018 május
Értékelés:
(23 szavazat)

 

 


Ne nőj fel, csapda!

(MITEM 2018 – a Piccolo Teatro di Milano a Nemzeti Színházban – Carlo Collodi regénye alapján: Antonio Latella, Federico Bellini, Linda Dalisi: Pinokkió - 2018. április 22.-i előadás)

Éva: Collodi könyve 1883-as, Disney rajzfilmje 1940-es, ezért mindenki a sárga kalapkás, kék masnis cukira emlékszik. Pedig. Collodi könyve a korabeli „jógyerek”-igény miatt a mai szemmel bizarr és félelmetes. Erre most jönnek az echte olaszok egy szürreális, éles, emberi, fájdalmas rendezéssel. Láttam az olasz Monori Lilit kék tonhalként lemondóan eltűnni a semmibe. A százéves tücsök pedig vizuális referenciapontja lett minden MITEM-eknek, dixi. 
Iza: Felnőtt mese, ahol egyszer csak rájöttem, a színpadon mindenki halott. Imádtam a Kék Tündért, féltem a Tücsköt, mert kétméteres csápjai vészjóslóan bólogattak felém. Pinokkiónak kiosztottam volna párt pofont. A Dzseppettót játszó színész hivatásról, színpadi létről szóló monológjától elállt a szavam. Fene tudja, igazán mit láttam, de pontosan behatárolható értelem nélkül is elvarázsolt, érzelmi alapon. Talán ez a mágikus realizmus a színpadon. 

kedd, 01 május 2018 13:01

Szökik a málna (Andaxínház)

Értékelés:
(23 szavazat)

Tangled Up in Blue  

(Andaxínház - Szökik a málna (elszabadult revű) - 2018. április 30.-i előadás)



„Hey! Mr. Tambourine man, play a song for me
I'm not sleepy and there is no place I'm going to”
(Bob Dylan)

Zsalakovics Anikó, a revű ötletgazdája (tán rendezője) lehet szereti a káoszt, de a káosz őt nem annyira. Nem menti nálam a produkciót még az sem, hogy kedvenc Bob Dylan-em híres szállóigéjén alapult a bevezető. Ahogy színházi blogger-társam, Éva szokta mondani: „voltak az előadásnak értékei”.  Igen, Petrik Andrea és Hajduk Károly, na meg József Attila, Márai Sándor, W. Broniewski és persze Mr. Tambourine Man.

Értékelés:
(27 szavazat)

 

Világszínház, ahogy azt a Soroksári úton gondolják 

A színházi blogírás lehetőséget ad újraélni egy, a nézőtér sötétjében már megélt ritka pillanatot, újragondolni egy-két mondatot, szituációt. A MITEM 2018 elvette az (utó)írás örömét, nem igen volt mit „újragondolni”. Talán csak a Szlovén Nemzeti Színház Iliász előadása adott igazán gyógyírt a zömében lélektelen magyar fordításért (különösen a szofisztikált angol nyelvű tolmáccsal való összevetésben), a sokszor olvashatatlan feliratozásért, az eklektikus – és kimondom, unalmas - műsorkínálatért. A szlovének a végén megmutatták ész+szív+ötlet+hivatástudat = jó színház. De ez három hétért sovány vigasz volt.

Értékelés:
(24 szavazat)

Lady Prospero          

(Rózsavölgyi Szalon – Emberi hang/Molnár Piroska önálló estje - 2018. május 6.-ai előadás)

„Régi nevek, régi arcok, régi napok képei…” Pont olyan az est hangulata, mint Michel Legrand sanzonja, a Szélmalom. Látszólag kedves, aztán mégis lehangolóan szomorú. Pedig főleg operett-dalok hangzanak el és egy derűsnek tűnő színésznő emlékei elevenednek meg. A végén mégis egy sóhajjal áll fel a néző: „az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni” (Zola). Tán nem véletlen, hogy a nyitó-dal refrénje: gáz, amikor csúcsra jár a szív. Molnár Piroska szíve garantáltan arra járt. 

