Iza színházban járt - „Sorok között"
Értékelés:
(44 szavazat)

Ahhoz, hogy egy önéletírás üssön, megfogjon, írójának egy feltétlen személyiségnek kell lennie stílussal, s egy olyan élettel, ami nem csak úgy eltelt. Kellenek a „sztoriba” szárnyalások, mélyrepülések, minimum egy „feltámadás”, így a halál kikacagása, végül a bölcs megbékélés. A sorok írójának megbékélése önmagával, a reá kirótt sorssal. Berek Katalin színésznő élete e kritériumoknak abszolút megfelel. Életrajza Prológusában írja: „Nem kellett volna dohányoznom, innom, nem kellett volna egy csomó dolgot csinálnom…..Talán jogos a büntetés, de nem tudtam másképpen élni. Az életem egyetlen lépését sem bántam meg!” Itt lehet, felszalad az olvasó szemöldöke, de a teljes életét megismerve mind életének, mind személyének mégis varázsa lesz, holott az összkép véletlenül sem patyolat tiszta. Mégis úgy érezzük - vele együtt -, hogy minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett.

hétfő, 16 szeptember 2019 17:17

Sally Rooney: Normális emberek

Értékelés:
(19 szavazat)

Semmitmondó címe (Normális emberek…? na, ez csakis sci-fi lehet, gondoltam rosszmájúan) és sóska háttérszínű bizarr borítóképe (fiatal pár egymást ölelve fekszik egy konzervdobozban) mellett még akár az is távol tarthatott volna ettől a könyvtől, hogy a fedlap büszkén hirdeti: a Times szerint ez a mű „Az év regénye” volt tavaly.

Értékelés:
(15 szavazat)

Az összeesküvés-elméletek hívei szerint (ami én kicsit sem vagyok) minél jobban elhallgatnak valamit, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a kellemetlen igazságról van szó. Szerintem ez az „igazság elkendőzésének feltételezése” az igazi porhintés, a mód, amivel mindenféle szemetet el tudnak hitetni, sőt meg tudnak vetetni sok hiszékeny és naiv emberrel.
Berczeller Imre Amerikában élő pszichiáter 2014-ben megjelent Radnóti-könyvét is jórészt (a könyv olvasása után elég sokatmondó) hallgatás veszi körül. Mindössze két kritikát találtam róla (azok viszont jellemző módon igen kesztyűs kézzel bánnak a könyvvel, a szerző Radnóti iránti ellenszenvét egyáltalán nem említik burkolt formában sem), nem árulják a kötetet a nagy könyvesbolt-hálózatok, így kisebb (internetes) detektívmunkára volt szükség a beszerzéséhez. Ezt a „beszerezhetetlenséget” egyáltalán nem indokolja, hogy az erdélyi Kriterion adta ki a kötetet: amikor releváns és fontos könyvről van szó, akármilyen kis határon túli kiadó jelenteti is meg, eljut hozzánk, hazai olvasókhoz: a kritika felhívja rá a figyelmet, a terjesztők pedig terjesztik. Itt más van a háttérben.

hétfő, 13 augusztus 2018 23:09

Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Értékelés:
(7 szavazat)

Sommás véleménnyel kezdem, hogy senkit se érjen meglepetés. Ez a legrosszabb könyv, amit valaha olvastam, amiért pénzt adtam, és amiről kritikát írtam. Elég nagy bravúr (nem tőlem, a szerzőtől). Ritkán írok olyan könyvről, ami nem tetszett, bár az sokszor tanulságosabb, mint egy szimpla dicséret. Kötter Tamás kötetét sem szerettem egyáltalán, de az azért mégis képviselt egy olyan irodalmi értelemben vett nívót, hogy nem lógott ki azoknak a könyveknek a sorából, amiket általában olvasni szoktam. Mitch Winehouse könyve sem tetszett, de azért az is meg volt írva (és lefordítva) egy olvasható színvonalon.

Értékelés:
(17 szavazat)

Azt mondják, egy regény szövegében a legfontosabb a felütés: az első mondat. Jelen cikk tárgyának első mondata igazából semmi különös, pláne nem a címéhez képest.Ez a könyv ugyanis véghezviszi azt a bravúrt, hogy már a címe szíven üti az embert (abban az esetben persze, ha fogékony rá, ha megpendít benne egy húrt): Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? Letaglózó erejű kérdés és annyi mindent sűrít magába…! Egy egész életet akár. Vagy egy egész világot?

vasárnap, 27 augusztus 2017 18:23

Kötter Tamás: Ikea, vasárnap

Írta:
Értékelés:
(5 szavazat)


Kötter Tamásnak két novellafüzére jelent meg korábban. Olvasni nem olvastam őket, de arra emlékszem, hogy kritikai fogadtatásuk pozitív volt és keresett kötetek voltak. Az IKEA, vasárnap Kötter első regénye és úgy gondolom, attól, hogy valaki jó novellista, egyáltalán nem biztos, hogy jó regényíró is, magyarán, hogy „van benne annyi”, amennyi egy hosszabb, több száz oldal terjedelmű történet elbeszéléséhez kell.

