Iza színházban járt - 2018 június
Értékelés:
(51 szavazat)

Csibészes mosoly, elegáns, mégis laza színpadi jelenlét. Magamban így tartottam számon Ficza Istvánt, akivel a nézőtér sötétjéből régen szimpatizálok. Mindig tetszett színészi svungja, tartása, megjelenése és érzékelhető alázata hivatása iránt. Talentumosnak láttam minden szerepében. Hidegzuhanyként ért, hogy bizony csehovi lelke van, amelyen imádott szakmája – csalfa szeretőként – már sebet ejtett. Mostanában láttam meg benne az ifjú Gálffi Lászlót. Egy percig nem csodálkoztam, amikor beszélgetésünk során mestereként említette a színészt, imponáló szeretettel, tisztelettel beszélve idősebb pályatársáról, kollégáiról.  

Értékelés:
(8 szavazat)

Tűsarkú cipőben, hátrafelé, magyarként

Szerencse, hogy hisznek magukban: Bulyovszky, Fedák, Karády; Bíró, Dobra, Kerekes. A színésznéket Pannóniában alig száz éve is még a prostituáltakkal vette egy kalap alá a közönség, nem védte őket a házasság intézménye sem. Fordíthattak, írhattak, játszhattak akár idegen nyelven, teljesíthettek kül-és belföldön, megadva annak magánéleti árát: az önelégült magyar középszer mindig a lábát törölte abba, aki nála különb. Bíró Kriszta hál’istennek megint nem fér bőrébe, megírta-szerkesztette a három színésznő életét úgy, hogy csak úgy sistereg a színpad. Női sorsok, kíméletlenül a Magvető Caféban.