Értékelés:
(51 szavazat)

Hoppá…nana           

(Örkény Színház – Vajda István: Pedig én jó anya voltam - 2018. május 11.-ei előadás)

Azt tudtam, hogy 1990-ben törölték el a halálbüntetést Magyarországon, s azt is, hogy 1988-ban hajtották végre az utolsó kivégzést. Speciel Molnár László Henrik nevét még az életben nem hallottam, s nem tudom, hogy a kettős gyermekgyilkosság miatt felakasztott férfi nevének elraktározására szükségem volt-e. Mert az előadás egy életre bevéste oda Lacikát. A produkcióval magával kissé zavarban vagyok, szürreálisan keveredett a színház és az élet. Nem vagyok benne biztos, hogy az este végén Pogány Juditot láttam-e a színpadról távozni vagy Molnárnét, a becsületes magyar proli anyát.

Értékelés:
(45 szavazat)

Ez valami modern? (Tolsztoj röviden és homályosan)       

(Vígszínház – Lev Tolsztoj: Háború és béke - 2018. május 14.-i előadás)

Mikor lett a Háború és béke szinte eposzból zenés bohózat? Lehet nem Lev Tolsztoj írta, hanem Georges Feydeau, azért kergetőznek annyit a nők és férfiak a színen? Erősen kétlem, hogy Bonaparte Napóleon, aki megteremtette a modern Franciaország alapjait (a polgári törvénykönyvet, az igazságszolgáltatási, pénzügyi és közigazgatási rendszert) és mellette tönkreverte fél Európát, egy nevetséges paprikajancsi lett volna, vagy valaha is így kellene tekintenünk rá. (Ja, és nem vagyok bonapartista!) Ráadásként azt sem hiszem, hogy zenés álló-és mozgóképek hosszú láncolata, még ha néha oly szépek is, valaha is kiváltják a színjátszást. 

péntek, 25 május 2018 23:53

Eugéne Ionesco: Székek (Magyar Színház)

Értékelés:
(17 szavazat)

Everything will be all right, tonight

(Pesti Magyar Színház, Sinkovits Színpad, 2018. május 15-i előadás)

A magyar színjátszás aranyfedezete, trezor nélkül. Az egyikük a legszebb hangú magyar színésznő, akinek vitán felüli tehetsége, nota bene életműve okán minden díja megvan. A másik az alternatív szcéna örök  garabonciása, aki akkor sem fog állami díjat kapni, ha szeme egyetlen villanásával stadiont igéz Penészlekre.  (Tudna.) Ionescot úgy játszanak, mintha francia társalgási darab lenne. Emelje fel a kezét, aki abszurd színművet mostanság nem alkohol hatása alatt, vagy gyógyíthatatlan proccságból néz. Na. Ez nem olyan. Béres Ilona és Fodor Tamás rulez.

Értékelés:
(37 szavazat)

Homérosz nem tehet semmiről

(Katona József Színház – Homérosz: Odüsszeia (alapján) – Ithaka - 2018. május 18.-i előadás)

Éva: Férfi ez, vagy csak csávó? - kérdésre keressük a választ. Székely Kriszta Odüsszeusza egoista, rest önimádó, ölni szeret, mert az jó a háborúban. Talentumot néki az isteni kegy szexuális képességei terén osztott, de hát a nők sem kedvelik a magányt. Eljut a világ végéig Madách szavaival, és ez javára válik. Aztán Pénelopé verbatim kiheréli: persze, kapsz csillagom legendát hexameterben, ha már húsz évig nem tudtál hazatalálni, amikor a halottak kivételével mindenki hazajött. Tudod, mi vagy te? Férj.
Iza: Ha a Vígben felháborodtam, mit tettek a Háború és békével, hát itt is el kell mormognom, hogy Homérosz sem pont arról írt, ami a színpadon folyt. Királykék disco-függöny között hempereg a jó, de gyenge Odüsszeusz, csábos, változó amazonok karjaiban, miközben Pallasz Athéné és Pénelopé ekézi, de oly ostoba, hogy nem igazán éri fel ésszel. A kíváncsiság és a fürkésző szellem, nem azonos a lusta, passzív tengés-lengéssel. Amúgy persze élveztem, kell a fenének a nyár elején a hosszú hexameter, inkább Nancy Sinatra!