Mondják, hogy azért nehéz novellát írni, mert sűrítve, koncentráltan, akár néhány oldal terjedelemben kell felépíteni egy egész világot és egy kerek történetet. Ugyanakkor egy regénynél az jelent nehézséget, hogy a történet elég izgalmas, fordulatos, változatos legyen ahhoz, hogy akár több száz oldalig terjedjen. Nem mindenki Kosztolányi Dezső, aki egyaránt volt a novella és a regény mestere (sőt, a verseké is és az, hogy mindhárom műfajban maradandót alkotott, igen egyedülálló teljesítmény). Az ő nagy felfedezettje, Gelléri Andor Endre zseniális novellista volt, viszont egyetlen, A nagymosoda című regénye egyáltalán nem tudott felnőni néhány oldalas történeteihez.

Adja magát a párhuzam Gelléri és Kötter között, bár nem hiszem, hogy egy szinten volnának és sajnos kritikám tárgya nem csinált kedvet a Kötter-novellákhoz. (Szerencsére Gelléri novelláival előbb találkoztam, mint egy szem regényével.)

Értékelés:
(4 szavazat)

Vesszőparipám Karinthy Ferenc mellőzöttsége. Minél jobban megismerem a munkásságát, annál inkább úgy gondolom, többet ér és érdemel, mint hogy lábjegyzet legyen apja életrajzában. Tetszik, hogy egyszerre volt nyelvész és irodalmár, ettől kicsit még közösséget is érzek vele, mert példaértékű számomra, ráadásul három regényét (Szellemidézés, Kentaur, Epepe) remekműnek tartom, de nagyon szeretem a Nyelvelés címmel kötetbe gyűjtött nyelvészeti tárgyú írásait is, mert egyszerre olyan olvasmányos, ahogy csak egy irodalmár és olyan tudományos, ahogy csak egy nyelvész tudta megírni. Keseregtem én már egy sort az író „elfelejtettségén” korábban, igaz, pont akkoriban (tavaly ősszel) jelent meg újra naplójának egy tekintélyes, 1974 és 1991 között írott része.

szerda, 26 április 2017 23:17

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Írta:
Értékelés:
(4 szavazat)

„Mikor múlik el a gyerekkor?S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.”

(Radnóti Miklós: Ikrek hava)

 

Az ember általában (és érthetően) úgy olvas egy könyvet, hogy nem ismeri a történet végét. Akkor ugyan mi érdekelné benne? A naplók kivételt képeznek: Anne Frank naplóját is úgy olvassuk, hogy közben pontosan tudjuk, sajnos mi lesz a vége. Torokszorító érzés úgy olvasni valamit, hogy még mielőtt belekezdenénk, tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz happy end. Gyarmati Fanni naplóját is ez teszi nehéz olvasmánnyá többek közt: látjuk, ahogy folyamatosan küzd és reménykedik – de folyamatosan eszünkbe jut, szegényt mennyire megcsalják majd ezek a remények.

Értékelés:
(4 szavazat)

Most először olyan könyvről írok, aminek nincs magyar kiadása. Sajnos. Magyar címe és alcíme viszont van, sőt még borítója is – idáig eljutottak. Kár, hogy ilyen hamar feladták. Minden más Lennonnal foglalkozó íráshoz hasonlóan ez is nagyon érdekelt, sőt még jobban, hiszen végső soron saját művéről van szó. Öt évvel a megjelenése után már muszáj volt megvennem (úgy is mondhatnám, mostanra tettem le arról, hogy még valaha kiadnák magyarul).

hétfő, 23 január 2017 15:24

Dave Eggers: A kör (könyvajánló)

Írta:
Értékelés:
(2 szavazat)

Áprilisban mutatják be a könyvből készült mozit és két okból is jó dolognak tartom, hogy ezt a viszonylag friss (2013-ban jelent meg eredetileg, a magyar fordítás tavaly került boltokba) regényt ilyen hamar filmre vitték: egyrészt mert olyan aktuális a témája, hogy minek is vártak volna vele, másrészt meg, mert olyan fontos és egyre égetőbbé váló kérdéseket feszeget, hogy minél többen szembesülnek velük, annál jobb – és egy történet sokkal-sokkal több emberhez jut el filmként, mint könyv alakban. (Egyetlen bajom, hogy teljesen másnak képzeltem el a könyv főbb karaktereit olvasás közben, mint amilyenek az őket megformáló színészek alakításában lehetnek. Persze, aki a filmmel találkozik először, azt majd nem zavarja és talán engem is csak addig, amíg meg nem néztem a filmet.)

1. oldal / 2